Új Európa, 1980 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1980-05-01 / 3. szám
Magyar múlt meséi — Népi gyűjtés -A róka keresztelőbe megy Volt a világon egy róka, ballagott, mint fonyóházat keresni. Előtanálta a farkast. — Hova megy, róka koma? — Elmék a fonyóba. — Én is elmék. — Gyere nő — azt mondja—, leszünk ketten. Ballagtak, ballagtak. Útközben tanáltak egy házat. Bementek, hát ott van egy kosár szilva, nincs megfőlve. Hát róka elküldte a farkast tűzrevalót szedögetni, a meg addig jól beszödögetett a szilvából. Meggyújtották a tüzet, kifőzték a lekvárt, fölvitték a padlásra, lőtt három kantaderékkal. Azután bementek a házba, a farkas beült a kuckóba, a róka meg a kis padkára. Egyszer a róka mögélözött, elkezdi a kis padkán: — Frincifráj, Krisztinaj, Gyere Körösztölni! Megint elkezdi a róka: — Frincifráj, Krisztinaj, Gyere Körösztölni! Szólt a róka magában, azt mondja: — Hallod pajtás, engem hívnak körösztölni. Azt mondja neki a farkas: — Eredj pajtás, engem hívnának, én is elmennék. Kiment a róka. Fölment a padlásra. Megevött egy kantaderék lekvárt, aztán bement. — Nem hoztál nekem, róka koma, semmit? — Nem ám, még magam sem laktam jól, úgy ahogy kellött volna. Fölült a kis padkára. Fonnak, fonnak, de már a farkas nagyon éhes ám. Egyszer a róka mögént elkezdi szórni: — Frincisráj, Krisztináj, Gyere Körösztölni! — Hallod pajtás, farkas koma! Engem hívnak körösztölni. — Bridi — azt mondja —, ha engem hívnának, én is elmennék. Elment a róka a padlásra, mögént megevött egy kanta derék lekvárt. Mikor mögötte a lekvárt, legyütt a padlásról. Azt mondja a farkas a rókának: — Nem hoztál, róka koma, most sem semmit? Én már nagyon éhes vagyok. — No, no — azt mondja —, hoztam egy kis kenyeret, eldugtam a zsebembe, edd meg. Fölült a róka a kis padkára, fonnak, fonnak. Azt mondja egyszer megint. — Frincisráj, Krisztinát, Gyere Körösztölni! — Hallod, farkas pajtás, engem hívnak megint körösztölni. — Eredj — azt mondja —, ha engem hínának, én is elmennék. Kiment a róka, felment a padlásra, mögötte a harmadik kanta lekvárt is. Mikor gyött le a padlásról, a tarogja második fokáról leesett, mert maga is úgy akarta. Elkezdett jajgatni: — Jaj, jaj, farkas koma, gyere. Ember van a padláson, mind mögötte a mézet. Föl akartam menni, hozni akartam neked is, leestem. Az ember gyütt be a kiskapun éppen, még egy botot is hozott. A róka meglátta, elszaladt, a farkas meg jól kikapott. Mikor utolérte a rókát, a róka akkor is elkezdett jajgatni, hogy ő nagyon megütötte magát, mikor a padlásról leesett, vegye föl, vigye. A farkas fölvette a hátára a rókát, elkezdi a róka szórni az úton: — Vert viszi veretlent, Agya feje töretlent, Én jóllakva, V éhen, Mégis visz engem. Egy darabig csak hallgatta a farkas, mit beszél a róka, de aztán megharagudott, levágta a rókát a földre, a róka megijedt, elszaladt. Utolért egy halas kocsit, sarogja nem volt, fölment valahogy a kocsira, sok halat ledúrt. A szegény ember nem vette észre, lecsúszott a róka is, elkezdett enni. Arra ment a farkas is, látja, hogy a róka eszik. — Mit csinálsz, róka koma, öszöl? — Hó, hon ne, hon ne — azt mondja —, lementem a Tiszára egy lékbe, nézd mennyi halat fogtam. Élig bírom mögönni. — Hogy fogtad, róka koma? — Benyújtottam a farkamat a lékbe, ott tartottam, még csak nehezen nem gyütt ki. Eridítés is. Lemén a farkas, belenyújti a farkát a lékbe. Egyszer megránti a farkát, orra esett. — Hazudsz, te róka koma. — Nem a! Addig tartsd benne a farkadat, míg csak nehezen nem gyón ki. Addig tartotta a farkas a farkát a lékben, míg bele nem fagyott. Kiabál a farkas: — Gyere, róka koma, húzzál ki! Gyere, róka koma, húzzál ki! — Tudod-e, mikor levágtál a földre? Róka jóllakott, avval elment. Mennek a Tiszára, kiabálnak a farkasnak, de a farkas csak vonyított, osztán reszelgett. Odamentek az emberek, látták, hogy oda van fagyva, agyonütötték. Így a rókának ment lett az élete. 27