Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1993-06-01 / 6. szám - Bodri Ferenc: Salvador de Madariaga nálam és nálunk, értünk és velünk (V. rész) (tanulmány)
ÚJ FORRÁS „Az individualizmus kontinensén" Madariaga inkább felszabadítást sürget a földrajzi és politikai „újraegyesítések" helyett, e témában is hiteles elemzéseket közöl az akkor inkább csupán szellemiekben létező „nagyhatalmi érdekektől független politika" lehetséges tendenciáiról. A valóságos politika apróbb-nagyobb eseményeiről szigorúsággal alkot véleményt. Szembeszáll pl. Charles de Gaulle frankomán szeparatizmusával. Szerinte, a gőgös tábornokból hiányzik az egység- és szabadságszeretet, így atavisztikusan nacionalista fundamentalizmusból táplál ellenérzéseket az európai föderáció iránt. Teszi ezt pl. akkor, amikor be kívánná csapni a Közös Piac ajtaját Anglia orra előtt. De az oxfordi professszor félti és védelmezi a maga szellemi Európáját az amerikanizmustól, egyben az imperialista orosz politika regnumától is. Természetesen látja, hogy az utóbbi a nagyobb veszély. A liberális érzelmű „királyfi" Csonka Emilben (1923-1982), a kalandos ifjúságú közíróban, a Szabad Európa Rádió munkatársában végül kitűnő főszerkesztőre talált. Tartózkodással, kissé ijedten fedeztem fel Csonka nevét 1963 novemberétől a lapszámok impresszumán. Emlékezetemben ez a név, Szálasi Ferenc egykori „íródeákjaként" élt, és tudtam, 1944-45 fordulóján Csonka nyugatra menekült. De a Bolognában befejezett egyetem, az itt szerzett doktorátus, legkivált a nagyszerű Várady Imre professzor kultúrája és feltételezett szellemi hatása erőteljesen átformálta a korábbi kamaszgondolkodást. Csonka munkáiból megítélhetően, valamiféle „királypárti demokratává" érett utóbb, (hívő katolikus volt már korábban is). Folyóiratában módfelett érdekes olvasmány — többek között — egy kritikája. Fiala Ferenc (Szálasi sajtófőnöke) Zavaros évek című emlékezéskönyvéről szól (München —1976), egy kissé önkritikus és ugyancsak kioktató, „...a szerző világképe és szemlélete, látásmódja és politikai kódexe, hangja és hevessége néma miénk " — zárul a következetes elutasítás, a lezárt múlt feletti ítélkezés (így nem lehet —1978/4.). A főszerkesztő, lapjában a maga külön harcát vívja Mindszentyért. Bár a külhoni magyarság köreiben kezdetben nyilván nem csekély tartózkodást kellett legyőznie és olvasztania. Hogy mekkora sikerrel járt a lassú és következetes pálforduló, bizonyítja Habsburg Ottó bizalma és a lap magyar szerzőinek tisztes névsora. A váratlan és korai halála után, a folyóirat utolsó számában (1983 január), megrendülten búcsúznak Csonkától munkatársai. Közöttük Habsburg Ottó, Mikes Imre, Tollas Tibor, Vajda Albert, Borbándi Gyula és mások, a távoli 74