Új Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-10. szám)
2020-04-01 / 4. szám - Normal Gergely: ma inkább ünnepeljünk (versciklus)
helyet cserél bennünk az éter a szellem az ózon alatt marad pitypangmezőben szunnyadunk szalmaszín hajunka medenceűr vénafonatai a bélkacsok a táncoló Siva 13. csak egy tanítás van a szabadság megmunkál a falka bízik bennünk mi önzetlen alfák vagyunk a mindenhol jelenlévő kóboráram a fehér zászlót kitűztük rúdjával szíven szúrtuk apánkat a karantén idejére kinyitnak templomaink a szenteltvizes kád pengékkel tele kik megbocsájtanak maguknak bőrükbe vágják, mi hiányzik boldogságukhoz mind ugyanazt a szót karcoljuk most - ezek vagyunk mi keskeny uszályon csorgunk lefelé a forrástól indultunk, nem irányítunk mozdulatlanul háton fekve szemeink mögött vagyunk az egyetlen napot bámuljuk sztroboszkópként vibrál felettünk suhanó ágaktól a folyó a híd alá ér a partról kórusban hangzik a hiszekegy mantra a mi müezzinünk a mértékadó gázló a mederteltség, a folyam kilométer időnként legurul közülünk valaki lerakódik a szent hordalék így változik a vízállás és a müezzin tovább zakatol ahogy fedélzetről az apadó vízbe fordulunk a mederben pergő homokszemekké válunk víz alatti dűnemezők, mint határtalan sivatag a fenék mintázata lassan rögzül miközben a dűne központi teste vándorol