Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-19 / 12. szám - Révész Gyula: Észak a Dél ellen / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

A diadal csak rövid ideig tartott, mert a következő nap köteles plakátok jelentek meg a házakon s hírül adták, hogy a „Déli Jó­tékony Nőegyesület", amelynek Sheridanné az elnöknője, ugyancsak december 15-én még melegebb és még télibb ruhával látja el a város összes szegény gyermekeit. A városi tanács erre rendkívüli ülésen szavazott kö­szönetet Sheridannénak s a lapok erről is sokat írtak. A városban egyébről sem beszéltek az emberek, mint a két elnöknő különös pár­bajáról. Melyik fog győzni ? Ki fog több gyereket fölruházni ? Az északiak Shintonnéra esküdtek, a déliek pedig Sheridánnéra. Fogadó irodák nyíltak a városban s rengeteg össze­gekkel fogadtak a két ellenfélre. Megindult a korteskedés és mindegyik párt hallatlan erő­feszítést tett, hogy december 15-ére mennél több szegény gyermeket toborozzon össze. ... Az ünnep előtt két nappal Shintonné lázas izgalommal fogadja a kortesek jelenté­seit. — Nos? — kérdezte az egyiket.­­ Már minden szegény gyerek le van fog­lalva a városban. — És hogy állunk? — Azt hiszem egyformán. — Hódítani kell tőlük. Adjon az apáknak gyerekenkint ezer dollárt. — Már keveslik. Sheridánné kétezer dol­lárjával fizeti a gyermekeket. — ígérjen hármat. III. Sheridánné házát is fölverte a korteszaj. A titkárnak a feje sem látszik ki a munkából. Egy gyári munkás áll előtte föltett kalapban. Most nagy úr a szegény ember. — Hány gyermeke van? — Három, nagyon sajnálom, hogy kettő meghalt. — Én is. Mit kér egy-egy gyerekért? — Ötezer dollárt. — Sok. — Az északiak is megadnak enyit. — Jó, legyen. — Azután életbiztosítást tízezer dollárról mindegyik számára. — Lehetetlen. — Úgy? Megyek az északiakhoz. — Rettenetes ember. Maradjon. Folyik a pénz mind a két oldalon. A téli ruhához már aranyórát is adnak. A gyárak­ban szünetel a munka, mert az emberek nem dolgoznak, annyi pénzt kaptak az északiak­tól, vagy a déliektől. Az utcákat nem söprik, mert az utcatisztogatókból tőkepénzes lett. A villamos kocsik nem nem járnak, mert a kalauzok mind családapák. A lámpagyújto­gatók, a hivatalszolgák, a bérkocsisok gyer­mekeik révén évekre el vannak látva pénz­zel. Óriás fölfordulás van a városban e­miatt. Éjjel sötétek az utcák, a gazdagok is kény­telenek gyalog járni, a kávéházak, vendég­lők be vannak zárva és sok ember üres gyomorral jár-kel az utcán, akinek pedig tele van a bugyellárisa. A városi tanács dühöng s rendkívüli ülésen visszavonja a Sheridan­nénak és Shintonnénak szavazott köszönetet. Ilyen általános zűrzavarban végre fölvirradt a várva-várt nap. December 15-én minden órában rendkívüli kiadásban jelentek meg a lapok. Az északiak és déliek késő estig egyenlően álltak. Transz­parensek hirdették a számokat: 16872—16872. Ennyi gyereket ruháztak föl mind a két részen. Úgy látszott, hogy még mindegyik győzi. Éjjel tizenegy órakor így állanak a küzdő felek: 19427 — 19427. A kortesek hallatlan erőfeszítést tesznek. Egy-egy gyermekért már tízemeletes házakat adnak. Az északiak és déliek mint két ellen­­­séges tábor állanak szemben egymással, mert fölruházás két átellenben levő házban folyik. Harcra kerül a dolog s rendőrök kaszabolják a népet. A szegény gyerekek már rég elfogytak s most a gazdagokra kerül a sor. Hajnalban ezekből is kifogytak a kortesek. Ekkor már mind a déliek, mind az északiak 33807 gye­reket ruháztak föl. Az ünnep berekesztéséhez készülődtek. Ebben a válságos pillanatban beront egy kortes Sheridannéhoz. — Győzni fogunk ! — kiáltotta. — Hogyan? — A szülészeti klinikáról jövök. Minden pillanatban világra jöhet a mi többségünk. Megszólalt a telefon. A kortes odaugrik. — Halló! A klinika? Fiú lett? Éljen! Ro­hanok. Kezét csókolom. Az ellenpárt is résen volt. Egy lovasro­hamnál egy asszony ijedtében egészséges leánygyereknek adott életet. Shintonék elra­gadták és az ünnep helyén felöltöztették. Megint egyenlően állt a két párt. Sheridanné e hírre közel volt az újuláshoz, de csakhamar visszanyerte energiáját. — Minden vagyonomat odaadom egyetlen egy gyermekért ! — szólt a kortestáborhoz. Ekkor előállott egy ember. — Mit szólna ahhoz, ha elrabolnánk a Shintonné fiát és felöltöztetők ? A kortesek éljeneztek s elrohantak. Tervük sikerült, mert tíz perccel később a Shinton­csemete már a déliek ruhájában díszelgett, de ugyanakkor Sheridan úrfit is ellopták s felöltöztették az északiak ruhájába. Az ünnepet mind a két helyen befejezték egyenlő eredmén­nyel. A déliek is, meg az északiak is fáklyásmenetet rendeztek elnök­nőjük tiszteletére. Másnap minden a rendes kerékvágásba tért vissza a városban. * A városi szegények házába két új lakó köl­tözködött. A felügyelő óvatosságból az egyi­ket az épület déli, a másikat az északi szár­nyában helyezte el, ami érthető is, mert Sheridanné és Shintonné a két új lakó. Révész Gyula Az a nagy reményekre jogosító fiúcska, akinek képmását bemutatjuk olvasóinknak e sorok kapcsán, egy budapesti zenetanító­nak a fia. Alig volt ötéves, amikor édes­atyja fölfedezte nagy tehetségét, egy alka­lommal, amikor a gyermek egy brácsán kezdett játszani, anélkül, hogy valaki erre felszólította volna. Nyomban azután hegedűre fogták, amelyen bámulatos készséggel küz­dötte le a kezdet nehézségeit. Hétéves korá­ban már annyira jutott, hogy rögtönzött és komponált, sőt népdalaihoz maga készítette a szöveget. Tehetségének másik csodálatra méltó jelen­sége az, hogy a legnehezebb hangversenymű­ve­ket bármely hangnemben az első tekintetre, pró­bálkozás nélkül, hibátlanul eljátsza. S játé­kában a legszigorúbb bíráló sem talál gán­csolni valót. Teknikája meseszerű. Kettős fogásai, futamai, üveghangjai tiszták, kifogás­talanok. Előadása mély érzést fejez ki, nemcsak a zeneértő hallgatóságot, de­ a laikust­­ is magával ragadja. Szigeti Józsika jelenleg Hubay Jenőnek kedvelt tanítványa. A mester buzgalommal­ fejleszti a gyermek ritka tehetségét. Mivelhogy művészete elérte már azt a fokot, hogy a nyilvánosság előtt is megállja helyét, több oldalról kapott meghívást. A tél folyamán Csiky Kálmánné úrnő estélyén, kevéssel utána a Lipótvárosi Kaszinóban, majd a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesü­lete által az Operában rendezett jótékony­célú előadáson keltett föltűnést. A közönség tömjénezés-számba menő el­ismerése nem ártott a fiúnak. Naiv örömmel hallgatta a tapsot, a dicséretet, de még in­kább örvendett a sok játéknak meg csemegé­nek, amel­lyel elhalmozták. Most is egészen gyerek és az a kis gőzmasina, amelyet aján­dékba kapott, jobban boldogítja, mint rengeteg sok babérkoszorú, amel­lyel elhalmoz­­­zák. Azokban az órákban, amelyek a gyermek­játéknak kijutnak, olyan jókedvű, pajkos és csintalan, mint bármely más fiú, akinek nem jutott hasonló nagy talentum. K. L. SZIGETI JÓZSIKA •282

Next