Uj Idők, 1917 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1917-07-22 / 30. szám - Bónyi Adorján: Holnap / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
ról? Egy leányt, akit ma látott először, aki szép és hamvas és szent bizalommal bízta rá magát egy rövid sétán, most. .. Lili meg sem mozdult. Megrázta fejét és a hangja kicsit remegett: — Ez válasz volt arra, amit mondtam? Tamás ügyetlenül elnevette magát és mentegetőzve mondta: — Nem. Ez csak egy oktalan vakmerőség volt. Mert olyan nagyon szép .. . Bocsásson meg. A leány felkapta a fejét. Úgy látszott, most valami gorombaságot, valami egészen kegyetlen dolgot fog mondani. De nem. Csak szikrázó szeme árult el valamit, mi történik bent, csak a felgyúlt arca beszélt az indulatról, mely elfogta. Nem szólt semmit. Csak megfordult és sebesen útnak indult a kastély felé. Tamás nyomában és egész úton kérlelgette. Minden szép szót elővett, csakhogy kibékítse. A leány választalanul hagyta minden szavát. Már a kastély előtt voltak. — Kérem, Lili, felejtse el nekem. Nem tudom, mi volt az, miért kellett megtennem, de meg kellett, olyan sugárzóan szép és olyan kívánatos volt akkor. Felejtse el. Vagy ha ezt nem akarja, ha ezt nem tudja, akkor mondja, mit tegyek, hogy jóvátehessem a hibámat? A lépcső elé értek. A nyitott ablakon keresztül hallatszott, amint Jeromos úr harsányan nevet valamin. Lili előtt egyszerre megjelent az anyja kövér alakja, amint a selyemblúz fölé görnyed és szaporán öltögeti a régi szakadást. Megállott. — Hogy mit tegyen? — mondta halkan és Tamás úgy látta, a szeme tele van könnyel. — Jöjjön el hozzánk. Minél előbb. És minél gyakrabban. Aztán sietve fölment a lépcsőn. Tamás megszeppenve, elcsodálkozva, zavartan és dobogó szívvel nézett utána. Később, este, ismét a Miklós szobájában találta magát. A délutáni eset kevéssé megzavarta és érezte, hogy bármikor is, a bizonytalanság és kérkedés perceiben, ide fog menekülni,, ebbe a szobába, nincs senki tanácsadója és itt úgy üldögélhet, mintha csak Miklós is jelen lenne és okos szavával felsőbbségesen, bölcsen magyarázná neki, mi a legokosabb teendő. Ha most itt lenne és okos szavával felsőbbségesen, bölcsen megmagyarázná neki, mi a legokosabb teendő. Ha most itt lenne, bizonyosan vállára tenné a kezét, mélyen a szemébe tekintene és nyugodt, egykedvű mosolygással mondaná: — Hát ez történt veled, Tomi ? És most nem tudod mit csinálj ? Azt szeretnéd tudni, hogy én mit szólok a dologhoz? Istenem, nem ismerem Lili kisasszonyt. De várj csak, elmondok neked valamit, hogy egy kis fényt vessek eléd. A nők közt ha jár az ember, útjai sötétek és rejtelmesek és sose tudni, merre kanyarodik az ember előtt az ösvény. Ámde minél több nőt ismer az ember, annál nyitottabb szemmel, annál egyenesebb fejjel járhat közöttük. Hallgasd csak meg, elmesélek neked egy történetet, egy VII. szen más lesz, mint a szenvedélyes spanyol csaplárosné és teneked ismét lesz egy nőismerősöd, kiler lelke többé semmi titokzatosságot nem jelent. Tamás elővette a bőrfedelű könyvet és olvasta ott, ahol a minap abbahagyta volt. „Hajnal tájban ültem be egy gyorsvonat kocsijába, a párisi nagykövet estélyére voltam előzőleg hivatalos és meglehetős fáradtságot és éreztem. Lefeküdtem tehát és azt hiszem, álmosságot az álom nyomban elnyomott. Egy homályos és bizonytalan érzésre ébredtem föl. Egészen olyan volt, mintha valaki gyorsan fölém hajolt volna és megcsókolta volna arcomat. Fölnyitottam szememet, hajnali szürkeség derengett a kocsiban, a kerekek vágtatva kattogtak, szemben velem egy nő húzódott meg az ülésen, megvonta magát a sarokban, karba tett kezekkel ült, kicsit előre nyújtva a lábait és szemei le voltak csukva. Mélyen és szabályosan lélegzett, tehát aludt. Ej, álom volt, ostoba álom, gondoltam és szemeim ismét lezáródtak. Vasúton aludni különben is fárasztó és a rövid álom nem jelentett nagy pihenést. Egyszerre ismét ugyanarra az érzésre ébredtem föl. Most egész tisztán éreztem, szinte még égett arcomon a csók nyoma, a könnyű parfümöt is éreztem, amint megsimogatja pillanatra arcomat s aztán tovatűnik. Mindez oly élénk volt, oly tiszta, és bizonyos, hogy semmi kétségem nem lehetett többé. Hirtelen felültem és kidörzsöltem az álmot szememből. Utitársnőm nyugodtan ült előbbem helyén, könyvet olvasott, annyira elmerülve, hogy egyáltalán tudomást sem látszott venni rólam. Nem tudtam elfojtani magamban a csodálkozást és a bosszúságot. A nő nagyon csinos volt, bár az ember, ha hosszú úton magános hölggyel utazik, mégha egyszerű eleganciával van is öltözve, lehetetlen, hogy bizonyos gyanakodás életre ne kelljen bensőnkben. Annyira nyugodt, fensőbbséges és hozzáférhetetlen volt, hogy a közeledés, a megismerkedés teljesen kizártnak látszott. Olvasott, olvasott, olykor letette a könyvet és szép, meleg kékségü szemével a champagnei vidék szépségében gyönyörködött. Egy pillantásra sem méltatott és én már kezdtem kételkedni benne, hogy előbbi érzéseim igazak lettek volna, néha a képzelődés furcsa játékot űz az emberrel. Utunk így telt el a határig. A megvámolás keserves és unalmas percei következtek. Kocsinkba később bejöttek a német vámhivatalnokok, pontos és szigorú udvariassággal végezték dolgukat, előbb nálam, aztán a hölgy következett sorra. A nő akkor hozzám fordult. — Uram, — mondta franciául, a hangja lágy és zenélő volt, — kérem, legyen segítségemre. Nem értem ezeknek a nyelvét és egyszer már kellemetlenségem volt velük emiatt. Rendelkezésére állottam és máig sem tudom elfelejteni, milyen bájos és kedves órák következtek ezután. Ámbár továbbra is megmaradt abban a zárkózottságban és hozzáférhetetlenségben, mely egész lényéről lesugárzott, mégis lassan-lassan közelebb engedett magához, így megtudtam, hogy Moszkvába HEGEDŰ s* Csodásan szép hangú, vonóval, teljesen felszerelve 14 korona. Ébenfa felszereléssel 18 és 20 kor. Mestermüvek 26 és 40 korona, finomak 80, 100 és 200 korona. Rosszakat művésziesen javit. Árjegyzéket az összes hangszerekről ingyen küld . Csodásan erős, tiszta V Ti*3 m OTOn haneu beszélőgép 70 Vil O/SillWil K, nagy „Union" szerkezettel 80 K. •— Legszebb hanglemezek az összes dalok, zenék, operák, tréfás előadások stb. 2 koronától 5 koronáig. ..: Javítási műterem. Árjegyzéket az összes hangszerekről ingyen küld Mogyoróssy Gyula hangszeryár Budapest, VIII. ker., Rákóczi ut 71. sz.