Uj Idők, 1917 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-22 / 30. szám - Bónyi Adorján: Holnap / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

ról? Egy leányt, akit ma látott először, aki szép és hamvas és szent bizalommal bízta rá magát egy rövid sétán, most. .. Lili meg sem mozdult. Megrázta fejét és a hangja kicsit remegett: — Ez válasz volt arra, amit mondtam? Tamás ügyetlenül elnevette magát és mentege­tőzve mondta: — Nem. Ez csak egy oktalan vakmerőség volt. Mert olyan nagyon szép .. . Bocsásson meg. A leány felkapta a fejét. Úgy látszott, most va­lami gorombaságot, valami egészen kegyetlen dolgot fog mondani. De nem. Csak szikrázó szeme árult el valamit, mi történik bent, csak a felgyúlt arca beszélt az indulatról, mely elfogta. Nem szólt semmit. Csak megfordult és sebesen útnak indult a kastély felé. Tamás nyomában és egész úton kérlelgette. Min­den szép szót elővett, csakhogy kibékítse. A leány választalanul hagyta minden szavát. Már a kastély előtt voltak. — Kérem, Lili, felejtse el nekem. Nem tudom, mi volt az, miért kellett megtennem, de meg kellett, olyan sugárzóan szép és olyan kívánatos volt akkor. Felejtse el. Vagy ha ezt nem akarja, ha ezt nem tudja, akkor mondja, mit tegyek, hogy jóvátehessem a hibámat? A lépcső elé értek. A nyitott ablakon keresztül hallatszott, amint Jeromos úr harsányan nevet vala­min. Lili előtt egyszerre megjelent az anyja kövér alakja, amint a selyemblúz fölé görnyed és szaporán öltögeti a régi szakadást. Megállott. — Hogy mit tegyen? — mondta halkan és Tamás úgy látta, a szeme tele van könnyel. — Jöjjön el hoz­zánk. Minél előbb. És minél gyakrabban. Aztán sietve fölment a lépcsőn. Tamás megszeppenve, elcsodálkozva, zavartan és dobogó szív­vel nézett utána. Később, este, ismét a Miklós szobájában találta magát. A délutáni eset kevéssé megzavarta és érezte, hogy bármikor is, a bizonytalanság és kérkedés per­ceiben, ide fog menekülni,, ebbe a szobába, nincs senki tanácsadója és itt úgy üldögélhet, mintha csak Mik­lós is jelen lenne és okos szavával felsőbbségesen, böl­csen magyarázná neki, mi a legokosabb teendő. Ha most itt lenne és okos szavával felsőbbségesen, böl­csen megmagyarázná neki, mi a legokosabb teendő. Ha most itt­­ lenne, bizonyosan vállára tenné a kezét, mélyen a szemébe tekintene és nyugodt, egykedvű mosolygással mondaná: — Hát ez történt veled, Tomi ? És most nem tudod mit csinálj ? Azt szeretnéd tudni, hogy én mit szólok a dologhoz? Istenem, nem ismerem Lili kis­asszonyt. De várj csak, elmondok neked valamit, hogy egy kis fényt vessek eléd. A nők­ közt ha jár az ember, útjai sötétek és rejtelmesek és sose tudni, merre kanyarodik az ember előtt az ösvény. Ámde minél több nőt ismer az ember, annál nyitottabb szem­mel, annál egyenesebb fejjel járhat közöttük. Hall­gasd csak meg, elmesélek neked egy történetet, egy­ VII. szen más lesz, mint a szenvedélyes spanyol csaplá­rosné és teneked ismét lesz egy nőismerősöd, kil­er lelke többé semmi titokzatosságot nem jelent. Tamás elővette a bőrfedelű könyvet és olvasta ott, ahol a minap abbahagyta volt. „Hajnal tájban ültem be egy gyorsvonat kocsi­jába, a párisi nagykövet estélyére voltam előzőleg hivatalos és meglehetős fáradtságot és éreztem. Lefeküdtem tehát és azt hiszem, álmo­sságot az álom nyomban elnyomott. Egy homályos és bizonytalan érzésre ébredtem föl. Egészen olyan volt, mintha va­laki gyorsan fölém hajolt volna és megcsókolta volna arcomat. Fölnyitottam szememet, hajnali szürkeség derengett a kocsiban, a kerekek vágtatva kattogtak, szemben velem egy nő húzódott meg az ülésen, meg­vonta magát a sarokban, karba tett kezekkel ült, ki­csit előre nyújtva a lábait és szemei le voltak csukva. Mélyen és szabályosan lélegzett, tehát aludt. Ej, álom volt, ostoba álom, gondoltam és sze­meim ismét lezáródtak. Vasúton aludni különben is fárasztó és a rövid álom nem jelentett nagy pihenést. Egyszerre ismét ugyanarra az érzésre ébredtem föl. Most egész tisztán éreztem, szinte még égett ar­comon a csók nyoma, a könnyű parfümöt is éreztem, amint megsimogatja pillanatra arcomat s aztán tova­tűnik. Mindez oly élénk volt, oly tiszta, és bizonyos, hogy semmi kétségem nem lehetett többé. Hirtelen felültem és kidörzsöltem az álmot sze­memből. Utitársnőm nyugodtan ült előbbem­ helyén, köny­vet olvasott, annyira elmerülve, hogy egyáltalán tu­domást sem látszott venni rólam. Nem tudtam elfojtani magamban a csodálkozást és a bosszúságot. A nő nagyon csinos volt, bár az ember, ha hosszú úton magános hölggyel utazik, mégha egyszerű eleganciával van is öltözve, lehetet­len, hogy bizonyos gyanakodás életre ne kelljen ben­sőnkben. Annyira nyugodt, fensőbbséges é­s hozzá­férhetetlen volt, hogy a közeledés, a megismerkedés teljesen kizártnak látszott. Olvasott, olvasott, olykor letette a könyvet és szép, meleg kékségü szemével a champagnei vidék szépségében gyönyörködött. Egy pillantásra sem mél­tatott és én már kezdtem kételkedni benne, hogy előbbi érzéseim igazak lettek volna, néha a képzelődés furcsa játékot űz az emberrel. Utunk így telt el a határig. A megvámolás ke­serves és unalmas percei következtek. Kocsinkba ké­sőbb bejöttek a német vámhivatalnokok, pontos és szigorú udvariassággal végezték dolgukat, előbb ná­lam, aztán a hölgy következett sorra. A nő akkor hozzám fordult. — Uram, — mondta franciául, a hangja lágy és zenélő volt, — kérem, legyen segítségemre. Nem ér­tem ezeknek a nyelvét és egyszer már kellemetlensé­gem volt velük emiatt. Rendelkezésére állottam és máig sem tudom el­felejteni, milyen bájos és kedves órák következtek ez­után. Ámbár továbbra is megmaradt abban a zárkó­zottságban és hozzáférhetetlenségben, mely egész lé­nyéről lesugárzott, mégis lassan-lassan közelebb en­gedett magához, így megtudtam, hogy Moszkvába HEGEDŰ­ s* Csodásan szép hangú, vonóval, teljesen felsze­relve 14 korona. Ébenfa felszereléssel 18 és 20 kor. Mestermüvek 26 és 40 korona, finomak 80, 100 és 200 korona. Rosszakat művésziesen javit. Árjegyzéket az összes hangszerekről ingyen küld . Csodásan erős, tiszta V Ti*3 m OTOn haneu beszélőgép 70 V­il O/Sil­lWil K, nagy „Union" szer­kezettel 80 K. •— Legszebb hanglemezek az összes dalok, zenék, operák, tréfás előadások stb. 2 koronától 5 koronáig. ..: Javítási műterem. Árjegyzéket az összes hangszerekről ingyen küld Mogyoróssy Gyula hangszer­yár Budapest, VIII. ker., Rákóczi­ ut 71. sz.

Next