Uj Idők, 1918 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-07 / 27. szám - K. L.: A ma asszonya / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
A ma asszonya Egyik újságban érdekes cikket olvastam a ma asszonyáról. Ha a cikk alá nem lett volna asszonynév írva, még akkor is tisztában lettünk volna, hogy azok a gondolatok asszonyi fejben alakultak lágy mondatokká. Intelligens, tiszta szándékú írás volt, mely mögött bizonyos feminista tendenciák meredeztek, mint a kötőtű hegye a haragos feleség kezében, kinek a férje — meg merte toldani a kimaradást. A cikkíró azt mondja, hogy az asszonyt az emberiség egész története során a férfi nevelte saját ösztönére és tetszésére, a nő lelki struktúrája a férfivágy ritmikájára változott, alakult és idomult. Az asszonyi fejlődésben azonban elérkezett a függetlenedés kora, amikor is a férfitetszéstől független tényezők kezdik éreztetni hatásukat az asszonyi típus kialakulására. A független tényezők gazdaságiak, melyek szinte forradalomszerűen nyúlnak bele a családi életbe és fölvértezik a nőt harcára az életnek. A régi szalagos, illatos, toronyfrizurás, hiú, parfümös és az exterikultúrát a belső kultúra fölé értékelő asszonygeneráció helyére egy művelt, öntudatos, széleslátókörű, a férfivel egyenlő vértezetű asszonytípus kezd nyomulni, mely a családi életben megosztozik nemcsak az érzésekben, hanem az anyagi tehertételekben is. Az új asszony, a mai asszony a politikai és közéleti érvényesülés felé törtet, mely csak eszköz, hogy az egyoldalú férfiberendezkedés avultságát fölfrissítse asszonyi tartalommal, asszonyi érzésekkel és módosítani tudja az ész és izomkombinációt az ész- és szív-kombinációval. Az új asszony elfoglalván helyét a közéletben — meg tudja védeni a maga fajtáját, meg tudja szüntetni a régi vágy és érzékviszonyból eredő bajokat, rossz erkölcsöket, melyek az elavult asszonyi helyzet és a férfireutaltság következései. Egyszóval az új asszony (kit a ma asszonyának nevez) függetlenítődik a férfitől, az egymásrautaltsága komoly fogalom lesz, éreztetni fogja hatását a családban, az új generáció fejlődésére, a közéletre, az egész históriára, mely a férfinemnek ellenséges ágyúk elé való terelésében kulminált. Mindez pompásan cseng az elmélet határai között, hiszen nincsen teória, melyet meg ne lehetne alapozni, de mivel csak az élet fája zöld, a teória bokrán aligha nőtt még élvezetes gyümölcs. Legföljebb virág nyílik, melyet bokrétába lehet kötni, amikor harci tornára száll az ember meggyőződéséért. Az élet fájának árnyékában más jelenségek bújnak meg és a megfigyelt jelenségek más alakot öltenek. Az asszonyt, helyesebben a női fejlődésben tényleg nagy módosulás észlelhető. A ma asszonya más, mint a tegnapé. Élete ott kezdődik a mozgósító parancsnál, meg a grodeki csatánál, mely tönkretette a tegnapot. A férfiagyvelő és izomerő javát a fizikai birkózás köti le, itthon tátongó rések szakadtak, szoknya föltűnt a munkaasztaloknál, az irodákban, a a pénz és az élet apró tápláló forrásainál. Az álmodó leányidőbe kellemetlen szóval rikolt bele a valóság, az asszony elfoglalta a férfi helyét otthon és ott, ahol lehetett. Erősebb, határozottabb, öntudatosabb lett külső körülmények kényszere alatt, de nem belső ösz a tönből. Abban a mértékben, amelyben keményedik, abban a mértékben nő agyvelőmunkája és — fakulnak érzésszínei, asszonyiságának ható és értékelemei, melyet a nőmozgalmak vezérei alárendelt funkciók megnyilvánulásainak tartanak. Fizikai struktúrájuk és lelki berendezkedésük között máris nagy diszharmóniát látunk, melyet a fejlődöttebb, értelmesebb, kulturáltabb rétegek műveltségük hálózatán keresztül ki tudnak egyenlíteni, de az átlag nem. Amikor azonban egy kérdésről beszélünk, az átlagot kell szem előtt tartani. Mindaz, amit a mai asszonyról hallunk intelligens asszonyok szájából, érvényes a típussá sokszorozódott asszonyi egyéniségekre, de nem az átlagtípusra, melynek az új materiális viszonyok egészen más formákat adnak. Az ő értékük par excellence asszonyi érték, egy szűkebbre szabott élet kivirágzása. ők még a férfihez való viszony szem előtt tartásában, a férfitetszésre, a férfimunka kiegészítésére nevelődtek, gazdasági szerepük teljesen jelentéktelen a családban való elhelyezkedéssel és szerepkörrel szemben. Lehet, hogy bizonyos fejlettebb mértékegységgel mérve nem találtatnak akkora értéknek, mint a férfitől független érzésvilágú, a férfitől függetlenül élni tudó (de mindig kényszerített!) nő, azonban ők a többség, a jövendő generációk életadói, kiknek módosulása nyomot hagy az eljövendő nemzedékeken. Ez a réteg keményedett és acélosodott meg a mellett a hőkisugárzás mellett, melyet háborúnak hívnak. Önállósulásának mértéke nagyobb, mint amilyen kultúrájánál fogva megilletné és ennek hatása a családi életben keserves réseket tör. Megnyilvánulásai, kirobbanásai piros foltokkal pettyezik tele a napi sajtó krónikáját és ezek a dolgok mindennél jobban és meggyőzőbben beszélnek arról, hogy az asszonyi lélekben mekkora változás esett. A diszharmónia csak akkor lesz teljes, ha a normális állapot beáll, amikor a megizmosodott, megerősödött, az önállóságban megváltozott asszony érvényesíteni akarja szerzett jogait a férfivel szemben — aminek a család látja kárát. A városi elemnél, melyet óriás távolság választ el a falusitól, a kérdést a női fejlődés kérdésévé lehet magasztosítani, de amikor a nők egyeteméről esik szó, a ma asszonya, az erős, az önálló, a maga eltartó, a férfitől függetlenített, a piperétlen, a harcos asszony kevésbbé látszik szimpatikusnak a tegnap asszonyánál. Az azonban bizonyos, hogy azok a törekvések, melyek a városi asszonyok között a politikai és közéleti helytfoglalás irányában megmozdultak, összefüggenek a háború okozta nagy női térfoglalással, lelki módosulással. Az elfoglalt pozíciót az asszony mindig makacsul tartotta, a domus regina megvédte a családban jogát a férfi hirtelen támadt új vágyaival szemben. Meg fogja védeni tudni a rá nézve értéktelenebb gazdasági pozíciókat is, ami alapja lehet egy továbbfejlődésnek. A továbbfejlődésben azonban a döntő tényező az elavultnak minősített tetszés-elem lesz, melynek alapján a férfivel legkönnyebben egyesülhet. Ez az eszköz intuitív valami, nem egészen helytálló a vád, hogy a férfi nevelte belé. Az ősi, természetadta ösztönöknek kivirágzása volt, a paradicsommadárnál toll, a fülemülénél ének, az asszonynál mosoly és csillogó szem, az érzések transzponálni tudása. Megvolt mindig és meglesz, az ősasszonyban csakúgy égett és lobogott ennek az ösztönnek tüze, mint a tegnap asszonyában és fog lobogni a messzi holnaputániban. A ma asszonyának hirtelenkelt öntudata, önállósága, keménysége, materiális irányba való lendülése nem szünteti meg, csak módosítja. Ha kivész a nőből, kivész az anyaságra termettség és képesség is. Addig azonban megmarad és lesz mosoly, kacérság, könnyelműség, csábulás csakúgy, mint hűség, tragikum, férfire támaszkodás, mint eddig. A fejlődés nem hullatja el az őselemeket, csak variálja. Hol az egyik fejlődik és lesz uralkodóvá, hol a másik pihen. Az élet pedig folyamatosan zúg előre, ki tudja merre? K. L. 15