Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1919-04-30 / 15. szám - Tallózás / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
gal olyan munkát fejeztem be, amelyben gáláns dolgokról, mulatságos fegyvercsörgésről és szerelemről van szó és mivel ezt közre akarom adni mindazok hasznára, akik el akarják olvasni és gyönyörködni akarnak benne, mint továbbá évekig dolgoztam rajta, azért szeretném, ha ott is úgy nyomathatnám ki, ahogyan nekem tetszik. Mivel azonban most attól félek, hogy amint a munkám megjelenik, már valaki megengedhetné magának, hogy lenyomassa és így elragadja tőlem munkám jutalmát, azért arra kérem Magnificentiádat, adja meg nekem dekrétummal és privilégiummal azt a kegyet, hogy sem idevaló, sem idegen személy, bármilyen rangú legyen is. Magnificenciád területén sem folio, sem kvázi formában ne nyomathasa ki, és ne árusíthassa a szóbanforgó munkát, ha csak én, Ariosto Lodovico, a mű szerzője meg nem engedem. És arra a veszedelemre történjék ez, hogy az ellene vétő veszítse el az összes nyomtatott példányokat és még ezer aranyat is kelljen fizetnie." A Velencében őrzött kérvényen rajta van az elintézés is : „Fent nevezett folyamodónak a kért kegy megadatik". Ariosto 1516-ban adta be kérvényét. Nálunk pedig 1918-ban még mindig kérvényeztek és panaszkodtak az írók, a kormány pedig ankétezett és ígérgetett és bár egyébként nem fukarkodott „dekrétumok" és „privilégiumok" osztogatásával, ennek a zsáknak a foltját a halála napjáig sem találta meg. Shakespeare és a karzat 1796. április 2-ikán díszelőadás volt a londoni Drury-Lane-színházban : Shakespeare egy Vortigern and Rowena című ismeretlen színművét adták elő. Tehát posthumus Shakespeare-bemutató. Kell ennél érdekesebb irodalmi szenzáció? Az addig ismeretlen darabot Ireland Sámuel könyvkereskedő William nevű fia találta meg. A tizennyolc esztendős William különben is szerencsés kezű ifjú volt, ő fedezte föl Lear eredeti kéziratát is, amelynek szövege sokban eltért az ismeretes Leartól és amelynek alapján javított Learkiadás jelent meg. Az angol sajtó megállapította, hogy ez nemzeti esemény. És egyebet is talált a nagyreményű ifjú , Shakespeare Vallomások című ismeretlen naplójegyzeteit. A sajtó és az irodalom körében nagy lelkesedéssel fogadták a Shakespeare-irodalom pazar gazdagodását. Egyesek ugyan csalásról és hamisításról beszéltek, de komoly Shakespeare-tudósok elszántan síkra szállottak a kéziratok hitelessége mellett. A nagytudományú F. Webb Philaletes című könyvet írt, amelyben bebizonyította, hogy hamisításról szó sem lehet. A Vallomások-ról így ír : „A természet, egyedül csak a természet képes ilyen művet teremteni. Rá van ütve a mesterkéletlen egyszerűség hiteles bélyege. Az ilyen finom vonásokat soha sem tudja utánozni a csalás". A nem kevésbbé nagytudományú és jámbor Dr. Wharton J. pedig ilyképpen nyilatkozott: „Uraim, a mi imádságos könyvünkben igen szép részletek vannak, a peare, uraim, olyan ember, aki mindnyájunkon nagyon is túltett". Midőn az öreg Boswell megvizsgálta Vortigern kéziratát, térdre ereszkedett és így kiáltott fel : „Megcsókolom halhatatlan dalnokunk megbecsülhetetlen relikviáit és köszönöm istennek, hogy ezt megélhettem !" Dr. Parr elnöklete alatt huszonegy tudós és író, köztük Anglia három peerje és Pye, a poeta laureatus, megvizsgálták a kéziratokat és jegyzőkönyvet vettek föl, amelyben az iratok hitelességét igazolták. Mindazok, akik kéziratban elolvasták Vortigern-t, megállapodtak abban, hogy a darab nem olyan jó, mint Shakespeare legjobb munkái, de sokkal jobb, mint az ismert gyöngébb Shakespeare-darabok. Ilyen előzmények után természetes, hogy Sheridan, a Drudy Lane igazgatója, előadatta. A kézirat tulajdonosának 300 fontot fizetett készpénzben, azonkívül lekötötte neki az első hatvan előadás jövedelmének felét. Hogyan folyt le az előadás ? A közönség nagy áhítattal figyelt a színpadra. Alig hogy beszélni kezdtek a színpadon,, nyugtalanság támadt, majd hangos nevetés a karzatokon. Kiáltások: „Ostobaság ! Sületlenség ! Ez nem Shakespeare ! Csalás !" Az előadás végül vidám botrányba fulladt, midőn Phillemore színész, akit a felvonás végén megöltek, olyan szerencsétlenül esett el, hogy két lába a leereszkedő függönyön kívül maradt. Másnap a Times már azt írta, hogy „a darab minden sora valóságos hamisításként hat." Egy Malone nevű kritikus Inquiry címen könyvet írt, amelyben 400 oldalon keresztül bizonyította, hogy Vortigern valóban hamisítás, mégpedig egy tudatlan ember kezdetleges hamisítása. Végül az ifjú Ireland szerényen bevallotta, hogy a darabot, épp úgy, mint Lear „javított" eredetijét és a Vallomások-at ő maga gyártotta. Azelőtt sohasem írt semmit, ez volt a nagyreményű ifjú első szárnypróbálgatása. A tudósokat és írókat lóvá tudta vele tenni, de a karzatlátogatók egészséges ösztöne kifogott rajta. Katonák Mühlbeck Károly rajza 232