Uj Idők, 1919 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1919-04-30 / 15. szám - Tallózás / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

gal olyan munkát fejeztem­ be, amelyben gáláns dol­gokról, mulatságos fegyvercsörgésről és szerelemről van szó és mivel ezt közre akarom adni mindazok hasz­nára, akik el akarják olvasni és gyönyörködni akar­nak benne, mint továbbá évekig dolgoztam rajta, azért szeretném, ha ott is úgy nyomathatnám ki, ahogyan ne­kem tetszik. Mivel azonban most attól félek, hogy amint a munkám megjelenik, már valaki megengedhetné magá­nak, hogy lenyomassa és így elragadja tőlem munkám jutalmát, azért arra kérem Magnificentiádat, adja meg nekem dekrétummal és privilégiummal azt a kegyet, hogy sem idevaló, sem idegen személy, bármilyen rangú legyen is. Magnificenciád területén sem folio, sem kvázi formában ne nyomathasa ki, és ne árusíthassa a szóbanforgó munkát, ha csak én, Ariosto Lodovico, a mű szerzője meg nem engedem. És arra a veszedelemre tör­ténjék ez, hogy az ellene vétő veszítse el az összes nyom­tatott példányokat és még ezer aranyat is kelljen fizetnie." A Velencében őrzött kérvényen rajta van az elinté­zés is : „Fent nevezett folyamodónak a kért kegy meg­adatik". Ariosto 1516-ban adta be kérvényét. Nálunk pedig 1918-ban még mindig kérvényeztek és panaszkodtak az írók, a kormány pedig ankétezett és ígérgetett és bár egyébként nem fukarkodott „dekrétumok" és „privilégiu­mok" osztogatásával, ennek a zsáknak a foltját a halála napjáig sem találta meg. Shakespeare és a karzat 1796. április 2-ikán díszelőadás volt a londoni Drury-Lane-színházban : Shakespeare egy Vortigern and Rowena című ismeretlen színművét adták elő. Tehát posthumus Shakespeare-bemutató. Kell ennél érdekesebb irodalmi szenzáció? Az addig ismeretlen darabot Ireland Sámuel könyvkereskedő William nevű fia találta meg. A tizennyolc esztendős William különben is szerencsés kezű ifjú volt, ő fedezte föl Lear eredeti kéziratát is, amelynek szövege sokban eltért az ismeretes Leartól és amelynek alapján javított Lear­kiadás jelent meg. Az angol sajtó megállapította, hogy ez nemzeti esemény. És egyebet is talált a nagyreményű ifjú , Shakespeare Vallomások című ismeretlen napló­jegyzeteit. A sajtó és az irodalom körében nagy lelkese­déssel fogadták a Shakespeare-irodalom pazar gazda­godását. Egyesek ugyan csalásról és hamisításról be­széltek, de komoly Shakespeare-tudósok elszántan síkra szállottak a kéziratok hitelessége mellett. A nagytudományú F. Webb Philalete­s című könyvet írt, amelyben bebizonyította, hogy hamisítás­ról szó sem lehet. A Vallomások-ról így ír : „A termé­szet, egyedül csak a természet képes ilyen művet terem­teni. Rá van ütve a mesterkéletlen egyszerűség hiteles bélyege. Az ilyen finom vonásokat soha sem tudja utá­nozni a csalás". A nem kevésbbé nagytudományú és jámbor Dr. Wharton J. pedig ilyképpen nyilatkozott: „Uraim, a mi imádságos könyvünkben igen szép részletek vannak, a peare, uraim, olyan ember, aki mindnyájunkon nagyon is túltett". Midőn az öreg Boswell megvizsgálta Vortigern kéziratát, térdre ereszkedett és így kiáltott fel : „Meg­csókolom halhatatlan dalnokunk megbecsülhetetlen relikviáit és köszönöm istennek, hogy ezt megélhettem !" Dr. Parr elnöklete alatt huszonegy tudós és író, köz­tük Anglia három peer­je és Pye, a poeta laureatus, meg­vizsgálták a kéziratokat és jegyzőkönyvet vettek föl, amelyben az iratok hitelességét igazolták. Mindazok, akik kéziratban elolvasták Vortigern-t, megállapodtak abban, hogy a darab nem olyan jó, mint Shakespeare legjobb munkái, de sokkal jobb, mint az ismert gyöngébb Shakespeare-darabok. Ilyen előzmények után természetes, hogy Sheridan, a Drudy­ Lane igazgatója, előadatta. A kézirat tulajdo­nosának 300 fontot fizetett készpénzben, azonkívül lekö­tötte neki az első hatvan előadás jövedelmének felét. Hogyan folyt le az előadás ? A közönség nagy áhí­tattal figyelt a színpadra. Alig hogy beszélni kezdtek a színpadon,, nyugtalanság támadt, majd hangos nevetés a karzatokon. Kiáltások: „Ostobaság ! Sületlenség ! Ez nem Shakespeare ! Csalás !" Az előadás végül vidám botrányba fulladt, midőn Phillemore színész, akit a felvonás végén megöltek, olyan szerencsétlenül esett el, hogy két lába a leeresz­kedő függönyön kívül maradt. Másnap a Times már azt írta, hogy „a darab min­den sora valóságos hamisításként hat." Egy Malone nevű kritikus Inquiry címen könyvet írt, amelyben 400 oldalon keresztül bizonyította, hogy Vortigern való­ban hamisítás, még­pedig egy tudatlan ember kezdet­leges hamisítása. Végül az ifjú Ireland szerényen bevallotta, hogy a darabot, épp úgy, mint Lear „javított" eredetijét és a Vallomások-at ő maga gyártotta. Azelőtt sohasem írt semmit, ez volt a nagyreményű ifjú első szárnypróbál­gatása. A tudósokat és írókat lóvá tudta vele tenni, de a karzatlátogatók egészséges ösztöne kifogott rajta. Katonák Mühlbeck Károly rajza­ ­ 232

Next