Uj Idők, 1920 (26. évfolyam, 1-29. szám)

1920-04-04 / 9. szám - Coppée François: A barka illata / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Idegen írók A barka illata Húsvéti történet Irta FRANCOIS COPPÉE — Soha! — kiáltott Bourgeuil papa izgatottan felállva és szervétáját az asztalhoz vágta. — Soha! . .. Érted ? ... Soha . . . És míg az öreg köm­yves­mester dühösen mérte végig az ebédlőt, hirtelen vissza-vissza kanyarodva, mint medve a ketrecében, miközben nehéz csizmája folyton csikorgott, Bourgeuil-mama könnyes szemét tányérjára sütve, gépiesen tisztogatta a száraz man­dulaszemeket. Két esztendő óta gyakran tört ki a házastársak közt ugyanaz a vita, mint most is az ebéd végén, mikor a csemegénél tartottak. Mert már két éve, hogy össze­vesztek Édouard fiukkal, mert akaratuk ellenére régi kedvesét vette feleségül, akit valahonnan a Quartier Latinből szedett fel még akkoriban, mikor ott jogász­kodott. Ó, mennyire szerették és kényeztették Édouar­dot, egyetlen gyermeküket, aki tíz évi házasságuk után született, mikor már nem is remélték! Azt mondta akkor Bourgeuil mester a felesé­gének : — Tudod, Clémence, tetőtül-talpig ki akarják javíttatni Páris épületeit. Az építési munkálatok szé­pen haladnak és ha így folytatódik, tíz-tizenöt esztendő múlva szép kis vagyonom lesz. Meg aztán azt is remé­lem, hogy ennek a kis honpolgárnak nem lesz szüksége rá, hogy az építő­állványokon mászkáljon, mint ahogy az apja tette és nem lesz kénytelen esténkint, szürke mellényén fehér gipszfoltokkal, agyoncsigázva haza­térni .. . Urat faragunk belőle, ugy-e, tényasszony ? És minden úgy ment, ahogy az apja kívánta. Édouardot a Louis-le-Grand gimnáziumba küldték, ahol a fiú kitűnően tanult és mikor Bourgeuil, a pa­raszt, Limousinből Párisba­ érkezett egy pár váltani való cipővel és kétszáz sous-s pénzdarabbal, amelyet zsebkendője sarkába kötött, büszkeség töltötte el a szívét annak láttára, hogy a jutalmak kiosztásakor a miniszter úr szerencsét kíván Édouardnak. — Ez osztán a jövő! Érettségi és doktorátus, fé­nyes karriert jelent! Még huszonötezer frank járadé­kot is hagyunk a gyereknek. — mondta Bourgeuil­apa, hatalmas tenyerével megveregetve a felesége vál­lát. — És a mindenségit! . . . Innen-onnan meg is kell házasítani, hallod-e anyjuk! Szemrevaló kislányt kell keresni neki, olyan illedelmeset, mint ő, aki őt boldoggá teszi és nekünk tisztelettel adózik. Ó, de messze voltak már e gyönyörű tervek! A fiatalember, akinek szülei gyengeségből szobát béreltek a városban, ott megismerkedett egy lánnyal és összeköltözött vele. Ezzel aztán vége szakadt a tanu­lásának. Édouard még huszonöt esztendős korában az érettségit sem tette le. De csalódott, szomorú szülei mégse tettek le minden reményről. Azt gondolták: „Fiatalság — bolondság! Majd elmúlik". Hanem az ostoba fiú valamelyik nap nagy merészen tudtukra adta, hogy imádja a kedvesét és feleségül akarja venni. (). ezer szerencse, hogy akkor Bourgeuil apót nem érte szélütés. Mert a fülén keresztül csak úgy patakzott a vér. Elűzte a fiát és megtagadta tőle a létfentartásá­hoz szükséges pénzt. — Ha odaadod a nevemet annak a sehonnai lány­nak, — kiáltott az öreg mester vörösen a haragtól — míg csak élünk, egyetlenegy sous-t se kapsz! De a háládatlan, rossz gyermek vérig sértette szü­leit azzal, hogy törvényes felszólítást intézett hozzájuk és utána megszakított velük minden összeköttetést. Az­tán megesküdött a kedvesével és a külváros szélén nyomorultul tengődött sovány kis béréből, mint valami koldus. Bizony két esztendeje, amióta az öregek nem lát­ták gyermeküket, kegyetlenül szenvedtek. Hanem az utóbbi időben még súlyosabbá vált a helyzet. És lám, ennek a mama volt az oka. Nagyon-nagyon boldogtalan volt a szegény öregasszony és ő enyhült meg először. Bánata legyőzte a haragját. Most már a megbocsátás felé hajolt. Egyszer aztán az lírának is mert beszélni róla. Az öreg Bourgeuil-apó azonban dühös lett, vágta oda a „soha" szót, hogy még az ablaktáblák úgy is beléremegtek, megtiltotta a feleségének, hogy csak egyetlen szóval is említse a dolgot. Az asszony azonban nem bírt szót fogadni és újra megpróbált felszólalni a bűnös érdekében. De minden újabb kísérletnél dühös harag fogta el Bourgeuil­ apót és borzasztó jelenetet rögtönzött. És most valósággal pokollá lett a házuk. A két öreg teremtés, akiknek soha nem volt mit szemrehányniuk egymásnak, akik több mint 30 esztendeje békésen munkálkodva egymás mellett és akik hűségesen és igazán éldegéltek szerették egymást, szinte ellenségekké váltak és hadilábon éltek. Fuvarosb­örze a központinál Mühlbeck Károly rajza A kormányzó bevonulása Szegedre- A szegediek üdvözlik Horthy Miklós kormányzót. A fővezérség sajtóosztályának fényképe 172

Next