Uj Idők, 1920 (26. évfolyam, 1-29. szám)

1920-04-04 / 9. szám - Balla Zoltán: Üzenünk Erdélybe / Költemények - Blaha Lujza-tér / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Blaha Lujza­ tér Blaháné nevével ékesítették föl Budapest egyik terét, éppen azt, amelyen a Népszínház áll, a nagy művésznő legszebb alakításainak ,e klasszikus­­ szín­helye. Itt választás kitűnő, s ritkamód találó, ami fel­tűnő a fővárosban, ahol például Petőfi nevéről nevez­ték el az összes utcák legvisszataszítóbbját. Örüljünk e sikernek, de főképp annak, hogy a „nemzet csalo­gányáét még életében érte ez a neki mindenképpen kijáró megtisztelés. Blaha Lujza Budapestnek sokkal többet jelent,­­mint a legtöbb pest-budai ember véli. Igaz, — s min­denki tudja — hogy páratlan tehetség, nagy mű­vésznő volt. Zamatos eredetisége, meglepő közvet­lensége, csupa­ szív játéka, éneke körülrajongott szín­padi csillaggá avatta. S ő ennél mégis sokkal több volt, mégis fontosabb missziót töltött be. Hódolattal emlékezünk vissza mesteri alakításaira, de a Blaha Lujza-teret még más, sokkal kevésbbé feltűnő eré­nyeiért, hatásaiért érdemelte ki. Amikor Blaha Lujza babos­ kendőjével, piros csizmájával először perdült a Népszínház dobogójára, Pest-Buda még félig német város volt. Igen sok lakója még nem tudott magyarul. Ismét sokan magya­rul is beszéltek, de németül kedélyeskedtek. S megint mások érzület dolgában magyarok voltak­ ugyan, de maga a magyar nép, maga a magyar beszéd és ész­járás a maga törzsökös zamatosságában ismeretlen volt előttük. Ezt az istenadta magyar népet egypár jeles tehetségű népszínműíró vitte a Népszínház deszkáin a budapesti közönség elé. Búját, bánatát, kacagását, örömeit, szent együgyűségét, felséges komolyságát, egész sírva vigadását a népszínmű mutatta be a pes­tieknek, akik máshonnan nem ismerték ezt az etnogra­fikumot. De a népszínműírók csak megírták a darabjai­kat s e darabok sohasem váltak volna szuggesztív erejűvé, ha a magyar múzsa nem küldi a deszkákra legfrissebb, legkedvesebb, legigazabb gyermekét, hogy varázsával élővé alakítsa az írók holt betűjét s a közönség szívébe sajtolja azt, ami az írószobában papiroson termett. A múzsa e kiválasztottja Blaha Lujza volt s a múzsa ezúttal is tévedhetetlenül választott. Blahánénak csak meg kellett néhányszor jelennie a színpadon s megtörtént a csoda, hogy a népszínmű, ez az eredeti magyar teremtmény, a még nem egészen magyar Budapestnek legkedvesebb látnivalójává lett. Ő babonázta meg a pestieket, az ő nótái plántálták a pestiek szívébe azt a körülírhatatlan magyar érzelem­komplexust, amit a népdal magában rejt. Senki sem járult hozzá oly mértékben ahhoz, hogy Budapest hangulata, szíve magyarrá változott, rabit ez a nagy művésznő. Hatása annál kiadósabb volt, mert neki tapsolt a szalonok finom népe s a gyalupad és dikics mellől a karzatra került mesterlegény, a jogász és a szatócsné, az arisztokrata és a nyárspolgár, vala­mennyiükbe belenyilallott, egyforma erővel, az a vér­beli magyar művészet, amelyet Blaháné vitt a Nép­színház dobogójára. A jövendő kultúrtörténészek, böngészgetvén Pest-Buda fejlődését, egy Blaha Lujza-korszakról is fognak tudni, mint ahogy a képírás története ismer egy korszakot, amely a legszorosabb összefüggésben van a „nemzet csalogányának" művészetével. Ritka eset, hogy a színpadnak valamely heroinája ily módon hat egy nagyváros érzületének átalakítá­sára. Azt a szép teret tehát, amelyet Blaha Lujzáról neveztek el, méltán megérdemelte ez a kivételes tehet­ségű művésznő. A Blaha Lujza-tér Budapesten • • Üzenünk Erdélybe! Az éccaka reátok omlott, De nem gyújtott ki csillagot, Havas fejű erdélyi ormok, Aludjatok, aludjatok! Nem jó most nézni, jobb az álom S legboldogabbak a vakok . . . Magyar hegyek, oláh határon, Aludjatok, aludjatok! De egyszer zengve jő a reggel, Hangos hozsannától remeg; Akkor, akkor ébredjetek fel És visszhanggal feleljetek! Megyünk! nem kell sokára várni, Fekete zászlókkal megyünk, — Ős Thonuzóba­­ unokái, — Ki állhat akkor ellenünk? S akkor majd felragyog a homlok És feltámad aki halott! Fiavas fejű erdélyi ormok Erről, erről álmodjatok! Béky Zoltán 171

Next