Uj Idők, 1923 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1923-07-29 / 31. szám - Ewald Gerhard Seeliger: Amerikai párbaj. Regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Amerikai párbaj — Regény — írta: Ewald Gerhard Seeliger Fordította: Kosáryné­ Réz Lola — A bíró elé akarnak cipelni! — beszélte ko­molyan Maggie. — Akkor pedig csapdába kerülsz. A néni összeköttetésbe lépett a Sniffler & Co. céggel s azok megállapították, hogy a szerződésben hiba van. Nem bontható fel egyoldalúan. — Teringettét! — kiáltotta Tom haragosan. — Akkor hát szépen benne vagyunk a pácban. — Oh, Patrick! — könyörgött Maggie és oda­adón simult a mellére. — Szökjünk meg! Azonnal! Oh, Istenem, de nem lehet, mégsem! A néni mennyi piacért mozgósította. Nem teheted ki a vala­lá­bad a hotelből anélkül, hogy riadót ne vernének. Mit csináljunk? Nagyot sóhajtott. Tom úgy ült ott, mintha nyársat nyelt volna és nem mozdult. Peppercorn Patrick etikai különcségeit nem volt olyan könnyű megemészteni. — Legalább egyetlenegyszer csókolj meg! kö­nyörgött Maggie és hirtelen a szájára nyomta az ajkát. Tom csöndesen ült, hogy meg ne bántsa, de minden erejével Gladysre kellett gondolnia, hogy ne viszonozza ezt a kimondhatatlanul édes csókot. Biz­tonság okáért még a kezeit is hátratette, mert Maggie joggal várhatta volna, hogy a karjaiba kapja. Tom érezte, hogy ez sem elég és felugrott. Maggie is felállt könnyes szemmel. — Patrick, te nem szeretsz már engem! — sirán­kozott. — Mást szeretsz. Beszélj! Újra megházasodtál közben? — Nem! — tört ki Tomból szinte nyersen. — Én Fleitman Tom vagyok. Egyáltalán nem házasod­tam meg soha, sem etikailag, sem másféleképen.­­— Patrick! — sikoltotta Maggie és rémülten hú­zódott tőle hátra. — Hiszen ez valóságos rögeszme nálad! Talán csak nem fogsz egészen megbolondulni! És patak módjára csurogtak a könnyei. Tom nem tudta részvétlenül nézni. Hozzálépett, megfogta a kezeit és így szólt: Miért sírsz, Maggie? Fáj, ha sírni látlak. — Igazán másnak hiszed magad, Patrick? — kérdezte Maggie remegő alakkal. Ha halok meg rögtön, ha így van a dolog! — Ha az életed forog veszedelemben, Maggie, —­beszélt Tom és erősen nézett reá, — akkor Pepper­corn Patrick vagyok s jöjjön, aminek jönnie kell! Boldog ragyogás támadt azonnal Maggie arcán. És most igazán nem volt Tomnak szíve hozzá, hogy lerontsa az illúzióját. — Vigyen el az ördög, látom már, hogy Pepper­corn Patricknak kell lennem! — folytatta és össze­szorította az ökleit, mintha ezzel is erősítenie kel­lene ezt a kegyes hazugságot. — Ki más lehetnék? De most aztán szaladj. Maggie, eredj gyorsan. Levele­ket kell írnom. Ez szükséges hazugság volt. Maggie hozzásimult, boldogan nézett fel reá és sötét szemei olyan sürgetően könyörögtek egy csókot, hogy Tom egy nagyon könnyed puszit lehelt az arcára. — Ah! — sóhajtotta Maggie és kiment. Tom visszaült helyére és megpróbált a Pepperco­n­-pro­blémával tisztába jönni. Ebben az emberben, aki a gentleman és szélhá­mos határvonalán állt, kétségkívül egyéb kiváló tu­lajdonságok is rejlenek. A zöld Izlandban élő első ne­jétől eltekintve, ez idő szerint etikai trigamista s egész Reformszövetsége az Etikai Házasságnak a saját hasz­nálatára kitalált és finoman kieszelt humbug. Semmi­esetre sem lehet közönséges ember. Tom rokonszenve folyvást növekedett iránta. Most egyszerre feltárult az ajtó és Crawath Evange­line lépett be rajta. Tom felkelt, székkel kinálta meg és a teáscsésze mögött sáncolta el magát. Evangeline így hússzállító király megsértett özvegyének minden méltóságával ereszkedett a székre. Nagyon disztingvál­tan viselkedett és elégikus hangnemet használt. Kedves Patrick, — szólt, — Maggie éppen az előbb mesélte nekem, hogy még pihenésre van szük­séged. Nekem is mindig az volt a meggyőződésem, hogy szökésed és az azt követő zavarodottság a beteg­ségedre vezethető vissza. Ez felment előttem minden alól. Egyszerűen nem vagy felelős a tetteidért. Ez az én véleményem is — erősítette Tom. — Nem tudok semmiről. Emlékezeti gyöngeséged is, amit Maggie em­lített, ezzel függhet össze. Most már igazán azt hiszem, hogy a szerződés, amit azzal a rettenetes Clubbal kötöt­tél, abba az időbe esik, amikor már nem voltál telje­sen ura szellemi erőidnek. — Lehet, lehet —­ igenelt Tom nagy előzékeny­séggel. Ugyanez áll az én szerződésem felbontására nézve is. Sohasem fogok lemondani a jogaimról, ennek a Clubnak a kedvéért a legkevésbé. Csak azt ne gon­dold, hogy hű hozzád. Ki tudja, hány titkos szerző­dést kötött a tieden kívül. Be fogod látni, hogy ezt a viszonyt nem tűrhetem tovább. 5. folytatás Fővárosi állattenyésztők a tübbterme­lés szolgálatában, t­j istállótipusok Mühlbeck Károly rajza Arr;ir­­i ódon ritkaságok boltja­­ és legolcsóbban ad az ^^ LC11 ICA. Budapest, II., Attila-ucca 12. szám VOCIUE NŐI DIVATHÁZ ESTÉLY­I ÉS UTCAI TOALETTEKBEN Budapest, IV. Váci ucca 27. Piarista-ház. Telefon: 184-38 PONGYOLÁK és BLÚZOK dus választékban 85

Next