Uj idők, 1925 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1925-01-01 / 1. szám - Cholnoky László: Az evés művészete / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
A KAMARA-mozgó ifj műsora. Szép asszony... élet... halál! Dráma 7 felvonásban. Irta és rendezte: Ivari Mosjoukin. Főszereplők: Natalia Lissenko, Andrée Brabant, Ivan Mosjoukin és Henrii Krauss. Star-film, a Az izgalmas és érdekfeszítő film meséje következő: Happyland bájos vidékén visszanullan, boldogan élnek Barclay, az öreg tanár, fia I.quis és ennek ifjú neje Alice. Egy nap a fiatal férj levelet kap, mely nagybátyja hirtelen halálát közli és felhívja, hogy azonnal utazzék Parisba a 20 millió franc öröksége átvételére. A fiatalok rögtön számtalan tervet kovácsolnak s hiába figyelmezteti Barclay a fiát, hogy a gyászeset fölötti fájdalmának legalább a külvilág előtt adjon kifejezést, Louis nem tudja mérsékelni örömét. Mialatt apja iérhetetlen nagy koszorút készít, Louis vidáman fütyörészve gyászruhát vásárol. Később a vklámi örökös Párisiba utazik, hol kisvárosi viselkedésével és külsejével kacagtató és kellemetlen kalandok áldozata lesz. A csinos párisi hölgyeik nagy hatással vannak rá és feleséglének képe kikében egyre jobban elmosódik. Beleélii magát a nagyvilági életbe, a legjobb szabónál kiruházkodiik,táncórákat vesz, és legalább külsőre: tökéletes gentleman lesz belőle. Nagy vagyona felkelti két gyanús egyén figyelmét, kik elhatározzák,hogy hálójukba kerülik. Tervük kivitelére Jaqueline, a csodás szépségű táncosnőt nyerik meg és egy káprázatos estélyen az elbűvölő táncosnő láttára Louis szíve tényleg King ragyál iránta. Happylandban hiába várják Louis leveleit, mire Barclay és Alice Párisba utaznak. Jaqueline a táncosnő igaz érzelemmel szereti Louist ,és nemi akarr a kalandorok eszköze lenni. Közben Barclay fia felkereslésére indul s az estélyre érkezve megragadja fiát, és el akarja vinni. Ám Louis ellenszegül és kijelenti, hogy szabadságát többre becsüli a pénznél és az egész örökségről lemond. Jaquelint annyira meghatja ez a jelenet, hogy nem akar Louis boldogságának útjába állani, még aznap este Nizzába, majd Korzikába utazik, hogy a kalandorok elől meneküljön. Louis ezt megtudta és a nő uátnamegy, behatol a kastélyába és könyörög szerelméért. De a két kalandor sem marad tétlen. Üldözőbe veszik a szerelmeseket s fellelve rejtekhelyüket, Louis egy kétségbeesett küzdelemben súlyosan megsebesül. Egészségük csak Jaqueline gonldbs ápolásával áll lassan helyre. Ezalatt az apa az újságból értesült; fia balesetéről és Aüicei-al együtt Korzikába indul. A vetélytársnők találkoznak és Alice visszaköveteli férjét. Jaqueline előbb megvetésseel fogadja, de mikor Alice születendő , gyermeke nevében könyörög férjéért, Jaquelme meghatódva megígéri, hogy Louisról lemond. Szerelmét tényleg feláldozza azt mondja Louisnak,hogy csak a mis és lóit akarta s nem is szereti őt. Jaqueline összetörve látja, hogy távozi ha messze lengenek a hajó, mely magával viszi Happylandiba Louist, ki szerelmesen szorítja bájos feleségének kas kezét isimét boldogan. Három árnylék tűnt tova, egy szerelem elmúlt ... és egy új született. * Ezenkívül műsorra kerül egy kacagtató vigjáték is. Jókai és Az Én Újságom Régen volt. Akkoriban jelent meg folytatásokban Jókai Mór Rózsák szigete című szép ír egénye Én Újságomban, sok kicsiny magyarnak igen nagy gyönyörűségére. Ezeknek a folytatásoknak egyik hűséges kis olvasója, ffélegyházi fiú, egy napon az atyjával fölkerült Budapestre. S természetesen elkerült a Városliget fellé is. Az Andrássy-úti villák rácsai előtt rózsás orcájú, fehér hajú öreg úr sétálgatott. A félegyházi gazda felismerte: — Nézd csak fiam, az oil Jókai Mór, a nagy író. A fiúcsikának egyéb se kellett. Odaszaladt hozzá a szeretés és rajongás bizalmával. Miikor aztán elébe került, hirtelen zavarában csak ennyit tudott mondani: — Bácsi, olvasom in Rózsáik szigetét . . . Nagyon, de nagyon meg vagyok vele elégedve. . . Jókai meglepődött, jóságos kék szemlét a fiúcskára fordította s maga sem tudott hva marjában mit mondani. Két karját összefonta mellén, nagy reverendiával meghajolt a kisfiú előtt s így szólt: — Boldog vagyok kisfiam, hogy regényem megnyerte tetszésedet. Köszönöm az elismerést. Ezt a kiis jelenetet pompás akvarellben örökítette meg kiváló mesterünk, Vágó Pál. A képet most, Jókai cenenáriumának első hetében, szép emlékül reprodukáljuk ebben a füzetünkben. Az evés művészete így első hallomásra talán különösen hangzik, hogy ez a két szó, evés és művészlét hogyan kerül egymással ilyen szoros kapcsolatba, holott az evén egyike a legprózaibb foglalkozásoknak, a művészetnek viszont mindehhez inkább van köze, mint a prózaiassághoz, hanem aki úgy hirtelenében végignézhetne egy háromszáz évvel ezelőtt lezajlott lakomát, nyomban azután pedig láthatná azokat a hihetetlenül finom mozdulatokat, amelyeikkel például mai társaságbeli hölgy eltünteti a falantokat eperajkai között, az megértené, hogy a kellő kultúrával az evés mesterségét is fel lehet emelni egészen a művészetek magaslataiig. Szigeti Józsefnek, a valamikor népszerű színdarab íróinak van egy vígjátéka.— a címére azonban már nem emlékszem, •— amelyikben a hős, a faragatlan, vidéki kuikkó csodálkozva hallja a fővárosi ficsuraktól, hogy ő még enni sem tud. Pedig a ficsuraknak igazunk van: évezredeik multaik el, művelt, nagy nemzetek keletkeztek és enyésztek el anélkül, hogy az emberiség megtanult volna enni, tudniillik szépen, ízlésesen, főként pedig tisztán enni. A legősiilbb művelt országok, lakdita, Egyiptom, Babylon lakosai hírét sem hallották az evőeszközöknek és például a szanszkrit nyelv szótárában nyoma sincs az evőkés, villa és kanál fogalmának. De nem tudott az evőeszközökről a klasszikus műveltség fényes hazája, Görögország sem. A finom izlésű hellének fülét nagyon sértette, ha a szónok, vagy a színész elhibázott egy szót, hanem Szofoklesz vagy Miltiádesz, Arisztotelész vagy Szókratész, de még maguk az olimpusi istenek is oly csúnyán és maszatosan ettek, mint a mai, hároméves gyerkőc. Elképzelni is rémes, amint például Afroidite, a szépség istennője, csak úgy, rózsás ujjacskáival tömi magába az ambróziával fűszerezett babcsuszpájzt, vagy a maga Zeusz márok ráfogott libacombbal üti fejbe Hébét, ha az véletlenül elhibázza tálalást. Villája a görögöknek éppúgy a nem volt, mint inge, zsebkendője és kalapja. Azaz hogy zsebkendője mégis volt, de csak az a, bizonyos ötágú, eleven zsebkendője, amelyet a parasztok ma is használnak. Föveget a klasszikus Röfög csak harcban, vagy utazás közben viselt. Eledelük puhárafőtten, pecsenyéjük nagyon apróra összevagdalva került az asztalra, hogy ujjaikkal kényelmesen felcsipegethessék és eltüntethessék torkuknak mélységes örvényében. A hígabb ételeket úgy ették, hogy kenyérdarabba csináltak mélyedést és ezt a kenyérdarabot használat után éppúgy az asztal alá dobták, mint azt a kenyérbelet, amellvel zsíros kezüket megtörölték. Pedig egyébként nagy fényűzést engedtek meg maguknak a lakomázásnál, az illatszert és virágokat bőségesen pazarolták, a sok drága, pompás bort finom serlegekből ittak és például Szókratészt a többi között azért is igen Ivan Mosjoukin a Kamara új filmjében összefoglaló tankönyv a középiskola alsó négy osztályának teljes tananyaga két kötetben, algebra és geometria a középiskola teljes tananyaga olyképen feldolgozva, hogy tanár nélkül is megtanulható. — Megrendelhetők : 7CAI magántanfolyamnál ZIOULIJUo Vli, Dohány u.84 Chapeau „BRACHFELD" Derniers Modes de Paris, Budapest, IV., Kígyó u. 5.