Uj Idők, 1925 (31. évfolyam, 27-50. szám)
1925-08-23 / 34. szám - Herczeg Ferenc: Jelenet "A híd"-ból / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
XXXI. évfolyam Uj Idők Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap Féléirt 160 000 K * ára 7000 K 1925 augusztus 23 Eioilletési 41> Egész évre 300.000 K Szerkeszti Herczeg Ferenc Negyedévre 80.000 K Egy.« cím 34. szám „ taid" Irta: Herczeg Ferenc (Jelenet szerzőnek új négyfelvonásos történelmi SZIK művéből.) József nádor 1825 egyik téli napján budai dolgozószobájában fogadja a felsőtábla hármas küldöttségét, herceg Grassalkovicsot, gróf Ádámházyt és báró Wesselényi Miklóst. Jelen van gróf Széchenyi István is, a Hessen-Homnburg huszárok fiatal kapitánya, aki szolgálati ügyben jelentkezett a nádornál. A főherceg leültette az urakat a kandalló körül álló karosszékekbe. Nádor: Kvietálni akar? Kár! A katonáskodás férfias, szép hivatás. Széchenyi: Igen, háborúban. De most előreláthatóan húszéves békénk lesz. Nádor: A tétlenségtől fél! No és ha valaki Cenken agarász, az nem tétlenség? Széchenyi: Pesten maradok, fenség, dolgozni akarok. Nádor: Mi dolga lehet a magyar grófnak? Széchenyi (mosolyog): Egyebek közt egy hidat is szeretnék építeni. Nádor: Hidat? Igen, erről már hallottam valamit. Széchenyi: Állóhidat a Dunán. Ádámházy (aki nagyot hall, Grassalkovichhoz): Mit akar ez építeni? Grassalkovich: Hidrász! A' Bruckn! Ádámházy: Minek az? A nagyapánknak se volt, mégis megvolt. Széchenyi: Az ükapánknak zsebkendője se volt. (A nádorhoz.) Lehet, hogy itt senki sem érzi szükségét az állóhídnak. Pest és Buda évszázadok óta farkasszemet néznek egymással, anélkül, hogy kezet nyújtottak volna egymásnak. De én valami szörnyű barbárságot látok abban, hogy jégzajlás idején békés polgárok — nők, gyermekek! — olykor egy látogatásért, egy csésze kávéért — kockára vetik az életüket. Az emberi életnek ez a semmibevevése: ez az ázsiai eredet bélyege. Nádor: Honnan veszi a pénzt? Mert sok pénz kell hozzá. 1 ' i ! . ! ! ! Széchenyi: Mindenki, aki által megyeni a hídon, fizessen egy garast. Grassalkovich: Igazán kevés! Ádámházy: Egy garas nem sok! Nádor: Majd mindjárt meglássák az urak, egy garas milyen sok pénz. (Széchenyihez.) A nemes emberen is megveszik a hídvámot? . Széchenyi: Mindenkin, fenséges uram. Wesselényi: Az fizessen, akinek van! Grassalkovich: Ez a szabadság megsértése lenne. Ádámházy: Ha ez meglesz, akkor vége Magyarországnak! Széchenyi: Igen, vége annak a korhadt Magyarországnak, amelyet föntartani nem is érdemes. Nádor: Lássák az urak, milyen sok pénz a garas! Ádámházy: Ellene fognak szegülni a nemzetrontó tervnek. •' 1 i " Nádor: Azt hiszem, az urak már megkéstek. Wesselényi: Megkéstek! Már hajnalodik és ha éjjeli kísértetek világos nappal az utcán járnak, akkor az a veszedelem fenyegeti őket, hogy kinevetik őket. Nádor: Gróf Széchenyi, gondolt ön arra, ki fog az ön hídján járni? Széchenyi: A pestiek és a budaiak, fenséges uram. Nádor: Nagyobb úr: Európa — vele a XIX. század, a többé föl nem tartható haladás. Széchenyi: Akkor diadalív formán építem a híd oszlopait, hogy méltóan fogadjuk a dicső vendégeket. Nádor: Elkészült a magyarság Európa fogadására? Széchenyi: És ha nem — ,mi baj lehetne belőle, fenséges nádor? Európa: a civilizáció, a civilizáció, a szabadság, a bőség, a boldogság. Nádor: Hallottunk népekről, amelyeknek haláluk lett az európai civilizáció. Széchenyi: Nem nagy kár az indiánusért, ha együtt pusztul a farkassal és a mocsárlázzal. Nádor: Igaz, de ha én indiánus volnék, mégis sajnálnám a fajtámat. Széchenyi: A civilizáció rettenetes fegyvereket ad a népek kezébe, tudom, fegyvereket, amelyekkel halálra sebezhetik magukat. De hát inkább azt ajánlja főhercegséged, hogy maradjon minden a régiben? Nádor: A világért sem! De hiába is ajánlanám, mert úgy látom, ütött a magyarság órája és amit ön nem csinál meg, azt megcsinálja más, de mindenesetre megcsinálódik. Abban a pillanatban, midőn a híd terve kiugrott az ön fejéből, már meg is indult a népvándorlás Ázsia és Európa között. Ezt nem lehet többet megállítani! Én csak azért beszélek, mert nem szeretném, ha ön kifelejtene a hídjából egypár padlót. " Széchenyi: Sehogy sem értem ezt, fenséges uram? Nádor: Ha az országgyűlés két táblája elfogadja a híd plénumát, akkor elfogadta a nemesség adózását is. A nemesi osztály, amelyet eddig mesterségesen védtek meg, ki lesz szolgáltatva sorsának. 17 177