Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 1-26. szám)

Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok - Szederkényi Anna: Asszonyok bánata

12* Asszonyok bánata — Elbeszélés — Írta: Szederkényi Anna — Így tehát annyi az egész, hogy az urad nem mondta neked: „Mért nem pihensz le egy kicsit, lel­kem?" Ennyi az egész? — Igen, ennyi, — felelte a halavány arcú dok­torné — de ha te ezt nem érted meg, akkor úgyis hiába. Ha te erre azt mondod: „Csak ennyi ..." Ha te nem tudod, ha te nem érzed, hogy ez nem „csak ennyi", mert ez minden. Elhallgatott. Nézte a testvérét. Persze . . . per­sze .. . Több, mint tiz esztendő volt közöttük. Tiz esztendő a fiatalság felé! Tiz esztendő visszafelé! Tiz esztendő. Az egyik ezalatt bimbóba borult, azután virágba szökkent, azután kinyílt és most himbálja a tüzes napsütésben kevély magát. Még tele van min­den porcikája az elbizakodott fiatalsággal. A másik a tiz esztendő alatt anya lett, többgyermekes, jó anya. Fáradt, ólmos, gyűrött arcú asszony. Több­gyermekes anya, aki maga táplálta, nevelte gyer­mekeit. Tekintete végigcsúszott a másik asszonyon, a fiatal testvérén. — Te nem vagy olyan, mint én, — sóhajtotta — nem is leszel olyan soha. Nem, ez nem az én fajtám­, — tette hozzá gondolatban. A fiatal asszony a kályha mellett állt. Karcsú volt és mégis telt. Minden vonala kí­gyózó, egymásba fonódó. A mozdulata ringatódzó és táncra hívó. Ujjai idegesen sodorgatták a cigarettát és szokása volt a fejét hirtelen hátravetni. Olyankor feketén csillámló, sűrű haja, mint hosszú selyemrojt lobogott a fején. — Nem, ez nem az én fajtám, — ismételte az idősebb testvér gondolatban és nem volt ilyen az anyánk sem. Milyen sokat jelent ez a tíz esztendő! Ez már azok közül jött, akik utánunk következnek. Sűrűvérű. Nehéz bor.­ m A Szépművészeti Múzeum kincsesházából. Giulio Romano: Selene és Endymion

Next

/
Thumbnails
Contents