Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1926-04-18 / 16. szám - Krónikás: Az utolsó konflis / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok

Kis Tárca Az utolsó konflis Négykerekű kocsi, eléje lóbőr van fogva, amely­ben néhány csont zörög: ebben a kiadásban helyezik az utolsó pesti konflist a múzeumba. Mert most már hatóságilag is kimondták felette a halálos ítéletet. Meg­ölte a taxi. A konflis a régi Pest közlekedési eszközei közt a derék polgári arany-középutat képviselte két szélső­ség közt. Az egyik pólus ugyanis a csigavérű omni­busz volt, amelyről nem mindig lehetett megállapí­tani, vájjon áll-e vagy halad. Azonban mégis csak elvánszorgott a Sebestyén-térről egészen a „Gólyáig", ami akkor már majdnem külföld volt, egészen közel Óperenciához. Viszont a másik pólus, a fiakker, réme volt a békés polgárságnak és a földgömbön elérhető legnagyobb sebesség szimbóluma. Van egy régi met­szett kép, pesti nyomtatvány, ezzel az aláírással: Wittende Fiakker-Galoppe, amely hajmeresztő mó­don ad kifejezést az akkori polgári közvéleménynek: a pökhendi fiakkeros végiggázolja a fél utcát s a le­hengerelt polgárság úgy nyüzsög a porban, mint a sajtban a kukacok. Velük szemben a konflis a tisztes, megfontolt, magát mégis megbecsülő purgerségnek vélt járó­műve. Konflist használni nem volt égbekiáltó pazar­lás, csak éppen bizonyos konszolidált jóllétnek hival­kodás nélkül való jele, holott egy rendes apa kétségbe­esett, ha valaki megsúgta neki, hogy a fiút frakker­ben látták egyszer. Ilyen esztelen tékozlásra legfel­jebb huszártiszt vagy­­ si­­erli kapható — ez volt az általános vélemény. A fiakker a tisztességes polgár számára csak egy tekintetben volt hasznos: róla lehe­tett megtudni, hol mérik a jobbik bort. Mert ahol fiakker fiakkerés nélkül látható, ott mérik az igazit-Könnyen költhet egy-két-három finom messzire: lum­poktól szerezte. A konflis volt Budapest utolsó szolid, igazi, hű polgára, mint ahogy a pompeji katona volt az utolsó hű római. A régi konflis-korszak polgársága eltűnt. Konjunktúra-autók rohannak az utcákon, lenyúzott adóalanyok lógatják orrukat a boltokban, mérgesen taszigálódzik egy villanyos heringeshordó eleven tar­talma, B-listások korognak a perifériákon. Eltűnt a kedély, eltűnt a nyájasság, a nyugalmas magabecsü­lés, eltűnt vele a konflis is. Krónikás A Szépművészeti Múzeum kincsesházából. Crespi: A földmíves családja 39 431

Next