Uj Idők, 1926 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1926-04-18 / 16. szám - Bakonyi László: Aforizmák / Társadalmi, ismeretterjesztő cikkek, bírálatok - Dan Bergman: Az influenza / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

f. . . 432. j . «Az influenza — Elbeszélés — írta : Dan Bergman Most már valamivel jobban érzem magam. A tagjaim már nem olyan nehezek, mintha ólomból lennének, a fejem nem akar szétpattanni és a szörnyű, gigászi lázálom-figurák nevető, apró, messzeszökött álomképekké zsugorodtak össze. Az orvos nem fogja többé rosszalóan csóválni a fejét. Egyszóval, az influenza elmúlóban van! Ami azt jelenti, hogy ez a szörnyű betegség az orromba s a mellemre koncentrálja minden erejét. Köhögök, hörögve és nehezen lélegzem, mintha az élet búcsúzóban lenne belőlem és teljességgel elvesztettem szaglóérzékemet. De ez már mégis a javulás jele. Egyforma étvággyal eszek mindent. A feleségemnek nem kell a fejét törni, hogy mit főzzön ebédre. Minden jó, amit elém tálal. Természetesen az asszony helyesli ezt az állapotot. Most kitombolhatja minden titkos vágyát és szenvedélyét, amit a limburgi sajt és a sajtos tészta iránt érez. Most minden ebédnél szerepel a limburgi sajt, melynek azonban hál' Istennek, nem érzem az illatát. Betegségem úgy kezdődött, hogy egy este szörnyű hidegrázás lepett meg. Feleségem nyomban ágyba fektetett és öt takarót és három szőnyeget terített reám. Ennek ellenére úgy éreztem magamat, mint a nílusi viziló a Jeges-tengerben. Az asszony forró teát is diktált belém, ami alaposan összeégette a számat és torkomat, de én mégis csak tovább vacogtam a takarók alatt. Jöttek szomszédok, nénikék, a környék minden vénasszonya s belémgyömöszöltek aszpirint és fenacetint, antifebrint, chinint és ricinust, elláttak terpentin-borogatással a mellemen, mustártapasszal a gyomromon és Isten tudja még mivel. Valóban, az Ég csodája, hogy kibírtam. Mégis csak csodálatosan erős szervezetem lehet! Ekkor érkezett meg Amália tanti. Örök rejtély, honnan sejtette meg betegségemet, de tény, hogy egyszerre csak ott ült a széken, ágyam mellett és fürkésző, szigorú pillantásokkal méregetett engem, úgy, hogy hideg futott végig a hátamon. Rettentő rosszul éreztem magam, de hirtelen ötlettől megkaparva, kinyújtottam kezem a takaró alól és hálásan rebegtem: — Tanti, te megmentetted az életemet! Köszönöm ... Amália tanti azonban elrejtette kezét köténye mögé és vésztjóslóan válaszolta: — Nem, Dan. Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Most jön a szalipirin-kúra. Ellentmondást nem tűrő hangon egy tucat szalipirin-tablettát hozatott a gyógyszertárból. Nem törődött rimánkodó tekintetemmel, amivel már előre kegyelemért csengtem. Olyan volt, mint valami középkori hóhér! Életkorát tekintve, az lehetett is. — Soha se félj, barátocskám, — mondotta Amália tanti komor nevetéssel, — beveheted konyakban és meleg vízben is. Ez már valamivel csábítóbban hangzott. Megnyugodtan és csendesen néztem, amint Amália tanti elkészíti a grogg-ot, néhány szalipirin tablettát csúsztat beléje és jól összekeveri. A szalipirin étvágygerjesztőnek tűnt. Olyan volt, mint a kockacukor. — Így. Most pedig idd ezt ki, — mondotta Amália tanti jóakaratúan. Kiittam. Szentséges Úristen! Ilyen keserűt nem bir elképzelni emberi ész. Az élet és a halál, a szenvedés és a csalódás, a lemondás és a bánat minden keserűsége benne volt ebben az italban. Megpróbáltam ellenszegülni, de a tanti egyik kezével keményen fogta a nyakamat, míg másik kezével a félliteres poharat tartotta szájam elé. És belém öntötte a kotyvalékot. Nem bocsátott addig el, amíg az utolsó cseppet is le nem nyeltem. Megsemmisülten és reszketve hanyatlottam vissza a párnákra s igyekeztem legyűrni az undort és iszonyatot, ami az ital nyomán támadt bennem. A veríték kiverte homlokomat. Mégis, jótékony kábult álom ereszkedett volna rám, ha Amália tanti fel nem ráz:— Emeld fel a fejed, Dan — szólt zord hangon. — Most megkapod a második adagot. Azt hiszem, sírva fakadtam. De nem használt! Amália tanti megint megragadta a nyakamat és mivel nem akartam kinyitni a számat, úgy megszorította a csigolyám, hogy hangosan fel kellett kiáltanom. Abban a pillanatban villámgyorsan a torkomba öntötte a második szalipirin-grogg-ot. Köpködtem. Prüszköltem. A veríték patakokban szakadt rólam. Később aztán újból azon a ponton álltam, hogy álomba szenderedjek, elfeledvén az élet és az italok keserűségének minden szörnyűségét, amikor Amália tanti félelmetes hangja ismét fölcsattant mellettem. Ünnepélyesen emelte a párolgó, szörnyű serleget elém: — No, még harmadszor és utoljára, Dan, — hallottam, miként a végítélet harsonáját. Most már teljesen közömbös voltam az élet minden megpróbáltatásával szemben. Történjék, aminek történni kell. Szinte a távolból, mintegy álomban hallottam amint a tanti prosit-tal köszöntötte bátorságomat. A verítékben fürödve, csak azt láttam, hogy Amália tanti három példányban — borzalmas álom! — vadkánkánt járt ágyam körül és az alakok egészségemre koccintottak a szalipirin-grogg-os pohárral . . . Másnap reggel a tanti megjelent, hogy páciense hogyléte felől érdeklődjék. Ekkor már a javulás útján voltam. — Mondd csak, tanti, — kérdeztem elgondolkodva, — valóban szükséges volt, hogy azt a borzasztó szalipirin-tablettákat is belekeverd a groggba? Hiszen a forró konyak egymagában is erősen megizzasztja az embert? — Megizzasztja? Ebből a szempontból természetesen nem volt szükség a szalipirin-tablettákra, — felélte a tanti hidegvérrel.— Ugyanezt a hatást értük volna el akkor is, ha cukorral adom groggot. De látod, Dan, én ezt a kúrát egyszer már a végigcsináltattam a bácsikáddal, amikor legutóbb influenzája volt és most figyelj ide. Ö nemcsak az influenzájából gyógyult ki, de egyszer és mindenkorra leszokott a grogg-ról is . . . Vécsey Leó jogosított fordítása. Az emberek sokszor azért unják meg barátaikat, mert félnek, hogy közel van már az idő, mikor barátaik teljesen megismerik és megunják őket. * Sokan csak azért idealisták, mert jól tudják, hogy nem képesek reálisak lenni. * Azok a szerelmek tartanak legtovább, amelyek a valóságban sohasem kezdődtek el. Bakonyi László Herczeg Ferenc összegyűjtött Műveinek Jubiláris Díszkiadása egyetlen magyar ember könyvespolcáról sem hiányozhat.