Uj Idők, 1936 (42. évfolyam, 28-53. szám)
1936-11-08 / 46. szám - Ladányi László: Háborús emlék / Versek
szont nagyon rosszul. Most is azt állítják egyes európai sebészek, főleg az altatás hívei, hogy Amerikában úgyszólván ismeretlen a helyi érzéstelenítés és mindenkit narkózisban operálnak, mert az amerikai ember nem bírja el a műtét alatti ébrenlét izgalmait. Az igazság ezzel szemben az, hogy Amerika legkitűnőbb sebészei közül egyre többen térnek át a helyi érzéstelenítésre. És a mai sebész mindinkább meggyőződik arról, hogy nincsenek különbségek betegek között olyan értelemben, hogy egyiknek inkább altatásra, a másiknak helyi érzéstelenítésre van szüksége. Inkább a megbetegedés természetétől függ, hogy melyik módszert alkalmazzuk. A sebész régebben a kés virtuóza volt, néha inkább technikus, mint orvos; ma ez a helyzet megváltozott. Rájöttünk arra, hogy a beteg sorsa a sikerült műtéttel még egyáltalában nincs eldöntve. Azt lehetne mondani, hogy a gyógyulás a műtét előtti kórisme pontosságától, a beteg szervezet állapotának ismeretétől és a műtét utáni kezeléstől is jelentős mértékben függ. Az igazi sebész éppen ezért a gyógyulás percéig szemmel tartja betegét és mindig vigyáz arra, hogy megelőzze a meglepetéseket. Az operáció utáni orvosi munka a sebész legfontosabb feladatai közé tartozik. A sebész lelki alkatáról sokat lehetne beszélni. Csak érinteni akarom, hogy az operatőr, mint minden igazi orvos, hívő ember. Sok sebészt ismerek, aki nehéz műtétek előtt imádkozik. Mint ahogy van általános orvosi rátermettség, ugyanúgy vannak kiváltságos, született A mindennapi műtéteket bárki elvégezheti, sebészek, aki az idevonatkozó módszereket megtanulja. De a bonyolult operációkhoz a tudáson kívül mesteri kéz, fegyelmezett lélek kell. Laikus nyelven azt szokták mondani, hogy a jó sebésznek „könnyű" keze van. Ebben van valami. Pontosabban ezt úgy lehetne kifejezni, hogy az operatőr minden vonatkozásban kivételes kézügyességgel rendelkezik. Ismerek a sebészek között virtuóz zongoraművészeket és tudok egyről, akinek fiatal korában kovácsműhelye volt, ahol tökéletes formában állított elő nagy kézügyességet kívánó fémtárgyakat. Távolról sem kell azt hinni, hogy a modern sebészet már minden problémát megoldott. Még nem tartom végleges megoldásnak a Basedow-kór mai műtéti formáját és kidolgozásra vár a lép, a fehérmáj és az idegrendszer sebészete is. Ami a teljesen fertőzésmentes műtétet illeti, itt majdnem elérkeztünk a tökéletességhez. Az eszközök, a műtétnél használt ruhák és kendők, az operáló orvos keze és végül a beteg bőre tartalmazhatnak fertőző csírákat. Az első három lehetőséget kizártuk. A ruhákat és eszközöket forró gőzben vagy vízben sterilizáljuk. Az operáló orvos kesztyűt húz, amelyet szintén csíramentessé tehetünk. A szabad kézzel operáló sebészek száma egyre csökken. De itt van még a beteg bőre, amelynek csíramentesítésére több módszerrel rendelkezünk ugyan, de egyik sem hibamentes. Ez is megoldásra váró sebészeti probléma tehát. Némi különbség van az amerikai és európai sebészet között, de nem annyira a műtétek levezetésében, mint inkább a műtőtermek technikai berendezését és a segédszemélyzet kiképzését illetően. A középeurópai sebészeti klinikákon mindig gondot okoz a műtőterem megfelelő állandó hőmérsékletének biztosítása, amelyet nem befolyásol nyári kánikula, vagy téli fagy. Ez nálunk egyelőre még megoldatlan kérdés. Amerikában télen-nyáron klímakészülék tartja változatlan hőmérsékleten az operációs terméket. Az amerikai sebészetnek korlátlan számban áll rendelkezésére jól képzett segédszemélyzet. Nálunk az orvosok elsőrendűek, de nagyon kevés kivétellel, meglehetősen alacsony a technikai és másfajta erők nívója. Nincs megfelelő intézményünk az orvost támogató elsőrendű segédszemélyzet kiképzésére. Itt még sok a tennivaló. Középeurópai sebészeti klinikákon néha egy hétig tart, amíg a sebész a kórboncnoktól megkapja a beteg szervezetből kimetszett szövetre vonatkozó véleményt, hogy ilyen, vagy amolyan elváltozásról van-e szó"? Amerikában ez néhány percig tart. A kórboncnok a „helyszínen" dolgozik. Látnivaló, hogy mint minden téren, a sebészetben is megmutatkozik az amerikai és európai élet közötti általános különbség. Amerikában legmagasabb fokon áll a technika, pénz nem játszik szerepet, az adminisztráció és szervezés hibátlan. Nálunk viszont orvos-zsenik vannak, akiknek művészete és tudása úgyszólván minden akadályt legyőz, csak egyet nem: a szervezés, az adminisztráció és bürokrácia nehézkességét. Ferenc József aláírása a Sacher-szálló világtörténelmi térítőjén Háborús emlék A fronton volt apám, s hogy élni tudjunk Anyám dolgozni járt el délutánig. Minket bezárt és kérte, hogy maradjunk Csöndben, hamar jön, nem marad sokáig. Játszottunk a húgommal, néha ettünk. Sorba álltunk egy képzelt bolt előtt. Nevettünk és nem tudtuk, min nevettünk Sehogyse mult a hosszú délelőtt. S a vége mindig az lett, hogy az ablak Üvegjén át jöttét rémülve lestük. „Mi lesz, ha nem jön!" s reszketett a testünk. Súlyát éreztük a nehéz falaknak. Mi ártatlan rabok. Künn forrt a katlan És sírtunk, sírtunk, sírtunk szakadatlan. LADÁNYI LÁSZLÓ "701