Uj Idők, 1940 (46. évfolyam, 1-26. szám)

1940-03-03 / 10. szám - Ladányi László: Tavasz előtt / Versek

Színház Első diadal — Galamb Sándor színműve a Nemzeti Színházban — A darab előadását Mátgázó-esztendő ünnepi al­a­kalma tette aktuálissá, de annyira nem „alkalmi da­rab", hogy tudomásom sze­rint Galamb Sándor évekig hevertette fiókjában s ez idő alatt a közönség meg­szokta, hogy nevét régi magyar színművek átdol­gozójaként lássa a színla­pon. A Peleskei nótárius utójátékát nem számítva, az Első diadal­­ első ön­álló színpadi műve. Nemcsak hogy nem al­kalmi darab, hanem bátor darab is. Bátor, mert a kö­zönségtől éppen úgy meg­követeli a színházban meg­szokott érzelmek feláldozá­sát, mint ahogy Mátyás is emberi érzelmeinek feláldo­zásával aratja első ural­kodói diadalát. A darab végén két pár indul esküvőre, de ez még csak nem is hasonlít a szokásos „happy end"-hez. Mindkét párnak csak egyik tagja szereti a másikat, annak se tudnia kell, hogy a másiknak szívé­ben nem ő uralkodik. A közönség sok ilyen — és még ilyenebb — házasságot lát az életben; nem kell éppen királynak lenni ahhoz, hogy az embereket a szívtől idegen meggondolások vagy érdekek vezessék az oltár elé; de a színházban az is a szerelmi házasságnak tap­sol, aki maga érdekházasságot kötött. tikai Azt a színpadi sablont, amely elmúlt századok poli­cselekvései mögé búgó szerelmeseket állított, Herczeg Ferenc áttörte már az Árva László király hű­vös Hunyadi Lászlójával. Galamb Sándor ezen a vo­nalon ment tovább, amikor a történeti igazságnak megfelelően megmutatta, hogyan nyomták el emberi érzelmeiket családi vagy egyéb, magasabb érdekek ha­tása alatt annak a kemény korszaknak olyan emberei is, mint Szilágyi Erzsébet — aki kisebbik fia trónra­ lépéséért meg tudott békélni László gyilkosaival,­­­vagy Gara Mária, aki a Hunyadiak iránt érzett hűség­ből feleségévé lesz vőlegénye egyik gyilkosának. Ebbe a légkörbe pontosan beleillik a darab lele­ménye. A történelem nem tud arról, hogy a félig gyer­mek Mátyás titkos szerelmet érzett bátyja menyas­­szonya iránt, de a kornak és az uralkodásra termett ifjúnak jelleméhez egyaránt illik a lemondás erről a szerelemről. Az író nagy drámai feszültséggel állítja szembe Mátyás anyjának és magának Mátyásnak el­lentétes esküjét. Ennek a feszültségnek elérése annál nagyobb siker, mert Mátyás egészen a döntés pillana­táig egyszer sem találkozik — a történelem szerint nem is találkozhatik — Gara Máriával, s így a darab egyik főmotívumát, Mária iránt érzett szerelmét úgy­szólván „becsületszóra" kell elhinnünk. Ez pedig sokat levon a lemondás drámai értékéből. A főgondolat köré mozgalmas, széles korrajzot épí­tett az író, biztosan jellemzett alakokkal. Ha kifogá­solhatok valamit a darabban, csak azt nem szeretem benne, hogy alakjai maguk is igen jól tudják a törté­nelmet, el­jtik a jövőt stb. Ha Galamb a megoldás el­fogadásában sokat várt a közönségtől, történeti tu­dásban is el kellett volna várnia annyit, hogy bizo­nyos célzásokat megért s nem kell a számára — mint a francia mondja — minden i betűre felrakni a pontot. A nagyszemélyzetű darab előadása kifogástalan, Horváth János díszletei igen szépek. A szerző maga végezte a rendezés munkáját; ebben a minőségében már túl van „első diadalán", amelyet most szerzői mi­voltában arat. Az Első diadal új színnel gazdagította a magyar történelmi drámairodalmat. BENEDEK MARCELL Színház: Az első diadal, a Galamb Sándor színműve Nemzeti Színházban. Szörényi Éva (Gara Mária) Színház. Az első diadal. Galamb Sándor színműve a Nemzeti Színházban. Seeleczky Zita (Podiebrád Katalin), Apáthy Imre (Hunyadi Mátyás) 15. Tavasz előtt Ezüstfényt törnek a hegyek, Csusszan az elnyűtt hópalást, Patakok vezetik a völgybe A nagy tavaszi olvadást. Táncol a szél és felkavar Mult őszön sárgult levelet. Szitál a köd és j­ára leng A meztelen erdők felett. Csöndes az erdők mélye még, Csak néha roppan valami. A hajnalt őrzi tán a fá , kinyújtózkodnak karjai. A földre vékony fű konyul, A mezők békén alszanak, Agyagos, süppedt sárnyomon nyomorult, éhes nyúl szalad. Könnycseppeket hullajt a jég A kövek barna szélről, Göröngy mozdul és elgurul, Más hang felel rá messziről. Megmoccannak a feltörő Életnek apró jelei, Bolyong a Tél a táj felett Felhő fiait tereli. S ha néha felbukkan a nap, Fénye csak hideg villanás­. De dördül már a föld alól A legelső szívdobbanás. LADÁNYI LASZLO 241

Next