Uj Idők, 1940 (46. évfolyam, 27-53. szám)
1940-07-07 / 28. szám - Bódás János: Aratnak / Versek - Makedonia - Nád / "Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok; kisebb elbeszélések"
Makedonia—Nád — Az Uj Idők Lexikona XVIII. kötete. — Több mint négy esztendeje már annak, hogy az Uj Idők olvasói negyedévről negyedévre az Uj Idők Lexikona egy-egy új kötetét kapják ajándékba. A könyvespolcokon immár tekintélyes sorozatban állnak fel s amint egymásután sorakoznak, amint egy-egy új kötet járul a régiekhez, mintha közvetlen környezetünk gyarapodnék mindig egy-egy megbízható új baráttal. Új barát, aki az első ismerkedés friss örömét hozza magával, és megbízható, bizalmas barát máris, mert könyvespolcunkon sorakozó testvérei ő helyette is soka szorosan megállták már a megbízhatóság próbáját. Minden új könyvnek van valami különös varázsa. E sorok íróját mestersége is a könyvekhez köti s ritka a nap, hogy ne volna alkalma új meg új könyvekkel kötni ismeretséget. Mégis, meg kell vallania, ez az ismerkedés ma sem igen múlik el minden belső izgalom nélkül. Ebben az izgalomban természetesen van valami ingerkedő kíváncsiság is: hogy állja meg a jövevény a helyét abban az előkelő, válogatott társaságban, amely a könyvespolcon a Bibliától és Homerostól kezdve az emberiség évezredeinek legszebb ünnepi óráit képviseli? De feltétlenül van benne valami eleve tiszteletet parancsoló áhítat is: a Szellemnek és a Léleknek miféle kényszerítő erejű akarata fogta igába azt a bonyolult és sokfelé ágazó technikai apparátust, amelyet manapság minden könyv megjelenése feltételez? Igen, az a bizonyos ingerkedő kíváncsiság ösztönöz, hogy vizsgáztassam a jövevényt. S eltűnődve a Makedonia és Nád határszavak közé eső címszólehetőségeken, egymásután jutnak eszembe s mint egy megbolygatott méhkas rajzanak a címszavak: Munkácsy Mihály és Mosonyi Mihály, Mozart és Mussolini, Műút és Műanyagok, Moliére és Münchhausen báró, Mozdony és Motor nélküli repülés, Mississippi és Nabukadonozor: egymásután nyitok rájuk a lexikonban és megnyugvással tapasztalom, hogy minden kérdésemre sziabatos és világos, tömör és kielégítő választ kapok. Itt van mindjárt ez a műanyagokról szóló cikk. Minden újságolvasó ember hallott már harangozni róluk. Ha úgy tetszik, ez napjaink alkémiája. Igaz, hogy nem aranyat állítanak elő a korszerű vegytan boszorkánykonyháiban, amelyekbe az Uj Idők Lexikona enged először bepillantást a magyar olvasóközönség széles rétegeinek, szakszerű és mégis népszerű összefoglaló cikkében. Nem aranyat, hanem ami a mai nemzetgazdaság szemében még fontosabb: a „nyersanyagot". De az az érzésünk, e rövid ismertetés keretében máris igazságtalanság volt ennyit időznünk egyetlen cikknél, igazságtalanság — a többi cikkel szemben. Hiszen, ha csak a képbáblákon nézünk végig, akkor is milyen gazdagsága tárul elénk ebből az új kötetből is a természet és a művészet szépségeinek. Itt van a Mont Blanc képe és itt van a milanói dóm, itt van a Zrínyi Ilona hősi emlékéről regélő Munkács vára és itt van a szentéletű királyleány lábanyomát őrző Margitsziget, itt van Marcus Aurelius, az igazságot kereső római császár és itt van Mátyás király, ki mellé a példaszó is hozzáteszi: az ,,Igazságos". Ez egyetlen kötetben is itt van képekben egy miniatűr magyar művészettörténet, a magyar festőművészet kezdeteit képviselő M. S. mestertől Mányoki Ádámon át Munkácsy Mihályig és Mednyánszky Lászlóig. Vagy a külföld nagy mesterei: Mantegna és Melozzo da Forli, Manet, Millet, Monet, Mestrovic és a legnagyobb, a hasonlíthatatlan: Michelangelo. S a ,,Mózes" után, melyet egy világ kegyelete őriz féltett kincse gyanánt, Mária Teréziához lapozok vissza. Fadrusz János hajdani remekművét nézem fátyolos szemekkel — és meghatott szeretettel helyezem el az új kötetet is a lexikon többi kötete mellé. Aratnak Tüzes dárdái hullanak most a forró sugaraknak, forr, sistereg a levegő, s apám, anyám aratnak. Hajnalban kelnek ólmos testtel, s az ágyba már úgy esnek, s mit kergetnek: a gondtalan lét mégis mindegyre messzebb! Egykor én is mentem velük a testet őrlő kínra, aszalt a nap, s veresre mart a tüskés szederinda. Most hűs szobában dolgozom, ők most is csak aratnak, nekem az agyvelőm kaszál, ők a rögé maradtak, s míg szemük nyitva lesz, örök robot marad a részük, s e forróságban, messziről így imádkozom értük: — Küldj fejük fölé Istenem fehér felhő-napernyőt, lelkükből gondot és borit fújjanak le a szellők, legyen kévésük százszoros áldással telerakva, s szívükben égjen tündökölve az öröm fényes napja! BÓDÁS JÁNOS Peng a kasza 6 39