Uj Idők, 1944 (50. évfolyam, 27-52. szám)
1944-07-08 / 27. szám - Szira Béla: Szent László, a magyar lovagideál / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
csoda, amit a felnőttek ismernek, de titokban tartanak a gyermekek előtt. Neki is előbb fel kell nőnie, hogy megismerje a boldogság gyönyörű ragyogású aranykapuját, amelyen át egy tündérvilágba fog belépni. — Katka — mondta most mohón és azzal a meleg borzongással, amit a szó felidézése váltott ki benne — én úgy szeretnék boldog lenni. Az öreg nő szeretettel rámosolygott: —• Hiszen maga még lesz is boldog, Esztike, csak meg kell várni, mire megjön az ideje. — És hogyan, Katkca, hogyan? — Ó, az sokféleképpen következhet be. De nincs nagyobb boldogság, mint azoké, akik az Úr Jézusnak élhetnek. Mint a szentéletű barátok meg a kedves nővérek a kolostorokban. Esztikéből is lehet még kedvesnővér, ha majd felnő — tette hozzá rábeszélően, mert ez az elképzelés a kedvenc gondolata volt. Eszter arcáról hirtelen eltűnt a mosolygás és durcásan tapadtak össze az ajkai. Azt hát nem, gondolta magában, mint minden esetben, amikor Katka csábító színekkel ecsetelte előtte az apácaélet szépségeit. Eszébe jutott Zsigi, aki a feltámadás utáni vacsorán majd mellette fog ülni az asztalnál, szörnyű komolyan és felnőttesen. Öt észre sem veszi, őhozzá alig is szól, egyre a nagyok unalmas beszédét figyeli, míg rá nem parancsol a Zsiga bácsi vagy a Lujza néni, hogy menjen játszani az Esztikével. Akkor aztán ímmel-ámmal felkecmereg a székről és elindul Eszterrel a szoba másik végébe. Szörnyen szemtelen és büszke. — így tedd, ne így tedd —• parancsolja Esztikének. Ő meg azt se tudja, hova legyen nagy igyekezetében, amivel a kedvébe akar járni. Boldog, ha olyankor rámosolyog és akkor is boldog, ha fölényesen inti le: — Te ezt nem érted, te ehhez még buta vagy. — Igazi férfi! Mindent tud, talán még a felnőtteknél is többet. És milyen erős, meg szép! Már hogyan is lehetne ő apáca, amikor a Zsigihez akar menni feleségül? Folytatjuk : Szent László, a magyar lovagideál írta: Szita Béla A középkor irodalmi kincsei közt, a legendákat példázatokat, himnuszokat és egyéb „lelki jókat" tartalmazó kódexekben kutakodva, első pillanatra meglep az a kedveskedő, tiszta hév, az a boldogító bőség, amivel ezek az áhítatos lélekkel és gyöngéd kézzel rótt írások Szent Lászlóval, a „kegyes királlyal" foglalkoznak. Az Érdy-kódex piros és kék iniciáléi alatt futó apró gót betűk kilencven főbb szent életét teregetik elénk, de egyik sincs annyira telítve szívbéli, őszinte áradozással, mint az a négy oldal, amely a földön vitézkedő bölcs és kegyes élet ragyogó glóriáját szövi a nemzeti hősként tisztelt magyar király feje köré. A Peer-kódex kis nyolcadrét könyvecskéjében ott díszeleg az ismert magyar ütemes, lelkendező ének, hogy örökillatú rózsákat fűzzön a „mindeneknél magasb", vitézei közül egy fejjel kiemelkedő, csatabárdos „bátor László" koronájába, aki „Szíz Máriának választott vitéze", „Jézus Krisztusnak nyomdoka követi". Honnan ez a kiemelő, hódoló tisztelet, mivel érdemelte ki az Egyház elismert szentje, hogy lelki arca annyi század múlva is vakítva néz szemünkbe — „satyog, mint arany" —, hogy a neve köré font legendakör vetekedik az első szent királynak, Istvánnak dicsőségével? A történelem megfelel erre. Ő az első, nemzetünk véréből sarjadt igaz király, aki megmutatta, hogy a jó keresztény jó magyar is lehet, aki össze tudott forrni a magyarság gondolatvilágával és céljaival, mint méltó és önálló továbbfolytatója a szentistváni hagyományoknak. Hős a javából, mint pogány ősei, de ízig-vérig keresztény is, akinek jellemképét, emberi vonásait egyéni kiválósága tette magasztossá, kora keretébe helyezve. S a kor kedvezett ennek: nemzetünk sohasem volt annyira önmagáé, mint éppen a középkorban ... Tudósok mondják, hogy a középkort könnyebb megítélni, mint megérteni. Mert a középkor — ha jó a hasonlat — az emberiség európai népkavarodásának és keresztény életforma-keresésének valósággal a kamaszkora. Nem sötét, csak lelki tudatlanságból induló, nem bizonytalan, csak önerejét tapogatódzva kereső. Olyan, mint a fiatal fa: erős, feszítő zöld nedvek nyugtalankodnak benne — ez a földi élet vágya —, szeretne gyorsan az égig szökkenni — ez a hitbeli elkötelezettség rajongása —, de gyenge még a gyökere. Rászorul a szeretet napsugarára, az elnézés könnyű szellőjére. Nagy kezdések és élénk csalódások kora. Szemlélete primitív, életérzése és erkölcse nyers, kifejezésmódja darabos, s így költészete — az égbenéző vágyakozás világa — tele van az első keresztény ihlet tejszerű, friss naívságával. A középkort csak az értheti meg, aki szereti a természetes egyszerűséget, ízlelni tudja az Istennel való beszélgetés közvetlenségét. A magyar középkor külön színezetet nyer faji vonásainktól, véralkatunkból folyó nyugtalanságunktól, ősi életmódhoz ragaszkodó, dacos vérpazarlásunktól. Szent László hermája. Sodronyzománcos aranyozott ezüst mellkép a XV. századból. A győri székesegyházban őrzik