Uj Idők, 1947 (53. évfolyam, 1-26. szám)
1947-05-10 / 19. szám - Major Ottó: Levél / Versek
színház A tisztességtudó utcalány — Androklesz és az oroszlán — A Nemzeti Színház kettős bemutatója a Magyar Színházban — A Nemzeti Színház kirándulása a Magyar Színházba elsősorban a színház ínyenceinek szólt, de a jelekből ítélve a nagyközönség is szívesen fogadta. A két bemutató közül Sartre, francia filozófus-író «A tisztességtudó utcalány» című egyfelvonásos színműve különös izgalmat keltett az új szellemi áramlatokra, s külföldi irodalmi pikantériákra mindig érzékenyen reagáló budapesti színházi közönség körében. Sartre egy új filozófiai rendszer, az úgynevezett exisztencializmus kidolgozója; sok híve és ellenfele van, s tanítása különösen a francia fiatalság körében erős visszhangot keltett. Egy új és lelkiismeretesen felépített filozófiai rendszer mindig jelentős állomása volt az emberiség szellemtörténetének. Az emberi életformán és magatartáson sok nyomot ugyan egyik sem hagyott, de valamennyi nyugtalanságot keltett a világon, mert egy «más» életlehetőség, egy jobb, tisztább, öntudatosabb élet alkalmát csillogtatta meg. Az alkalommal eddig nem igen élt az ember, s valószínűleg ezután sem fog élni. Ezért sokan hajlamosak arra, hogy a filozófiát inkább művészetnek, mint tudománynak tekintsék; az irodalom egy műfajának, az ihlet és a logika különös termékének. «A tisztességtudó utcalány» Sartre első jelentkezése Budapesten, s az érdeklődés, amely megelőzte, nemcsak a jó drámaírónak szólt, hanem a sokat emlegetett és tetszetős exisztencializmusnak is. Sartre műve azonban nem sokat árul el filozófiájából. Akik új igazságokat jöttek hallgatni a Magyar Színházba, valószínűleg csalódtak volna, ha a darab grand-guignolszerű feszültsége, nyers és egyértelmű mondanivalója, s e mondanivalók közlési módjának erőteljessége és szuggesztivitása nem feledtették volna csalódásukat. Egy amerikai négerlincselés körül forog a történet, mely kitűnő alkalmat ad a szerzőnek arra, hogy bemutassa a «történelmi uralkodó osztályok» félelmetes romlottságát, s uralmuk fenntartásának eszközeit. E módszerek között — Sartre szerint — leghatásosabb a tömeg indulatainak és gyűlöletének a legkisebb ellenállás irányába való terelése. Itt a legkisebb ellenállást a négerek jelentik, ők felelősek hát mindenért, őket kell irtani a «nemzet nevében». Kár, hogy a megoldással adósunk maradt a filozófus-szerző, és meséjét alig elviselhető happy-enddel oldja fel. Az ártatlan néger legvadabb üldözője, a velejéig romlott szenátorcsemete — és az üldözött négernek menedéket adó, nemeslekű utcalány a végén érzelmes körülmények között kezet nyújtanak egymásnak. Hogy mi lesz a négerrel, akit a szerelmes ifjú golyója elhibázott ugyan, de akit odalenn az utcán a vérszomjas tömeg dühe vár — arról hirtelen boldogságukban mindketten megfeledkeztek. Lehet, hogy ez a darabban az exisztencializmus ? Tolnay Klári játssza az utcalányt. Lényének természetes, finomsága átüt a sokkal közönségesebbre festett színpadi figurán, de éppen ez teszi olyan izgalmasan vonzóvá, gazdaggá és színessé alakítá át. Somlay szenátor-figurája pontosan érzékelteti, mi a titka egy kiélt, elzüllött osztály uralmának, amely mindent elfelejtett már, aminek köze van az alkotáshoz, de egyet megtanult, az uralkodás művészetét. Ladányi képviseli az utoló generációt, amelyben a züllöttség mellett már csak a gőg maradt. Kitűnő alakítás: Patakx űzött négere az üldözés és halálfélelem kísérteties reminiszcenciáit ébreszti fel a nézőben. Az előadás szívdobogtató tempója Gellért Endre rendezői kezét dicséri. Ugyanezen az estén Shaw «Androklesz és az oros lány című színjátékát is bemutatta a Nemzeti együttese. Shaw ötven év előtt írta ezt a szatirikus színpadi játékot, melynek örökérvényű bölcseségei kissé megkoptak félszázad alatt. A színház választása mégis helyes volt, mert a shawi komédia kitűnően egészíti ki Sartre mondanivalóit. Shaw históriája majdnem két évezreddel korábban pergett le, mint Sartre-é, de a lényeges különbség talán csak annyi, hogy az üldözötteket akkor keresztényeknek hívták. Hogy is mondja Kosztolányi: «Itt az igazság pusztán alaki, — Mindég kell a börtönbe valaki.» > Shaw sokrétűbb, színesebb és tanulságai közlésében óvatosabb, mint Sartre, tehát könnyebben félreérthető. A néző sohasem biztos benne, hogy kin mulat és kinek a rovására. Éppen ezért műve, ez az alig megszerkesztett, sziporkázó mesejáték talán Sartre darabjánál is több kérdést és nyugtalanságot hagy a nézőben. A darab sok szereplője közül Rátkai Mártont veszi csak körül hamisítatlan shawi levegő. HÁMOS GYÖRGY A tisztességtudó utcalány. A Nemzeti Színház bemutatója a Magyar Színházban. (Tolnay Klári, Pataky Miklós, Ladányi Ferenc) Androklesz és az oroszlán. A Nemzeti Színház bemutatója a Magyar Színházban. (Kőműves Sándor és az oroszlán) á50 lit a nic-keringő — Musatescu vígjátéka a Madách Színházban — A Román-Magyar Társaság rendezésében előadott Musatescu-d&r&h ízig-vérig színpadi munka. Az író a román irodalom egyik legkiválóbbja s népszerűsége már régen túlszárnyalt a határokon. A bemutató zajos sikere arra enged következtetni, hogy a kitűnő írónak Magyarországon is nagy hívei lesznek. A darab egy romániai vidéki tisztviselőcsalád kedves, de mélyreható szatírája. Az apa, a kötelességtudó hivatalnok nem akar karriert, de annál inkább óhajtja a gazdagságot, a rangot a család. A nagy örökség beteljesíti a álmaikat. A miliomos rokon halála jómódba juttatja őket; jámbor tisztviselőből, akarata ellenére, képviselő lesz. A családban levő, szerelemkörüli s egy törvénytelen gyerek személyében jelentkező bajok is kielégítő megoldást találnak, a pénzben és két házasságban.