Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-22 / 29. szám

EDWIN ARLINGTON ROBINSON KÉVÉK Hol eddig a szél árnyat pörgetett, zöld búza ért be engedelmesen, s az egész föld egy óriás, hirtelen csodától aranyszínbe rejtezett, és mint minél kincs drágább nem lehet, várt a búza, a test s az értelem , oly hatalmas titokkal terhesen, mely szótlanul is mind beszédesebb. S a tájon, hol gyakran borús az ég, szép napok jöttek, majd eljött a nap, s arany kévék hevertek szerteszét, de nem mint aki sokáig marad, csak mint lány-had, aranysörényű nép, ki könnyen ébred, kél és elszalad. MINDENNAPI ZIVATARUNKAT ADD MEG NEKÜNK MA Nincs a Meteorológiai Intézetnek még egy olyan nagyfogyasztója, mint én.­­ Muzsika a fülemnek, ha az opálszürke hang referendumszerű egyértelműséggel kinyilatkoz­tatja: Meleg idő. Mert az embernek tudnia kell mindig, hogy merről fúj a szél. Meg aztán, ki az a bolond, aki humoreszkbe kezd, mikor meghallja, hogy az Alpok felől a Pannon síkság felé húzódik­ a de­presszió. Ott kuksolok hat naphosszat a rádió előtt, mint egykori görög szaktársam a delphi jósda előtt, és a sokévi átlag fölött töprengek. Ma reggel azonban valami érthetetlen dolog történt. Negyvenkét-három napja ugyanis min­den reggel bejelentik. ..Záporeső, zivatar“, s ma ott, hogy: „élénk északi-északnyugati szél“ vá­ratlanul — mint egy modern színdarabot — ab­bahagyták. Hé!... A zivatar! Mi van a zivatarral? Kérem a zivataromat! Ezt nem tehetik velem! Rászok­tatnak, és aztán se szó, se beszéd, elégedjek meg az észak-északnyugati széliel.... Ho-hó! Nem. Én nem mozdulok innen Kivárom! Istenem, még tegnap is milyen szépen mond­ták: ,,A zivatarok idején megélénkülő szél..." Ugye, csak ugratnak?. . Legalább, „legfeljebb néhány helyen“ legyen. Jó? Ülök és reménykedem. A sok indulótól már rezgőfrászt kapott a bokám. Pszt!... Megint mondják: ... a hőmérséklet harminc fok... kevés fel­hő..." Mi az, hogy kevés! Tessék még egyszer meg­számolni... És tessék nekem... Vagy... lehetséges, hogy mégis... Hirtelen hatalmas ajtócsattanás. Leesik egy kép a falról. Az állólámpa elsétál a sarokba. — Hogy képzeled azt fiacskám' Felteszed a kávét, te men itt ölsz és muzsikáltatod ma­gad' Kifutott' Minden' összeken*!... Bebűzösí­­tett!. . Azonnal gyere mert stb. Na ugye! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVIII évi 1969 Július 22. Ára 1.— Kos Nagy hőségben gen nehéz hí­vös tár­­­­gyilagossággal írni. Bogdánfi Sándor QDISSZEASZ: ELITISZ A NYÁR TESTE Már rég elsuhogott az utolsó záporeső A hangyák és a szentjánosbogarak fölött Most merő láng a végeláthatatlan ég­é­­­­s.­ A gyümölcsök kifestik ajkukat A föld pórusai kinyílnak­­ a víz mellett, mely cseperészik szótagolva Egy óriás szálfa a nappal néz farkasszemet Ki az, aki a tengerpart fövényén hever Hanyatt az olajfalevelet befújva a füstezüsttel Tücskök sütkéreznek fülében Hangyák sürgölődnek mellkasán Jánosbogarak ragyognak hónaljának füvében Lába algái közt tajtékos hullám futkos könnyedén Egy kis éneklő szirén támaszkodik rá: a nyár mezítelen teste, megpörkölődött Olajtól és sótól kimarjult Sziklatest, szívdübörgés Fűzfavesszőfürtök hosszas lobogása Bazsalikomillat a göndör ifjúságon Csupa csillagtörmelék és fenyőtű ö test — a nappal mély-mély lebegése! Lassú esők jönnek, taroló jégverések Megszaggatják a földet a vihar karmaival Amely a mélyben tarjagos kék színt ölt Ez a birsfák közt csatangoló szél Ez a szólót szemelgető bogár Ez a csupasz húsán skorpiót hordozó ke­rtek a gabonakazlak a szérűskerteken Játsszák a gigászt a meztéllábas gyermekeknek A Feltámadás Képei A falon, melyeket a fenyők karcoltak ujjaikkal A vállán a deleket tartó friss meszelés S a tücskök a tücskök a fák fülében Végtelen kréta-nyár Parafa-hálóbogok végtelen nyara A szélrohamokban megdőlt vörös vitorlák A mélyben mézszőke szivacsállatok Kősziklák harmonikái Az ügyetlen halász hálójából kievickélt halak Szikkadt gőgök a nap horgászzsinórjain Egy kettő három: senki nem mondja ki a sorsunk Egy kettő három: mi mondjuk ki, Nap, a sorsodat. Torlódó hullámok belemélyednek a dombok a felhők Sűrű mellébe, de utána önfeledten devotsí tr Órádra lélsz, miként a fövényparton terád a ni Miként mezítelen esőriben ez én Torlódó számunk­­­ban: ® Molnár András gondja © Válaszúton a gyermekszer­vezetek © 2000 dollár a napon ® A guszonai prózamondó © Egyesület a férfiak jogai­­­nak visszaállítására © Lesz-e magyar TV-adás? · Ardamica Ferenc: Nincs kí­sérője © Leányanyák háza © Párthatározat a gyakorlat­* ban © Bibliai idők­­ nyomában — „Messze túl a kék hegyen...“ © Schirilla: A maratonra las­sú vagyok ® A „varsói isten“ hazajött ® Loptam egy kiló cementet • Nancy Sinatra új életet kezd • Rejtő: Pipacs, a fenegye­rek © Űrverseny © Új Madách-díjasaink • Michail Zoscsenko: Ariszto­krata hölgy © Slavomír Mrozek: Lagzi az atomdombon © Kürti András: Caligula lo­va © Ami nem szerelem © Fiatalok, figyelem! © Futás az életért © Divat ® Veronika válaszol

Next