Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-04 / 27. szám
K \ A város jellege csak kevés ideig marad titokban a látogató előtt. A tiszta levegőhöz szokott ember itt nem győzi szeméből a port törölgetni, és nyaka csakhamar belefájdul a csillék bámulásába. Ostrava: Már felszabadulásunk előtt is Csehszlovákia nehézipari központja volt. Azóta ez a szerepe csak nőtt. A felszínen új gyárak, kohók, épültek, a föld meg egyre üresedett. Barna és fekete szén, kitűnő és jó minőségű, összesen harmincnégy fajta, számomra árnyalati különbségekkel, itt mind megtalálható. Széntermelésünk zöme itt bonyolódik le, és hogy gazdaságunk számára mennyire fontos ez a nyersanyag, azzal mindenki tisztában van. Felfedezés, kezdet Nyolcvanhárom évvel ezelőtt — 1889-ig — az Ostrava környéki föld belsejét még olyannak vélték, mint másutt. Ez az év azonban döntő jelentőségű az Ostrava-Karviná bányavidék számára. Vladimír Vondrácek mérnök, az olomouci püspöktől ez évben vásárolta meg a jogot a vidék kutatására. Az első „gödröt“ — mert csak annak nevezhetjük — édesapja után Ignátnak nevezte el, és akkor a bányászok egyéves munkájának eredményeként 111 ezer tonna szén került felszínre. Az első világháború után új bányák, a Bédfich és az Odra építéséhez kezdtek a tulajdonosok. Az állandó vízömilés miatt a Bédfich megnyitására azonban sosem került sor. 1945 után az Ignát és az Odra irányítását, úgy, mint a többi bányáét, az állam vette át. A két bányát azóta Ján Sverma néven ismerjük. Szegényt gépesítették... jobb oldalt az igazgatóság új épülete, bal oldalt a felvonótornyok, hatalmas szénlakások, vagonok, a magasban üres és színültig rakott csillék, a bejárat előtti parkolóhelyen vagy kétszáz autó... A Jan Šverma-bánya főmérnöke, Bohumil Hanzík beszél a bánya jelenéről. — Tizennégy éve dolgozom Ostraván. A „Sverma“ a legpechesebb bányák egyike. Megtalálható itt a bányarémek nagy része. A ferdén és meredeken fekvő telérek, detrituszok (kavics és víz keveréke) sokszor nyomás alatt, szén- és gázömlések, vízbetörések stb. Amikor idejöttem, az idősebbek csak legyintettek a mechanizálás szó hallatán. Az ilyen bánya örüljön, hogy létezik, mondták, nem hogy még ide gépeket hozzanak... A múlt hónapban kitermelt szénmennyiség 84,5 százalékát gépek bányászták és hozták a felszínre. Gépeink a legmeredekebben fekvő szénrétegektől egész a 20 fokos szögben fekvőig használhatók. Négy évvel ezelőtt a VKR típusú szovjet szénfejtő kombájnnal 80 tonna volt a napi fejtés. Ma 300, és ezt senki sem tartja különlegesnek. Szocialista munkaverseny A bánya munkásainak és alkalmazottainak 91,5 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Nagy Ferdinánd csoportja egyike azoknak, amelyeknek tavaly bányásznapkor „A CSKP 50. évfordulójának kollektívája“ címet adományozták. — Mi a története bányászéletének? — Tizenkét évvel ezelőtt jöttem Saláról. Dacból, nem értettem egyet a szüleimmel. Megnősültem, három családom van. Tavaly házépítésbe kezdtünk, a csoportom öt vásárjával. Nem volt rá szükség, mert mindnyájunknak szép lakása van, de nem sajnáljuk, hogy belekezdtünk, kedvtelés, szórakozás. — Nem bánta meg, hogy otthagyta Szlovákiát? — Hozzánőttem a bányához. A legideálisabb az lenne, ha Salán lenne a bánya. De szeretem Ostravát is. Itt mindenki melós, egyszerű, dolgos kezű, nincs kivétel. Mert aki nem az, annak mennie kell. — Tehát sikerült az élete. — Azt hiszem, igen. A feleségem is dolgozik, morva asszony, keveset magyarul is tanult. Van autónk, és minden évben nyaralni megyünk. Voltunk már a Tátrában, az idén a Balatonhoz készülünk. Pénzünkből futja minden szükségesre. — Van a csoportjában magyar nemzetiségű bányász? — Nincs, de vannak itt többen Dél-Szlovákiából. A városban kevesen telepednek le. — És a csoportja? Hogyan értek el ilyen szép eredményt a szocialista munkaversenyben? — Mi ezt merkur-mozgalomnak nevezzük. Az a lényege, hogy az ember győzze le saját magát. Ez évi legjobb teljesítményünket háromszor is túlszárnyaltuk. És látja, mégsem mi vagyunk a legjobb „šyermások“. Pedig nekünk még az igazgató is szurkol. — Számít a presztízs? — De mennyire! Ez a tízórai téma, és alkalom az esti sörözésre. Presztízs, meg aztán vastagabb a boríték is. — A csoport fluktuációja? — Évente hat-hét új ember jön, huszonnégy állandó. — Munkabiztonság? — Már két és fél éve nem volt nagyobb sebesülésünk. Utánpótlás A Jan Šverma-bányának nincs saját inasképzője, a fiatalok a szomszédos Győzelmes Február-bánya Iskolájában tanulják a bányászmesterséget. Gyakorlati oktatást a „gyermásoktól“ kapnak. Sokan azt hiszik, a bányának csak vájárokra van szüksége, tehát csak ezt a szakmát tanítják a bánya inasiskolájában. Nem így van. Géplakatosoktól kezdve autószerelőkön, ácsokon, villanyszerelőkön keresztül a legkülönfélébb szakmára oktatják itt a fiúkat. — Milyen az érdeklődés? — kérdem Bohumil Hanzik mérnöktől. — Az iskola iránt kielégítő. A baj a végzősökkel van. Pár hónap letelte után sokan itthagynak bennünket... Racionalizálás Megtudtam, hogy a hónap végéig elkészül a bánya 1975-ig szőlő gazdasági terve. Ezzel egyidőben kidolgozzák az üzem komplex szocialista racionalizálásának tervét is. A tervekhez a munkások is hozzászólhatnak. Az ésszerűsítéssel szorosan összefügg az újítómozgalom. Tavaly 230 újítási javaslatot nyújtottak be a bányászok. Ez a háromjegyű szám akkor válik igazán naggyá, amikor kifejezi azt a pénzösszeget, amelyet a bánya az újítási javaslatok elfogadásával megtakarított: 3 086 000 korona. kitűnően működik az Ifjúsági Reflektor is. Legutóbb is kisegítettük a bányát, amikor már-már azt hitték, leáll a termelés — üres csillék hiányában. Elég volt jól körülnézni. Az eredmény: 12 csille egy óra alatt. Félreállítva, a legkülönfélébb rakománnyal tele. Már hónapok óta vesztegeltek rejtekhelyükön. Nemcsak „borítékok“ Mit ad munkájának a bánya? Kötelező a rendszeres orvosi ellenőrzés, tehát szigorúan felügyelnek a munkások egészségére. A szakszervezet mindenekelőtt a bányászok szabad idejének, pihenésének gondjait vállalta magára. Egész éven át működik a bánya üdülőközpontja, az Ostravica. A Balaton-parti táborban évente hatszázan üdülhetnek, kétheti teljes ellátás mindössze 650 koronába kerül. Évente 60 fürdőbeutalót osztanak szét a bányászok között. Lakások? Vannak. A családok fél éven belül lakáshoz jutnak, a nőtlenek azonnal, a bánya munkásszállójában. Természetesen van üzemi étkezde, ahol az adagokat nagy emberekre méretezik. Még a tányérok is nagyobbak a szokottnál. —O— Nem szólhattam mindenről. Tény, hogy a bányászok nehéz munkakörülmények között dolgoznak, de mai életük összehasonlíthatatlan a tizenöt-húsz év előttivel. Rájuk és munkájukra mindig feltekintett az ország. Számukra a mélység, a nagy „gödör“ nem félelmet, megélhetést, munkahelyet jelent. Zácsek Erzsébet ERŐSEBB LESZ A ROZSDA? Dél-Szlovákia egyik gyárában negyvenkét magyarországi festő dolgozik. Nem rosszallóan kérdezem. Miért? Mert nálunk festőhiány van — hangzott a szakszervezeti mozgalom üzemi bizottsága alelnökének válasza. A téma kezdett izgatni. Ugyanis tudom, hogy a járás kilencedikesei körében évente nagy az érdeklődés a gyár Inasiskolája iránt, ahol többek között a festőszakmát is oktatják. Na mármost, ha kevés a festő, hát majd többet veszünk fel az első osztályba, és rendben. Ezen igazán ne múljék... — mondaná akárki. Hát ezen nem is múlik. Jelentkező van bőven, el is végzik az iskolát, dolgoznak is valameddig a gyárban, de amint jobb helyük akad, felmondanak, jobb hely. Milyen a rossz, az első munkahely? Hát bizony nem a legideálisabb. Keskeny, szűk rekeszekben kell dolgozni, meggörnyedve, meglehetősen rossz munkakörülmények között. Nyáron nagy a hőség, télen a hideg. Sajnos ezen nem lehet segíteni. Ezt a műveletet minden hasonló gyárban kézi erővel végzik, ecsettel mázolják fel a festéket, amely a vasat védi a rozsdától. A munkahelyen minden festőnek meg kell próbálnia, de bizonyos idő letelte után máshová helyezik. A legtöbbje azonban nem bírja kivárni ezt az időt. Fiatal festőket másutt is keresnek, ugyanannyi vagy magasabb fizetést kínálnak nekik. Jobb munkakörülmények között dolgozhatnak. A kész mesterek elmennek, marad a gyár festők nélkül, és nem kell titkolóznunk: sokszor épp a hiányzó festőkön múlott a terv teljesítése. Legutóbb is úgy segítettek magukon, hogy a gyár adminisztratív és műszaki alkalmazottai vállalták a mázolómunka elvégzését. Úgy néz ki, hogy a gyár — sőt a gyakorlat szerint nemcsak a szóban forgó gyár — tehetetlen az ügyben. Mert míg a munkatörvénykönyv egyik kezével segíti őt, a másikkal álljt parancsol. A megoldás talán az lenne, ha törvény szabná meg az időt, amelyet egy gyár inasiskolájában végzett mesterember köteles ledolgozni a gyárban, ahol tudásra, mesterségre tanították. Azt hiszem, ez már elég hosszú idő problémája, és nem lehet várni, hogy becsület és lelkiismeret kérdésévé válik. Ezzel birkóznunk kell. Nem szabad engednünk, hogy rozsda megegye a vasat... -z a . Úgy néz ki, már csak rövid tíz-tizenöt esztendő van hátra ahhoz, hogy a vendég leszokjék a pincérekkel való veszekedésről, a meddő felháborodásokról, tiltakozásokról, reklamációkról, mindarról, ami egy pincér szemében a leggyakrabban nevetségessé teszi az embert. Úgy számítom, tíz-tizenöt év múlva nyugdíjba mennek azok a pincérek, akik még szigorúbb mesterkéz alatt inaskodtak, akik tudják, a vendég, nem azért ül az asztalukhoz, hogy idegeskedjék, nem azért hagyja ott a pénzét borravalóval. Akik tudják, hogy a levest melegen, az italt hidegen kell felszolgálni, akik tudják, a leveshez kanál jár... satöbbi. Nem, nem a szolgalelkü pincért hiányolom, a kérem alássa nézőt,csak fel vagyok háborodva. De sebaj. Nagyon is reálisak a kilátások, s tizenöt év múlva mindezt természetesnek veszem. S ha nem, hát nem. Akkor is van megoldás, mert legfeljebb csak büfékbe járok majd, amelyeket ma még, uram bocsá', enyhén szólva, kerülök. Nem, nem nagyzásból, csak azon egyszerű oknál fogva, hogy manapság az önkiszolgáló büfékben nemcsak oxidálódott, hanem a szó szoros értelmében piszkos evőeszközt adnak, görből és görbét — persze alumíniumból, hogy el ne lopja a kedves vendég. Az ilyen evőeszközt az Vendég a javulás útján Mert ahogy a dolgokat figyelem, és saját példáimon is tapasztalom, arra a következtetésre jutok, hogy többnyire a fiatal pincérkorosztállyal van a vendégnek a legtöbb baja. Köztük van a legtöbb feledékeny, a legtöbb szemtelen és még szemtelenebb... minek folytassam, még megsértek valakit. Attól félek, a szakmának ez a korosztálya megtanít bennünket hideg levest enni, meleg sört inni, kínai módra inni a levest, zsivány módra marcangolni a rostélyost, lordok módjára adni a borravalót. Ő is jellemzi, hogy használat után odatartják a csap alá, s töröletlenül, vizesen rakják a vendég elé. De bízom benne, hogy ez a gyakorlat megváltozik, s öröm lesz majd büfében kosztolni. Bízom, mert hát mi mást is tehetnék. A reklamációkról, úgy látszik, már most kezdek leszokni. Milyen jó nekem? Kevesebbet idegeskedem, tovább élek, tehát hosszabb időn keresztül kerülhetem a pincéreket és élvezhetem a büfék nyújtotta dús örömöket. -K' ** *' új ifjúság HOGYAN TUŠIMICÉRE? A tušimicei villanyerőmű építése ifjúsági akció. Bizonyára köztetek is akadnak olyanok, akik szívesen dolgoznának Tušimicén, csak nem tudják, hogy hol kell intézni. Hogyan Tušimicére? Az érdeklődőknek közöljük az alábbi rövid felvilágosítást. Tušimicére jelentkezhet minden 17 évnél idősebb fiú, valamint 18 évnél idősebb lány a munka- vagy lakhelyéhez tartozó SZISZ járási bizottságán. A munkaadók kötelesek a Tušimicére jelentkező alkalmazottakat elengedni. Az egy évre szóló szerződés megkötésekor a jelentkezők 1200, a három évre szóló szerződés megkötésekor pedig 5000 korona kapnak. A havi hűségpénzt átlagkeresetek 2-3000 korona között mozognak. Az építőipari szakmunkások ennél is többet keresnek. A távolabbról érkező fiatalok naponta 20 korona pótlékot kapnak. Az érdeklődők az építőipari szakmában szakképesítést is szerezhetnek. HAZÁNK ÉS AZ ÓCEÁNKUTATÁS A KGST tudományos kutatóprogramjának megfelelően rövidesen megindul az óceán és tengerfenék ásványi kincseinek közös felkutatása, amelyben hazánk is részt vesz. Az erről szóló több oldalú nemzetközi megállapodást 1972. február 23- án írták alá Rigában, és itt székel a program koordináló bizottsága, az INTERMORGEO is. A kutatás elsősorban a Balti- és a Fekete-tengeren esedékes. KOSICE NÉVJEGYE A VIlÁgűrben Csak a beavatottak tudják, hogy szerény módon hazánk is hozzájárul az űrkutatáshoz. A többi között például a Szlovák Tudományos Akadémia Košicet Kísérleti Fizikai Intézete. Az Intézet munkatársai szerkesztették a kozmikus sugárzás mérésére használt műszert, amely a szovjet űrlaboratóriumokban nagyon jól bevált. SMRDÁKY A monda szerint a Sindáky (Büdöskő) -forrás gyógyhatását egy öreg pásztor fedezte fel. Amíg a nyáját őrizte, köszvényes lábát a forrás vizében áztatta, és csodák csodájára elmúlott a köszvénye. A csodának hamar híre terjedt, és a környékbeliek emberemlékezet óta a büdös vízzel gyógyítgatták nyavalyáikat. Vietoris József nitrai földbirtokos 1832-ben kastélyt építtetett a községben, és ezzel megvetette a gyógyfürdő alapját. A forrás elemzése alapján egy liter víz 408,5 milligramm ként tartalmaz. Különösen alkalmas a reuma és a különféle bőrbetegségek gyógyítására. Sajnos a múltban a fürdő fejlesztését eléggé elhanyagolták. Mindössze 150 fekhely áll a vendégek rendelkezésére. 1975-ig mintegy 800 fekhelyre bővítik a Smrdáky-fürdő befogadóképességét, és ez helyénvaló is, mert fekvése is rendkívül kedvező Alig néhány kilométerre esik a Bratislava-Brno műúttól.