Új írás, 1961 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1961-11-01 / 9. szám - VITA - Hozzászólás a kultúra és életforma c. cikkhez (Gerelyes Endre és Vári Imre írásai)
szempont miatt, hanem mert a dolog létkérdés. A gyermekek körében megfigyelhető, és egyre erősebben jelentkezik a felnőttek között is valamiféle technikai fetisizmus, valami ellenszenves és bamba csak-gépimádat, amely a szuperszonikus repülőgépek, műholdak és elektronikus számolócsodák teljesítményei miatt nem látja mögöttük a teremtő emberi arcot. Egyszóval az anyagi technikai ellátottság még egy modern, itteni — nem politikai értelmű — amerikanizmus veszélyét is hordozza. Az ellensúlyozás, az egységteremtés ugyancsak a művészet feladata lesz, mert aminthogy a teljes ember értelmi és érzelmi lény egyszersmint, a szó legszebb értelmében használt modern társadalom és életforma nem nélkülözheti a tudomány és művészet teremtő egymásmellettiségét. Nem nélkülözheti éppen a művészet emberre koncentrált, emberközpontú volta miatt. összefoglalva: a növekvő jólét nyomában veszélyessé válható kísérő jelenségek is lopakodnak, szemmeltartásuk és kiirtásuk létkérdésnek is fefogható. Meg kell szüntetni a régmúlt, vagy nem is oly régmúlt társadalmak „kapart kurta” elvének káros jelentkezését, a gyermekkori elkényeztetettség, az anyagi túlellátottság veszélyét. Tisztán és világosan kell látnunk, hogy az igazi veszély nem az anyagi javak fokozott jelentkezésében keresendő, nem holmiféle modern aszkézisre, hanem ezekhez a javakhoz modern tudattal közeledő mai emberekre van szükség. Látni kell azokat a gócokat, ahol az ellenállás készülődik (a múltból ittragadt és még mai életünkből sem kiirtott egoizmust, a haszonlesést, alacsony prakticizmust s egyszersmind azokat a lehetőségeket, helyesebben problematikus pontokat, ahol már ebben a környezetben növekvő emberek is megfertőződhetnek), és keresni azokat az eszközöket, melyek a meglévők mellett ezeknek a kóros jelenségeknek felmorzsolását lehetővé teszik. Váci Mihály eszmecserére serkentő cikke kapcsán az anyagi ellátottságnak efféle problémáit látom, és úgy gondolom, a művészet szerepe talán a fentebb jelzett, de ki nem fejtett irányba növekszik tovább. GERELYÉS ENDRE TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Ahogy végigolvastam Kultúra és életforma c. cikküket, úgy éreztem, hogy nagyon érdekes témát pendítettek meg. Bizony ezen nagyon, de nagyon el lehet gondolkodni. Én nem hiszem, hogy az a megemlített jólét annyira ellepne bennünket, hogy csak a hasunkkal törődnénk. Tudom, hogy sokaknak van autójuk meg víkendházuk, de ez nekem eszembe se juthat. Először az anyagi gondoktól kellene megszabadulni. Én gyárban dolgozok, a munkatempó azt diktálja, hogy azt se tudom milyen nap van, csak gyerünk, csak gyerünk a munkával, legalább kétezer forint meglegyen, mert a családnak ez kell, meg amaz. Mire vége van a munkaidőnek, az ember feje zúg, búg és fáradt. Most, hogy nagyobbak a gyerekek, a feleségem is dolgozni ment, és meg tudtuk venni azt a házat, amiben lakunk. 80 000 forintba került, havonta ezer forintot fizetünk bele. Hol van az autó, a víkendház stb.? Az egy álom, igen, ha tehetném, én magamnak is kívánnám, mert az anyagi jólétben mily szép és jó érzés a gondolat és művészet gyönyöreit boncolgatni és magunkévá tenni. Jelenleg mi jut nekem? Színházba nem igen megyünk, mert Pest-környéken lakunk, és nagyon körülménes bejönni, meg főleg hazautazni. Ezért nem marad más, mint a napi 1—2 óra könyvolvasás. Ezért hálás szeretettel gondolok íróinkra. Nem hiszem, hogy minket, gyári dolgozókat az a veszély fenyegetne, hogy a nagy jólétben csak az élet örömeinek élnénk, s abban elbutulnánk. Vannak dolgozótársaim, akiknek zsíroskenyér mellett színházbérletük van. Láttam számosat horgászni menni, aki könyv nélkül el nem indult volna. Villamosvezetőt, aki Lavotta szerenádját fütyölte. Képtárban gyönyörködő embereket. És ha gondolatom megnyugszik, el kell, hogy ismerjem, hogy akármilyen jólét fenyeget bennünket, nem leszünk csak vegetáló, elpuhult emberek. VÁRI IMRE Lámpagyári dolgozó