Új írás, 1961 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1961-03-01 / 1. szám
Szerkesztői üzenetek „Rebellis” jeligére üzenjük: Kedves Barátunk! Beküldött novellád mellé egy ajánlólevelet írtál, melyben az előre érzett sikertelenségért már jó előre vigaszt keresve, ezzel dédelgeted gyámoltalan tehetséged: „— Biztosan nem fog megjelenni, mert rebellis!” — Kedves Barátunk! csalódni fogsz: — írásod nem rebellis! Egyáltalán nem ellenzéki, nem dacos és nem romboló és nem világunknak feszülő, semminek, semmilyen világnak nem feszül: írásod csak lapos, szürke, jellegtelen, erőtlen, halovány írás — és ezért gyáva —, nem rebellis! oly erőtlen, ahogy megállni sem tud, nemhogy szembeszállani. Nem rebellis — csak rossz! Egy férfi szeret egy férjes asszonyt és azon tűnődik egy kiszállás estéjén, milyen igazságtalan a törvényi!), hogy külön kell élniük azoknak, akik szeretik egymást. Mindez három gépelt oldalon, az alakok részletes jellemzése, egyénítése, érzelmeik előttünk való kibontakoztatása nélkül, szárazon, álmosan és nagyon laposan. Mutasd meg ezt az írást a legbárgyúbb reakciósinak — rebellisnek tartja-e? Mi ebben szerinted a rebellis, amit társadalmunkban nem lehet kimondani? Filmek, újságok, könyvek, ankétok erről tárgyalnak. S te most attól félsz, „forradalmi” jelentőségű dolgot fedeztél fel, amit majd üldözni fognak. Nem! — csak rossz novellát írtál barátunk, amit visszaküldünk. Szeretnénk óvni a tehetségtelenek, az elfonynyadtak, a kiszellőztetett s üressé lett emberek tragikomikus és őrült nosztalgiájától, mely azzal mámorosítja őket, hogy tehetségük nagy nekifesztülései azért sikertelenek, — mert ők rebellisek, lázadók, ellenzékiek, ellenállók — és ezért elnyomják őket, nem jelenhetnek meg. Gyávák, tehetetlenek vigasza csak az a dac lehet, hogy ők „ellenállók” — ne kövesd példájukat. Küldj jó írást. P. T., Budapest. Kis novellája friss, tiszta hangú, közlésre alkalmas írás. Várjuk további elbeszéléseit.