Új írás, 1962. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1962-08-01 / 8. szám - VITA - Kultúra és életforma (A szerkesztőség zárszava)
rolható a fridzsider, a víkendház stb. A rádió ma már össznépi öröm (vagy bosszúság, műsora válogatja), rohamosan emelkedik a tv-tulajdonosok száma is (öröm? gond? bosszúság?) de a fridzsider, az évi kétévi külföldi utazás, autó össznépivé válása még csak a holnap lehetősége. Fontos figyelembe venni ezt a tényt, különben az elvi-elméleti fejtegetések irreális talajon burjánoznának. Nem érthetünk egyet a másodikként ismertetett álláspont képviselőivel. Ennek az álláspontnak a képviselői az emelkedő jólét tényeit a szocializmus érdekeivel ellentétes tényekként értelmezik. De hisz ez képtelenség! Ennek az álláspontnak ad abszurdum vitele azt jelentené, hogy a szocializmus számára a minél több nélkülözés, minél nagyobb szegénység a kedvező. Vagy valamilyen alacsony anyagi szinten kialakuló életforma. Ez a felfogás ellentétes a marxizmussal, ellentétes az élet gyakorlatával, ellentétes a tömegek józan gondolkodásával. Az eddigiekből következik, hogy a mi álláspontunk a harmadikként ismertetett véleményhez áll a legközelebb. De többnyire ennek az álláspontnak a képviselői sem hangsúlyozták eléggé a politikai-ideológiai tényező szerepét. Pedig ennek a tényezőnek figyelembevétele döntő ebben a vitában. Kapitalista viszonyok között az autó, víkendház, fridzsider stb. szülhet és újratermelhet, és magasabbra feszíthet kapitalista vágyakat, növelheti a kapitalista gazdagodás ingereit. Kapitalista körülmények között a kapitalista politika és ideológia támogatja, sőt kiváltja ezeket a vágyakat és ingereket. Az autó, víkendház, fridzsider stb. szocialista körülmények között is termelhet polgári-kispolgári mentalitást és ambíciókat, de ez a mentalitás és ambíció beleütközik, törvényszerűen beleütközik, a szocialista politika és ideológia (hozzátesszük: szocialista gazdasági rend) nemzetet alakító, államot igazgató erejébe. Sőt: a szocialista politika és ideológia éppen azt tudatosítja mindazokban, akik az anyagi jólét ilyen vagy olyan kedvező fokán élnek, hogy ezt a fokot a szocializmus által, és nem ellenére érték el. Ez a fok össznépi perspektíva!Nem beszélünk most azokról, akik tisztátalan eszközökkel gyarapodtak anyagiakban, akiknek autója vagy fridzsidere felett ott lebeg az igazságszolgáltatás kardja.) Az életlehetőségek kedvező alakulása az elmúlt években szocialista jellegű fejlődés eredménye, amelyben része van az életszínvonal emelkedésének, s igen nagy része van a politikai irányvonal tevékeny közreműködésének. Álljunk meg itt egy pillanatra. Ha teljesen nyílt kártyákkal akarunk „játszani”, akkor rá kell mutatnunk arra is, hogy a másodikként ismertetett álláspont mögött — nem a lap hasábjain lezajló vitában, hanem beszélgetésekben, íratlan szavakban — meghúzódhat egy olyan vélemény is, mely szerint maga a jelenlegi politikai irányvonal alkalmas arra, hogy kispolgáriságot szüljön, hogy bátorítsa a kispolgári mentalitást. Azaz eszerint: nem csupán az anyagi javak gyarapodása, hanem az anyagi javak gyarapodását előirányzó politika is engedmény a kispolgárosodásnak. Hamisítatlan szektás, konzervatív álláspont ez! Azoknak a keveseknek álláspontja, akik — hasonlóan a Bourbonokhoz — semmit sem tanultak, s hasonlóan a vakokhoz és süketekhez, semmit sem látnak és hallanak. Értelmetlen vállalkozás lenne, ha most itt politikai vitába kezdenénk ezzel a véleménnyel. Elvégezték és elvégzik azt nálunk illetékesebbek. Mi most azokhoz a jóhiszemű, a szocializmus ügyéért őszintén élő, a fenti kérdésben elbizonytalanodó barátainkhoz, elvtársainkhoz akarunk szólni, akiknek helye a történelmi igazság oldalán van. Az anyagi javak gyarapodása, az életkörülmények kedvező alakulása, a dolgozó ember szabadabb lélegzetvétele, s az a politika, amely mindezt elősegíti: szocialista politika, marxista-leninista politika. Az a politika, amely nem gondoskodott a megfelelő életszínvonalról, akkor sem, amikor tehette volna, nem segítette elő a dolgozó emberek jó közérzetét, hanem gátakkal építette körül az építő emberi akaratot, a szocialista politika súlyosan káros eltorzítása volt. Másodszor: a gyakorlatban nem egyszer találkozunk olyan jelenségekkel (nem utolsó sorban kulturális területen), amelyek arról tanúskodnak, hogy egyesek hajlamosak arra, hogy szektás vagy liberális-jobboldali irányban eltorzítsák a politika irányvonalát. Láttunk már olyat, hogy valaki a népfrontpolitikát úgy értelmezte, mint az osztálybéke politikáját, láttunk már olyat, hogy valaki a szövetségi politikát úgy értelmezte, mint lemondást a munkásosztály vezető szerepéről; láttunk már olyat, hogy valaki a békés egymás mellett élés politikáját úgy értelmezte, hogy ideológiailag akarta feladni a harcot a burzsoá nézetekkel. Láttunk már olyat.. . sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Mért mondjuk el mindezt? Azért, hogy rávilágítsunk arra: téves útra tér az, aki nem a politikai fő irányvonal felől szemléli és minősíti az egyes szubjektív, önkényes torzításokat az al-