Új írás, 1962. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

1962-08-01 / 8. szám - VITA - Kultúra és életforma (A szerkesztőség zárszava)

rolható a fridzsider, a víkendház stb. A rádió ma már össznépi öröm (vagy bosszúság, műsora válogatja), rohamosan emelkedik a tv-tulajdonosok száma is (öröm? gond? bosszúság?) de a fridzsider, az évi­ kétévi külföldi utazás, autó össz­népivé válása még csak a holnap lehetősége. Fontos figyelembe venni ezt a tényt, különben az elvi-elméleti fejtegetések irreális talajon burjánoznának.­­ Nem érthetünk egyet a másodikként ismertetett álláspont képviselőivel. Ennek az ál­láspontnak a képviselői az emelkedő jólét tényeit a szocializmus érdekeivel ellen­tétes tényekként értelmezik. De hisz ez képtelenség! Ennek az álláspontnak ad abszurdum vitele azt jelentené, hogy a szocializmus számára a minél több nélkü­lözés, minél nagyobb szegénység a kedvező. Vagy valamilyen alacsony anyagi szin­ten kialakuló életforma. Ez a felfogás ellentétes a marxizmussal, ellentétes az élet gyakorlatával, ellentétes a tömegek józan gondolkodásával. Az eddigiekből következik, hogy a mi álláspontunk a harmadikként ismertetett véleményhez áll a legközelebb. De többnyire ennek az álláspontnak a képviselői sem hangsúlyoz­ták eléggé a politikai-ideológiai tényező szerepét. Pedig ennek a tényezőnek fi­gyelembevétele döntő ebben a vitában. Kapitalista viszonyok között az autó, víkendház, fridzsider stb. szülhet és újratermelhet, és magasabbra feszíthet kapita­lista vágyakat, növelheti a kapitalista gazdagodás ingereit. Kapitalista körülmények között a kapitalista politika és ideológia támogatja, sőt kiváltja ezeket a vágyakat és ingereket. Az autó, víkendház, fridzsider stb. szocialista körülmények között is termelhet polgári-kispolgári mentalitást és ambíciókat, de ez a mentalitás és ambíció beleütközik, törvényszerűen beleütkö­zik, a szocialista politika és ideológia (hozzátesszük: szocialista gazdasági rend) nemzetet alakító, államot igazgató erejébe. Sőt: a szocialista politika és ideo­lógia éppen azt tudatosítja mindazokban, akik az anyagi jólét ilyen vagy olyan kedvező fokán élnek, hogy ezt a fokot a szocializmus által, és nem ellenére érték el. Ez a fok össznépi perspektíva!­­Nem beszélünk most azokról, akik tisztá­talan eszközökkel gyarapodtak anyagiakban, akiknek autója vagy fridzsidere felett ott lebeg az igazságszolgáltatás kardja.) Az életlehetőségek kedvező alakulása az elmúlt években szocialista jellegű fejlődés eredménye, amelyben része van az életszínvonal emelkedésének, s igen nagy része van a politikai irány­vonal tevékeny közreműködésének. Álljunk meg itt egy pillanatra. Ha teljesen nyílt kártyákkal akarunk „ját­szani”, akkor rá kell mutatnunk arra is, hogy a másodikként ismertetett álláspont mögött — nem a lap hasábjain lezajló vitában, hanem beszélgetésekben, íratlan szavakban — meghúzódhat egy olyan vélemény is, mely szerint maga a jelenlegi politikai irányvonal alkalmas arra, hogy kispolgáriságot szüljön, hogy bátorítsa a kispolgári mentalitást. Azaz eszerint: nem csupán az anyagi javak gyarapodása, hanem az anyagi javak gyarapodását előirányzó politika is engedmény a kispol­­gárosodásnak. Hamisítatlan szektás, konzervatív álláspont ez! Azoknak a keve­seknek álláspontja, akik — hasonlóan a Bourbonokhoz — semmit sem tanultak, s hasonlóan a vakokhoz és süketekhez, semmit sem látnak és hallanak. Értelmet­len vállalkozás lenne, ha most itt politikai vitába kezdenénk ezzel a véle­ménnyel. Elvégezték és elvégzik azt nálunk illetékesebbek.­­ Mi most azok­hoz a jóhiszemű, a szocializmus ügyéért őszintén élő, a fenti kérdésben elbizony­talanodó barátainkhoz, elvtársainkhoz akarunk szólni, akiknek helye a történelmi igazság oldalán van. Az anyagi javak gyarapodása, az életkörülmények kedvező alakulása, a dolgozó ember szabadabb lélegzetvétele, s az a politika, amely mind­ezt elősegíti: szocialista politika, marxista-leninista politika. Az a politika, amely nem gondoskodott a megfelelő életszínvonalról, akkor sem, amikor tehette volna, nem segítette elő a dolgozó emberek jó közérzetét, hanem gátakkal építette körül az építő emberi akaratot, a szocialista politika súlyosan káros eltorzítása volt. Másodszor: a gyakorlatban nem egyszer találkozunk olyan jelenségekkel (nem utolsó sorban kulturális területen), amelyek arról tanúskodnak, hogy egyesek haj­lamosak arra, hogy szektás­­ vagy liberális-jobboldali irányban eltorzítsák a politika irányvonalát. Láttunk már olyat, hogy valaki a népfrontpolitikát úgy ér­telmezte, mint az osztálybéke politikáját, láttunk már olyat, hogy valaki a szövet­ségi politikát úgy értelmezte, mint lemondást a munkásosztály vezető szerepéről; láttunk már olyat, hogy valaki a békés egymás mellett élés politikáját úgy értel­mezte, hogy ideológiailag akarta feladni a harcot a burzsoá nézetekkel. Láttunk már olyat.. . sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Mért mondjuk el mindezt? Azért, hogy rávilágítsunk arra: téves útra tér az, aki nem a politikai fő irány­vonal felől szemléli és minősíti az egyes szubjektív, önkényes torzításokat az al-

Next