Új írás, 1963. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám - VITA - Olvasólevelek Veres Péter cikkéről

nak a kultúráját olyan mozgalmi kultúrának tekinteni, melynek egyetlen érdeme az volt, hogy segítette a napi politikai harcokat, viszont semmi maradandót sem alkotott. Természetesen a mozgalmi időszakokban is vannak kiemelkedő és kevésbé jelentős alkotók; utóbbiak valóban kihullanak, ahogy azt Veres Péter föltételezi, vagy csak névtelen piramisépítői lesznek a kultúrának, de az előbbiek nevükkel és mű­veikkel jelképezik azt a kultúrát, melynek alakítói voltak. A névsort, azt hiszem, fölösleges megismételni: elég gazdag ahhoz, hogy már napjainkban is jelentős kultúra épülhessen rá. Akik ösztönösen vagy érvekkel támogatva igyekszenek alapvető különbséget tenni a „harc” és a „béke” szakaszai közé, alighanem épp a fejlődés folyamatát értik félre. A „hősi idők” visszasírói önmaguk eszményeit cáfolják meg azzal, ha a „har­cot” nem eszköznek, hanem célnak tekintik. Ez pszichológiailag érthető és magyaráz­ható, de elméletileg semmiképp sem helyeselhető. Veres Péter bizonyára nem tartozik közéjük, de talán közelebb jutnánk a megoldáshoz, ha nem választaná olyan szigorúan szét a harcot és az élvezetet. A harc — az idézőjel nélküli harc — természetesen folytatódik. De ez már a hatalmon levők harca, mely azért is folyik, hogy minél több élvezet jusson a hatalomra került népnek. A küzdelem, amíg idáig el­jutottunk, nagyon kemény volt, nem egyszer keservesebb, mint szükségszerű lett volna. Nem kell sajnálni, hogy túljutottunk ezen, mint ahogy szégyellni is csak fölösleges keserveit kell. Persze, még mindig nyitva marad a kérdés — s tulajdon­képpen ezt kérdezi Veres Péter is —, hogy a viszonylagos nyugalom korszaka nem vezet-e az elkorcsosuláshoz. De vajon csak ez a két véglet létezik: vagy az élet­halál harc, vagy a tespedés, a dekadencia? Ha ez igaz lenne, a szocialista társadalom semmiben sem különbözne az osztálytársadalmaktól. De ha nem, akkor nem szabad félni az olyan rendtől, mely játszani is engedi fiait. Hogy Veres Péter fölhívja a figyelmet mindarra a veszélyre, melyet a kispol­­gáriság okozhat, azt csak helyeselni lehet. Helyeselni kell a bírálatot is, hogy nem élünk a lehetőségeinkkel, hogy sokszor bosszantóan és elkeserítően kevesebbet te­szünk annál, amennyit tehetnénk. De hogy mindezek ellen csak a jövőbe vetett hitét szegezi, azt keveslem. Tegyük még emellé azokat az ismereteket, melyeket a művészetek és tudományok művelői emberről és társadalomról ránk hagytak, hogy ne csak a helyzetet lássuk, hanem értsük a folyamatot is. És tegyük mellé a szocia­lista kultúra minden eredményét — ide sorolom Veres Péter jó néhány művét is —, a kispolgáriság elleni harc így lesz igazán eredményes. OLVASÓLEVELEK VERES PÉTER CIKKÉRŐL Egyike vagyok a szépíró Veres Péter olvasóinak és őszinte tisztelőinek. Még­sem tudom megállani — és talán éppen ezért nem —, hogy rá ne mutassak annak a „paripának” a kispolgári természetére, amit Veres Péter, a publicista, az esztéta, az „ideológus” az Új Írás 1963. évi 5. számában közölt vitacikkében („Kispolgári­ság?” címmel) meglovagol. Egyetértek mindazzal, amit a cikkíró a falusi és városi polgárságunk jelentős százalékának kulturális igénytelenségéről elpanaszol. Kevéssé azzal, amit az igény­telenség eredetéről sejtetni enged. Megdöbbent azonban, amikor a hazai, „a mindenkori elit-értelmiséget, amely — véleménye szerint — minden társadalom szellemi haladásképletét adja”, individualiz­mussal, „harc-vallás” helyett „a birtokon belüliek” tespedésével, „az élvezet-vallás” gyakorlásával vádolja azért, mert az intellektuel ma nem a „munkás-, pláne nem a paraszti életformát” választja, „hanem a máról-holnapra élő bohémeskedést...” Nemcsak egyesek, hanem cakk-pakk, egész elit-értelmisé­günk. Mióta célja és feladata a szocialista építésnek kétkezi mezőgazdasági és ipari munkára fogni a szocialista értelmiséget — amikor a technika, a gépesítés előbb­­utóbb a parasztot és a munkást is megszabadítja a fizikai munka mai formáitól? Mióta jelent individualizmust és „tespedést”, ha valaki fizikai munkára (kéretlenül) nem vállalkozik? 857

Next