Új írás, 1983. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1983-03-01 / 3. szám - Sarusi Mihály: A kaporszakállú nádvágó (regényrészlet)
Állandóan ellenvet, javasol, támad, véd. A brigantik leintésére vad dühvel reagál, a karzat vele üvölt. Tiszahuszárszarosak, ganédomb, Tisza István der zweiter, ide háború kell. A városi urak egyebet se tesznek, mint lopnak. Csabát hülyék kormányozzák, a képviselőtestületben egypár jászolhoz kötni való képviselő intézi negyvenezer ember sorsát. Palatínus hírlapíró szerkesztő urat egy béres a korzón bottal fejbe kólintja. A nép körmenetekkel, fákylás felvonulásokkal tesz hitet az igazság mellett. Zárt sorokban példás fegyelmezett rendben sok ezer paraszt és munkás, félelmetes hazugságház Május 11 -én szűzbeszéd a Házban. A nép ma Áchim András személyében jelent meg az urak között. És a terem urainak, de még a karzat hölgyeinek is el kellett ismerniük, hogy a nép ezúttal jó képviselőt nyert. A paraszt Apolló nem jött zavarba, nyugodtan, biztosan beszélt. A hangja zengő, meleg, szép férfihang. A beszéde egyenes, szabatos, szép férfibeszéd. A mondatai világos, kerek, befejezett mondatok. A mondanivalói csakugyan mondanivalók. Az általános politikai kérdésekben függetlenségi az érvelése, a hazafisága „finiszter hazafiság", politikai állásfoglalása radikális, előre mutató. Összeismerkedik Ady Endrével. A képviselő első beszédében követeli a nemzeti hadsereget, az általános választójogot, a fokozatos adózást, a kincstári birtok és a latifundiumok parcellázását, az állami munkáknak —a vállalkozók kizárásával — közvetlenül a dolgozók kezébe adását, s egy függetlenségi, radikális, földmíves magyar párt megszervezését. Tiszáék fintorogva fogadták. Már testi valóságában szemtágító jelenség: Áchim maga a magyar géniusz erejének dicsőséges tanúságtétele. Mezőfinek ez nem tetszett, kizárják a pártból. Kossuth hiába hívja táborába. Neki parasztpárt kell. Kis, aranymetszésű névjeggyel, kipirult arccal jön ki a Ház folyosójára. Elegáns, ragyogó szép úriasszony siet feléje. Némi zavarral, de elbájoló mosollyal. Kedves képviselő úr, én vagyok a névjegy tulajdonosa. Megismerni óhajtottam önt. Az első hódítás egy lovassági százados bánatos kis özvegye. A nagy magyar Alföldön harcra készen áll egypár ezer erős munkáskéz! Bátor és halálra kész. Okot nem keres, mindegy neki, bűnös avagy ártatlan kerül a kaszája élére, villája hegyére. Vért akar szagolni, úri vért és húst akar enni és kalácsot és mulatni. Panem et circenses, ez a jelszó, ez a szocialista izgatók lelketlen agitációja által felpezsdített fekete parasztvérnek a féktelen megnyilatkozása. Mikor a paraszt pálinkától részeg, jó kikerülni, de mikor vérszagtól bódul meg, akkor nem lehet előle kitérni. Akkor meg kell vele küzdeni, le kell fegyverezni, más mentség nincs. Hiába menekülsz előle, utánad jön. És feldúl mindent, amit kergetésed közben útjában talál. Werbőczy-riadó. Itthon a 48-as urak beszámoló beszédet nyújtanak át neki, hogy tanulja meg és mondja el. Nincs szüksége mankóra, néhányan kiábrándulnak belőle. Inkább kimegy a mezőre, feni a kaszát, arat, hogy napszúrást kap. Vasárnap délután kettőkor a városháza udvarán verőfényes őszi időben kétezer ember előtt képviselői beszámoló. Hazát a munkásoknak, jogot a népnek, kötelez a kormánynak, kezdi. Akadályozzák a parlament munkáját, elnapoltak a gazemberek, és elnapolt a császár, aki 24 millió koronát húz a szegény nép keserves filléreiből. Börtönt és bitót akar a császár, hogy elnémítson bennünket? Ha ezt értette, akkor sem félünk. Mert jól tudjuk, bármely véresek legyenek azok a bitók, de alattuk teremnek a szabadság legszebb virágai. Piszkos elemeknek nevezi a nemzetközieket, a rajongókat lekutyázza, a parasztok érdekeit mi képviseljük! Szocialisták vagyunk mi is, különb szocialisták, mint ezek, akik itt 30 krajcáros pálinkától lerészegítve ugatnak, de nem vagyunk a bécsi Burg, Kristóffy bérencei. Az ország-