Új írás, 1983. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

1983-01-01 / 1. szám - Szakonyi Károly: Holdtölte (dráma)

SÁNDOR: Átöltözhetnék? ÁGNES: Vagy levetkőzhetnél. . . vagy valamit csinálhatnál, hogy ne mászkálj itt úgy, mint egy betévedt pasas. . . SÁNDOR: Egy betévedt pasas? (Felengedve) Szeretnéd, mi? Szeretnéd, ha egy afféle betévedt pasas lenne itt most helyettem. . . (Nevet, közben leveti a dzsekijét) ÁGNES: (átveszi tőle a dzsekit) Na, kezdd csak! Kezdd! (Összenevetnek, kiviszi a férfi dzsekijét az előszobába. Az ajtót nyitva hagyja) SÁNDOR: (utánakullog) Nem bánnád, igaz? Inkább egy idegen pasas. Aki csak úgy betévedt. „Á, kicsikém, direkt a kedvemért zuhanyoztál?" Egy ilyen dumájú, mi? Egy belemenős. A gyerekek fenn, ti meg itt kettesben mindjárt. . . ÁGNES: (Visszatér, behozza a férfi házi cipőjét) Jaj, hagyd ezt most! (A keze ügyébe rakja) Kerestelek telefonon. SÁNDOR: Kerestél? (Leül, átváltja a cipőt) ÁGNES: Délután. SÁNDOR: Úgy hány óra körül? ÁGNES: Úgy. . . három és fél négy körül. SÁNDOR: Három és fél négy? (Lecsatolja az óráját, kirakja a zsebeiből a holmi­kat) Egy szóval sem mondták. ÁGNES: Pedig a lelkükre kötöttem, hogy adják át az üzenetet. SÁNDOR: Én meg direkt kérdeztem, nem kerestél-e? (Szemüvegét a komódra te­szi) Kivel beszéltél? ÁGNES: Már nem is tudom. (Kiviszi a férfi cipőjét az előszobába) SÁNDOR: Három és fél négy között. ÁGNES: Igen . . . (Visszajön az előszobából) SÁNDOR: Pontosan? ÁGNES: Hát. . . nem pontosan. SÁNDOR: És. . . honnan hívtál? ÁGNES: Honnan hívtalak volna? Az irodámból. SÁNDOR: Aha. (Mint egy keresztkérdést) Kivel beszéltél?! ÁGNES: Azzal a. . . Azzal az asszonnyal. SÁNDOR : A titkárnővel ? ÁGNES: Kivel? Aha, igen. Vele. A titkárnővel. (Felveszi a slusszkulcsot, hogy el­­tegye, de most hirtelen Sándort figyelve szórakozottan játszani kezd a kulcscso­móval) SÁNDOR: Érdekes. ÁGNES: Miért? SÁNDOR: Mert ő. . . olyan pontos. Megbízható. Túlságosan is igyekvő. Mond­hatnám stréber. Titkárnőnek született. ÁGNES: Kár, hogy vénséges. SÁNDOR: Ki mondta, hogy vénséges? ÁGNES: Te. Amikor egyszer kérdeztem. Alig, hogy odakerült az osztályotokra. Akkor panaszoltad, hogy sajna, vénséges. SÁNDOR: (kajánul) Átvertelek. ÁGNES: Szóval bomba nő? SÁNDOR: Nem bomba, de nem is vénséges. Kicsit. . . csúnya, de éppen ez az iz­gató benne. ÁGNES: (csípősen) Persze, te imádod a szörnyeket. SÁNDOR: Ez azért túlzás. De néha jobban felkeltik a fantáziámat, mint a szépek. Mint a tökéletesek. ÁGNES: Kösz. SÁNDOR: Ja, persze, te szép vagy. Szép, vagy tökéletes? Melyik is? Akárhogyan is, ezt most jól elszúrtam. Felejtsd el.

Next