Új írás, 1984. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám - Vészi Endre: Kéz a levegőben (kisregény)

utam a tetten ért szerzőhöz vezetett (Gellért eszpresszó), aki eleinte ragaszkodott hozzá, hogy Árvai csupán az ő fantáziájának szülötte. De később, földöntúli faggatásom (keresztkérdéseim) hatására megtört és bevallotta, úgy látszik, Árvai önállósította magát, és a szerző akarata ellenére, de létezik. (Lásd jelentésem mellékletét: A harmadik szem.) Ezután sikerült néhány azonosító tényt rögzítenem. Árvái, ami az életkorát illeti, nálunk már perspektivikus előjegyzésben szerepel. (Majdani eltávozási idejének még nem néztem utána.) Ő ugyan ezt a kérdést elég bohéman kezeli, és hajlandó megfeledkezni a finis esetleges részleteiről, ez azon­ban nem egyéb, mint önvédelem, méginkább: önbecsapás. (Majd figyelmeztet­nem kell, hogy ő igenis, potenciális ügyfelünk). Ezt természetesen nem ijesztege­­tésnek­ távol legyen tőlem az ilyen emberi manipuláció - csupán, haladó módsze­reinknek megfelelően, lélektani puhításnak szánom. Mert ha ő válaszolt a hirdetés­re, éspedig biztatólag, nem vonulhat vissza, kell hogy minden fölvilágosítást kicsikarjak belőle a programbélyegzőről, amelyet... (Nem akarom megismételni, figyelembe véve drága idejét, a töredelmes bűnbánat szavait). Sötét Angyalságodnak tehát a következőket jelenthetem. Létezik Árvái és létezik Angelikaváros. Nem csekély kutatási munka és összerakó-technika révén sikerült a mozaikdarabkákból egy pontosnak tűnő fantomképet létrehoznom. Félreértés ne essék, ezt nem egy kellően el nem ítélhető emberi öndicsekvés mondatja, velem, ezek egy megtört és bűnös mulasztását jóvátenni akaró alárendelt hivatalnok szavai. Illető (nevezzük ezután így) negyedszázada él Angelikavárosban, (ez egy kerület magvasabb része, saját legendavilággal, saját történelemmel, saját zöld­övezettel és besúgókkal). Látszólag közömbös kérdéseimre-járókelők, boltveze­tők, kis műhelyek tulajdonosai - az őt még személyesen nem ismerők is, találóan agnoszkálták, mert a közvélemény ítélete szerint kilóg a szolid környezetből, amelynek összetétele a háború után, ahogy mondani szokás, gyökeresen megvál­tozott. Ugyanis. Az ország újonnan érkezett vezetője, aki nagy távolságból jött, Angelikavárosunkat, amely a háborúban, nem egészen egy bibliai csapás jegyé­ben, de szinte a földdel vált egyenlővé és polgári áldozatait tekintve (összeomlott házak, pincék halmaza alatt a kliensek) reánk is sok munkát hárított­­, nos, a távolról érkezett Bölcs Vezető, a tárgyalt városrészt globálisan reakciósnak nyilvá­nította. Ugyanis. Munkatársaival egyetemben arra a gondosan kimunkált elvi következtetésre jutott - és ez természetszerűleg közigazgatási következményekkel is járt -, hogy a lakosság összetételében eltorzultak az arányok, többségben vannak a hatalmától megfosztott rezsim visszakívánói, óhajtva-visszavárói. Az illetők nagy része ugyanis az ellenforradalom negyedszázada alatt tisztséget viselt, végrehajtott, törvénykezett, utasított, minősített. És uramisten, ehhez még Angeli­kaváros feudális horizontja! Ennek a városrésznek egébe belerajzolódott a dölyfös kormányzati Várhegy, egy elnyomó apparátus épületekben kifejezett szimbólum­­rendszere. Itt szorította véres kezében a hatalmi jogart az úgynevezett Lovas Tengerész, a félfeudális, majd fasizálódó államhatalom e jelképes figurája. Ennek a szegény kis országnak specifikuma volt, hogy bár tenger nélkül, sőt eltávolítva a tengerektől, egy képzeletbeli flotta zászlóhajóján, egy képzeletbeli tengernagy dirigált, mindinkább elmeszesedő erőkkel. A Legfelsőbb Úr népére valóban lete­kintett, a nemlétező parancsnoki hídról, egy nemlétező tenger hullámtalaján! Sötét Angyalságod nem szorul az én szegényes információmra, de tudomásom szerint a hófehér egyenruhás admirális nem egészen nélkülöző földönfutóként, ha jól tudom, talán Portugáliában kért és kapott bebocsátást örökkévaló Birodalmunkba. De vajon hogyan döntött a távolról érkezett Bölcs Országvezető? Angelikavárosra kicsinyítve a kérdést, nem késlekedett elhatározni, hogy a lakosság javarésze kicserélésre szorul. Az újjáépített házakba ugyanúgy, mint a kitelepített polgárok helyébe progresszív elemeket, úgynevezett proletárelemeket költöztetett - igaz, hogy ezek többsége csak látásból és brosúrákból ismert munkapadot, nagyüzemi

Next