Új írás, 1987. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám - KÖRKÉP - Somlyó György: "Fessek? Ne fessek?" (Octavio Paz és Marcel Duchamp)

SOMLYÓ GYÖRGY „Fessek? Ne fessek?" Octavio Paz és Marcel Duchamp Arany a humor zsenije is volt; a legkomolyabb humoré, amely fényével válságok árnyképeit vágja ki. Hosszú és mind megújuló, legtöbbször humorral ellenponto­zott viaskodása a hallgatással, például az írjak? ne írjak? kezdetű versében - ha távoli, de annál meggyőzőbb előzményként is - annak a válságnak a kezdetén áll, amelynek - ugyancsak a humor sötét fényeivel jelentkező - egyik végpontja, Octavio Paz intepretációjában is, Marcel Duchamp festészete. Illetve, jobb híján szólva „festészete". Mert az ő számára már nincs is alternatíva. Eleve és véglegesen a „nő" mellett dönt. Persze, nem „egyenesben". A művészet tagadásának feloldha­tatlan ellentmondása, hogy maga is csak valamiféle művészet keretében nyilvánít­ható ki. Ha Duchamp úgy tagadta volna a festészetet, hogy helyette csak sakkozik (mint ahogy élete egy jelentős részében tette), akkor tagadni sem tudta volna, ami megtagadott. Korunk e talán legjellemzőbb alkotásszemlélet-történeti folyamatá­nak „akcelerációja" a következő idézet-sor függvényében ábrázolható: Arany még így felel a saját magában felvetődött, öngyötrő kérdésre (Előhang a Csaba-trilógiához, 1855); Ha későn, ha csonkán, ha senkinek­ írjad! Mallarmé a tiszta lap előtt egyszerre már mintha erősebben érezné a „fehérség" tiltását, mint kihívását (Brise marine, 1865); Sur le vide papier que ia biancheur défend. Duchamp kategorikusan és véglegesen a túlsó oldalon áll (Zöld doboz, 1­934): „ami nem jön létre, mindig jobb, mint ami létre jön." Ha fest, úgy fest, mintha nem festene. Csak így lehetett­ művének talán legkimerítőbb és legmegbízhatóbb elemzője, Robert Lebel szerint­­ „az egyetlen művész, aki a technokráciának azt a banális jelszavát, hogy ,a művészet anakronisztikus emberi tevékenysége, minde­nestül a magáévá tette". „Mindenestül" - pontosabban: annyira, amennyire egyál­talán lehet. Octavio Paz is ezt a kérdést helyezi tanulmánya középpontjába, s mindjárt az elején érinti, ha némileg más oldaláról is. Első mondatában kiválaszt két festőt, akik, szerinte „korunkra a legnagyobb hatást tették", Duchamp-nal szembeállítva Pi­­cassót. E gondolatmenete végén azonban oda érkezik el, hogy, nem tudja, „ők-e a századközép ,legjobb' festői" is, mert azt sem tudja, „szereti-e ezt a­­legjobb' szót, a művészetre alkalmazva". S ezzel máris a probléma közepébe tör utat magának. Bevezető tanulmánynak készült Octavio Paz Marcel Duchamp vagy a tisztaság kastélya című könyvének fordításához, amely a Helikon Kiadónál jelenik meg. • Q1

Next