Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1991-05-01 / 5. szám - KÖRKÉP - Vargha Balázs: "Izolírozva" (Csokonai kapcsolatokat keres)
története című munkájához. Azt állítja egy helyen, hogy Nagykárolyban sokat társalgott Szentmarjayval, de gyűlésezésről semmit sem tud. (Uo. III. 375.1.) Gedeon János, Torna vármegye alügyésze ezt mondta az inasának, mikor a szervezkedés gyanújával elfogták: „Bezzeg jól jártam, hogy Nagykárolyban bizonyos írás alá nem írtam, ha csak egy-két betűt tettem volna oda, most én is ott volnék." (Uo. III. 291.1.) Ott volna, a börtönben. Aláírásra többféle alkalmat kínált a nagykárolyi gyülekezés. Megajánlást lehetett tenni nemzeti játékszín építésére. 400 000 forintot vártak az aláíróktól, de aztán elakadt a lelkes kezdeményezés a Helytartótanácsnál. Három tanácsos - fő aulikusok - azzal vétózta meg a gyűjtést, hogy a pénzt talán más, forradalmi célra használnák. (Mályusz i.m. 767,1.) Köröztek akkoriban egy titkos felhívást nemzeti hadsereg szervezésére, amelynek tagja volna minden nemes és mágnás, s amelyre véletlenül éppen annyi pénz kellene, mint a színházra. Elképzelhetjük, hogy az összegeknek ez az egyezése még jobban felszította a tanácsosok, a besúgók és a besúgó tanácsosok képzeletét. A jakobinusok elfogatása és elítélése új rémhíreknek adott tápot. Kazinczyt 1798-ban azzal vádolta egy feljelentő, hogy Kengyel Lajosnak ötmillió francia pénzt és francia fegyvereket vitt Nagykárolyba. (Benda i.m. III. 375.1.) Kengyelt azzal is fenyegették, hogy Kufsteinbe viszik és szembesítik Kazinczyval. Kazinczy azt vallotta a perében, hogy Nagykárolyból hazaérve rögtön el akarta égetni a magával hozott kátét. Már a gyertyát is meggyújtotta, mikor üzenet érkezett Gáspár Páltól, hogy másnap benn lesz Patakon, s örülne, ha bizonyos hagyatéki ügyek megbeszélésére találkozhatnának. (Benda II. 350). Kazinczy értett a szóból, rögtön abbahagyta a kátéégetést. De a pataki beszélgetésük sem lehetett nyugodt és biztonságos, Kazinczy a szállásukon előhúzta kebléből a kátét, s bevezette Gáspárt egy mellékszobába, hogy ott nyugodtan olvashassa. De Kazinczy nagybátyja Patakon átutazva éppen oda rontott be. Kazinczy kikapta Gáspár kezéből az iratot. „Mi akar ez lenni?" - kérdezte súgva Gáspár. „Másszor most nem lehet." - felelte Kazinczy. Az égetést még aznap végbevitte. (uo.) Gáspár Pált is kikezdték 1798-ban a följelentők. Névtelen levél érkezett a császárhoz, hogy a megye alispánja, főjegyzője és jegyzője (Cseh Ferenc, Gáspár Pál és Kengyel Lajos) titkos összejöveteleket tart. (!) A följelentést kivizsgálták, s Kengyelt fölmentették állásából. (uo.) Szentmarjayra bízta néhány irodalmi kéziratát Kazinczy a beiktatás után, hogy vigye föl Pestre Schediusnak. De Szentmarjayt augusztus 16-án elfogták. Kazinczy még mindig gyanútlan, nem fél, csak szellemi gyermekeit félti. Kis Jánosnak írt levele (1794. október 6.) teátrális monológ: „Ah, Kis! oda tehát Geszneremnek 15dszeri fordítása, oda a Wieland Gráciáinak fragmentuma, oda Anakreonomnak némelly dalai! Sírj velem, sírj! Csekélységek, de olly csekélységek, amillyeneknél többet, jobbat Kazinczydtól nem várhatsz! De Kazinczyknak csekélységei! Elfojt az a gondolat, hogy örökre oda vannak (...) A rab Szentmarjay vitte azt Scheldusnak tőlem Károlyból (Nagykároly) júliusnak elején! Elképzelheted, melly bajos volna csak nyomozni is, hová lett! Ne szóllj rólok, mert maga ez az ártatlan dolog is gyanút szülhetne, de kérlek, járj végére valahogy Scheldusnál, nem kapott-e valamelly nyalábot számodra (!) júliusban vagy augusztusban?" Csokonai mindebből a konspirációs izgalomból kimaradt. Mikor aztán kizárták a Kollégiumból, megpróbálta felújítani irodalmi-közéleti ismeretségeit. De az írók börtönben voltak, a közélet a pörök után megszűnt. Egyetlen befolyásos író ismerőse maradt: Schedius professzor. Amivel még megpróbálkozhatott, az a „nagykárolyi kapcsolat". Schedius Lajoshoz Említettem már, hogy alig három héttel a Kollégium elhagyása után magántanítványok szerzéséért „esedezik" a pesti egyetem tanárához. Óhaja azonban nemcsak ennyi, nemcsak ilyen praktikus.