Új Katedra, 2007 (19. évfolyam, 1-10. szám)

2007-10-01 / 8. szám

2007. október ■ ÚJKATEDRA Kottavarázs a zenét megszerettetni, éppen most nincs helye az énekórának, a zenehallgatásnak a tantárgyak között.” Eddig az idézet. Szerencsére ellenpéldákkal is tudok szolgál­ni. A minap Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából szervezett kórustalálkozóra voltam hi­vatalos a budapesti Regnum Marianum templomba. Zugló oktatási intézményeinek énekkarai és kórusai szerepeltek, kie­gészülve a díszvendégként meghívott felvidéki Kolon gyermek­énekkarával. Az alsó tagozatos tanulóktól kezdve az érettségire készülő diákokig kivétel nélkül mindenki olyan fegyelmezetten vett részt a több órás rendezvényen, és olyan színvonalas produkciókat hallhattunk, hogy Kodály könnyes szemmel nézte volna az eseményt a mennyből, ha történhetne ott ilyesmi. Mintha megvalósulni láttuk volna mindazt, amit A zene mindenkié Jules MASSENET című könyvében írt. 1842-1912 Idézem: „Egy tárgy sem szolgálhatja úgy a gyermek testi-lelki javát, mint az ének. A ritmus idegfegyelmező ereje, a gége és tüdő tréningje közvetlenül a testnevelés mellé kapcsolja az éneket. Mind a kettő naponkint szükséges, nem kevésbé, mint az étel. Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szo­lidaritásnak, mint az énekkar? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit az egyes ember, ha mégoly tehetséges is, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenkinek a munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember hibája mindent elronthat. A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.” Mintha Kodály idézett soraira rímelne: egy amatőr ope­rarajongót, Winkler Gábor doktor urat addig nem hagyta nyugodni az operák iránti szeretete és lelkesedése, amíg négy kötetbe nem gyűjtötte kedvenc zeneszerzői életét és mun­kásságát, hozzájuk téve minden érdekes és hasznos infor­mációt, amelyhez az évek hosszú során át tartó kutatásainak köszönhetően jutott. Ám ahhoz, hogy mindez a kezünkbe kerülhetett, egy lehetetlent nem ismerő, zeneszerető kiadó tá­mogatására is szükség volt. Csodálatos dallamok kavarogtak bennem, fan­tasztikus emberek és nagy­szerű művészek jutottak eszembe, amikor egykori kollégám és barátom, Gáspár Imre frissen meg­jelent könyvecskéjét la­pozgattam, amely ötven híres operaszerző nagy mű­gonddal megrajzolt port­réját tartalmazza. Harminc közülük ezen a kiállításon is látható. Közel százharminc a doktor úr operalexikonjaiban szerepel. A komolyzene nem lehet halott, ha ilyen sok rajongója van a legkülönbözőbb korosztályokból és érdeklődési körökből, sőt minden művészeti ág képviselői között. Nagyon vigyázzunk rá, óvjuk, védjük, szeressük együtt, mert - ahogy Kodály mondta -, a zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. H. Gábor Miklós (Elhangzott Gáspár Imre grafikusművész Képsor című kiállításának megnyitóján a dunakeszi Széchenyi István Általános Iskolában) Franz SCHUBERT 1797-1828 Pjotr CSAJKOVSZKIJ 1840-1893 Játék Az ember énekel ,Az éneklés és a zenélés olyan alapvető emberi képességek, mint a felegyenesedés, a beszéd vagy a gondolkodás. Zene és emberi élet — talán az utolsó nyolcvan-száz év kivételével — teljesen összefonódtak. Magyarországon még ötven évvel ezelőtt is azt hirdette Kodály Zoltán, hogy „a zene mindenkié”, azaz nem a tehetségesek, a jó zenei hallással megáldottak privilégiuma, hanem az emberré válás mindenki számára nélkülözhetetlen eleme. Ez a dalgyűjtemény a Waldorf iskolák tantervét és az e mögött húzódó gyermek­fejlődési képet követi óvodától középiskoláig. A példatárat egy bevezető írás egészíti ki, amely alapvető kérdésekre keres válaszokat, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem teszünk fel, mikor a gyerekekkel énekelünk, illetve ha az éneklésre mint pedagógiai eszközre gondolunk. A zenei nevelés kérdésein keresztül remélhetőleg némi bepillantást nyújthatok a Waldorf pedagógia egészének szemléletébe is. A dalok persze a pedagógiai-szellemi háttér nélkül is bárki számára jól használhatóak és örömet nyújthatnak, hiszen a zene sajátos hatalma éppen abban áll, hogy mindenkiben azt szólítja meg, azt táplálja, ami a legmélyebben emberi, vagyis össze­köt, és nem szétválaszt.” (Gajdos András) Milyen diplomát szerzett 1905-ben Kodály Zoltán? A helyes választ beküldők között a Kláris Kiadó jóvoltából Gajdos András: Az ember énekel - Waldorf daloskönyv című kötetét sorsoljuk ki. Beküldési határidő: 2007. október 31. 27

Next