Új Katedra, 2007 (19. évfolyam, 1-10. szám)
2007-10-01 / 8. szám
2007. október ■ ÚJKATEDRA Kottavarázs a zenét megszerettetni, éppen most nincs helye az énekórának, a zenehallgatásnak a tantárgyak között.” Eddig az idézet. Szerencsére ellenpéldákkal is tudok szolgálni. A minap Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulója alkalmából szervezett kórustalálkozóra voltam hivatalos a budapesti Regnum Marianum templomba. Zugló oktatási intézményeinek énekkarai és kórusai szerepeltek, kiegészülve a díszvendégként meghívott felvidéki Kolon gyermekénekkarával. Az alsó tagozatos tanulóktól kezdve az érettségire készülő diákokig kivétel nélkül mindenki olyan fegyelmezetten vett részt a több órás rendezvényen, és olyan színvonalas produkciókat hallhattunk, hogy Kodály könnyes szemmel nézte volna az eseményt a mennyből, ha történhetne ott ilyesmi. Mintha megvalósulni láttuk volna mindazt, amit A zene mindenkié Jules MASSENET című könyvében írt. 1842-1912 Idézem: „Egy tárgy sem szolgálhatja úgy a gyermek testi-lelki javát, mint az ének. A ritmus idegfegyelmező ereje, a gége és tüdő tréningje közvetlenül a testnevelés mellé kapcsolja az éneket. Mind a kettő naponkint szükséges, nem kevésbé, mint az étel. Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint az énekkar? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit az egyes ember, ha mégoly tehetséges is, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenkinek a munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember hibája mindent elronthat. A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.” Mintha Kodály idézett soraira rímelne: egy amatőr operarajongót, Winkler Gábor doktor urat addig nem hagyta nyugodni az operák iránti szeretete és lelkesedése, amíg négy kötetbe nem gyűjtötte kedvenc zeneszerzői életét és munkásságát, hozzájuk téve minden érdekes és hasznos információt, amelyhez az évek hosszú során át tartó kutatásainak köszönhetően jutott. Ám ahhoz, hogy mindez a kezünkbe kerülhetett, egy lehetetlent nem ismerő, zeneszerető kiadó támogatására is szükség volt. Csodálatos dallamok kavarogtak bennem, fantasztikus emberek és nagyszerű művészek jutottak eszembe, amikor egykori kollégám és barátom, Gáspár Imre frissen megjelent könyvecskéjét lapozgattam, amely ötven híres operaszerző nagy műgonddal megrajzolt portréját tartalmazza. Harminc közülük ezen a kiállításon is látható. Közel százharminc a doktor úr operalexikonjaiban szerepel. A komolyzene nem lehet halott, ha ilyen sok rajongója van a legkülönbözőbb korosztályokból és érdeklődési körökből, sőt minden művészeti ág képviselői között. Nagyon vigyázzunk rá, óvjuk, védjük, szeressük együtt, mert - ahogy Kodály mondta -, a zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. H. Gábor Miklós (Elhangzott Gáspár Imre grafikusművész Képsor című kiállításának megnyitóján a dunakeszi Széchenyi István Általános Iskolában) Franz SCHUBERT 1797-1828 Pjotr CSAJKOVSZKIJ 1840-1893 Játék Az ember énekel ,Az éneklés és a zenélés olyan alapvető emberi képességek, mint a felegyenesedés, a beszéd vagy a gondolkodás. Zene és emberi élet — talán az utolsó nyolcvan-száz év kivételével — teljesen összefonódtak. Magyarországon még ötven évvel ezelőtt is azt hirdette Kodály Zoltán, hogy „a zene mindenkié”, azaz nem a tehetségesek, a jó zenei hallással megáldottak privilégiuma, hanem az emberré válás mindenki számára nélkülözhetetlen eleme. Ez a dalgyűjtemény a Waldorf iskolák tantervét és az e mögött húzódó gyermekfejlődési képet követi óvodától középiskoláig. A példatárat egy bevezető írás egészíti ki, amely alapvető kérdésekre keres válaszokat, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem teszünk fel, mikor a gyerekekkel énekelünk, illetve ha az éneklésre mint pedagógiai eszközre gondolunk. A zenei nevelés kérdésein keresztül remélhetőleg némi bepillantást nyújthatok a Waldorf pedagógia egészének szemléletébe is. A dalok persze a pedagógiai-szellemi háttér nélkül is bárki számára jól használhatóak és örömet nyújthatnak, hiszen a zene sajátos hatalma éppen abban áll, hogy mindenkiben azt szólítja meg, azt táplálja, ami a legmélyebben emberi, vagyis összeköt, és nem szétválaszt.” (Gajdos András) Milyen diplomát szerzett 1905-ben Kodály Zoltán? A helyes választ beküldők között a Kláris Kiadó jóvoltából Gajdos András: Az ember énekel - Waldorf daloskönyv című kötetét sorsoljuk ki. Beküldési határidő: 2007. október 31. 27