Új Kelet, 2007. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
2007-07-05 / 26. szám
2007. július 5-11 Gyergyócsomafala Száz éve vált nagyközséggé Emléktáblát helyeztek el Gyergyócsomfalva egykori polgármesteri hivatalának épületén a település nagyközséggé válásának századik évfordulója tiszteletére a VIII. Gyergyócsomafalvi Napok rendezvénysorozatának keretében. „Az 1907-es esztendőben több település kapta meg a nagyközségi, illetve a városi rangot a Székelyföldön" - magyarázta Ambrus A. Árpád, a gyergyócsomafalvi polgármesteri hivatal sajtószóvivője. Elmondta: azelőtt a kisközség Gyergyóújfaluval együtt képezett egy körjegyzőséget, és nem rendelkezett közigazgatási önállósággal. A nagyközségi státus viszont közigazgatási önállóságot jelentett saját bíróval, legalább négy „tanácsbélivel", pénztárnokkal és községi jegyzővel. ..Az 1907-ben épített községházaidban jelenleg óvoda és falumúzeum működik" - hangoztatta Barabás József polgármester, aki arra is kitért, fontosnak tartja, hogy a község javára épített ház a továbbiakban is közösségi célokat szolgáljon. Az ünnepségen jelen voltak Gyergyócsomafalva testvértelepülései is a magyarországi Dány, Erdőbénye, Heves, Ráckeve, Lukanénye és Baktalórántháza küldöttségei. A falunapok rendezvénysorozatának kiemelkedő eseménye volt a tizedik alkalommal összehívott Csomafalvi Értelmiségi Fórum (CSÉF), amelynek témái között szerepelt az uniós tagsággal járó új kihívások megvitatása is. „A helyi közösség számára az egyetlen, a megmaradást biztosító kiutat, az önigazgatási hagyományaira építő, a globalizáció hatásait kivédeni és az elrománosító törekvésekkel szembe védelmet nyújtó, gazdaságilag erősödő, autonóm Székelyföld keretein belül látunk" - fogalmazták meg véleményüket az értekezletet követő közleményükben a csomafalvi értelmiségiek. Írásunkban többek közt nehezményezték, hogy a gyergyócsomafalvi születésű Czirják Árpád pápai prelátust Jakubinyi György gyulafehérvári érsek el akarja helyezni a kolozsvári Szent Mihály plébánia és a kolozs-dobokai főesperesség éléről. Idén második alkalommal adták át a községpolgári emléklapokat a község 18. életévét betöltött fiataljainak. „Községpolgári emléklapokkal a hovatartozás érzését kívánjuk erősíteni fiataljainkban és emlékeztetőnek szánjuk, bármerre sodorja is őket a sors, hogy Gyergyócsomafalva mindig hazavárja fiait" - mondta Barabás József polgármester, akit aggaszt, hogy főleg a felsőfokú iskolát végzett ifjak közül kevesen térnek haza szülőfalujukba. A közel egy hétig tartó faluünnep a Szent Péter és Pál vértanú apostolok tiszteletére szervezett búcsú napján csúcsosodott ki, ezen napon zenés szórakoztató műsort szerveztek az ünneplőknek, este Transyl Mania koncertezett, illetve égig érő tábortűz mellett nótázhattak az egybegyűltek. Szombaton és vasárnap sportrendezvények, tűzoltóvetélkedő és íjászbemutató volt. A rendezvénysorozat a gyergyószentmiklósi Hóvirág néptáncegyüttes fellépésével és táncházzal zárult. Jánossy Aliz Tavirózsák Maroshévízen A maroshévízi Bodor család halastava egyetlen Maroshévízen és környékén, ahol tavirózsát lehet kapni. Az elmúlt hétvégén mi is ellátogattunk a családhoz. Bodor Lajos és felesége, Rozália szívesen fogadott. Miután megcsodáltuk e szép növényt és a halastavat, elbeszélgettünk. A fő mesélő, Lajos „bácsi", mindent aprólékosan elmond, így megtudjuk, hogy 1989 tavaszán egy 7x7 méteres tavat létesített a háza táján, ahová pisztrángokat telepített. Ezeket a Gyilkos-tónál vette, és annak idején 8 lejt adott darabjáért. Nem örvendhetett sokat a halaknak, mert az említett év decemberében dögleni kezdtek az állatok, így leengedte a tó vizét és az élő halakat eladta. „A következő évben - mondja Bodor Lajos - az itt levő élelmiszerüzletbe kárász halakat hoztak, az üzletvezető tudván, hogy nekem üres tavam van, mondta, hogy vannak még élő halai is, és kérdezte, nem érdekelnek-e. Meg is vettem 30 darabot. Ezeket először a fürdőkádba tettem, de tíz közülük elpusztult, míg húsz megmaradt. Ezek leszármazottjai vannak most a tó vizében". A beszélgetésből kiderült, hogy most nagyon sok a tóban a kárász hal, ezeket meg sem lehet számlálni. A tavirózsa-termesztésnek is megvan a saját története. 1992-ben három gyökeret vásárolt egy ismerősétől, ezeket tette a tóba. Mára olyannyira elszaporodtak, hogy nem lehet megszámlálni, és a tónak a felét ellepik. Érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy eddig többen is voltak nála tavirózsákért Maroshévízről és a környező településekről. Czirják Károly ■ HI A VÉLEMÉNYE? ■ írjon nekünk! Ha tetszik a lapunk, ha cikkötlete, kívánsága vagy bármilyen észrevétele van, írja meg nekünk. Véleményét küldje el az Új Kelet szerkesztőségébe. Levélcímünk változatlan: 535500 Gyergyószentmiklós, Virág negyed 45/H/3. Közlendőjét eljuttathatja elektronikus postán is, akinek ez módjában áll, e-mail címünk: ujkelet@ knet.ro. Mindkét esetben használjon jelszót: Megírtam! A szerkesztőség 3. oldal ■ / / // LÁTÓMEZŐ Vójkuleszku Hallották, olvasták Vojkuleszku (románra fordítva: Voiculescu) javaslatait, fenyegetőzéseit? Azt mondja Vojkuleszku, hogy a romániai magyarok számára kötelező lesz megtanulni románul, erre kétéves határidőt szab majd a törvény, és aki azután sem tud románul, az elveszíti román állampolgárságát. Néhány szóval, jelzővel akár el is intézhetjük a Vojkuleszku által ismertetett törvénytervezetet: gügye, ostoba, nevetséges, badarság stb. Lehet nevetni, hahotázni, lehet hüledezni, morfondírozni. Túlságosan nagy riadalomra és aggodalomra nincs ok, hiszen a javaslatból törvény aligha lesz az elképzelt formában. És ha mégis? Tessék elképzelni, hogy a buta magyarok százával, ezrével, tízezrével, százezrével buknak meg a román nyelvvizsgán, és - a törvény értelmében, ugye - magától értetődően elveszítik román állampolgárságukat. Lesz akkor Erdélyben, Székelyföldön több tízezer vagy több százezer, esetleg egymillió állampolgárság nélküli magyar. Mi legyen velük? Házuk van, földtulajdonuk van, ki nem ebrudalhatók az országból, ezt a nemzetközi szervek sem engednék. S akkor? Olyan ország, olyan köztársaság, olyan tartomány kell nekik (azaz nekünk), ahol nem feltétel az állampolgársághoz a román nyelvtudás, elég a magyar. És lám, megvan az autonómiánk, az önrendelkezésünk, amit az ENSZ és az Európai Unió is elfogad. Erre gondolt, ugye, Vojkuleszku úr? Vagy mégsem? Igaza van Vojkuleszku úr, volt szekus besúgóként tudhatja, hogy nem ez az egyetlen lehetséges fejleménye a nyelvörvénynek. Mi lesz, ha a jogszabály már a parlamenti vita idején retorziót kelt a tömbmagyarságban? Mi történik,ha Székelyföldön a magyarok tényleg nem lesznek hajlandóak megszólalni románul, sem a hivatalokban, sem az üzletekben, sem a vasútállomásokon, sem máshol. (Ahogyan különben hazudtak ma is a Vojkuleszky-konszern sajtóorgánumai.) Mi lesz, ha a székelyföldi magyarok többé nem vásárolnak román nemzetiségű árustól, de ha igen, akkor csakis magyar nyelven? Tényleg, mi lesz? Erre gondolt-e, Vojkuleszku úr? Nem világos számomra, mert nem értettem jól, mit akar. Ön ugyanis nem beszél tisztán románul, Vojkuleszku úr._______________ Sikó Éva életmentő műtét előtt áll Segítsünk rajta! A mellékelt felvételen látható Sikó Éva (34 éves), akit Önök közül sokan személyesen ismernek, a Soros Oktatási Központban titkárnőként dolgozott. Bár évek óta súlyosbodó vesebetegséggel küzd, munkáját mindig kifogástalanul végezte, mi több, mindenkinek készséggel segített, mindannyiunkhoz volt biztató szava, kedves mosolya. Most neki van szüksége biztatásra, segítségre. Jelenleg vesedialízis alatt áll, és veseátültetésre vár. Ha megvan a megfelelő donor, amire reméljük, mielőbb sor kerül, az életmentő műtéti, illetve az ezt követő kezelési költségekre mintegy 50 000 lejre (20 000 dollárra) lesz szüksége. Ennek az összegnek az összegyűjtésében kérjük az Önök szíves segítségét. Éva számlaszáma: Sikó Éva: R038 RNCB 0152 0424 2834 0001, BCR, Csíkszereda. Éva telefonszáma: 0366- 102.567. Adományaikat fogadjuk a Soros Oktatási Központ titkárságán is. Tel.: 0266-371.799. Ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket, és reméljük, hogy segítségükkel Éva mielőbb meggyógyulhat. Tisztelettel, munkatársai és barátai 13 atjatjutCV (Go’) Neve: Georghiu Krisztián Adelin Született: 2000. november 2-án, maroshévízi. Kedvenc elfoglaltságai: szeret rajzolni, számítógépen kirakóst játszani, énekelni és nagyon szereti a kistestvérét, Blankát. Lapunk jövő heti számában: Csalódtam a csík- Somlyói remetében!