Új Kelet, 2007. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)

2007-07-05 / 26. szám

2007. július 5-11 Gyergyócsomafala Száz éve vált nagyközséggé Emléktáblát helyeztek el Gyergyócsomfalva egykori polgár­­mesteri hivatalának épületén a település nagyközséggé válásának századik évfordulója tiszteletére a VIII. Gyergyócsomafalvi Napok rendezvénysorozatának keretében. „Az 1907-es esztendőb­en több település kapta meg a nagyközségi­, illetve a városi rangot a Szé­kelyföldön" - magyarázta Ambrus A. Árpád, a gyergyócsomafalvi polgármesteri hivatal sajtószóvivő­je. Elmondta: azelő­tt a kisközség Gyergyóújfaluval együtt képezett egy körjegyző­séget, és nem rendelkezett közigazgatási önállósággal. A nagyközségi státus viszont közigazgatási önállóságot jelentett saját bíróval, legalább négy „tanácsbélivel", pénztárnokkal és községi jegyző­vel. ..Az 1907-ben épített községháza­id­ban jelenleg óvoda és falumúzeum működik" - hangoztatta Barabás Jó­zsef polgármester, aki arra is kitért, fontosnak tartja, hogy a község ja­vára épített ház a továbbiakban is közösségi célokat szolgáljon. Az ün­nepségen jelen voltak Gyergyócso­­mafalva testvértelepülései is a ma­gyarországi Dány, Erdőbénye, He­ves, Ráckeve, Lukanénye és Bakta­­lórántháza küldöttségei. A falunapok rendezvénysoroza­tának kiemelkedő­ eseménye volt a tizedik alkalommal összehívott Cso­­mafalvi Értelmiségi Fórum (CSÉF), amelynek témái között szerepelt az uniós tagsággal járó új kihívások megvitatása is. „A helyi közösség szá­mára az egyetlen, a megmaradást biztosító kiutat, az önigazgatási ha­gyományaira építő­, a globalizáció hatásait kivédeni és az elrománosí­­tó törekvésekkel szembe védelmet nyújtó, gazdaságilag erősödő­, auto­nóm Székelyföld keretein belül lá­tunk" - fogalmazták meg vélemé­nyüket az értekezletet követő köz­leményükben a csomafalvi értelmi­ségiek. Írásunkban többek közt ne­hezményezték, hogy a gyergyócso­mafalvi születésű Czirják Árpád pápai prelátust Jakubinyi György gyulafehérvári érsek el akarja he­lyezni a kolozsvári Szent Mihály plé­bánia és a kolozs-dobokai fő­espe­­resség éléről. Idén második alkalommal adták át a községpolgári emléklapokat a község 18. életévét betöltött fiatal­jainak. „Községpolgári emléklapok­kal a hovatartozás érzését kívánjuk erősíteni fiataljainkban és emlékez­tetőnek szánjuk, bármerre sodorja is őket a sors, hogy Gyergyócsoma­­falva mindig hazavárja fiait" - mond­ta Barabás József polgármester, akit aggaszt, hogy főleg a felsőfokú is­kolát végzett ifjak közül kevesen térnek haza szülőfalujukba. A közel egy hétig tartó faluünnep a Szent Péter és Pál vértanú aposto­lok tiszteletére szervezett búcsú napján csúcsosodott ki, ezen napon zenés szórakoztató műsort szervez­tek az ünneplőknek, este Transyl­ Mania koncertezett, illetve égig érő tábortűz mellett nótázhattak az egybegyűltek. Szombaton és vasár­nap sportrendezvények, tűzoltóve­­télkedő és íjászbemutató volt. A ren­dezvénysorozat a gyergyószentmik­­lósi Hóvirág néptáncegyüttes fellé­pésével és táncházzal zárult. Jánossy Aliz Tavirózsák Maroshévízen A maroshévízi Bodor család halastava egyetlen Maroshévízen és környékén, ahol tavirózsát lehet kapni. Az elmúlt hétvégén mi is ellátogattunk a család­hoz. Bodor Lajos és felesége, Rozália szí­vesen fogadott. Miután megcsodáltuk e szép növényt és a halastavat, elbeszél­gettünk. A fő mesélő, Lajos „bácsi", min­dent aprólékosan elmond, így megtud­juk, hogy 1989 tavaszán egy 7x7 méteres tavat létesített a háza táján, ahová piszt­rángokat telepített. Ezeket a Gyilkos-tó­nál vette, és annak idején 8 lejt adott da­rabjáért. Nem örvendhetett sokat a ha­­laknak, mert az említett év decemberé­ben dögleni kezdtek az állatok, így leen­gedte a tó vizét és az élő halakat eladta. „A következő évben - mondja Bodor Lajos - az itt levő élelmiszerüzletbe ká­rász halakat hoztak, az üzletvezető tud­ván, hogy nekem üres tavam van, mond­ta, hogy vannak még élő halai is, és kér­dezte, nem érdekelnek-e. Meg is vettem 30 darabot. Ezeket először a fürdőkádba tettem, de tíz közülük elpusztult, míg húsz megmaradt. Ezek leszármazottjai vannak most a tó vizében". A beszélgetésből kiderült, hogy most nagyon sok a tóban a kárász hal, ezeket meg sem lehet számlálni. A tavirózsa-ter­­mesztésnek is megvan a saját története. 1992-ben három gyökeret vásárolt egy ismerősétől, ezeket tette a tóba. Mára olyannyira elszaporodtak, hogy nem le­het megszámlálni, és a tónak a felét elle­pik. Érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy eddig többen is voltak nála taviró­zsákért Maroshévízrő­l és a környező te­lepülésekről. Czirják Károly ■ HI A VÉLEMÉNYE? ■ írjon nekünk! Ha tetszik a lapunk, ha cikkötlete, kívánsága vagy bármilyen észrevétele van, írja meg nekünk. Vélemé­nyét küldje el az Új Kelet szerkesztőségébe. Levélcí­münk változatlan: 535500 Gyergyószentmiklós, Vi­rág negyed 45/H/3. Közlendőjét eljuttathat­ja elektronikus postán is, akinek ez módjában áll, e-mail címünk: ujkelet@ knet.ro. Mindkét esetben hasz­náljon jelszót: Megírtam! A szerkesztőség 3. oldal ■­­ / / // LÁTÓMEZŐ Vójkuleszku Hallották, olvasták Vojkuleszku (románra fordítva: Voi­­culescu) javaslatait, fenyegetőzéseit? Azt mondja Vojku­leszku, hogy a romániai magyarok számára kötelező­ lesz megtanulni románul, erre kétéves határidőt szab majd a törvény, és aki azután sem tud románul, az elveszíti ro­mán állampolgárságát. Néhány szóval, jelzővel akár el is intézhetjük a Vojkuleszku által ismertetett törvényterve­zetet: gügye, ostoba, nevetséges, badarság stb. Lehet ne­vetni, hahotázni, lehet hüledezni, morfondírozni. Túlsá­gosan nagy riadalomra és aggodalomra nincs ok, hiszen a javaslatból törvény aligha lesz az elképzelt formában. És ha mégis? Tessék elképzelni, hogy a buta magyarok százával, ez­rével, tízezrével, százezrével buknak meg a román nyelv­vizsgán, és - a törvény értelmében, ugye - magától érte­tődően elveszítik román állampolgárságukat. Lesz akkor Erdélyben, Székelyföldön több tízezer vagy több százezer, esetleg egymillió állampolgárság nélküli magyar. Mi le­gyen velük? Házuk van, földtulajdonuk van, ki nem eb­­rudalhatók az országból, ezt a nemzetközi szervek sem engednék. S akkor? Olyan ország, olyan köztársaság, olyan­ tartomány kell nekik (azaz nekünk), ahol nem feltétel az állampolgársághoz a román nyelvtudás, elég a magyar. És lám, megvan az autonómiánk, az önrendelkezésünk, amit az ENSZ és az Európai Unió is elfogad. Erre gon­dolt, ugye, Vojkuleszku úr? Vagy mégsem? Igaza van Vojkuleszku úr, volt szekus besúgóként tud­hatja, hogy nem ez az egyetlen lehetséges fejleménye a nyelv­­örvénynek. Mi lesz, ha a jogszabály már a parlamenti vi­ta idején retorziót kelt a tömbmagyarságban? Mi törté­nik,­­ha Székelyföldön a magyarok tényleg nem lesznek haj­landóak megszólalni románul, sem a hivatalokban, sem az üzletekben, sem a vasútállomásokon, sem máshol. (Aho­gyan különben hazudtak ma is a Vojkuleszky-konszern sajtóorgánumai.) Mi lesz, ha a székelyföldi magyarok töb­bé nem vásárolnak román nemzetiségű árustól, de ha igen, akkor csakis magyar nyelven? Tényleg, mi lesz? Erre gondolt-e, Vojkuleszku úr? Nem világos számom­ra, mert nem értettem jól, mit akar. Ön ugyanis nem be­­­szél tisztán románul, Vojkuleszku úr._______________ Sikó Éva életmentő műtét előtt áll Segítsünk rajta! A mellékelt felvételen látható Sikó Éva (34 éves), akit Önök közül sokan személyesen ismernek, a Soros Oktatási Központban titkárnők­ént dolgo­zott. Bár évek óta súlyosbodó vesebetegséggel küzd, munkáját mindig kifogástalanul végezte, mi több, mindenkinek készséggel segített, mindannyi­unkhoz volt biztató szava, kedves mosolya. Most neki van szüksége biztatásra, segítségre. Jelen­leg vesedialízis alatt áll, és veseátültetésre vár. Ha megvan a megfelelő donor, amire reméljük, mielőbb sor kerül, az életmentő mű­téti, illetve az ezt követő kezelési költségekre mint­egy 50 000 lejre (20 000 dol­lárra) lesz szüksége. Ennek az összegnek az összegyűjtésében kérjük az Önök szíves­ segítségét. Éva számlaszáma: Sikó Éva: R038 RNCB 0152 0424 2834 0001, BCR, Csíksze­reda. Éva telefonszáma: 0366- 102.567. Adományaikat fo­gadjuk a Soros Oktatási Központ titkárságán is. Tel.: 0266-371.799. Ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket,­ és remél­jük, hogy segítségükkel Éva mielőbb meggyógyulhat. Tisztelettel, munkatársai és barátai 13 atjatjutCV (Go’) Neve: Georghiu Krisztián Adelin Született: 2000. november 2-án, maroshévízi. Kedvenc elfoglaltságai: szeret rajzolni, számítógépen kirakóst játszani, énekelni és na­gyon szereti a kistest­vérét, Blankát. Lapunk jövő heti számában: Csalódtam a csík- Somlyói remetében!

Next