Uj Kelet, 1919. november (2. évfolyam, 42-45. szám)
1919-11-06 / 42. szám
_ _________UJ KELET_________ ___________1919. 42 sz tannia miniszterelnöke, lord Beaconsfield, akit azelőtt Benjamin D’ Israelinek neveztek, mondotta egyszer — akiknek fiei az erkölcs, a kultúra magaslatait tapodták már, amikor a mai vezető népek nyers húst faltak a vadonokban, — mink meg fogunk maradni ezeken a magaslatokon. A kor hacófimon a (scopus hegyen) már le vannak rakva a palesztinai zsidó egyetemnek alapkövei és Horfánál a tengerparton készen áll a zsidó technikum. Ezek a főiskolák lesznek a kulturális elnyomatás elleni küzdelem első fegyverei. De nem fog- ljuk hagyni magunkat a golosz országaiban sem kisemmizni. A tizennégy milliónyi zsidó nép, ha egységes, ha összefog, szövetségben Európa népeinek becsületesen demokratikus népeivel mindig meg fogja tudni védelmezni nemzeti autonómiáját, amelynek a kulturális rész a főpillére. A zsidó ifjúság ne csüggedjen nehéz élete útján. Küzdjön a zsidó egységért, amely a palesztinai otthont és ennek kiegészítőjét, sőt részben előfeltételét, a golosz autonómiát teljes biztonsággal valóra váltja és elsepri az akadályokat, amiket művelődésének út81) ném.tjába állítanak. ZSIDÓSÁG ÉS A hivatalos magyar politika a múltban nem akart tudomást venni a nemzetiségi kérdésről, nem is beszélt tót, román, zsidó, stb. nemzetiségről, amelyek egyenként nemzetiségi kisebbséget képeznek a magyar nemzetiségi többség mellett, hanem csak magyar „nemzetről, amelyben tót, román, stb. ajkú vagy „izraelita felekezetű“ magyarok is vannak.A bevallott tendencia az volt, hogy idővel az országban élő összes többi kisebbségek beolvadjanak a magyarságba. Oly érzékeny volt ezen a ponton a magyar politka és annak exponenseit sajtó, hogy sértésnek vette a külföld azon disztinkcióját, amikor a lakosságról szólva az összességet A ligámnak, magyar állampolgároknak a polgárok magyar részét pedig Magyaren-nek, magyar nemzetiségűnek nevezte, akik a többi itt élő nemzetiséggel: a tótokkal, románokkal, zsidókkal, stb. együtt alkotják az ország lakosságát. Az egykori monarchiának másik felében, Ausztriában hasonló tendencia uralkodott Az osztrák hivatalos politika is annak az irányzatnak volt hirdetője, hogy Ausztria nemzetiségei (lengyel, rutén, zsidó, stb.) egy egységes osztrák nemzetté olvadjanak össze s igy ne csak osztrák állampolgárságot, hanem egy nemzetet is jelentsen. Ausztriában ez a politika már jóval a világháború előtt a csőd szélén állott. Érthető is, hogy ott hamarább kezdett nyilvánvalóvá lenni tarthatatlansága, hiszen osztrák nemzetiség még csak nem MAGYARSÁG is létezett, legfeljebb egy német nyelvű kisebbség, amelyből előbb meg kellett volna konstruálni, a sokszorta nagyobb számú többi nemzetiségek beolvasztásával, egy mesterséges osztrák nemzetet. Ennek a téves politikának mindkét országban az volt a fő oka, hogy téves alapból indult ki: a homogén nyugati országokat akarták utánozni. Ott az államok egy részében nincsenek különféle nemzetiségi kisebbségek, hanem tényleg egy nemzet van s ezért, ha valaki pl. francia, ez nemcsak azt jelenti, hogy az illető Franciaország állampolgára, hanem azt is, hogy az egynyelvű francia nemzetnek tagja. Maxim Anin, a neves orosz szociológus világított a legélesebben rá erre a tévedésre, megjelölvén egyszersmind a nemzetiségi államok nyugodt beléletének egyedül lehetséges módját: az illető államban valamennyi nemzetiség, a schweitzi kantonok mintájára, teljes jogúpolitikai, nyelvi, gazdasági és vallási nemzetiségi autonómiát kap. Dr. Renner, az osztrák szociálpolitikus ezt a rendszert, amely a territoriális autonómián épül fel, kiterjesztette a personális autonomia terére, amelynek alapján a nem zárt területen élő nemzetiségi kisebbségek (pl. a zsidók, a felvidéki németek, stb.) is, struktúrájuk megkívánta önkormányzattal, egyenrangú tagjait az államnak. Die Nat onaiitttenproblemen der Gegenwart (Riga, 1910.) ţ , A világháború folyamán, a wilsoni elvek nyomán, az egész világon a döntő faktorok a nemzeti kisebbségek autonómiáját fogadták el a vegyes lakosságú országokra irányelvnek. Az illető államokkal kötött békeszerződések mindegyike ezen az elven alapszik — félre nem érthetően kimondván egyszersmind, hogy a nemzetiségi autonómia az állampolgári jogok egyenlőségének elvét nem érinti, tehát szó sem lehet az államélet bármilyen terén (foglalkozási ágak) a nemzetiségi kisebbségek numerus klauzusáról vagy más korlátozásokról. Magyarország a viszonyok alakulása folytán nemzetiségeinek nagy részét elveszíti és ezzel tárgytalanná lesz a teritoriális nemzetiségi autonómia kérdése. Az országban egyetlen számottevő nemzetiségi kisebbség marad: a szétszórtan élő zsidóság.A békekonferenciának a zsidó Palesztina visszaállítására vonatkozó határozata, a vegyes lakosságú államok békeszerződéseiben a zsidókról szóló pontok, a zsidó népnek a népszövetségbe való felvétele kétséget kizáróan dokumentálják, hogy az egész világon bárhol élő zsidók a világpolitikában is ezentúl egységes népnek, nemzetnek tekintetnek, amelynek centruma Palesztina, az egyes államokban pedig az ott élő zsidók eo ipso nemzetiséget képeznek. Ezt a zsidó nemzetiségi (népi, faji) kisebbséget megilleti mindenütt a perszonális nemzetiségi autonómia, melynek alapján fog hozzá jövőjének felépítéséhez. ♦ A népi élet előfeltétele a nemzeti nyelv. Nincsen nép a földön, amelynek kultúrája és igy a nép maga ne nyelvében élne. A zsidó népnek pedig, amelynek a népi élet többi kritériumai (területi egység, zárt tagozódású társadalom) az egyes államokban hiányzanak, ilétve nélkül igénye sem lehet önálló népi életre. Az eddig is népi életet élő zsidó tömegek értik, százezrek meg beszélik is a zsidóság élő nyelvét: a hébert. s Magyarország zsidóságának regenerációja azsidó nemzetiségi autonómia keretében szintén csakis úgy indulhat meg, ha azonnal hozzá fog a saját nyelvét beszélő és saját kultúrájában élő új nem. Az ír nép volna az egyetlen kivétel, de köztük is 15®/0 ért kül.