Uj Kelet, 1920. május (3. évfolyam, 18-21. szám)

1920-05-06 / 18. szám

1920 18. sz. __________ UJ KELET Gyűlést hívtak egybe a rabbik A jelszavak kisajátítása. — Az orthodoxiának csak egy kis töredéke lesz Nagybányán. Kolozsvár, máj. 5. Hónapokkal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy egyes erdélyi rabbik körében moz­galom indult meg aziránt, hogy a ma­gyarországi orthodox központi iroda mintájára Erdélyben is külön felekezeti szervezetet létesítsenek az orthodoxiá­­nak. A mozgalom mindvégig megma­radt a kezdeményezők társaságának exkluzív keretei között s az erdélyi zsi­dóság széles rétegei távol állottak tőle. A szervezők nem is igyekeztek meggyő­zés és felvilágosítás által megnyerni a tömegeket, mert még programmjukat sem hozták nyilvánosságra. De nem­csak a zsidó tömegek, maguk a rabbik is ki voltak rekesztve a készülő akció előmunkálataiból, mert mindössze 6­7 rabbi volt beavatva a dologba. Vártuk, hogy a mozgalom kezdemé­nyezői alkalmat fognak nyújtani, hogy az erdélyi zsidóság széles rétegei előtt megvitathassuk a szervezkedés helyes vagy helytelen voltát. Az alkalom nem adatott meg, mert az előkészítő tárgya­lásoknak szigorúan bizalmas jellegük volt, annyira, hogy még az erdélyi leg­nagyobb orthodox hitközségek veze­­­­tőségei sem voltak informálva arról, hogy tulajdonképen mi készül. Ilyenformán az egész erdélyi zsidó­ságot váratlanul érte az a meghívó, mit az orthodox gyűlés előkészítői küld­tek meg a napokban az összes hit­községeknek és rabbiknak. A meghívó szövege egyébként a következő: Tekintetes Elöljárósági Alulírottak, mint az „Erdély és szomszédos vármegyék orth. zsidó felekezetek országos szervezetének előkészítő bizottsága, ezen fe­­lekezethez tartozó összes hitközségeket egyetemes nagygyűlésre hívjuk meg. A nagygyűlés helye Nagybánya, ideje 1. év május havának 11., 12. és 13-ik napja. Tárgya: 1. A felekezeti szervezet szabály­zatának megvitatása és elfogadása. 2. Az erdélyi orth. zsidóság csat­lakozása az Agudasz Jiszraél orth. zsidó világszervezethez. 3. A zsidó nemzet részére a nem­zeti kisebbséget megillető összes jogok követelése. * Az MUI Kelet* saját tudósitójától . 4. A zsidó nemzet politikai és gazdasági érdekeinek képviselete. 5. Orth. zsidó sajtó ügye. 6. A felekezeti szervezet végrehajtó­közegeinek (vezető­ tanács, Ügyveze­­tőség, fegyelmi bíróság, felekezeti bíróság) megválasztása. , A nagygyűlés tagjai: A felekezeti szervezet képviselőtestületének minden tagja. E képvi­selőtestület a szabályzat-tervezet 24, 25. és 26. pontja szerint következőkép lesz meg­­vál osztva: Minden egyes hitközség a hozzá beosztott fiók-hitközségekkel együtt jogosított egy képviselőt választani. Az 500­ lélek­­számot (a fiók-hitközségekkel együtt) meg­haladó hitközségek még egy képviselőt jogo­sítottak választani. 25. A képviselőtestületi választásoknál csak 24 évet betöltött hitközségi szavazattal bíró férfiak szavazhatnak. 213. A véglegesített állásban levő hitközségi főrabbi hivatalból tagja a képviselőtestületnek. 27. A képviselő mandátuma 3 évre szól A szabályzat tervezet 30. pontja pedig v-------------* » «V. pvin­ja jrv­ui* arról intézkedik, hogy ki választható és kö­vetkezőkép szól: „A zsidó nemzet alapfeltétele a zsidó valláshűség az ősi zsidó hithez való válto­zatlan, szilárd ragaszkodás a Sulchan Aruch utmutatása szerint és ettől a szervezet sem lényegében, sem formájában el nem térhet. Ebből folyik, hogy azok, akik a zsidó vallástörvényeket kellőképen nem tisztelik, a Labeszt, az étkezési törvényeket stb. nem respektálják, ezen szabályzatban említett végrehajtó- és képviseleti szervezetekben helyet nem foglalhatnak t­ekintetes Elöljáróság ! Tisztelettel kérjük tehát a vezetése alatt álló­­hitközségben a szabályzat-tervezet fenti pontjai alapján a képviselőválasztást sürgősen megejteni, a megválasztott képviselőnek man­dátum­­okmányát (választási jegyzőkönyv) átadni, úgyszintén a hitközség főrabbiját egy oly bizonyítvánnyal ellátni, mely igazolja, hogy ő a hitközség véglegesített főrabbija, hogy úgy főrabbijuk, mint képviselőjük hit­­községüs képviseletében a nagygyűlésen részt vehessenek a nagy és szent munkában, melyre Isten áldását kérjük a hagyományos Tóra-s­zellem és Tóra-élet megerősítésére az egész zsidó nemzet üdvére, javára. Dés, 5680. ljar hó 3. Paneth Echexkiel déai főrabbi. Ullmann S. beszterczei főrabbi. Fuchs Benjamin nagyváradi főrabbi. Szofsz M. m.­vásárhelyzi főrabbi. Kasitner Mór. Wesel Albert tordai főrabbi. Freund Izrael •x.­régen! főrabbi, Berger Adolf. A fenti meghívóból világosan lát­ható, hogy a gyűlés összehívói messze túllépték azt a határt, ameddig egy felekezeti szervezet elmehet. Az erdélyi zsidóság tájékozatlanul áll a kérdéssel szemben s éppen ezért szükségesnek tartottuk, hogy az erdélyi zsidóság né­hány vezérférfiának véleményét kikér­jük a nagybányai gyűlést illetően. Alább közöljük a nyilatkozatokat: Schwartz Jakab a kolozsvári orth. hitközség elnöke a következőket mondotta a nagybányai rabbigyűlésről munkatársunknak: A hitközség ma, május 3-án kapta meg a május 11-ére tervezett nagybá­nyai gyűlésre szóló meghívást. A meg­­­hívó szerint a gyűlésre küldendő de­legátust a hitközség tagjainak szabály­szerűen kell megválasztanak, tehát föl­tétlenül szükséges ehhez a közgyűlés egybehívása. Ez pedig a mai viszonyok között és a hitközség alapszabályai szerint, mely előírja, hogy a közgyű­lést meg kell előznie az elöljárósági és képviselőtestületi ülésnek, legalább hat hetet vesz igénybe, vagyis ha akarnánk esetleg delegátust választani, — amiről egyébként az elöljáróság hivatott dön­teni — úgy ez a legjobb esetben is csak hat hét múlva történhetne meg. Azt hiszem, hogy a legtöbb erdélyi hit­község hasonló helyzetben van s igy a nagybányai gyűlésen aligha fognak megjelenni szabályszer­űen megválasz­tott delegátusok. Abszurdum, hogy egy ilyen fontosnak látszó gyűlésre hét nappal annak megtartása előtt írják ki a választásokat. Ez technikailag és jogi­lag is lehetetlen. Ennyit a gyűlés ad­minisztratív részéről. — Ami az ügy lényegét illeti: a gyűlés összehívásának tendenciája két­ségtelen. Az egész orthodoxiát akarják képviselni s. közben úgy állítják össze a jogosult képviselők listáját, hogy a rabbik,­­akik eddig távoltartották ma­gukat a pártharcoktól és még a hit­község képviselőtestületének sem tagjai, tehát magában a hitközség vezetésében nem vehetnek részt, a hitközségek ösz­­szeségének gyűlésén egymagukban any­­nyi szavazattal bírnak, mint az összes hitközségek együttvéve. A nagybányai gyűlésen a rabbi egyedül leszavaz­hatja egész hiközségét s ha az egész erdélyi orthodoxia más véleményen van, de a rabbik akarják, a nagybányai gyűlésen minden képen a rabbiknak kell győzniük, így gondol­ták ki ezt a gyűlés összehívói. — Véleményem szerint az egész akció nem halad helyes mederben, mert a felekezeti szervezet célja csakis a felekezeti szükségletek szabályozása le­het. Erre nézve is sokkal célszerűbb, ha a felekezetek követeléseit és javas­latait az egész zsidó nép szervezete képviseli az állam előtt. Pártokra sza­kadva semmit sem fogunk elérni. Ám semmiesetre sem terjedhet ki a zsidó nép kebelén belül egyetlen felekezetnek szervezkedése sem oly célok megvaló­­sítás­ára, amelyekre az egész az egész nép által, felekezeti árnyalatra való különbség nélkül, megalkotott nemzeti szervezet lehet csak hivatott. Felkerestük Olasner Mose orthodox főrabbit és megkérdeztük tőle, hogy kapott-e meghívót a nagybányai gyűlésre, s hogy részt vesz-e azon? — Kaptam ma egy nyomtatványt — felelte a főrabbi — mely belül az elöljáróságnak, kivül pedig nekem volt címezve. Hogy ennek a meghívásnak nem teszek eleget, az már többször nyilvánított álláspontomból önként kö­vetkezik. Meggyőződésem szerint ma­napság, mikor a zsidó nép legnagyobb érdekeiről van szó, melyek csak az összes erőknek egy táborban egyesí­tésével valósíthatók meg, egyáltalán nem helyénvaló, sőt egyenesen káros egy szeparatisztikus tendenciájú ort­hodox szervezkedés. — Az annak idején — több mint 50 év előtt — bekövetkezett szakadása a magyarországi orthodoxiának és neo­­lógiának, ma már nem bir jelentőség­gel és nem szabad követendő példának tekintenünk, mert az akkori szakadás főként az asszimiláció szelleme ellen irányult, ami a neológiában uralkodott. Az asszimiláció volt az, mely az ort­hodoxiát arra ösztönözte, hogy a zsidó nyelvének kellene elfoglalnia. Persze, így kellene lennie, ha valóban cionis­ták lennének szívvel, lélekkel, ha iga­zán cionisták volnának, akik méltók népükhöz. De mily távol vannak ők még ettől ! Az ilyen diákok nem mél­tók arra, hogy a „ mieink“-nek ne­vezzük őket, mindaddig, amíg szellem­ben nem a mieink, amíg népünk tanait, szokásait, törvényeit nem ismerik és nem szeretik és minden gondolatukkal idegen kultúrán csüngnek. Milyen távol is állnak ők népünktől ! Hozzájuk kell szüntelenül kiáltanunk: „Diákok, cio­nisták, zsidósodjatok meg, térjetek visz­­sza népetekhez, nyelvéhez, kultúrájához. Valósítsátok meg örökké felejthetetlen szellemi vezetőnk próféciáját, amelyet az első kongresszuson szinte öntudat­lanul mondott. A cionizmus: visszaté­rés a zsidósághoz még Zsidóországba való visszatérés előtt. Cionisták, térje­tek vissza a zsidósághoz! Szerencsénkre, van néhány ifjú diák, akik felismerik kötelességüket és tö­rődnek a nyelv felélesztésével, fáradoz­nak érte egész valójukkal és minden tehetségükkel. D­e ami legjobban ör­vendeztet, az az a tudat, hogy a ke­reskedők köréből mintegy huszonöt ta­nítványom van, akik lelkük minden erejével, szeretettel és igazi cionista lelkesedéssel szolgálják a héber nyelv újjászületésének eszméjét. Ellenségeink azt mondják, hogy népünk annyira el van már merülve a materializmusban, hogy nem képes többé lelkesedni, egy magasabb, fenségesebb eszméért ra­jongni. És más kereskedők, öreg em­berek, nagycsaládú apák, akik el van­nak foglalva a kenyérkeresés gondjai­val és mégis időt szakítanak maguk­nak, nem sajnálnak fáradtságot, hogy megtanulják a héber nyelvet, grama­­tikáját és irodalmát. És ezek a zsidók vallásos zsidók és méltán büszkélked­hetünk velük, ezek nemzeti értékükkel és a héber nyelv iránt való szeretetük­­kel jóval felülmúlják ifjú diákjainkat, akiket pedig sokkal könnyebben ér­hetne a dicséret. . összegezve tehát nézetemet: Nem kell lemondanunk, nemzeti testvéreink. A héber mozgalom előrehalad, tért hó­dít, dacára a sok nehézségnek és akadálynak. Dr. Zwi­­llner: Herbert Sámuel Palesztináról Herbert Sámuel, ki tudvalevőleg az angol kormány megbízásából Palesz­tinában volt, hogy ott a zsidó nemzeti otthon megteremtésének lehetőségeit tanulmányozza, a következőket mondotta: — Palesztina pénzügyi helyzete ked­vező, gazdasági helyzetének alakulása attól függ, hogy miképen sikerül a függő politikai kérdéseket megoldani és az együttműködést az összlakosság­gal biztosítani. Az ország fejlődésének óriási lehetőségei vannak megadva, mint­hogy Palesztina meglehetősen lakatlan. Palesztina szorgalmas iparosok számára a legelsőrendűbb tért nyújtja, fogta a lublini lelkeket. „A miedzyre­­zeszi maggid a h­aszidista tan gyöke­reit elmélyítene és lerakta a Caddikim „udvar“-ának alapkövét.“ Ettől kezdve a rabbinak udvara van. A caddik fején ott nyugszik a sehechinah és meg­nyílnak és elindulnak a csodák. Az összes akkori caddikok között Jakob Izchak Horowitz lublini főrabbi a leg­híresebb. A „lublini látnok“, így ne­vezte el a hagyomány. A rossz szellem, a sátán mindent elkövetett, hogy Ho­­rowitzot eltérítse a jó útról, mondja a legenda. A nieswizi rabbi pedig meséli: „Egy este Jakob Izchak egyedül bo­lyongott egy erdőben. Fáradt volt és éhes. Távolból világosságot pillantod meg, közelebb jött és egy gyönyörű házban kivilágított ablakokat vett észre. Belépett, csodálatosan szép asszonyt látott meg, aki nyomban étellel és ital­lal traktálta, közel bújt mellé és csa­logatni kezdte. Ijedten ugrott fel a fiatal­ember, de az asszony nem tágított. Mire ő Isten nevét kiáltotta, a ház ösz­­szeomlott, maga alá temette az asszonyt, anélkül, hogy neki valami baja lett volna". Miután Horovitz így elbánt az ördöggel, bekerült a maggid udvarába, de sokáig nem keltette fel senki figyel­mét Egyszer a következő dolog tör- Jnd: A maggid egyedül szokott imád­­kozni egy külön szobában és csak a «»álmánál hívott be 10 embert ked­venceiből. Véletlenül Jakob Izchok is a „mintámba" került. A maggid arcába nézett és ki akarta küldeni. De mert nem volt más, akit behivathasson, ma­radt Amint a Maggid imája alatt eksz­tázisában jobbra balra düht, Horovitz önkívületi állapotba esett. Ekkor szó­lott a Maggid. Én tudtam, hogy ő nem illik ide. Más szeme van, mint bárki­nek a világon, nyomban megpillantotta az „isteni család“-ot, ezért esett hát önkívületbe. Még egy lublini legenda, a városnak arról a részéről, hol el­vékonyodnak a jobb zsidók házai és csak púpos, jár­ványcédulákkal meglakott nyomortanyák vannak, melyek végtelen utcában elve­zetnek egy másik, púposan elkevert vá­rosrészbe , a lublini zsidó temetőbe. „Itt van egy nagy hegy, amely két test­véré volt. Nem éltek jóban és hogy ne civódjanak tovább, felosztották maguk között a hegyet. Az egyik a maga ré­szét kolostornak engedte át, a másik zsidó temetőnek. De a barátok el akar­ták átkozni a zsidókat és valahányszor zsidó holttestet vittek be a temető ka­puján, megszólaltak a kolostor harangjai. A zsidók hiába panaszkodtak emiatt a királynál és a vojvodáknál, nem értek el semmit.. . Egyszer egy caddik halt meg. Az egész hitközség kiment a temetőbe és mikor a hullahordók a simái voltak, mint mindig, megszólaltak a kolostor harangjai A zsidók kétségbe voltak esve, de e pillanatban leesett a halotti lepel a halottról, felemelkedett a caddik és beszélni kezdett. Ijedten állottak ott a halottmosók, a zaddik előszólított egy fiút és megparancsolta, hogy menjen a könyvtárba és hozza el ezt és ezt a könyvet A fiú egy pillanat alatt a városban termett és hozta magával a könyvet. A caddik felnyitotta, lapozott benne egy darabig, míg egyszer emel­kedett hangon imába kezdett. A cad­dik imádkozott, a harangok zúgtak és a község megdermedve állott. Hirtelen észrevették, hogy ingadozik a kolostor és sülyed a talaj. A zaddik imádkozott, a kolostor mind jobban sülyedt. Közben jajkiáltás hallatszott, a barátok sikoltva hagyták ott a sülyedő házat és a hegyre felkapaszkodva le­térdeltek a rabbi elé és bocsánatot kér­tek. A zsidók is kegyelemért esdekel­­tek, mire a rabbi becsukta a könyvet, megparancsolta a fiúnak, hogy vigye vissza a könyvet, ahonnan hozta és mihelyt elment, halottan visszafeküdt a koporsóba. A kolostor nem sülyedt tovább, de mint egy katlanban nyugszik a zsidó temető alatt, így áll ott még ma is", (b­.) 3. oldal

Next