Uj Kelet, 1920. május (3. évfolyam, 18-21. szám)
1920-05-06 / 18. szám
1920 18. sz. __________ UJ KELET Gyűlést hívtak egybe a rabbik A jelszavak kisajátítása. — Az orthodoxiának csak egy kis töredéke lesz Nagybányán. Kolozsvár, máj. 5. Hónapokkal ezelőtt hirt adtunk arról, hogy egyes erdélyi rabbik körében mozgalom indult meg aziránt, hogy a magyarországi orthodox központi iroda mintájára Erdélyben is külön felekezeti szervezetet létesítsenek az orthodoxiának. A mozgalom mindvégig megmaradt a kezdeményezők társaságának exkluzív keretei között s az erdélyi zsidóság széles rétegei távol állottak tőle. A szervezők nem is igyekeztek meggyőzés és felvilágosítás által megnyerni a tömegeket, mert még programmjukat sem hozták nyilvánosságra. De nemcsak a zsidó tömegek, maguk a rabbik is ki voltak rekesztve a készülő akció előmunkálataiból, mert mindössze 67 rabbi volt beavatva a dologba. Vártuk, hogy a mozgalom kezdeményezői alkalmat fognak nyújtani, hogy az erdélyi zsidóság széles rétegei előtt megvitathassuk a szervezkedés helyes vagy helytelen voltát. Az alkalom nem adatott meg, mert az előkészítő tárgyalásoknak szigorúan bizalmas jellegük volt, annyira, hogy még az erdélyi legnagyobb orthodox hitközségek vezetőségei sem voltak informálva arról, hogy tulajdonképen mi készül. Ilyenformán az egész erdélyi zsidóságot váratlanul érte az a meghívó, mit az orthodox gyűlés előkészítői küldtek meg a napokban az összes hitközségeknek és rabbiknak. A meghívó szövege egyébként a következő: Tekintetes Elöljárósági Alulírottak, mint az „Erdély és szomszédos vármegyék orth. zsidó felekezetek országos szervezetének előkészítő bizottsága, ezen felekezethez tartozó összes hitközségeket egyetemes nagygyűlésre hívjuk meg. A nagygyűlés helye Nagybánya, ideje 1. év május havának 11., 12. és 13-ik napja. Tárgya: 1. A felekezeti szervezet szabályzatának megvitatása és elfogadása. 2. Az erdélyi orth. zsidóság csatlakozása az Agudasz Jiszraél orth. zsidó világszervezethez. 3. A zsidó nemzet részére a nemzeti kisebbséget megillető összes jogok követelése. * Az MUI Kelet* saját tudósitójától . 4. A zsidó nemzet politikai és gazdasági érdekeinek képviselete. 5. Orth. zsidó sajtó ügye. 6. A felekezeti szervezet végrehajtóközegeinek (vezető tanács, Ügyvezetőség, fegyelmi bíróság, felekezeti bíróság) megválasztása. , A nagygyűlés tagjai: A felekezeti szervezet képviselőtestületének minden tagja. E képviselőtestület a szabályzat-tervezet 24, 25. és 26. pontja szerint következőkép lesz megvál osztva: Minden egyes hitközség a hozzá beosztott fiók-hitközségekkel együtt jogosított egy képviselőt választani. Az 500 lélekszámot (a fiók-hitközségekkel együtt) meghaladó hitközségek még egy képviselőt jogosítottak választani. 25. A képviselőtestületi választásoknál csak 24 évet betöltött hitközségi szavazattal bíró férfiak szavazhatnak. 213. A véglegesített állásban levő hitközségi főrabbi hivatalból tagja a képviselőtestületnek. 27. A képviselő mandátuma 3 évre szól A szabályzat tervezet 30. pontja pedig v-------------* » «V. pvinja jrvui* arról intézkedik, hogy ki választható és következőkép szól: „A zsidó nemzet alapfeltétele a zsidó valláshűség az ősi zsidó hithez való változatlan, szilárd ragaszkodás a Sulchan Aruch utmutatása szerint és ettől a szervezet sem lényegében, sem formájában el nem térhet. Ebből folyik, hogy azok, akik a zsidó vallástörvényeket kellőképen nem tisztelik, a Labeszt, az étkezési törvényeket stb. nem respektálják, ezen szabályzatban említett végrehajtó- és képviseleti szervezetekben helyet nem foglalhatnak tekintetes Elöljáróság ! Tisztelettel kérjük tehát a vezetése alatt állóhitközségben a szabályzat-tervezet fenti pontjai alapján a képviselőválasztást sürgősen megejteni, a megválasztott képviselőnek mandátumokmányát (választási jegyzőkönyv) átadni, úgyszintén a hitközség főrabbiját egy oly bizonyítvánnyal ellátni, mely igazolja, hogy ő a hitközség véglegesített főrabbija, hogy úgy főrabbijuk, mint képviselőjük hitközségüs képviseletében a nagygyűlésen részt vehessenek a nagy és szent munkában, melyre Isten áldását kérjük a hagyományos Tóra-szellem és Tóra-élet megerősítésére az egész zsidó nemzet üdvére, javára. Dés, 5680. ljar hó 3. Paneth Echexkiel déai főrabbi. Ullmann S. beszterczei főrabbi. Fuchs Benjamin nagyváradi főrabbi. Szofsz M. m.vásárhelyzi főrabbi. Kasitner Mór. Wesel Albert tordai főrabbi. Freund Izrael •x.régen! főrabbi, Berger Adolf. A fenti meghívóból világosan látható, hogy a gyűlés összehívói messze túllépték azt a határt, ameddig egy felekezeti szervezet elmehet. Az erdélyi zsidóság tájékozatlanul áll a kérdéssel szemben s éppen ezért szükségesnek tartottuk, hogy az erdélyi zsidóság néhány vezérférfiának véleményét kikérjük a nagybányai gyűlést illetően. Alább közöljük a nyilatkozatokat: Schwartz Jakab a kolozsvári orth. hitközség elnöke a következőket mondotta a nagybányai rabbigyűlésről munkatársunknak: A hitközség ma, május 3-án kapta meg a május 11-ére tervezett nagybányai gyűlésre szóló meghívást. A meghívó szerint a gyűlésre küldendő delegátust a hitközség tagjainak szabályszerűen kell megválasztanak, tehát föltétlenül szükséges ehhez a közgyűlés egybehívása. Ez pedig a mai viszonyok között és a hitközség alapszabályai szerint, mely előírja, hogy a közgyűlést meg kell előznie az elöljárósági és képviselőtestületi ülésnek, legalább hat hetet vesz igénybe, vagyis ha akarnánk esetleg delegátust választani, — amiről egyébként az elöljáróság hivatott dönteni — úgy ez a legjobb esetben is csak hat hét múlva történhetne meg. Azt hiszem, hogy a legtöbb erdélyi hitközség hasonló helyzetben van s igy a nagybányai gyűlésen aligha fognak megjelenni szabályszerűen megválasztott delegátusok. Abszurdum, hogy egy ilyen fontosnak látszó gyűlésre hét nappal annak megtartása előtt írják ki a választásokat. Ez technikailag és jogilag is lehetetlen. Ennyit a gyűlés adminisztratív részéről. — Ami az ügy lényegét illeti: a gyűlés összehívásának tendenciája kétségtelen. Az egész orthodoxiát akarják képviselni s. közben úgy állítják össze a jogosult képviselők listáját, hogy a rabbik,akik eddig távoltartották magukat a pártharcoktól és még a hitközség képviselőtestületének sem tagjai, tehát magában a hitközség vezetésében nem vehetnek részt, a hitközségek öszszeségének gyűlésén egymagukban anynyi szavazattal bírnak, mint az összes hitközségek együttvéve. A nagybányai gyűlésen a rabbi egyedül leszavazhatja egész hiközségét s ha az egész erdélyi orthodoxia más véleményen van, de a rabbik akarják, a nagybányai gyűlésen minden képen a rabbiknak kell győzniük, így gondolták ki ezt a gyűlés összehívói. — Véleményem szerint az egész akció nem halad helyes mederben, mert a felekezeti szervezet célja csakis a felekezeti szükségletek szabályozása lehet. Erre nézve is sokkal célszerűbb, ha a felekezetek követeléseit és javaslatait az egész zsidó nép szervezete képviseli az állam előtt. Pártokra szakadva semmit sem fogunk elérni. Ám semmiesetre sem terjedhet ki a zsidó nép kebelén belül egyetlen felekezetnek szervezkedése sem oly célok megvalósítására, amelyekre az egész az egész nép által, felekezeti árnyalatra való különbség nélkül, megalkotott nemzeti szervezet lehet csak hivatott. Felkerestük Olasner Mose orthodox főrabbit és megkérdeztük tőle, hogy kapott-e meghívót a nagybányai gyűlésre, s hogy részt vesz-e azon? — Kaptam ma egy nyomtatványt — felelte a főrabbi — mely belül az elöljáróságnak, kivül pedig nekem volt címezve. Hogy ennek a meghívásnak nem teszek eleget, az már többször nyilvánított álláspontomból önként következik. Meggyőződésem szerint manapság, mikor a zsidó nép legnagyobb érdekeiről van szó, melyek csak az összes erőknek egy táborban egyesítésével valósíthatók meg, egyáltalán nem helyénvaló, sőt egyenesen káros egy szeparatisztikus tendenciájú orthodox szervezkedés. — Az annak idején — több mint 50 év előtt — bekövetkezett szakadása a magyarországi orthodoxiának és neológiának, ma már nem bir jelentőséggel és nem szabad követendő példának tekintenünk, mert az akkori szakadás főként az asszimiláció szelleme ellen irányult, ami a neológiában uralkodott. Az asszimiláció volt az, mely az orthodoxiát arra ösztönözte, hogy a zsidó nyelvének kellene elfoglalnia. Persze, így kellene lennie, ha valóban cionisták lennének szívvel, lélekkel, ha igazán cionisták volnának, akik méltók népükhöz. De mily távol vannak ők még ettől ! Az ilyen diákok nem méltók arra, hogy a „ mieink“-nek nevezzük őket, mindaddig, amíg szellemben nem a mieink, amíg népünk tanait, szokásait, törvényeit nem ismerik és nem szeretik és minden gondolatukkal idegen kultúrán csüngnek. Milyen távol is állnak ők népünktől ! Hozzájuk kell szüntelenül kiáltanunk: „Diákok, cionisták, zsidósodjatok meg, térjetek viszsza népetekhez, nyelvéhez, kultúrájához. Valósítsátok meg örökké felejthetetlen szellemi vezetőnk próféciáját, amelyet az első kongresszuson szinte öntudatlanul mondott. A cionizmus: visszatérés a zsidósághoz még Zsidóországba való visszatérés előtt. Cionisták, térjetek vissza a zsidósághoz! Szerencsénkre, van néhány ifjú diák, akik felismerik kötelességüket és törődnek a nyelv felélesztésével, fáradoznak érte egész valójukkal és minden tehetségükkel. De ami legjobban örvendeztet, az az a tudat, hogy a kereskedők köréből mintegy huszonöt tanítványom van, akik lelkük minden erejével, szeretettel és igazi cionista lelkesedéssel szolgálják a héber nyelv újjászületésének eszméjét. Ellenségeink azt mondják, hogy népünk annyira el van már merülve a materializmusban, hogy nem képes többé lelkesedni, egy magasabb, fenségesebb eszméért rajongni. És más kereskedők, öreg emberek, nagycsaládú apák, akik el vannak foglalva a kenyérkeresés gondjaival és mégis időt szakítanak maguknak, nem sajnálnak fáradtságot, hogy megtanulják a héber nyelvet, gramatikáját és irodalmát. És ezek a zsidók vallásos zsidók és méltán büszkélkedhetünk velük, ezek nemzeti értékükkel és a héber nyelv iránt való szeretetükkel jóval felülmúlják ifjú diákjainkat, akiket pedig sokkal könnyebben érhetne a dicséret. . összegezve tehát nézetemet: Nem kell lemondanunk, nemzeti testvéreink. A héber mozgalom előrehalad, tért hódít, dacára a sok nehézségnek és akadálynak. Dr. Zwillner: Herbert Sámuel Palesztináról Herbert Sámuel, ki tudvalevőleg az angol kormány megbízásából Palesztinában volt, hogy ott a zsidó nemzeti otthon megteremtésének lehetőségeit tanulmányozza, a következőket mondotta: — Palesztina pénzügyi helyzete kedvező, gazdasági helyzetének alakulása attól függ, hogy miképen sikerül a függő politikai kérdéseket megoldani és az együttműködést az összlakossággal biztosítani. Az ország fejlődésének óriási lehetőségei vannak megadva, minthogy Palesztina meglehetősen lakatlan. Palesztina szorgalmas iparosok számára a legelsőrendűbb tért nyújtja, fogta a lublini lelkeket. „A miedzyrezeszi maggid a haszidista tan gyökereit elmélyítene és lerakta a Caddikim „udvar“-ának alapkövét.“ Ettől kezdve a rabbinak udvara van. A caddik fején ott nyugszik a sehechinah és megnyílnak és elindulnak a csodák. Az összes akkori caddikok között Jakob Izchak Horowitz lublini főrabbi a leghíresebb. A „lublini látnok“, így nevezte el a hagyomány. A rossz szellem, a sátán mindent elkövetett, hogy Horowitzot eltérítse a jó útról, mondja a legenda. A nieswizi rabbi pedig meséli: „Egy este Jakob Izchak egyedül bolyongott egy erdőben. Fáradt volt és éhes. Távolból világosságot pillantod meg, közelebb jött és egy gyönyörű házban kivilágított ablakokat vett észre. Belépett, csodálatosan szép asszonyt látott meg, aki nyomban étellel és itallal traktálta, közel bújt mellé és csalogatni kezdte. Ijedten ugrott fel a fiatalember, de az asszony nem tágított. Mire ő Isten nevét kiáltotta, a ház öszszeomlott, maga alá temette az asszonyt, anélkül, hogy neki valami baja lett volna". Miután Horovitz így elbánt az ördöggel, bekerült a maggid udvarába, de sokáig nem keltette fel senki figyelmét Egyszer a következő dolog tör- Jnd: A maggid egyedül szokott imádkozni egy külön szobában és csak a «»álmánál hívott be 10 embert kedvenceiből. Véletlenül Jakob Izchok is a „mintámba" került. A maggid arcába nézett és ki akarta küldeni. De mert nem volt más, akit behivathasson, maradt Amint a Maggid imája alatt eksztázisában jobbra balra düht, Horovitz önkívületi állapotba esett. Ekkor szólott a Maggid. Én tudtam, hogy ő nem illik ide. Más szeme van, mint bárkinek a világon, nyomban megpillantotta az „isteni család“-ot, ezért esett hát önkívületbe. Még egy lublini legenda, a városnak arról a részéről, hol elvékonyodnak a jobb zsidók házai és csak púpos, járványcédulákkal meglakott nyomortanyák vannak, melyek végtelen utcában elvezetnek egy másik, púposan elkevert városrészbe , a lublini zsidó temetőbe. „Itt van egy nagy hegy, amely két testvéré volt. Nem éltek jóban és hogy ne civódjanak tovább, felosztották maguk között a hegyet. Az egyik a maga részét kolostornak engedte át, a másik zsidó temetőnek. De a barátok el akarták átkozni a zsidókat és valahányszor zsidó holttestet vittek be a temető kapuján, megszólaltak a kolostor harangjai. A zsidók hiába panaszkodtak emiatt a királynál és a vojvodáknál, nem értek el semmit.. . Egyszer egy caddik halt meg. Az egész hitközség kiment a temetőbe és mikor a hullahordók a simái voltak, mint mindig, megszólaltak a kolostor harangjai A zsidók kétségbe voltak esve, de e pillanatban leesett a halotti lepel a halottról, felemelkedett a caddik és beszélni kezdett. Ijedten állottak ott a halottmosók, a zaddik előszólított egy fiút és megparancsolta, hogy menjen a könyvtárba és hozza el ezt és ezt a könyvet A fiú egy pillanat alatt a városban termett és hozta magával a könyvet. A caddik felnyitotta, lapozott benne egy darabig, míg egyszer emelkedett hangon imába kezdett. A caddik imádkozott, a harangok zúgtak és a község megdermedve állott. Hirtelen észrevették, hogy ingadozik a kolostor és sülyed a talaj. A zaddik imádkozott, a kolostor mind jobban sülyedt. Közben jajkiáltás hallatszott, a barátok sikoltva hagyták ott a sülyedő házat és a hegyre felkapaszkodva letérdeltek a rabbi elé és bocsánatot kértek. A zsidók is kegyelemért esdekeltek, mire a rabbi becsukta a könyvet, megparancsolta a fiúnak, hogy vigye vissza a könyvet, ahonnan hozta és mihelyt elment, halottan visszafeküdt a koporsóba. A kolostor nem sülyedt tovább, de mint egy katlanban nyugszik a zsidó temető alatt, így áll ott még ma is", (b.) 3. oldal