Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-19 / 60. szám
2 oldal UJ KELET Vasárnap, IH. éffT 60. az? A Zsidó nemzeti Szövetség Artetoianu miniszternél A kiutasítások legföképen a a rendelkezés , V f — Ai Uj Kel* turA«*tójatja.Argetoianu belügyminisztae Kolozsváron való tartózkodását a Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség fai felhasználta arm, hogy ott részt üdvözölje a belügyminisztert, másrészt a zsidóság sérelmeit és kívánságait tolmácsolja előtte. A küldöttség nem akarta a zsidóság sérelmeinek hosszú felsorolásával igénybe venni a miniszter idejét, de a sérelmek közül a kiutasítások kérdése oly súlyosan érinti a zsidóságot és olyan sürgős orvoslást igényel,, hogy a küldöttségkénytelen volt a belügyminisztert részletesen informálni azokról az anomáliákról, amelyek a kiutasítások címén előfontak és amelyeket egyetlen jogállamban sem lehet tétlenül nézni. A húsz tagból álló küldöttséget Glasner Móse főrabbi vezette, aki üdvözölte a minisztert a kolozsvári összes hitközségek és a Zsidó Nemzeti Szövetség nevében. Kijelentette, hogy az üdvözlést nem használnák fel sérelmek felsorolására, ha a kiutasítások kérdése nem sújtaná annyira existenciájában a zsidó lakosságot. Ezután dr. Fischer Tivadar, a Zs. N. Sz. elnöke ismertette a következőkben a Szövetség memorandumát: _ **®‘ A kiutasítások A memorandum bevezetésében rámutat arra, hogy a Szövetség Erdély, Bánát, Kőrösvidéke és Mámmaros zsidóságának jelentékeny részét magában foglaló szervezet s így a kiutasítások ügyében, melyek most az egész országrész területben folyamatban vannak, hivatva van az egész országrész zsidó lakosságának nevében előterjesztést tenni. Kiemeli ezután a memorandum, hogy a szóban forgó országrész zsidósága őszintén óhajtja az új állami rend megszilárdulását, teljesen méltányolni tudja a kormánynak azokat a rendeleteit, melyek a konszolidáció céljait szolgálják és nemcsak nem vezeti ezekkel semminő ellentörekvés, hanem ellenkezőleg kívánja eredményességüket Megállapítja, hogy a kiutasításokról szóló rendelet általános és állandó izgatottságban tartja az országrész zsidóságát, mert egyrészt a rendeletnek némely intézkedése tarthatatlan, másrészt a rendelet végrehajtásánál igen méltánytalanul, sok esetben embertelenül járnak el a megbízott közegek. Rámutat, hogy a rendeletben foglalt egyes intézkedések beleütköznek az ország alkotmányába, mely csak egyéb állampolgárságot ismer egyenlő jogokkal, de egyenlő kötelezettségekkel is, amivel szemben a szóbanforgó rendeleti intézkedések az államot érintik . A miniszter enyhítését ígéri egy különériaki. . i " A rendeletnek az az szerint a jelenlegi lakóhelyükre 1914. augusztus 1 után beköltözött személyek, akik 1914 év december hó 1-ig nem szerezték meg törvényes módon e lakóhely illetőségét, kiutasíthatók és régi lakóhelyükre, illetve illetőségük helyére küldhetők vissza, leginkább a zsidó lakosságot érinti. Legtöbbnyire zsidó nemzetiségű embereket érint, akik a bábom folyamán és a forradalom idejében nem jószántukból és nem egy kényelmesebb életmód után való vágyakozásból telepedtek le jelenlegi lakóhelyükre, hanem kényszerítő körülmények következtében, amelyek miatt előző lakóhelyükön nem volt többé maradásuk. Ezek az emberek jelenlegi lakóhelyükre a szabad költözködés jogánál fogva jöttek, ott az illetékes hatóságok engedélyével telepedtek meg, új exisztenciát alapítottak és a legtöbb esetben a kiutasítás reájuk nézve létfeltételeik teljes elvesztésével jár és a biztos pusztulásnak teszi ki őket családjaikkal együtt. Kiemeli a memorandum, hogy ha vannak ezek között az emberek között olyanok, akiknek nincsen meghatározott foglalkozásuk, terhére vannak a társadalomnak, vagy kizárólag a törvénybe ütköző tiltott ügyletekkel tartják fenn magukat, ami minden esetben alaposan megvizsgálás tárgyává lenne teendő és csak kifogástalan bizonyítékok alapján lenne megállapítandó — az ilyen elemek kiutasítása ellen szót emelni nem lehet, de mégsem hiheti, hogy az ország javát somoadítaná elő, ha a városokból kiutasítanak produktív foglalkozást űző, a községi és állami terhekhez jövedelmük arányában szabályszerűen hozzájáruló embereket és tönkretéve exisztenciájukat, megfosztják az államot az adóalanyok egy tekintélyes részétől. Ezután rámutat a memorandum arra, hogy a rendelet végrehajtásánál különböző visszaélések történnek. Olyanokat is utasítanak ki , és a másodfokú hatóság helybenhagyja a rendelkezéseket, akik nem tartoznak a rendelet szerint kiutasítható személyek kategóriáinak egyikébe sem. Kolozsvárt számos ily esst fordult elő. További annak ellenére, hogy a rendelet szerint a régi lakóhelyre vagy az illetőségi helyére való kiutasítás csak akkor hajtható végre, hn^Mst•»!tva van, feepy *s hsUMftk eszel mit • ^ védnek s egyáltalán nem kút átjár, vájjon lehetséges e, hogy a kiutasított az ő régi lakóhelyén vagy illőségének helyén lakést kaphat- e és megtalálje ott a lét legminimálisabb feltételeit A memorandum azzal fejeződik be, hogy kérik az összes sérelmek sürgős orvoslását és annak a reményének ad kifejezést, hogy a miniszter hajlandó lesz a demokrácia és emberesség követelményének érvényt szerezni és a rendelet összes intézkedéseit, valamint azok végrehajtásának módozatait az említett követeményekkel összhangzásba hozni. A miniszter válasza A miniszter örömének adott kifejezést a küldöttség megjelenése fölött s köszönetét nyilvánította Glasner Mózes főrabbi üdvözlő szavaiért. Reméli, hogy az országrész zsidósága lesz a kisebbségek közül az első, mely teljesen alkalmazkodik a változott helyzethez és hű támasza lesz az új állami rendnek. Ami a memorandumban felhozott sérelmeket illeti, kijelenti, hogy csupán nem teljesen szabatos szövegezésnek minősíthető, ha a rendelet egyes intézkedései arra a feltevésre szolgáltatnak alapot, hogy a kormány különbségeket tesz állampolgár és állampolgár között. Ilyen különbség nincs, a román alkotmány csak egyféle állampolgárságot ismer , és a kormányt minden intézkedésénél az alkotmány szelleme irányítja. A háború alatt azonban olyan eltolódások történtek a település tekintetében, melyek abnormális helyzetet idéztek elő egyes városok népességi arányát illetőleg és az így keletkezett problémát csak kivételes intézkedésekkel lehet megoldani. A rendelet azon intézkedésének megváltoztatását tehát, mely szerint az 1914. augusztus 1. után a városokba özönlött lakosság kiutasítható és régi lakóhelyére, illetve illetőségi helyére visszatelepíthető, nem ígérheti. Jogosnak tartja azonban a memorandumban foglalt azt a panaszt, hogy a kiutasítottakra nézve rendkívül sérelmes, ha a kitelepítés előtt nem történik gondoskodás aról, hogy régi lakóhelyükön, vagy illetőségűt helyén lakást Zsuzsánna (H.) Kis regény Irta: Kaczer Illés Az Új Kelet számára Mintha sivatagi párduc nyújtózna az orrom előtt, lábamból gyökeret eresztett a rémület. Futottam volna el, nem tudtam. Miért gondoltam a sivatagi párducra? Mert a sárga homokon feküdt a nyírfa ritkás lombja alatt s a testén pettyesen elegette magát a fény meg az árnyék ? Vagy azért, mert olyan nyulinkon nyújtózkodott , Tia ásitott, kivicsorogtak pompás fogai? Vagy az idomai vonaglottak úgy s ha megfordult s kivillogott acélos tempóra, mintha csak ugrani készülne? Vagy nem, talán nem is mindezért, de mert olyan döbbenetesen sugárzott róla az élet és a fiatalság s én belém először csapott le a bizonyosság, mint a villám, hogy egy elkorhadt vén vagyok, kinek kopasz tarkóján ott gunnyaszt a sunyi halál ? Ő éreztem én már az elmúlást, százszor borzadozott bennem a lélek jöttén a félelemnek, hogy mennem kell már hamarosan... befelé kell fordítanom a szememet, de belül sincs semmi, se világosság, se sötétség, se színtelenség, se tarkaság... össze kell kulcsolnom a kezemet, de nincsen a kezemben kéz, nincs az ujjaim közt ujjak csontos porcogója s ha a mellemre csúszik e kéz, nincs alatta mell, nincs száraz, száraz, csontraszáradt bőr... és a fülem bedugul és nem hall hangot és nem neszel a hangtalan után... és az orromból férgek és giliszták másznak elő és jaj, jaj, az ő nedves puhaságukat sem érzem ... föld és trágya az ínyemen s az ínyem nem kap izeket, se földizt, se trágyaizt, se a talaj nedveinek fanyar izeit... a hátam fekszik deszkán s a deszka jaj, se puha, se kemény, se deszka, se föld, se szálkásan szúró,se nyirkosan simogató... 6 százszor éreztem a nincset, ami vár rám, a semmit, amely felé megyek, de ilyen közel, ilyen rajtam, ilyen körülöttem és bennem sohasem volt az enyészet, mint akkor, hogy előttem feküdt a homokban az ifjúságában ékes meztelen Zsuzsánna. Ha akkor hirtelen feláll, ha ugrik egyet, ha csak a fázisre kapja a tekintetét, lerogyok és ott halok meg az ijedelemtől. Egész határozottsággal éreztem ezt akkor és éreztem azóta is és sokszor emésztettem magamat, vájjon nem lett volna jobb úgy halni, mint tengődni tovább a meddő remegésekben. Most csak a halált fájt látom, mert az valóban szép lett volna: egyetlen mozdulatától összeesni holtan. De a tengődéseimért, a remegően meddő lobogásokért, mert nagy tűzön a rohadt fa is fellobog, nem kár, nem, nem, életemnek ezek legszomorubb szomorúságai, legfájóbb fájdalmai a legszebbek: ezen a pár napon, amíg lestem, néztem, láttam Zsuzsannát, éltem; ezen a pár napon emberöltő bánatát szenvedtem keresztül és emberöltő örömet lüktettek rajtam végig. Milyen volt Zsuzsanna? Ha kérdeznétek tőlem, nem tudom. Nem tudok emlékezni rá és nem tudok hasonlatot, amely az ő felfedett szépségét elmondja. Csak azt tudom, hogy nem volt idegen nekem sem ő, sem a homok alatta, sem az ezüstnyir felette, sem a patak, amely a lábánál osont tova, sem a szolgálói, akik némán guggoltak kétoldalt, sem az ég, amely ráborult, sem a nap, amely látszott a testén, sem a vörös kőkerítés a kert végén, sem a soksok bokor és gyümölcsfa , a füvek sokféle zöldje, mindez olyan ismert volt nekem, mintha életem nyolcvankilenc esztendejének minden napját köztük töltöttem volna el. Holott sose láttam ezt a kertet, sem a patakot, se Zsuzsánnát meztelenül és asszonyi meztelenséget se láttam soha, soha addig a napig. (Folytatjuk)... . .