Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-19 / 60. szám

2 oldal UJ KELET Vasárnap, IH. éffT 60. az? A Zsidó nemzeti Szövetség Artetoianu miniszternél A kiutasítások legföképen a a rendelkezés , V f — Ai Uj Kel* turA«*tójatja.­­Argetoianu belügym­inisztae Kolozsváron való tartózkodását a Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség fai felhasználta arm, hogy ott részt üdvözölje a belügyminisztert, másrészt a zsidó­ság sérelmeit és kívánságait tolmácsolja előtte. A küldöttség nem akarta a zsidóság sérelmeinek hosszú felsorolásával igénybe venni a miniszter idejét, de a sérelmek közül a kiutasítások kér­dése oly súlyosan érinti a zsidóságot és olyan sürgős orvoslást igényel,, hogy a küldöttség­­kénytelen volt a belügyminisztert részletesen informálni azokról az anomáliákról, amelyek a kiutasítások címén előfontak és amelyeket eg­yetlen jogállamban sem lehet tétlenül nézni. A húsz tagból álló­ küldöttséget Glasner Móse főrabbi vezette, aki üdvözölte a minisz­tert a kolozsvári összes hitközségek és a Zsidó Nemzeti Szövetség nevében. Kijelentette, hogy az üdvözlést nem használnák fel sérelmek felsorolására, ha a kiutasítások kérdése nem sújtaná annyira existenciájában a zsidó lakos­ságot. Ezután dr. Fischer Ti­vad­ar, a Zs. N. Sz. elnöke ismertette a következőkben a Szövetség memorandumát: _ **®‘ A kiutasítások A memorandum bevezetésében rámutat arra, hogy a Szövetség Erdély, Bánát, Kőrös­vidéke és Mámmaros zsidóságának jelentékeny részét magában foglaló szervezet s így a kiuta­sítások ügyében, melyek most az egész ország­rész területben folyamatban vannak, hivatva van az egész országrész zsidó lakosságának ne­vében előterjesztést tenni. Kiemeli ezután a memorandum, hogy a szóban forgó országrész zsidósága őszintén óhajtja az új állami rend megszilárdulását, teljesen méltányolni tudja a kormánynak azokat a rendeleteit, melyek a konszolidáció céljait szolgálják és nemcsak nem vezeti ezekkel semminő ellentörekvés, ha­nem ellenkezőleg kívánja eredményességüket Megállapítja, hogy a kiutasításokról szóló ren­delet általános és állandó izgatottságban tartja az országrész zsidóságát, mert egyrészt a ren­deletnek némely intézkedése tarthatatlan, más­részt a rendelet végrehajtásánál igen méltány­talanul, sok esetben embertelenül járnak el a megbízott közegek. Rámutat, hogy a rendelet­ben foglalt egyes intézkedések beleütköznek az ország alkotmányába, mely csak egy­éb ál­lampolgárságot ismer egyenlő jogokkal, de egyenlő kötelezettségekkel is, amivel szemben a szóbanforgó rendeleti intézkedések az állam­­ot érintik . A miniszter enyhítését ígéri egy külön­é­riaki. . i­ " A rendeletnek az az szerint a jelenlegi lakóhelyükre 1914. augusz­tus 1 után beköltözött személyek, akik 1914 év­ december hó 1-ig nem szerezték meg törvényes módon e lakóhely illetőségét, kiuta­síthatók és régi lakóhelyükre, illetve illetőségük helyére küldhetők vissza,­­ leginkább a zsidó lakosságot érinti. Legtöbbnyire zsidó nemzeti­ségű embereket érint, akik a bábom folyamán és a forradalom idejében nem jószántukból és nem egy kényelmesebb életmód után való vá­gyakozásból telepedtek le jelenlegi lakóhelyükre, hanem kényszerítő körülmények következtében, amelyek miatt előző lakóhelyükön nem volt többé maradásuk. Ezek az emberek jelenlegi lakóhelyükre a szabad költözködés jogánál fogva jöttek, ott az illetékes hatóságok enge­délyével telepedtek meg, új exisztenciát alapí­tottak és a legtöbb esetben a kiutasítás reájuk nézve létfeltételeik teljes elveszté­sével jár és a biztos pusztu­lásnak teszi ki őket család­jaikkal együtt. Ki­emeli a memorandum, hogy ha vannak ezek között az emberek között olyanok, akiknek nincsen meghatározott foglalkozásuk, terhére vannak a társadalomnak, vagy kizárólag a tör­vénybe ütköző tiltott ügyletekkel tartják fenn magukat,­­ ami minden esetben alaposan megvizsgálás tárgyává lenne teendő és csak kifogástalan bizonyítékok alapján lenne meg­állapítandó — az ilyen elemek kiutasítása el­len szót emelni nem lehet, de mégsem hiheti, hogy az ország javát somoadítaná elő, ha a vá­rosokból kiutasítanak produktív foglalkozást űző, a községi és állami terhekhez jövedelmük arányában szabályszerűen hozzájáruló embere­ket és tönkretéve exisztenciájukat, megfosztják az államot az adóalanyok egy tekintélyes részétől. Ezután rámutat a memorandum arra, hogy a rendelet végrehajtásánál különböző visszaélések történnek. Olyanokat is utasítanak ki , és a másodfokú hatóság helybenhagyja a rendelkezéseket,­­ akik nem tartoznak a ren­delet szerint kiutasítható személyek kategóriái­nak egyikébe sem. Kolozsvárt számos ily esst fordult elő. További annak ellenére, hogy a rendelet szerint a régi lakóhelyre vagy az illetőségi helyére való kiutasítás csak akkor hajtható végre, hn^Mst•»!tva van, feepy *s hsUMftk eszel mit • ^ védnek s egyáltalán nem kút átjár, vájjon lehetséges e, hogy a kiutasított az ő régi lakóhelyén vagy illőségének helyén lakést kaphat- e és megta­lálj­­e ott a lét legminimálisabb feltételeit A memorandum azzal fejeződik be, hogy kérik az összes sérelmek sürgős orvoslását és annak a reményének ad kifejezést, hogy a miniszter hajlandó lesz a demokrácia és emberesség követelményének érvényt szerezni és a­ rendelet összes intézkedéseit, valamint azok végrehajtásának módozatait az említett követem­­ényekkel összhangzásba hozni. A miniszter válasza A miniszter örömének adott kifejezést a küldöttség megjelenése fölött s köszönetét nyil­vánította Glasner Mózes főrabbi üdvözlő sza­vaiért. Reméli, hogy az országrész zsidósága lesz a kisebbségek közül az első, mely teljesen alkalmazkodik a változott helyzethez és hű támasza lesz az új állami rendnek. Ami a me­morandumban felhozott sérelmeket illeti, kije­lenti, hogy csupán nem teljesen szabatos szö­vegezésnek minősíthető, ha a rendelet egyes intézkedései arra a feltevésre szolgáltatnak alapot, hogy a kormány különbségeket tesz állampolgár és állampolgár között. Ilyen különb­ség nincs, a román alkotmány csak egy­féle állampolgárságot ismer , és a kormányt minden intéz­kedésénél az alkotmány szel­leme irányítja. A háború alatt azonban olyan eltolódások tör­téntek a település tekintetében, melyek abnor­mális helyzetet idéztek elő egyes városok né­pességi arányát illetőleg és az így keletkezett problémát csak kivételes intézkedésekkel lehet megoldani. A rendelet azon intézkedésének megváltoztatását tehát, mely szerint az 1914. augusztus 1. után a városokba özönlött lakos­ság kiutasítható és régi lakóhelyére, illetve ille­tőségi helyére visszatelepíthető, nem ígérheti. Jogosnak tartja azonban a memorandum­ban foglalt azt a panaszt, hogy a kiutasítottakra nézve rendkívül sérelmes, ha a kitelepítés előtt nem történik gondoskodás ar­ól,­ hogy régi lakóhelyükön, vagy illetőségűt helyén lakást Zsuzsánna (H.) Kis regény Irta: Kaczer Illés Az Új Kelet számára Mintha sivatagi párduc nyújtózna az orrom előtt, lábamból gyökeret eresztett a rémület. Futottam volna el, nem tudtam. Miért gondol­tam a sivatagi párducra? Mert a sárga homokon feküdt a nyírfa ritkás lombja alatt s a testén pettyesen elegette magát a fény meg az árnyék ? Vagy azért, mert olyan nyulinkon nyújtózkodott , Tia ásitott, kivicsorogtak pompás fogai? Vagy az idomai vonaglottak úgy s ha megfordult s kivillogott acélos tempóra, mintha csak ugrani készülne? Vagy nem, talán nem is mindezért, de mert olyan döbbenetesen sugárzott róla az élet és a fiatalság s én belém először csapott le a bizonyosság, mint a villám, hogy egy el­korhadt vén vagyok, kinek kopasz­ tarkóján ott gunnyaszt a sunyi halál ? Ő éreztem én már az elmúlást, százszor borzadozott bennem a lélek jöttén a félelem­nek, hogy mennem kell már hamarosan... befelé kell fordítanom a szememet, de belül sincs semmi, se világosság, se sötétség, se színtelenség, se tarkaság... össze kell kulcsolnom a kezemet, de nincsen a kezemben kéz, nincs az ujj­aim közt ujjak csontos porcogója s ha a mellemre csúszik e kéz, nincs alatta mell, nincs száraz, száraz, csontraszáradt bőr... és a fülem bedugul és nem hall hangot és nem neszel a hangtalan után... és az orromból férgek és giliszták másznak elő és jaj, jaj, az ő nedves puhaságukat sem érzem ... föld és trágya az ínyemen s az ínyem nem kap izeket, se földizt, se trágyaizt, se a talaj nedveinek fanyar izeit... a hátam fekszik deszkán s a deszka jaj, se puha, se kemény, se deszka, se föld, se szálkásan szúró,se nyirkosan simogató... 6 százszor éreztem a nincset, ami vár rám, a semmit, amely felé megyek, de ilyen közel, ilyen rajtam, ilyen körülöttem és bennem sohasem volt az enyészet, mint akkor, hogy előttem feküdt a homokban az ifjúságában ékes meztelen Zsuzsánna. Ha akkor hirtelen feláll, ha ugrik egyet, ha csak a fázisre kapja a tekintetét, lerogyok és ott halok meg az ijedelemtől. Egész határo­zottsággal éreztem ezt akkor és éreztem azóta is és sokszor emésztettem magamat, vájjon nem­­ lett volna jobb úgy halni, mint tengődni tovább a meddő remegésekben. Most csak a halált fáj­t látom, mert az valóban szép lett volna: egyet­len mozdulatától összeesni holtan. De a tengő­­déseimért, a remegően meddő lobogásokért, mert nagy tűzön a rohadt fa is fellobog, nem kár, nem, nem, életemnek­ ezek­ legszomorubb szomorúságai, legfájóbb fájdalmai a legszebbek: ezen a pár napon, amíg lestem, néztem, láttam Zsuzsannát, éltem; ezen a pár napon ember­öltő bánatát szenvedtem keresztül és ember­öltő örömet lüktettek rajtam végig. Milyen volt Zsuzsanna? Ha kérdeznétek tőlem, nem tudom. Nem tudok emlékezni rá és nem tudok hasonlatot, amely az ő felfedett szépségét elmondja. Csak azt tudom, hogy nem volt idegen nekem sem ő, sem a homok alatta, sem az ezüstnyir felette, sem a patak, amely a lábánál osont tova, sem a szolgálói, akik né­mán guggoltak kétoldalt, sem az ég, amely rá­borult, sem a nap, amely látszott a testén, sem a vörös kőkerítés a kert végén, sem a sok­sok bokor és gyümölcsfa , a füvek sokféle zöldje, mindez olyan ismert volt nekem, mint­ha életem nyolcvankilenc esztendejének minden napját köztük töltöttem volna el. Holott sose láttam ezt a kertet, sem a patakot, se Zsuzsán­­nát meztelenül és asszonyi meztelenséget se láttam soha, soha addig a napig. (Folytatjuk)... . .

Next