Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)
1920-10-01 / 68. szám
Péntek, ITT. évf. 88. m.: Cionista munka Letartóztatták a teket Segélyze ! — A* új Kelet tudósítói _ A magyarországi cionista szervezet működbe -a mai magyarországi viszonyok közötti félelmeten terer- * hatóságok felsőbb utasításán megnyilatkozó zsidógyűlölet ellenére serényen folyik. Az országos konferenciát augusztus 16 án kellett volna megtartani s budapesti rendőrség politikai osztálya azonban.. intertncionista elvtársakat a grúféa megtartásától, mert az ébredők esetle- tes Inzultusai ellen képtelen lenne védelmet nyitja.v. tiz intéző bizottságot tehát szokatlan módon bár, de szabályszerűen választották meg fe h°KT a vidéki delegátusok megbízó leveleiket, a megbízottak a központ részéről megkapták a jelöltek listáját . 0 óta utján ejtették megt azután a választásokat, amelyeknek eredménye a következő: Az intéző bizottság elnökévé: dr. Oestereucer Bélát, tagjaivá dr. Oestern Lipótot Beregi Ármint és dr. Simon Lajost választották meg. A Poliesztina hivatal vezetője : Bisseliches Mózes, főtitkár: dr. Fürst Oszkár, a nemzeti alap vezetője : dr. KrauszMiksa lett. A sékel-akció sikerei A cionista szervezet könyvosztálya igen szépen mérködik. Mindössze öt új könyvet adtak ki, Újvári Péter négy regényét és dr. Frigyes Lajos „A zsidók természetrajza“ című munkáját, de ezek a könyvek olyan kupósak lettek, hogy újabb kiadásukról már is gondoskodni kell. AzIparon“ című könyvsorozat kiadványai is szépen fogynak. E könyveket egyelőre csak Magyarországon lehet intenziven terjeszteni, de a kiadóhivatal gondoskodott arról, hogy a volt Magyarország egyéb magyarlakta részein is hozzájuthassanak a cionista elvtársak ezekhez a könyvekhez. A nékesakció nagyszerűen fejlődik. Ezen mint mit csodálni, hiszen via Magyarországon rikacsökkel adják értesítésére a zsidóknak, hogy máshol az ő hazájuk, mert más faj s más világnézettel, más erkölccsel és más szellemi képességeknél A cionizmus erős haladása azonban azelső keresztény irányzatot képviselő sajtóban ipom nélkül nem suhanhatott el. Megérezték, hogy a cionizmus mint világszervezet erőt kép Magyarországon Zsidó Menekül- Iroda vezetőjét visel, tehát fenekednek reá. Az .Uj Lap,“ a* .új Nemzedék«, a .Nemeti Újság“ és « .Virradat« nap nap után galád és hazug híreket t eresztenek világgá és a hatóságok zsidóellenes ténykedéseit a legválasztékosabb és leglendületesebb kitételekben dicsérik. ’ Nysasáto „wullék** után Ilyen dicséretes ténykedése ivott a hatóságnak az Izraelita Menekültek Segélyző Irodája ellen elkövetett hallatlan brutalitás. Ez az iroda ugyanis a háború óta működik. Szegény zsidó menekülteket istápol, ingyen kosszot és pénzsegélyeket juttat nekik. A legönzetlenebb alakulások egyike. Nemrégiben az erdélyrészi zsidó menekültek visszatelepítésére tette meg a lépéseket. A román misszió budapesti vezetője, Popescu ezredes szíves előzékenységből gyorsan elintézte a visszatelepülők útlevélügyét, közöttük sok keresztény visszatelepülőt is. Ezek számára az elmúlt héten a Józsefvárosi pályaudvaron szerelvényt állítottak össze. Közvetlenül a vonat elindítása előtt megjelent az állomáson dr. Sipos detektívfelügyelő vezetésével húsz detektív, akik olyan nyomozást, olyan motozásokat végeztek, mint rablógyilkosságok után. — Persze a zsidók — mondotta dr. Sipos — ki akarják vinni a millióikat az országból. Da most elfogtuk őket és ez nem fog sikerülni nekik. Valóban nem is sikerült a zsidóknak elvinni a millióikat, mert a vonatban csupa nincstelen, agyonhajszolt, munkában meggyötrődött és éhségtől lesoványodott zsidó ült. Ötször is átkutatták az egész vonat minden zegét zugát, de rongyoknál és szegénység egyéb jeleinél mit sem találtak. Ez azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy a segélyző iroda vezetőjét, Lebovics Lipótot, aki hangosan és erélyesen tiltakozott a beavatkozás ellen, megkötözve be ne vigyék a rendőrségre. Vele együtt bevitték még Friedmann rabbit, a háborúban megszállott területről Budapestre menekült tudóst, aki a segélyző irodában dolgozott, továbbá Weisz Böskét és az iroda három tisztviselőjét akik ingyen, ügyszeretetből dolgoztak. A szerencsétlen emberek még ma is vizsgálati fogságban vannak és Jomkipur napját nagy óvadék ellenében törtenették csak egy pesti imaházban. Este istentisztelet után visszakísérték őket celláikba. A rendőrség — nyilván az ébredő magyarok utasítására — az iroda pénzét 88.000 koronát lefoglalta, a helyiséget pedig sár alá helyezte. A szerencsétlen menekültek, akik a legtöbbet szenvedtek, most már minden segélyforrástól, títtízen jó emberüktől megfosztva edöngenek Budapest utcáin. . • Terisrák mindenfelé A vonat Biharkeresztesig minden akadály nélkül jutott el. Itt azonban a határzár miatt vesztegelnie kellett A határőrség úgy látszik utasításokkal volt ellátva és ép úgy zaklatta a zsidókat, mint Dr. Sipos úr és detektivjei. E hó 16-tól 28-ig vesztegelt Biharkeresztesen a vonat, de az emberek élelmezéséről a hatóságok egyáltalában nem akartak gondoskodni, minden gondjuk az volt, hogy mivel kellemetlenkedhessenek az utasoknak. Jomkipur napján megjelent két pesti detektív, akik újabb motozásokat végeztek. Ezt a napot szándékosan választották, mert tudták, hogy a vallásos zsidókat ez a zaklatás fölháborítja, de viszont tudták azt is, hogy tehetetlenek a kalózkodásokkal szemben. Ilanai a vádak A cionisták ellen a pesti antiszemiták ismert fogásokkal élnek. A legutolsó fogásuk az volt, hogy megtalálták a Károlyi forradalom idejéből a cionistáknak azt a felhívását, amely fölszólította a zsidó katonákat, hogy a fosztogatók ellen tömörüljenek fegyveres alakulatokba és védjék meg a rablóhordák ellen házukat, vagyonukat. Ez a fölhívás még abból az időből volt, amikor Friedrich István a cionista gárdák megszervezésére és parancsnokságára kívánkozott. Két ilyen felhívást találtak és azt híresztelték, hogy ez a felhívás harmada számra hevert a cionista szervezet Király utca 36. szám alatti helyiségében. Ez természetesen csak kitalálás volt és arra szolgált, hogy hangulatot keltsen a zsidók ellen. Az „Új Lap” élén a többi reakciós újságok nagy szenzációként táalta föl a hazugságot és azt írták, hogy a cionisták fegyveres lázadást készítenek elő a mai kurzus ellen. ***' -m.n. twmmm JwaT Életünk gyermekeinkben teljesül, magunknak adunk, ha a Tárhatnak adunk ! kószál a virágai között, leguggol melléjük, vagy feléjük ágaskodik és rózsáló arcát felemeli a bánkolódóholdra és a megsebbedt csillagokra s valami messzi sóvárgás önti el, maga se tudja miféle... és mögötte a hosszú árnyék és Zacharia görnyedt torz alakja, mert Zacharia biztosan ott settenkedik körülötte, talán áll az ablakban és nézi, behúzódik a homályba és nézi s ha Zsuzsánna elfordul, előrebajol kutatja a helyet, ahol rávesse magát: arcán lengő szakálén a holdsugár, mint egy méezbemártott ecset, hullassinyre mázolja kegyetlen ráncait, ó utálatos féreg ez . Zacharia, konok és kegyetlen, én tudtam már akkor, hogy a vérére vágyik Zzuzaánnának, mint egy pióca, aki hosszú hónapokig éhezett az üvegben s most kikerült és meleg embervért szagol. Sokáig vergődtem igy az ágyamom, néha neszeltem és néztem meredten, de nem hallottam és nem láttam semmit Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem igaz, nincsen ott Zacharia és Zsuzsánna se sétál a holdsütötte kertben , nem is süt a hold, ha sütne bevilágítna apróablakomon. Egy pillanatra elcsitultam, aztán megint csak úgy láttam, ahogy az imént, igenigen, ott vannak mind a ketten s a hold is ott van felettük az égen, hiszen ez a telihold ideje. Hogy az én szobám sötét ? talán fölöttem vaskos felhő úszik, az takarja el, vagy talán — és ettől roppant megijedtem, — az én szemem homályosult el egyszerre, mint a papé, aki a szentek szentélyében vakmerően a fényben lebegő istenségre emelte a tekintetet és megvakult. Nyomogattam a szememet, talán én is, mert néztem a meztelen asszonyt ! Ő nem is lett volna szerecsétleség megvakulni és látni őt vakon mindhalálig eeélni a bánatosan édes fájdalomban, hogy sz életem véén nekem is megnyitt az ég egy pillanatra és én megláttam ott az eljövendő életem fényességét ... jó lett volna megvakulni, most nem taszíttatnék a fénytelen halálba, az ilvig meddő vigasztalanságába ... de jaj a szemem ép maradt. Az ablakába néztem merően s az alján egy hajszálnyi pászmát láttam csillogni, a holdfény szőke liajaszálát . . . kiugrottam az ágyból ■ letéptem az ablakról Hanna asszony vaskos függönyeit . . . Igen Hanna asszony vakította el a szobát, hogy ne bántson a fény és tudjak aludni, hiszen beteg vagyok ... de a szemem jó, az elmém is épséges ... a telihold ott kóborol fenn az égen, a legcsucsán, és elcsurgatja tejét, mint egy duzzadt tegyű nősténygazalla és én részeg leszek, megvadulok ettől az édes tejtől, most már biztos, hogy Zsuzsánna, künn sétál holdfényitatta virágai között és Zacharia ott lapul a nyomában, várván a percet, hogy rávesse magát. Magamra borítottam kékfehér köntösömet lábamra szijaztam a szandált, osonva ki a házból, el gyorsan Zsuzsánna felé. A város néptelen volt A füzek alatt, mint láncán a házőrző eb, morog szűköl a roppant vidékel, odafenn a holdfényes párában rablómadár kering, nyöszörög s a messzi mezőkön mintha hiéna énekelne. Az éj olyan, mint a fekete haj, amely öszbecsavarodik, meleg és hűvös, meglökött egy forró szelecske s utána dideregtem. A nyár szeretkezett az ősszel ezen az éjszakán. Mentem előre, színre futottam, s hátrahátranéztem, mintha kemény léptek követnének. Néhányszor meg is álltam. Tudtam, hogy csak felzaklatott énem lépdel a nyomomban s szandálja a puha visszhang: azért féltem ettől az énemtől, mintha idegen volna, aki figyeli minden mozdulatomat és tud minden, amyre gondolok. Amikor a folyók uccájából kifordultam szivemre ütött a döbbenet. Valaki áll Joachirz háza előtt, áll a holdfényben és összegemberedik . . . zsugori árnyéka megvonaglik a porban. Zacharia! — kiáltottam fel magamban — hát te vagy ott csakugyan ? "ValstMinks •