Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)

1920-10-01 / 68. szám

Péntek, ITT. évf. 88. m­.: Cionista munka Letartóztatták a teket Segélyze ! — A* új Kelet tudó­sítói _ A magyarországi cionista szervezet mű­ködbe -a mai magyarországi viszonyok között­i félelmeten terer- * hatóságok felsőbb utasításán megnyilatkozó zsidógyűlölet ellenére serényen folyik. Az országos konferen­ciát augusztus 16 án kellett volna megtartani s budapesti rendőrség politikai osztálya azon­­ban.. intert­­n­cionista elvtársakat a grúféa megtartásától, mert az ébredők esetle- tes Inzultusai ellen képtelen lenne védelmet nyitja.v. tiz intéző bizottságot tehát szokatlan mó­don bár, de szabályszerű­en választották meg fe h°KT a vidéki delegátusok megbízó leveleiket, a megbízottak a központ részéről megkapták a jelöltek listáját . 0 óta utján ejtették megt azután a vá­lasztásokat, amelyeknek eredménye a következő: Az intéző bizottság elnökévé: dr. Oeste­­reucer Bélát, tagjaivá dr. Oestern Lipótot Be­­regi Ármint és dr. Simon L­a­jost választották meg. A Poliesztin­a hivatal vezetője : Bisseliches Mózes, főtitkár: dr. Fürst Oszkár, a nemzeti alap vezetője : dr. Krausz­­Miksa lett. A sékel-akció sikerei A cionista szervezet könyvosztálya igen szépen mérködik. Mindössze öt új könyvet adtak ki, Újvári Péter négy regén­yét és dr. Frigyes Lajos „A zsidók természetrajza“ című munká­ját, de ezek a könyvek olyan ku­pósak lettek, hogy újabb kiadásukról már is gondoskodni kell. Az­­Iparon“ című könyvsorozat kiadványai is szépen fogynak­. E könyveket egyelőre csak M­agyarországon lehet intenziven terjeszteni, de a kiadóhivatal gondoskodott arról, hogy a volt Magyarország egyéb magyarlakta részein is hoz­zájuthassanak a cionista elvtársak ezekhez a könyvekhez. A nékesakció nagyszerűen fejlődik. Ezen mint mit csodálni, hiszen via Magyarországon rikacsökkel adják értesítésére a zsidóknak, hogy máshol az ő hazájuk, mert más faj s más világnézettel, más erkölccsel és más szel­lemi képességeknél A cionizmus erős haladása azonban a­zels­ő keresztén­y irányzatot képviselő sajtóban ip­om nélkül nem suhanhatott­ el. Megérezték, hogy a cionizmus mint világszervezet erőt kép­ Magyarországon Zsidó Menekül- Iroda vezetőjét visel, tehát fenekednek reá. Az .Uj Lap,“ a* .új Nemzedék«, a .Nemeti Újság“ és « .Vir­radat« nap nap után galád és hazug híreket t eresztenek világgá és a hatóságok zsidóellenes ténykedéseit a legválasztékosabb és leglendü­letesebb kitételekben dicsérik. ’ Nysasáto „wu­llék** után Ilyen dicséretes ténykedése ivott a ható­ságnak az Izraelita Menekültek Segélyző Iro­dája ellen elkövetett hallatlan brutalitás. Ez az iroda ugyanis a háború óta működik. Szegény zsidó menekülteket istápol, ingyen kosszot és pénzsegélyeket juttat nekik. A legönzetlenebb alakulások egyike. Nemrégiben az erdélyrészi zsidó mene­kültek visszatelepítésére tette meg a lépéseket. A román misszió budapesti vezetője, Popescu ezredes szíves előzékenységből gyorsan elin­tézte a visszatelepülők útlevélügyét, közöttük sok keresztény visszatelepülőt is. Ezek számára az elmúlt héten a Józsefvárosi pályaudvaron szerelvényt állítottak össze. Közvetlenül a vonat elindítása előtt meg­jelent az állomáson dr. Sipos detektívfelügyelő vezetésével húsz detektív, akik olyan nyomo­zást, olyan motozásokat végeztek, mint rabló­gyilkosságok után. — Persze a zsidók — mondotta dr. Sipos — ki akarják vinni a millióikat az or­­szágból. Da most elfogtuk őket és ez nem fog sikerülni nekik. Valóban nem is sikerült a zsidóknak el­vinni a millióik­at, mert a vonatban csupa nincstelen, agyonhajszolt, munkában meggyöt­rődött és éhségtől lesoványodott zsidó ült. Ötször is átkutatták az egész vonat minden zegét zugát, de rongyoknál és szegénység egyéb jeleinél mit sem találtak. Ez azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy a segélyző iroda vezetőjét, Lebovics Lipótot, aki hangosan és erélyesen tiltakozott a beavatkozás ellen, megkötözve be ne vigyék a rendőrségre. Vele együtt bevitték még Fried­mann rabbit, a háborúban megszállott terület­ről Budapestre menekült tudóst, aki a segélyző irodában dolgozott, továbbá Weisz Böskét és az iroda három tisztviselőjét akik ingyen, ügy­szeretetből dolgoztak. A szerencsétlen emberek még ma is vizsgálati fogságban vannak és Jomkipur napját nagy óvadék ellenében törte­nették csak­ egy pesti imaházban. Este isten­tisztelet után visszakísérték őket celláikba. A rendőrség — nyilván az ébredő magyarok uta­sítására — az iroda pénzét 88.000 koronát lefoglalta, a helyiséget pedig sár alá helyezte. A szerencsétlen menekültek, akik a legtöbbet­­ szenvedtek, most már minden segélyforrástól, títtízen jó emberüktől megfosztva edöngenek Budapest utcáin. . • Teri­srák mindenfelé A vonat Biharkeresztesig minden akadály nélkül jutott el. Itt azonban a határzár miatt vesztegelnie kellett A határőrség úgy látszik utasításokkal volt ellátva és ép úgy zaklatta a zsidókat, mint Dr. Sipos úr és detektivjei. E hó 16-tól 28-ig vesztegelt Biharkeresztesen a vonat, de az emberek élelmezéséről a hatósá­gok egyáltalában nem akartak gondoskodni, minden gondjuk az volt, hogy mivel kellemet­lenkedhessenek az utasoknak. Jomkipur napján megjelent két pesti detektív, akik újabb motozásokat végeztek. Ezt a napot szándékosan választották, mert tudták, hogy a vallásos zsidókat ez a zaklatás föl­­háborítja, de viszont tudták azt is, hogy tehetet­lenek a kalózkodásokkal szemben. Ilanai a vádak A cionisták ellen a pesti antiszemiták ismert fogásokkal élnek. A legutolsó fogásuk az volt, hogy megtalálták a Károlyi forradalom idejéből a cionistáknak azt a felhívását, amely fölszólította a zsidó katonákat, hogy a fosztoga­­tók ellen tömörüljenek fegyveres alakulatokba és védjék meg a rablóhordák ellen házukat, vagyonukat. Ez a fölhívás még abból az időből volt, amikor Friedrich István a cionista gárdák megszervezésére és parancsnokságára kíván­kozott. Két ilyen felhívást találtak és azt híresz­­telték, hogy ez a felhívás har­ma­da számra hevert a cionista szervezet Király­ utca 36. szám alatti helyiségében. Ez természetesen csak kitalálás volt és arra szolgált, hogy hangulatot keltsen a zsidók ellen. Az „Új Lap” élén a többi reak­ciós újságok nagy szenzációként t­áalta föl a hazugságot és azt írták, hogy a cionisták fegyveres lázadást készítenek elő a mai kurzus ellen. ***' -m.n. twmmm JwaT Életünk gyermekeink­ben teljesül, magunknak adunk, ha a Tárhatnak adunk ! kószál a virágai között, leguggol melléjük, vagy feléjük ágaskodik és rózsáló arcát felemeli a bánkolódó­­holdra és a megsebbedt csillagokra s valami messzi sóvárgás önti el, maga se tudja miféle... és m­ö­götte a hosszú árnyék és Zacharia görnyedt torz alakja, mert Zacharia biztosan ott settenkedik körülötte, talán áll az ablakban és nézi, behúzódik a homályba és nézi s ha Zsuzsánna elfordul, előrebajol kutatja a helyet, ahol rávesse magát: arcán lengő szakálén a holdsugár, mint egy méezbe­­mártott ecset, hullassinyre mázolja kegyetlen ráncait, ó utálatos féreg ez . Zacharia, konok és kegyetlen, én tudtam már akkor, hogy a vérére vágyik Zzuzaánnának, mint egy pióca, aki hosszú hónapokig éhezett az üvegben s most kikerült és meleg embervért szagol. Sokáig vergődtem igy az ágyamom, néha neszeltem és néztem meredten, de nem hallot­tam és nem láttam semmit Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem igaz, nincsen ott Zacharia és Zsuzsánna se sétál a holdsütötte kertben , nem is süt a hold, ha sütne bevilágítna apró­ablakomon. Egy pillanatra elcsitultam, aztán megint csak úgy láttam, ahogy az imént, igen­igen, ott vannak mind a ketten s a hold is ott van felettük az égen, hiszen ez a telihold ideje. Hogy az én szobám sötét ? talán fölöttem vaskos felhő úszik, az takarja el, vagy talán — és ettől roppant megijedtem, — az én szemem homályosult el egyszerre, mint a papé, aki a szentek szentélyében vakmerően a fényben lebegő istenségre emelte a tekintetet és meg­vakult. Nyomogattam a szememet, talán én is, mert nézt­em a meztelen asszonyt ! Ő nem is lett volna szere­csétle­ség megvakulni és látni őt vakon mindhalálig ee­élni a bánatosan édes fájdalomban, hogy sz életem véén nekem is megnyitt az ég egy pillanatra és én megláttam ott az eljövendő életem fényességét ... jó lett volna megvakulni, most nem taszíttatnék a fénytelen halálba, az ilvi­g meddő vigasztalanságába ... de jaj a szemem ép maradt. Az ablakába néztem merően s az alján egy hajszálnyi pászmát láttam csil­logni, a holdfény szőke liajaszálát . . . kiugrot­tam az ágyból ■ letéptem az ablakról Hanna asszony vaskos függönyeit . . . Igen Hanna asszony vakította el a szobát, hogy ne bántson a fény és tudjak aludni, hiszen beteg va­gyok ... de a szemem jó, az elmém is épséges ... a telihold ott kóborol fenn az égen, a legcsucsán, és elcsurgatja tejét, mint egy duzzadt tegyű­ nősténygazalla és én részeg leszek, megvadulok ettől az édes tejtől, most már biztos, hogy Zsuzsánna, künn sétál holdfényitatta virágai között és Zacharia ott lapul a nyomában, várván a percet, hogy rávesse magát. Magamra borítottam kékfehér köntösömet lábamra szijaztam a szandált, osonva ki a ház­ból, el gyorsan Zsuzsánna felé. A város népte­­len volt A füzek alatt, mint láncán a házőrző eb, morog szűköl a roppant vidékel, odafenn a holdfényes párában rablómadár kering, nyö­szörög s a messzi mezőkön mintha hiéna énekelne. Az éj olyan, mint a fekete haj, amely öszbecsavarodik, meleg és hűvös, meglökött egy forró szelecske s utána dideregtem. A nyár szeretkezett az ősszel ezen az éjszakán. Mentem előre, színre futottam, s hátra­­hátranéztem, mintha kemény léptek követnének. Néhányszor meg is álltam. Tudtam, hogy csak felzaklatott énem lépdel a nyomomban s szan­dálja a puha visszhang: azért féltem ettől az énemtől, mintha idegen volna, aki figyeli minden mozdulatomat és tud minden­, amyre gondolok. Amikor a folyók uccájából kifordultam szivemre ütött a döbbenet. Valaki áll Joachirz háza előtt, áll a holdfényben és összegem­beredik . . . zsugori árnyéka megvonaglik a porban. Zacharia! — kiáltottam fel magamban — hát te vagy ott csakugyan ? "ValstMin­ks •

Next