Uj Kelet, 1921. február (4. évfolyam, 22-44. szám)

1921-02-01 / 22. szám

re­j(]1­­921 február 1., IV. évf. 22. sz. • KELET i u) választójogi reform — Az Uj Kelet tudósítójától. —­I Közel másfél esztendeje készítik a buka- új belügyminisztériumban az uj választójogi tényjavaslatot. Az eddig elhangzott nyilatko­zók csak igen hézagosan informáltak a ké­­k ró reform lényegéről, de az ellenzéki politi­­■sok már jóelőre bizalmatlanságot szavaztak a javaslatnak, amely szerintük dillettáns férc­­unka. Ebben a kérdésben mi is többször kimondottuk véleményünket és elítéltük a Ir.irány eljárását, hogy ilyen fontos törvény dolgozásánál, amely a legmélyebben markol be az állam és minden egyes polgára élő­ IP nem hallgatta meg előzetesen az egyes klitikai csoportok s elsősorban a nemzeti többségek véleményét és kívánságait. A ta­­vlat elé mi sem tekintettünk nagy bizalom­ét. Tartózkodó álláspontunk jórészt indo­­­lt volt. A törvénytervezet végre a ház asztalára lá­t, Argetoianu belügyminiszter, mint az Uj Let jelentette, a kamara megnyitásakor be­ijesztette s bár a szószerinti szöveg még keretlen előttünk, a javaslat tényezője alapelvei már a nyilvánosság elé jutottak a­, hogy nagy általánosságban véleményt is ondhatunk róla. A kérdés részleteire term­­­etesen a parlamenti vita során vissza fogunk Az első impresszió, amit a javaslat ol­tásánál nyerünk, megnyugtató. Sokkal rosz­­abbat vártunk,­­ ami viszont nem jelenti at, hogy a javaslat kifogástalan. A törvény­ié­sz­t alapelveiben demokratikus szellemű különösen a kamarában igyekszik megváló­­dni a becsületes népképviselet rendszerét. A senátus összeállítása már kevésbé dem­okra­ti és sokat tart meg a régi osztályparlament le­v­­­ül. Biztató mom­álum a propercia­­­lizálás elvének bevezetése, ha még oly kéz­­eleges formában is, és a kötelező szavazás gondása. A tervezet első paragrafusa a kamarai listásokról szól. Eszerint választói joga vonlt minden román állampolgárnak, aki huszonegyedik életévét be­töltötte. A választás általá­nos, kötelező, egyenlő, köz­vetlen és titkos.­omán állampolgároknak tekintetnek a régi ifjság lakosain kivül mindazok, akik 1914. gusztus elseje előtt az újonnan csatolt terü­leken megtelepedtek és a békeszerződés ér­­pében a román állampolgárságér­t folyamod­­. A javaslat szövegezés itt mindenesetre kí­rért a békeszerződés értelmében az ál­­ lampolgárságért nem kell folyamodni, hanem azt minden formalitás nélkül nyerik el az új területek lakosai. A parlamenti tárgyalás során ezt a tévedést minden bizonnyal korrigálni fogják. Képviselőnek megválasztható minden román állampolgár, aki huszonötödik életévét betöltötte és polgári és politikai jogainak teljes birtokában van. A szenátusnak háromféle tagja van: vá­lasztott tagok, kinevezett tagok és olyanok, akik a szenátusnak hivatásuknál, avagy szüle­tésüknél fogva tagjai. Egyik legutóbbi számunk­ban közöltük már, hogy ez utóbbi minősítés alapján kik vehetnek részt a szenátus működé­sében. Ezek között helyet foglalnak az összes felekezetek egyházi fejei, így természetesen a zsidó egyház feje is. Azt azonban, hogy ki ez a zsidó egyházfő, e pillanatban nem lehessen tudni. Nagyrománia egész zsidóságának kell majd ebben a kérdés­ben döntenie. A képviselőválasztás, mint már említettük, aránylagos, vagyis több képviselőt választanak egyszerre. A javaslat szerint min­den kétszázöt­­venezer lélekre egy választókerület esik és min­den választóker­ület öt képviselőt választ. A tör­vény ne­m tartalmazza a választókerületek be­osztását, csupán az indoklásban történik uta­lás arra, hogy nyomban e törvény életbelépte után egy másik törvény fogja szabályozni a választó­kerületek beosztását. Minden választó­kerület két szenátort választ, itt azonban már nem érvényesül az arányosság elve, ha­nem a relatív legtöbb szavazatot kapott jelölt a megválasztott szenátor. A választókerületek megállapítása igen súlyosan érinti a nem­zeti kisebbségeket és külö­nösen a zsidó kisebbséget, mely sehol sem él kompakt egységben. Az aránylagosság elve abban áll, hogy az ország ügyeinek intézésében ne csak a többség aka­rata legyen irányadó, hanem a kisebbségek is kivegyék részüket belőle számarányuknak megfelelően. A benyújtott törvénytervezet ezt az elvet csak igen kis­ mértékben valósítja meg, amennyiben az arányosság érvényesülését egé­szen kis körre, 250.000 lélekre korlátozza. Sokkal nagyobb választókerületeket kell alkotni, hogy a kisebbségek akarata valóban érvénye­süljön. A parlamenti vita során valószínűleg rá fognak mutatni erre a hibára is és a kor­mánynak módjában fog állani, hogy ezt korri­gálja. . A választás előkészítése jórészt úgy történik, ahogy a Vázsonyi-féle tervezet kon­­­templálta. A szavazók első listáját a törvény életbelépése után hatvan nappal kell össze­állítani. Jelölések legkésőbb tizenöt nappal a választás előtt eszközlendők és legalább huszonöt választó által, akik közöl ötnek személyesen kell jelen lenni. A szavazás lajstromos, azaz a választók nem személyekre, hanem listákra adják le szavazatukat. _ A választás kötelező. Aki nem gyakorolja választói jogát, 100-tól 500 főig terjedő pénz­büntetéssel sújtják. A kamarai választás három napig, a szenátusi választás két napig tart. A tervezet megfelelő intézkedéseket tartalmaz a választások tisztaságra nézve. A mandátumok odaítélését a választási elnök állapítja meg, úgy, hogy az összes listára leadott szavazatok számát elosztja a listák számával plusz eggyel. Ahányszor ez a szám az egyes listákra leadott szavazatokban bennfoglalta­tik, annyi mandá­tumot nyer az illető lista. Az a meggyőződésünk, hogy a javaslat alapelvei alkalmasak arra, hogy bizonyos mó­dosításokkal egy valóban demokratikus állam választójogi törvényévé váljék, viszont az ellen­zéki politikusok azt hangoztatják, hogy a javas­lat technikai megkonstruálása igen primitív és szakszerűtlení tik. — Jaj Jancsi, ne sírj, kapsz kávécskát, kapsz, ipsz, csak hallgass már te Jancsi, hallgass már. Jancsin nem fog az ígéret. Bőg tovább. — Már készen lehetne az a kávé — mondom — Akkor nem bőgne. — Jó, mingyárt hozom. Csak megmelegítem. — Ha előbb hoztad volna, nem öntötte volna a vizet, nem vagdalkozott volna a piszkavassal sem sütötte volna meg a kezét. — Mindennek én vagyok az oka — látja be anyja és megy megcsinálni a kávét. Jancsi mászkál magának a szobában. Hogy 1­8 jelen az anyja, nem olyan kényes, elfelejtette, megsütötte az ujját és most nagyon sajog. "Kegy, megáll az ajtóban. Megjön az anyja a véval és jajgat. — Jaj Jancsi, jaj, ne állj az ajtóban ! — Jancsi meglátja a kávét, felragyog, lelken­­rajong, izgul, türelmét veszíti, nyafog, bőg,­­ bömböl teli torokkal. — Jaj Jancsi — az anyja — ne bőgjél, még Mingyárt kihűlöm. Jancsi nem hiszi. Nagyon el van keseredve. — Muszáj azt úgy megforrósítani ? — Ezt mondom. Az anyja érzi, hogy hibás, nem tud­o»felelni,­­ amikor Jancsi megivett, veszi az anyja és 11 teli. — Most ülj le magadnak egy kicsit a padlóra. Jancsi persze nem ül le, ezt ő csak úgy teszi, ha neki van kedve hozzá. Igaz, hogy akkor jön az anyja és elkezd jajveszékelni. — Jaj Jancsi, ne ülj a padlóra, felhalsz. — Egyszer üljön a padlóra, egyszer ne üljön a padlóra, és a szegény Jancsi se tudja, mit csináljon. — Ahhoz te nem értesz — feleli az anyja. — Amikor nedves a nadrágja, ne üljön a padlóra. Amikor száraz, leülhet. Bánt a hangnak ez a lekicsinylése. Mi az, hogy én nem értek hozzá? Elrendelem, hogy Jancsinak szemnül mindig száraz legyen a nadrágja. — Jó — mondja az anyja én nevet. Néha, nagyritkán, nevet is az anyja. De a legtöbbször merő rémület, jajgat éa kiabál, ha rá­nca Jancsira. — Jaj Jancsi, üveg! ... Jaj Jancsi, tü . . . Jancsi jaj, a forró feketekávé ! . . . Jancsi széttö­röd ! . . . Jancsi eltéped ! . . . Jened, jaj felborí­tod!.. . Jancsi jaj felborulsz ! . . . Jancsi kiesel ! . . . Jancsi mit csinálsz ! . . . Jancsi ne nyúlj hozzá! . . . Jancsika kiköpni! . . . Jancsika jaj! . . . . így megy ez reggeltől estig. Az egész ház reszket a nyugtalanságtól és az izgalomtól. Szegény megkínzott, felzaklatott család­apa ! Én főként őt sajnálom. 3. oldal. Újjászervezték a vasutat Tudnivalók az áruforgalomról Javul a közlekedés — Az Uj Kelet tudósí­tójától — Az Uj Kelet megírta, hogy Románia három külföldi országgal felvette az áruforgal­mat Ezzel egyidejűleg a belföldi teherszállítást is reorganizálták és a magánosoknak is megen­gedték, hogy teherkocsikat vegyenek igénybe. Erre a célra bizottságokat szerveztek, ame­lyek a vasúti üzletvezetőségek mellett működ­­nek. Ezek irányítják és ellenőrzik a szállítást. A bizottságok hatásköre a török harmadiknak fekvő üzlet­vezetőségig terjed ki, vagyis csak ilyen hosszú vonalra adhatnak a belföldön szállítási engedélyt. Ezenkívül naponta legfel­jebb három teherkocsi felett rendelkezhetnek. Azoknak, akik vagont akarnak bérelni, az illetékes bizottsághoz kell fordulniuk, amely a kérvények sorrendjében adja ki a kocsikat. Van azonban egy sürgősségi sorrend is, amely­nél a kérések fontosságát és sürgősségét veszik tekintetbe. Ezt a sürgősségi sorrendet a követ­kezőképpen állapították meg: elsősorban azok kapnak vagont, akik városi, vagy vármegyei közélelmezést szolgáló árut, vagy nyersanyagot szállítanak, másodsorban azok, akik ipari cikkekhez szükséges nyersterméket, harmad­sorban, akik általában élelmiszert, negyed­sorban, akik gépeket és ötödsorban, akik egyéb nyersanyagot, vagy árut szállítanak. A közlekedésügyi minisztérium a szállítás és a személyközlekedés újjászervezésével kap­csolatban elhatározta, hogy a legutóbb száz­százalékkal emelt viteldíjakból húsz százalékot mindenkor a vasúti személyzet közt oszt szét, hogy szolgálatkészségüket és munkakedvüket fokozza. Értesülésünk szerint legközelebb új teher­­vonatjáratokat léptetnek életbe és valószínű, hogy mihelyt az Ausztriában javítás alatt lévő mozdonyok visszaérkeznek, a közlekedés még inkább javulni fog. Bukarestből jelentik, hogy a központi vasútigazgatóság legutóbb ülést tartott, amelyen a vasúti szállításokra vonatkozólag több lénye­ges változtatást határoztak el. Többek között felhatalmazták a szállítmány bizottságokat, hogy körzetükön belül korlátozás nélkül rendelkez­hetnek a vasúti kocsi fölött, anélkül, hogy elő­zőleg a központi igazgatóság jóváhagyását ki­kérjék. A szállítmányokat azonban a következő sorrendben kell engedélyezniük: a) a hatósá­goknak szóló élelmiszer és fűtőanyag szállít­mány, b) közérdekű gyáraknak és más ipari üzemeknek szóló nyersanyag, c) földmiveléshez szükséges anyagok és szerszámok, d) élelmi­szer és fűtőanyag magánosok részére. Azok a kérvények, amelyek ezen rendelkezések alól való kivételeket, vagy egész vonatokat igényel­nek, a kerületi vasútigazgatóság útján a köz­ponti igazgatóságnak terjesztendők elő. Ezt a rendeletet a­­Monitorul Oficial­ január 25-i száma hozta nyilvánosságra.

Next