Uj Kelet, 1921. március (4. évfolyam, 45-70. szám)

1921-03-01 / 45. szám

SM (Kolozsvár) 5601. dtfor 19 Ara­talyaMV&ro» ii­­­r»» ia) Ceru.: V. borzeu I A keleti kérdés két sarka van a keleti kérdésnek: a­z egyik a „távoli kelet*, a másik a „közeli kelet* néven ismeretes. Bizonyos tekintetben, minthogy az egész kérdésnek egy tengelye van, a távoli kelet problémája kihat a közeli keletre és viszont. De időrendben a két sarok sohasem érintkezett egymással kérdésüket is elszigetelve szokás tárgyalni. E pillanatban, noha a kelet távolibb dolgai is,z­avargóan időszerűek, főként a közeliről kell beszélnünk, mert ez most a világ­politika egyik gordinai csomója. Kik a közeli kelet érdekeltjei ? Elsősorban a törökök, az arabok, a zsidók és az örmények, ők ennek a földnek a lakósai, az ő országukról sorsukról, életükről van szó. Másodrend­ű érdekeltek: Anglia, Franciaország, Görögország és Orosz­ország. Az ő érdekeltségük nem életkérdés, bár ezzel néhol egyenrangú, hatalmi kérdés. Hogy a legkisebben kezdjük, itt van Görög­ország, amely a felszabadító háborúk óta és főkép a tréfái háború óta a görög lakta szige­tek és a kis-ázsiai partvidék megszerzésére töretsz­k. Itt van tovább­á Franciaország, amely Szíriába fészkelte be magát. Sári* nem valami elsőrangú gyarmat területe Franciaországnak, ennek a területnek birtoklása az ő számára egyensúly kérdés, és presztízs-kérdés : az egyensúly kérdése a Földközi tengeren a presz­tízs kérdése keleten. A harmadik, egyben a főérdekelt Anglia. Az angol birodalom világ­hatalmának a közeli kelet­i tengely ágya, bázisa és kiindulója. Érdekelt még Olaszország és Oroszország is, az előbbi északafrikai gyarma­tai révén, az utóbbi pedig azért, mivel forra­dalmi eszméjét a közeli kelet lángbaborításával véli a távoli keleten és visszafelé nyugaton elterjeszteni. A keleti probléma, minthogy rengeteg ér­deket érint, meglehetősen bonyolult. Ami ér­deke a franciának, nem érdeke az angolnak, amit a görög skatíta, nem akarja a tikok. Egy­szer már ezt a kérdést karddal oldották meg s a sévresi és a sanremói békékben meg is pecsételték. E békéket azonban,­ különösen a sévresit nagyon megbolygatták a török nacio­nalisták, akik élükön Kermal pasával a bolseviki Oroszországgal való szövetkezéstől sem riadtak vissza, csak hogy ezeket a Törökországra sé­relmes és káros békehatározatokat felborítsák. Kemalék ellen a­, antant Görögország seregeit mozgatta meg, Görögországot Franciaország és részben Anglia is támogatta kisebb csapatokkal, munícióval, pénzzel és ígérettel. A görögök egy­­ideig győzelmesen nyomultak előre Kisázsiában, amíg Kemal meg nem állította és vi­szt nem verte őket és amig Görögország belső politikai eseményei is holtot nem kiáltottak az előnyo­mulásnak. Az a nagy rendszervé Hozás, amely Venizelosz bukásával és Konstantin trónrajutá­­sával jelentkezet, új orientációt hozott a kö­zeli kelet kérdéseinek megítélésében. Ezt az új orientációt különben a bolseviki Oroszország keleti politikája is siettette. Míg ezelőt minden békerevízió legnagyobb ellensége, Franciaország a leghevesebben ellenezte a sèvresi béke reví­zióját, ma már nem ellenzi többé. És nem el­lenzi Anglia se­m. Franciaország érzelmeit és érdekeit az új görög helyzet irányítja, Angliáét pedig az orosz veszedelem. Franciaországot az európai, vagyis a német politika, Angliát az ázsiai kérdés, elsősorban India kérdése. Most tehát a londoni konferencián a sévresi­ béke újravizsgálásáról kezdenek tár­gyalni. Ott vannak Kemal pasa megbízót­ai is, ott vannak a görögök, ott az arabok és ott a francia-angol érdekellentétek, amelyek nek fő­motívumai Konstantinápoly, a szorosok kér­dése, a Földközi-tengeri probléma és a Szíria- Palesztina kérdés. Látszólag súlyos és bonyo­­lult ez egész ügy, de alapjában egyszerű és könnyen megoldható. Tekintsük a Palesztini­­problémát megoldottnak. Egyelen még ez a legm­egoldottabb, a legkevés­bé vitatott prob­léma. A zsidó nép otthonát, Zsidóországot a fra­ciák is akarják, a görögök sem ellenzik s a törököknek sem sarkalatos pontjuk. A zsidó-arab kérdést a két testvérnép egymás között fogja m­egoldani. Hátra van a török és az arab nép nagy életkérdése: itt a kis hatalmi érdekeknek háttérbe kell szorulniok. A török nacionalizmus tettekkel bizonyította be hogy Törökországnak joga van élni és joga van függetlenül élni. Vissza kell tehát adni Török­­országot önm­agának, ugyanúgy kell biztosí­­tani az örm­ág és az arab népnek mindenkitől független életét a maga országiban. Görögor­szágnak vissza kell vonulnia és meg kell elé­gednie azokkal az aspirációkkal, amelyek ime túlon­túl is beteltek. Nem sz­ibad a közeli Keletet tűzfészekké tenni, nem szabad ott há­borúkat inscniálni, a háborús népek és azok, akik a­­háborút keverik, csak veszíthetnek. Nyerni csak a harmadik nyerhet: a háttérben dolgozó s a kezét dörzsölő Oroszország. A londoni konferencia nehézségei A német birodalmi gyűlés a párisi határozatok Mellen — Német­ország évi négy milliárdot kinál az antantnak — A török delegáció javaslata Pol­is, febr. 28. Bristol francia miniszter­elnök programszerűen ismertette azokat a bün­tető rendszabályokat, amelyeket a szövetségesek kérészül fognak vinnii arra az esetre, ha Né­metország megtagadná a párisi határozatok végrehajtását. Ezek a büntető rendszabályok a következők: 1. A megszállás időtartamát attól az idő­ponttól számítják,­­amikor először győződnek meg arról, hogy Németo.­./.ig fizető kötelezett­ségének lojálisan eleget akar tenni. 2. Kiter­jesztik a megszüllá­sé­gát. 3. A Rajna álla­mok gazdasági iig-ioye a szomszéd államok­hoz módosítja. 4.v*Wb.e'.országot nem engedik be a népszövetségbe. A keleti ku­dásról Bel­and a következő képen nyilatkozott: Franciaországnak az a szándéka, hogy Szíriában a megírtás politi­káját csinálja és a bennlakókkal egyetértve kormányozza az országot. Ch­ilia kiürítése az aintabi győzelem után végrehajtható anélkül, hogy az ártson Franciaország presztízsének. Görögországra vo­natkozólag Anglia­­értésére adta a francia kor­mánynak, hogy nem hajlandó a sévresi békét revízió alá venni. A francia kormány válaszá­ban kijelentette, hogy a francia kamara képtelen addig ratifikálni a szerződést, amíg Konstantin király uralkodik Athénben. Anglia kiránti, hogy a görög és török küldöt­teket hívják meg Londonba és közölte, hogy miként a konstantinápolyi kormány da jura a kormány és a tényleges hatalmat az angolai kormány birtokolja, enen úgy Görögországb­a a tényleges hatalom Konstantin kezében van. Mivel az angol kormány feltétlenül érintkezést akar keresni az angolai delegátusokkal, a franeli ko­r­ány belement * olyan megégj©­étbe, amelyet Franciaország érdekében előnyös* nek tart. A konstantinápolyi és angolai kormány megb­zottai különben a londoni konferencia által megszabott határidőn belül megállapodtak közös programjukba. Összeáll­ították mind­azokat a követelésüket, amelyeket politikai, pénzügyi és gazdasági téren a konferencia elé akarnak terjeszteni. A delegáltak kötelezett­séget vállaltak arra, hogy a török állam, nemzetiségei­nek minden jogát tisztelet­ben írnák és a szövetséges államok alattvalóit kártala­nítja. Kérik azonban, hogy a török álamadós­ságokat a lecsatolt területek között egyenlő arányban osszák fel. A konferencia m­egh­allgatta az örmény ki­küldötteket. Utána pedig a török és görög de­legátusokat. Szombat este a következő határo­zatot hozták a keleti kérőidben : 1. Az ellensé­geskedések a törökök és görögök között azon­nal beszüntetendők. 2. A hadifoglyok kicseré­­­lésére megteendők a szükséges lépések. 3. A kisebbségi jogok te­jes biszorzása. A német kérdésben egyelőre még nem indultak, meg a részletes tárgyalások. A németek 130 m­illiárdot ajánlanak fel a jóvátétel­­ összegéről. A birodalmi gyűllés m­ai üléjén az elnök kije­lentette, hogy Németország nem fogadhatja el a párisi határozatokat és L­­udo­snak ezeken a feltételekön enyhítenie kell. A jóvátételi konfe­rencia küöetően előr láthatólag hat hétig fog tartani. A rigai tárgyalások Bécs, febr. 28 A rigai tárgyalások, ame­lyeket eredeti terv szerint február közepén kellett volna befejezni, még folyamatban van­nak. A tárgyalások azért húzódtak, mert a pénzügyi kérdésben nem tudtak megegyezésre jutni. Az ellentétek már olyan elesek voltak, hogy az orosz de­lgáltak el akarták hagyni Rigát. Szcskovszki 1­ngyel pénzügyminiszter épen e nehézségek elhárítására utazott Rigába, ahol mindenekelőtt a tárgyalások addigi ered­ményeiről kért beszámolót a lengyel kiküldöt­tektől. Darabski lengyel delegálttal való meg­beszélés után hős­­t-un tárgyalt Joffe orosz megbízot­tal. Ezek a megbeszélések lényegesen előre lendítették a béke lehetőségét. Az arany felosztásának k­érdés­ében, amely a pénzügyi tárgyalások súlypontja volt, sikerült végleges megállapodásra jutni. A békeszerződést való­színűleg március első napjaiban fogják aláírni. A lengyel szocialisták a saint-germaini szerződés ellen Vdr­ó, febr. 28 A kamara külügyi bizott­sága elfogadta a saint-germaini szerződés rati­fikálásáról szóló javaslatot. Liebermann szoci­alista képviselő pártja nevében kijelentette, hogy ellene van a ratifikációnak, mivel a béke­szerződés nem tartalmazza az összes Lengyel­országot érdeklő kérdéseket. A szociáldemok­rata párt ellenzi a szerződést már azért is, mert az megakadályozza Ausztria fejlődését. A magyar pénzügyminiszter Párisba megy Budapest, febr. 23. Hegedűs Loránd pénz­ügyminiszter a húsvéti ünnepek után Párisba fog utazni. Utazásának az a célja, hogy Ma­gyarország pénzügyi kötelezettségei enyhítését kérje.

Next