Uj Kelet, 1921. május (4. évfolyam, 99-116. szám)

1921-05-10 / 99. szám

Kedd, 1921 május 10., IV. évf., 99. sz. UJ KELET A német birodalmi gyűlés szavazással dönt az antant ultimátumáról Még megoldatlan a német kormányválság — Bülow, Mayer vagy Stresemann lesz az uj kancellár — Az Uj Kelet tudósítójától. — Berlin, május 8. A német kormányválság az antant ultimátuma miatt tört ki, miután a Fehrenbach-kormány külügyminisztere, Simons nem vállalkozott a szövetségesek feltételeinek teljesítésére. Német politikai körökben a válság napjaiban győzött az a felfogás, hogy a követeléseket teljesíteni kell és őszntén helyre kell állítani a békét. Ebert elnök azt a politikust, aki alkalmas a válság megoldására és arra, hogy Németországot a katasztrófáiig helyzetből kivezesse, eleinte Hermann Müller szociál demokratában látta. Müller hajlandóságot is mutatott a kormány megalakítására, utóbbi azonban a többségi szociáldemokrata párt állás- foglalása következtében visszaadta a megbízást. A felsősziléziai események, a lengyelek pusztító felkelése váratlanuul megzavarta a kormányválság gyors megoldását. A pártok között a megoldás módját illetőleg meg is bomlott az egység, de azért még mindig való- ! szinű, hogy az új kormány az eddigi koalíció, * tehát a centrum, a demokraták és a német néppárt támogatásával alakul meg. Az is való j szinű, hogy néhány miniszter az eddigi korímányból a következő kabinetben is megtartja tárcáját. A többségi szociáldemokraták elhatározták, hogy a kormányban nem vesznek részt. Egy szociáldemokrata pártvezér kijelentette a ,Neue Freie Presse“ berlini tudósítójának, hogy a szociáldemokraták egyszer márátvették felelősséget a polgárságtól, most azonban viselje azt egyedül a polgári osztály. A nagyipar vezetőinek —mondta — végre a valóság talajára kell lépniük s akkor majd lehetséges lesz Német-országban egészséges politikát csinálni. Ebert elnök Müller után Stresemannra, a német néppárt vezérére gondolt. Stresemann, aki hajlandó Franciaország és Németország között az ipari együttműködést létrehozni, e pillanatban az egyik komoly jelölt a birodalmi kancellárságra, vagy a külögyminiszterségre. Másik jelölt Schiffer volt helyettes kancellár, a demokrata párt vezetője, aki egy nyilatkozatában kijelentette, hogy kész átvenni a kormányt, viszont kinevezésének akadálya a demokratapárt többségének az ultimátum kérdésében való állásfoglalása. A demokratapárt ugyanis határozottan ellenzi az antantkövetelések teljesítését. A lapok még Stegerwaldot kombinálják. Az elnök togadta a pártok vezetőit és hosszas tárgyalások után párthívei előtt új nevet vett fel. Kijelentette, hogy a kormány élén legszívesebben Bülow herceget látná, mert azok közül, akik még szám bejöhetnek akormányalakításra, őt tartja legalkalmasabbnak. Bülow herceg már meg is érkezett Berlinbe és kihallgatáson jelent meg Ebert elnöknél. E fordulat után politikai körökben biztosra veszik, hogy Bülow herceg kinevezése rövid időn belül megtörténik. Ebert tárgyalt Mayerrel, Németország párisi nagykövetével is, akinek szintén felajánlotta a kancellári méltóságot, ha Büron hercegnek nehézségei lennének. Mayer kijelentette, kész vállalni a nehéz feladatot, de mielőtt választ ad, meg akar ismerkedni a pártok álláspontjával. Az nem lehetetlen, hogy a Bürow-kabinetben Mayer lenne a külügyminiszter, vay az esetleges Mayer-kormányban Bidow herceg vállalná a külügyminiszterséget. A lemondott kormány, amely egyelőre továbbvezeti az ügyeket, elhatározta, hogy az antant ultimátumát a birodalmi gyűlésen szavazás alá bocsátja. A szavazás előtt feloldják a képviselőket a pártfegyelem kényszere alól, hogy mindenki szabadon nyilváníthassa véleményét. Komplikálja ugyan a helyzetet a felsősziériai puccs kirobbanása, de remélhető, hogy a birodalmi gyűlés Németország érdekeinek megfelelően fog dönteni, hanem az egész zsidó népnek új életrekelése, mennyire áthatotta az egész zsidó népet pártárnyalatra való tekintet nélkül, annak a közelmúlt napok eseményei adják legszebb bizonyítékát. Olyan zsidó szervezetek, mint például a „Hilfsverein der deutschen Juden“ vagy az „Allance“, melyek eredendő módon ellenesei voltak a cionista mozgalomnak, a Zsidóországnak legasszimiláltabb rétegei is és a föld egész kerekségen, ahol csak zsidó lakik, osztatlan egyöntetűséggel sorakoznak a Keren Hoj beszéd köré és vesznek részt a palesztinai Zsidóország fölépítésében. Célszerű lesz talán, ha röviden ismertetjük magának a Keren-Hajjeszédnak lényegét és keletkezését, hogy aztán folytatólagos sorrendben térhessünk át, a zsidó népre váró közvetlen feledetek rendszeres taglalására. A londoni konferencia mindenek fölött a palesztinai zsidó nemzeti otthon fölépítésének kérdésével foglalkozott. Egy harminc tagú bizottság a konferencia egész tartama alatt kizárólag a probléma pénzügyi részét készítette elő. Feladatát képezte eldönteni annak az alapnak a jellegét és célját, melynek az volna hivatása, hogy a bevándorlásról és a gyarmatosító munkáról gondoskodjék. Három különböző javaslat került tárgyalásra. A bizottság tagjainak egy része egy nemzeti kölcsön eszméje mellett volt. Bármily csábítónak is tűnt fel e terv és mindamellett, hogy a zsidó tömegek psichológiája szempontjából ez a rendszer valószínűleg rendkívül népszerűnek bizonyult volna, a bizottság mégis elvetette, mégpedig a következő okokból: a) egy igen tekintélyes része a bevándorlásra és gyarmatosításra gyűjtendő összegeknek olyan kiadásokra kell, melyekről egyáltalán nem remélhető, hogy visszatérőinek; b) tisztán állott a bizottság előtt, hogy az a) pontban említett okot tekintve, meggondolva továbbá azt, hogy a palesztinai lakosság legalábbis kezdetben a teherképességnek minden bizonnyal alacsony fokát fogja felmutatni, rendszeres járuléknyújtás, melyet egy kölcsön kibocsátása szükségessé tesz, egyáltalán nem garantálható. A bizottság tagjainak másik része olyan alap létesítése mellett foglalt állást, mely tisztára adakozásokon hatírozzék. Azzal érveltek, hogy a históriai esemény példátlanul álló áldozatokra fogja késztetni a zsidó népet. Ezt a javaslatot a bizottság azzal a megokolással vetette vissza, hogy a zsidóság jelenlegi siralmas gazdasági helyzete teljesen kilátástalanná teszi, hogy a szükséges nagy összegok adakozás útján valaha is összegyűljenek. Azonkívül pedig veszélyes volna egy ilyenfajta alkalomra ajótékonyság rég lejárt szisztémáját alkalmazni. A harmadik javaslat az volt, hogy az Alapnak már kezdettől fogva tisztára gazdasági és kereskedelmi jelleg adassék. Ennek a javaslatnak hiányai ugyanazok, mint az első javaslaté, tudniillik, a befolyó pénzeknek egy igen nagy része olyan kiadásokra kell, melyek hasznot nem hajthatnak. Végül a bizottság egy kompromisszumos tervezetben állapodott meg, mely egyesíti mindhárom javaslat jó, s kiküszöböli azok rossz oldalait. Ennek a megegyezésnek eredménye az alanti határozatok, melyeket úgy a bizottság, mint a Konferencia egyhangú lelkesedéssel fogadott el. A londoni konferencia határozatai a Keren Hajjeszedről (Ilonfoglalás Alap) A) A Cionista Konferencia a pillanat históriai fontosságának teljes tudatában és azzal az elhatározással, hogy az egész zsidó nép teljes energiája Erec Ji Izraél újjáépítésének mérhetetlen feladata érdekében kell hogy koncentrálódjék, ezennel a következőket határozza el: 1. Egy bevándorlási és gyarmatosítási alap létesítendő Korea Hajjeszad név alatt. Az alap természetesen konstituált testületként szervezendő meg. 2. A konferencia 25 millió font sterlingnyi összegben szabja meg azt az alapot, melya zsidó nemzeti otthon felépítésére Palesztinában szükségeltetik. Ennek az alapnak egy éven belül le kell jegyeztetnie. A konferencia ünnepélyes felhívással fog fordulni az ogész zsidó néphez, hogy tegye meg a kötelességét s tegye lehetővé a Koron Hajjeszadnak céljai elérését, kiki a vagyona és jövedelme egy részének a szokottól eltérő mértékben való felajánlásával. A régi nemzeti intézmény, a mádszer (tized) szolgáljon e tekintetben mintaképül. 3. Egy certifikat adandó ki a jegyzett összeg pontos megjelölésével mindazoknak, akik a Keren Hajjeszódhoz hozzájárulnak. 4. A gyűjtött összegeknek legalább 20%-a átadandó a Zsidó Nemzeti Alapnak. 5. A további gyűjtött összegekből nem több, mint egyharmad a palesztinai nevelésügy, társadalmi jólét és hasonló célokra fordítandó, amennyiben a zsidó nemzeti otthon kiépítését előmozdítják. Az alapnak legalább kétharmada állandó jellegű nemzeti intézményekbe és gazdasági vállalatokba fektetendő be. 1. Számú megjegyzés. Az alap pénzei egyáltalán nem fordíthatók a Cionista Szervezet administratív költségeire. 2. Számú megjegyzés. Semmiféle támogatás, vagy kölcsön nem nyújtható az Alap pénzeiből privát vállalatoknak kivéve, amenynyiben azok közérdeket szolgálnak. 6. Az Alap bevételeiről és kiadásairól évenként zárszámadás teendő közzé. 7. A certifikátok tulajdonosai részt fognak venni az Alap igazgatásában és részesedni fognak az Alap által létesített gazdasági vállalatok hozadékában. Ennek a részvételnek megfelelő formájáról az Alap direktóriuma fog határozni, annak az elvnek a szem előtt tartásával, hogy a befektetett tőkének ez a része mindenesetre reális hasznot biztosítson. (Folytatjuk.) 3 Take Ionesco nyilatkoznia a nemzeti kisebbségrül és az agrárreformról — Az Új Kelet tudósítójától — Take Ionescu külügyminiszter tegnap elutazott Velencéből. Elutazása előtt hosszabb interjút adott a »Newyork Times“ munkatársának. — Azt mondják — mondta az amerikai újságíró — hogy a román kormány kétféle rezsimet honosított meg: egyet az átutazó külföldiek részére és egy másikat, mellyel a csatolt területeken a lakosságot rettenetesen elnyomja. — Nem igaz, hogy a lakosság elégedetlen. A románok, akik a csatolt részeken mindenütt többségben vannak, nagyon is elégedettek, mert nagyon is kívánták az egyesülést. A magyarok természetesen nem lehetnek megelégedve, mert ők voltak az urak és most már nem azok. Sokan közülök azt hiszik, hogy ez az állapot csak átmeneti, ezt bizonyítják a nagy számban terjesztett röpiratok is. Nagyon értem őket: ők még nem akarnak tudni a bekövetkezett változásról. A nagybirtokosoknak fáj a mi merész agrárreformunk, amely azonban a magyarokat és románokat egyformán érinti. A legelégedettebbek a parasztok, a magyarok is, mert ugyanolyan feltételek mellett kaptak földet, mint a románok. A magyar iskolák a kolozsvári egyetem kivételével nyitva vannak. A magyar papokat épúgy fizetjük, mint a románokat. Erdélyben ma több magyar lap van, mint valaha és több, mint román. A bíróságok többsége szász és magyar, az ügyvédi kar szabadon használhatja a magyar nyelvet. Ami a vasutakat illeti, a tisztviselők 30 százaléka magyar. 14 háborús kárpótlás. Bukarestből táviratozzák: Giorgiuba újra 33 tábori ágyú, 12 hegyi ágyú, 6 gépfegyver és 16.000 Mannlicher fegyver érkezett Bulgáriából. Ez a küldemény további részlete volt annak a hadizsákmánynak, amelyet a bolgárok Dobrudzsában ejtettek és amelyet a békeszerződés értelmében most visszaszolgáltatnak. Tegnap egy román bizottság utazott Nápolyba azoknak a hadihajóknak átvételére, amelyeket a békeszerződések újabban Romániának juttattak.