Uj Kelet, 1921. június (4. évfolyam, 117-139. szám)
1921-06-11 / 125. szám
Cil] (Kolozsvár) 5681 szerint Ara pályaudvaron iS 1*50 Isi Cenz.: Eugen Fenn*« ' 1921 lantos U Az uj sevuefh Hétszer-hét nappal a szabadság ünnepe után íme itt a Főtáblák ünnepe. Hétszer-hét nappal a szolgaságból vsló szabadulás után alkotmányt kapott a pusztában bolygó zsidó nép. Örökérvényű alkotmányt, a tórát A könyv, amely az országot ígéri és az életet, csdálatosmód inkább megtartja a zsidóságot az életnek, mint az ország. Mert csodálatos könyv ez csodálatos törvényekkel. Negyedfél évezer sem tudta megemészteni, elavulttá tenni, holott Sínát óta nemcsak népek merültek el, de erős, ércbe és márványba vésett törvények is. Hol vannak Szólón és Likurgusz bölcs törvényei ? Hol vannak a köztársasági Róma és hol az Augusztusok törvénykönyvei? Hol a középkor kemény és sanyargató rendelete? Néhol a törvény egyidőben tűnt el a néppel, amely alábukott az időkbe, mint a megsebezett, vagy elaggott madár. De néhol megmaradt a nép, hiszen élnek a frankok, élnek a germánok, élnek az angolszászok, élnek az oroszok, de élnek-e még évszázados törvényeik? Ez kellett malmok az idővel, mert a népek élete így kívánta: új-meg új törvényeket követelt ez az élet a századok folyamán, néha még századok se kellettek, egy-két évtized elartotta a törvényt, amire az előbbi nemzedéknek esküdnie kellett Holott ezek a törvények évtizedek és évszázadok szülöttei, hosszú időkön érettek, amig köb©, fába, papirosra kínálkoztak. És az a törvény, amely a zsidó népnek léte és életadó talaja lett, lázas sietséggel adódott, hétszer-hét nappal a szabadulás után. És törvény ma is és alkotmány ma is, élete, összetartja a népnek ,, mert isteni ez a kinyilatkoztatás és szól ötötödökre. Nem csupán a víláv ünnepe ez a sémeth-ünnep, a tóra-adán ünnepe és a tóra nem csupán vallási törvénykönyv, de nemzeti alkotmánya a népnek. És ünnepe az életnek, a földeken munkálkodó szántóvetőknek, mert ez a hetek ünnepe, amelyről így szól az írás: »Számlálj magadnak hét hatet, ahol fogva, hogy sarlódat a vetésbe bocsátód. És tarts hetek ünnepét az Urnak, & te Istenednek,ott te kezednek szabad akarat sprint való adományával, amelyet ahhoz fcépn t adj, amit megéldott téged az Ur, a te inti«*«*. Hétszer-hét napot kell számlálni attól az időtől kezdve, hogy a földedre* a vetésbe bocsátja saréját és es a hetek ünnepe, amelyen adni kell adományt a szír szabad akarata szerint. A legendás és misztikus hetes szám és a hétszer-hét sokszorosan megtímélődik a zsidóság nagy könyvében. A hetedik np a pihenés napjáig hetedik nap a tibetutás napja, a hetedik év a föld pihentetésének éve és hétezer-hét év után következik a nagy pihenő esztendő, a jóbei, amikor jubilál a fdhl, szabaddá válik a szolga és minden adósság letörlesztődik. A hétszerhét csodás szimbióuussán épül fel a hetek ünnepe: a nép, amely a hetes számot a föld pihentetésével, bérese, szolgája szabadonbocsátásával ünnepli, leteszi a vetésbe bocsátott sarlót, megpihen, ünnepel. És ad a szive szamayományt az Urnak, aki megígérte az ősöknek a Zöldet, amely olyan gazdagon és bőségesen terem, hogy hat év után pihentetni lehet egy évet és olyan gyorsan érleli a termést, hogy a szabadság ünnepén, Niszan hó közepén, rá lehet suhintani a vetésre a sarlót. Szép és vidám lehetett egy ilyen hajdani hetek ünnepe, amikor még állott a templom, virágzott és termést hozott az ország a nép lila öregje elzarándokolt Jeruzsálembe, hogy elvigye gyümölcse kalászát és barmai zsengéjét és sálon szive szerint. Annál szomorúbb a hontalanság ideje, a kétezer esztendő, amikor a világgászórt népnek nem volt se országa, se talaja, se zöldelő vetése, amely a napon aranyiig se nypla, mely künn a szélfutta pázsiton Második. És nem volt Jeruzsálemé, ahova elkét keze munkájának gyűnőiesét. Csak a gyász, a romlás és az üszők városa maradt mejy, a zokogás kőfalával, ahová szenvedni és imádkozni járt haza az emlékezés és az a Jeruzsálem, amely felé a sötét sázadok arccal fordultak, mondván a régi zsolozsmákat: r£s eljön majd Gionra a szabadító...* és „Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem, száradjon le a jobb karom“ És mert a nép sőt'-- gyászában, a szorongattatás nyomasztó és halálos századaiban sem feledkezett meg Jeruzsálemről, el is jött végre Csonna a szabadító. Újra ott van a zsidó földműves álmai elszikkadt, elszikesedett földjén, újra szánt-ver s az ekéje élén a teve vig bizakodással nyújtogatja hosszú nyakát a nap elé. És odaözönlenek a közelgő évtizedek, oda a föld minden zsidója, aki évezredes álmából fáikért, megdörzsöli a szemét és látja az épülő országot. És odaviszi majd mindenki két keze munkájának gyümölcsét, termése, barma és aranya tizedét, zsengéjét, szíve szerint való adományát, mert csak így épülhet fel az ország, igy énekelhet a zsidó szantó-vető — és felette a madár — boldog éneket, és így bocsáthatja bele a vetésbe sarlóját északtól délig a nagy tengertől Raben lapályáig és Gileád legszélső örökéig. A francia kamara ratifikálta a trianoni békét A javaslat kritikája — Magyarország felejtette a demokráciát — Interpelláció az angol alsóházban — Az Új Edet tudósítójától -Pária, június 9. A francia kamam kedden délelőtt kezdte meg a trianoni békeszerződés és a Saintgermaínben a nagyhatalmak és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Roméra között a kisebbségek védelméről kötött szogti j'te vitáját. A vitát Gournier előadó nyitotta meg. Vazelin a Habsburg-uralom történetét, beszélt a szövetségesek küzdelméről, ismertette Csehszlovákia kialakulását és hangsúlyozta, hogy az idegenajkú nemzetiségeket ■eo lehetett meghagyni a magyarság uralma alatt. Azzal érvelt, hogy Magyarország mai határai helyesek. Ezután kitért Millerand kísérőlevelére, amelyről azt mondotta, hogy az olyan magyarázatokra adott alkalmat, amelyek egyáltalában nem következnek belőle. A kísérő jegyzékre alapított magyar polémia, amely a legutolsó évben fokozódott, az egész trianoni szerződést kétségessé teszi, holott annak valódi értelme világos és önkényes értelmezést nem enged meg. A kísérőlevél célja az volt, hogy helyreállítsa a barátságos egyetértést Magyarország és a szomszédos államok között. Ha a határmegállapító bizottság a népszövetségből fordul, az sem tehet egyebet, minthogy Magyarországot és a szomszédos államokat bizonyos helyi jellegű vitás kérdésekben megegyezésre hívja fel. A szerződést magát nem lehet vitássá tenni. Javasolja, hogy a kamara ratifikálja a szerződést. Utána Margaine szólt ik fel. Kifejtette, hogy a trianoni békeszerződés csakúgy, mint a saint germaini nem nyújt biztosítékot Európa tartós békéjére. Foglalkozott beszédében a szövetségeseknek a fegyverszünet óta Középeurópában folytatott általános politikájával, amelyet rendkívül ingadozónak mondott. Ezt a politika idézte elő Ausztriában a csatlakozási mozgalmat, mert a szövetségesek nem támogatták eléggé az osztrák népet és mert Ausztria még a mai napig sem kapta meg a saintgermaini szerződésben odaígért nyugatmagyarországi vármegyéket. Magyarországon elejtették a demokrata elemeket, akik pedig franciabarát politikát kezdeményeztek. Azt kívánja, hogy az újonnan alakult államok score», gazdasági összeköttetést létesítsenek, amelyet Franciaországnak kell kezdeményeznie. Középeurópában új rendet kell teremteni, amely csak a demokrácia talaján állhat. Margaine után Bonconi beszólt. A szcialista párt mindig a népek önrandellezési jogának volt a szószólója. Az új államok szervezetét most kell megteremteni, Kzépeurópa újonnan keletkezett államainak együttműködése, ami pedig szükséges, megkívánja a nagy államoknak egy európai közösségé való egyesülését. Bononor támadja azt a politikát, amelyet Magyarországgal szemben folytatnak. Sajnálja, hogy Károlyi őszinte törekvéseit visszautasították, utal azokra a gazdasági tárgyalásokra, amelyet a francia kormány közvetlenül folytatott Horthyval Boncour végül kijelentette, hogy a Horthykormány nyíltan előkészíti a Habsburg-monarchia visszaállítását és így az újonnan alakult kisállamokat függetlenségükben és szabadságukban veszélyezteti Boncour felszólalása után Gaston Dachampa beszélt és hangsúlyozta, hogy Magyarország belpolitikájába Franciaország nem avatkozhatik bele. Vetterson arról beszélt, hogy a béke okvetlenül felborul, ha a kisebbségeket meg nem védelmezik. Briand miniszterelnök rövid összefoglaló választ mondott, amelyben többek között kijelentette, hogy a békeszerződés rendelkezik a kisebbségek jogairól, de ezek érvényességéhez szükséges, hogy a békét ratifikálják. A kamara ezután a trianoni békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a délelőtti és a délutáni ülésen tárgyaltak, 478 szavazattal 74 ellenében elfogadta. Azzal, hogy Franciaország is ratifikálta a trianoni békét, az most már ténylegesen érvénybe islép, mivel Franciaország a hatodik nagy tódlomamelyik most ezt a békeszerződést parlamentjében elfogadta. A francia és angol sajtó ebből az alkalomból hosszú cikkekben foglalkozik a magyar békeszerződéssel. A „Daily Telegraph“ írja, hogy Franciaország komolyan rokonszenvez a magyarokkal, mert a trianoni béke ratifikálásával kapcsolatban olyan beszédek hangzottak el, amelyekből a rokonszenv világosan megnyilatkozott.