Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)
1921-07-01 / 140. szám
Péntek, 1921 julius 1., IV. évf., 140. sz. UJ KELET A tisztelt Ház folyosóján — Az Uj Kelet munkatársától Bukarest, jun. 25. A kis Dămboviţa patakon túl szolid kapaszkodásu dombon épült a román törvényhozás háza. Várszerü boltives kapun át vezet az út a kis térségre, ahol két történelmi épület néz farkasszemet egy ra, a Matropolita székesegyház, ódon, sárga bizánci tornyai és a megnövekedett ország szükségleteihez a restaurált parlament, a görög építő stílus nyugodt és méltóságteljes megnyilatkozása. A domb alatt zöld mező, tehenek legelnek rajta. Távolabb a síkságon terül el Bukarest, apró házaival, szűk és görbe utcáival, az évszázados török uralomra emlékeztető rendszertelenségben. Alig ötven-hatvan esztendeje, hogy önálló állam fővárosa lett Bukarest , ez idő alatt hatalmas lépésekben közeledett a nyugati metropolisokhoz. De a városon, külösen a külső részeken, még ma is ott terpeszkedik a Kelet tanya ötletszerűsége, összevissza dobátt alacsony házak és sikátorok, utcára nyíló műhelyek és általában a nyüzsgő, tarka, hangos utcai élet. Mint minden fejlődő nagyváros a háború után, itt is ormótlan kőrengetegek emelkednek ki a törpe környezetből, jelezve, hogy már megindult a nagy felpezsdülés, csak deréln törte az Európán végigsöprő vihar. Ülés a kamarában Délután fél három óra van, élénkülni kezd a parlament előtti térség. Kocsik, autók robognak át a boltíves kapun, érkeznek a képviselők, szenátorok, miniszterek. De jönnek gyalogszerrel is a honatyák, ezeknek még nem sikerült a húsosfazók közeliben férkőzniük. Azután jön a karzat közönsége, elegáns hölgyek, katonatisztek, diákok és kíváncsiskodó vidékiek. Egy egy újságíró siet át a téren. Most egy küldöttség érkezik, kopott ruhájú hivatalnokemberek, a postások sérelmeit akarják a miniszternek elpanaszolni. Egy ambíciós kormánypárti képviselő közéjük áll és tüzeli őket. Lassanként újra elcsendesedik a térség, csak a reakció kocsisort és sörförök hangos eszmecreréje hallatszik. Bent megkezdődött a kamera ülése. Előbb a karzatról nézzük az ülés folyását. Csöndes, szenzciók nélküli délután. A pénzügyi javaslat egyes paragrafusait tárgyalják. Az érdeklődés egészen mérsékelt. A A miniszteri padokon egyedül Titulescu pénzügyminiszter ül. Elegáns, harminc év körüli fiatalember. Borotvált arca kínaira emlékeztet. Azt mondják, rendkívül tehetséges és progreszszív gondolkodású ember és az Averescu-kormányban csak azért vállalt tárcát, mert nem akart addig várni a miniszterségre, míg demokratikusabb kormány jön. Mindenáron miniszter akart lenni. Ezt, mint a mai román politika jellemző tünetét, egy igen kiváló ellenzéki képviselő mesélte el nekem. A szónoki emelvényen egy kormánypárti képviselő támadja a pénzügyi javaslato. Ez szintén szokott dolog a mai kormánypártban. De látni kellemetlent mondhatott a képviselő, mert Titulescu miniszter élesen közbeszólt. Erre a közbeszólások egész lavinája indul meg. Folri Mihalache, a parasztpárt vezére és elmondja véleményét, a hátsó sorokban valaki egy egész szónoklatot vég ki. A miniszter minden közbeszólásra válaszol Alig érteni a szavát. Az elnök kis fakatapáciával kopog az asztalon. A radikális Lupu képviselő valamit kiált a miniszter felé. Végre elül a lárma s a miniszter befejezi félbemaradt mondatát. És most sem az igazi szónok következik, aki az emelvényen áll. Az igazi szónok kirbatott kezekkel hallgat. Most újra egy ellenzéki képviselő válaszol Titulescunak s a miniszter ez esetben sem marad adós a viszonválasszal, így megy ez jó félórán kerészül, mig az emelvényen álló szónok ismét szóhoz juthat. Pedig ma csak szürke, eseménytelen de utánja van a kamarának. Milyen lehet itt egy viharos ülés? A folyosón bemegyünk a folyosóra. Ide már nehezebb a bejutás, mert a folyosón csak képviselők és miniszterek tartózkodhatnak. Csak igen kivételes térben idegenek. Magas protekciót kell igénybe vennünk. A széles folyosó félkör alakban fut az ülésterem körül, ide jönek a képviselők cigarettázni, csevegni. A folyosó egyik sarkában van a büffé. E pillanatban a büffé és a folyosó sokkal élénkebb képet mutat, mint az ülésterem. Egy csoportban erdélyi képviselők vitatkoznak, a másik csoportban parasztruhás képviselők hallgatják ugyancsak parasztruhás vezérüket, a karakterisztikus arcú Mihlelist. Kövér, őszhajú bácsi jön feém. A román parlament egyetlen zsidó nemzeti képviselője, a csernovitzi Strauber doktor. Öreg parlamenti ember. Mir harminc évvel ezőtt az osztrák Reichsratban képviselte Csernovitz zsidóit. — Nagyon egyedül vagyok — mondja lemondással Strauber — alig van itt valaki, aki igazán megértené törekvéseinket. A képviselők nem mondhatók épen antiszemiknak, Cuza és társai kivételével, de idegen és kellemetlen nekik a zsidókérdés. Nem ismeri itt senki a mi problémáinkat, a nagy, forradalmi áblakulást, ami bennünk végbemegy. Talán Lupu és barátai azok, akik megértéssel és szeretettel foglalkozik a zsidósággal. A szocialisták egyenesen ellenséges magatartást mutatnak nemzeti és kulturális törekvéseinkkel szemben. Általában mondhatom azonban, hogy a kamarában nem igen fordulnak elő zsidóellnes megnyilatkozások. Kerülik a zsidókérdést. Ioen érdekes Jorga professzor magatartása, aki azelőtt hangos antisemita volt, ma ellenben tartózkodik minden zsidóplltos nyilatkozattól. Jorga előbbként régi ismerősöm, a háború előtt ugyanis egy alkalomamal le tartóztatták a bukovinai határon osztrák cserdőrök és én interpelláltam érdekében a Reichsratban. Parlamenti tevékenységéről elmondta Strauber, hogy felszólalt egy ízben a zsidók polgári egyenjogúsága ügyében és követelte, hogy a hiányos decret lego helyébe alkosson a parlament a kor szellemének megfelelő törvényt. A törvény szükségességét azonban kérdésessé tette a acint-garmaúyi és trianoni béke ratifikálása, amely határozottan körvonalazza zsidók egyenjogúságát. Strauber rutinos parlamenti dibatter, de sajnos nem tud jól románul és nincs meg benne az a fiatalos akaraterő és aktivitás, amely nélkülözhetetlen lenne annál az embernél, aki egyedül képviseli a román parlamentben egy milliós kisebbség érdekeit. Straucher reméli, hogy a következő választásnál a zsidóság fel fogja ismerni parancsoló létérdekeit és csak zsidó nemzeti képviselőkre adja szavazatát. Ilyenformán legalább nyolc-tíz képviselője lehetne a zsidóságnak és ezzel már eredményes parlamenti akciókat lehetne lefolytatni. Beszélgetés a parasztság apostolával Stere Constantin, a beszarábiai parasztpárt vezére siet át a folyosón. Megkérek egy ismerős képviselőt, mutasson be neki. Stere tiltakozva emeli fel kezét. — Nem adok interjút. Magam is írok néha s ha mondanivalóm van a nagyközönség számára, megírom magam. De ha beszélgetni óhajt velem, szívesen állok rendelkezésére. Beszélgettünk. Először hetten-hárman álltak körülöttünk. Steve előbb tört németséggel beszél, majd az előadás hevében hirtelen átcsap románba és megkér valakit, hogy tolmácsolja nekem. Érdekes, tudós koponya. A nagy szürke szemekből, melyek erős szemüveg mögül néznek, mély értelem árad. Lényében és felfogásában van valami a Dosztojevszky oroszaiból, valami misztikus erő és hit. A beszarábiai eredet minden bizonnyal mély nyomot hagyott lelkében. Forradalmi lélek, bár nem oszt forradalmat. Németbarátsága miatt sokat támadták és képviselővé történt megválasztása heves vitákat provokált. A parasztfelszabadítás apostola. A parasztképviselők úgy néznek rá, mint mesterre. Miközben beszél, egyszerre többen és többen gyűlnek ke ránk, valóságos gyűrű képződik körülöttünk. Áhítattal hallgatják. A román demokrácia jövőjéről beszél és az európai átalakulást egy vonathoz hasonlítja, amelyen különböző osztályban utaznak az utasok. Vannak, akik első osztályon utaznak és vannak, akik a vonat legvégén lévő teherkocsin. Mindegy. A vonat iránya változatlan és minden kocsi elérkezik rendeltetési helyére. A román demokrácia ma még teherkocsin döcög, de el kell érkeznie oda, ahova az első osztályú utasok. A haladásba fejlődés útja meg van szabva, egyik kocsi sem mehet hátrafelé. Mert ugyanaz a mozdony húzza az összes kocsikat: az emberiség lelkiismerete. — Mi egy világforradalom közepén állunk — mondja mély meggyőződéssel Stere — s ez a forradalom nem kerül el országhatárokat. Egy új internacionális rendnek kell jönnie, mert a régi megbukott. Az új internacionális rend kikerülhetetlen úgy politikai, mint gazdasági szempontból. — Politikai szempontból új rendet kell teremteni, mert a régi csak újabb és újabb háborúkkal tartható fenn. Az emberiség belefáradt a háborúkba. Belátta, hogy minden háború, még a győztes is, veszteséggel és pótolhatatlan értékek pusztulásával jár. A demokráciát élő valósággá kell tenni. Új formákat kell keresni a népek egymás közötti érintkezésére, mert a régi hazug volt s a dolgozó emberiség utálja már a hazugságokat. Az uj nemzetközi szolidaritás . Gazdasági szempontból is szükséges egy uj intarnacionális rend, amely lehetővé teszi a nyers termények igazságos elosztását és megakadályozza, hogy egyik állam kizsákmányolja a másikat, egyik ember a másik embert. Az imperialista-kapialista államok proletárjai között egy új érdekszolidaritási forma van keletkezőben. Ez a szolidaritás a következőelismerésen alapszik: Az iparilag fejlett államok proletariátusa nem veheti fel eredményesen a harcot a kapitalizmus ellen, amíg ezeknek módjukban áll az iparilag elmaradt országok proletárjait velük szembeállítani és kihasználni. Viszont az elmaradt országok proletárjai is csak úgy arathatnak sikert, ha szolidárisak a nyugati munkástömegekkel. Az a véleményem, hogy ebből az új adott helyzetből, nevezetesen a háború előtti viszonyok determinálta különböző proletárérdekek kiegyenlítődéséből csak egy új nemzetközi formája keletkezhetik a munkásszolidaritásnak. Bizonyos, hogy a nyugati országokban a munkásosztály sikere a termelés szociaiizálására vezető utat jelenti. Ha a szocializálás megtörténik a fejlettebb országokban, ez a processzus mindenesetre kölcsönhatást fog gyakorolni a gazdaságilag fejletlenebb országokra is. E kölcsönhatás következtében ezek az országok nem folytathatják a maguk lassú fejlődését, hanem alkalmazkodni kénytelenek a gazdaságilag haladottabb országokhoz. Miként Oroszországban meg kellett csinálni a földreformot a parasztság semlegesítése végett, épugy kénytelenek lesznek az iparilag hátramaradott országok is (a nyugati államok változott viszonyai miatt semlegesíteni parasztságukat s ez csakis a földreform által érhető el. Az iparilag elmaradt országok fejlődésének első föltétele, hogy a parasztság földhöz jusson. Ez nem jelenti föltétlenül a kisbirtokrendszer megszilárdulását, hanem egy olyan paraszt munkáscsoportot, amelynél a munkás nincsen elválasztva munkaeszközeitől A földreform által a paraszt a termelés eszközeinek birtokába jut s ez kiindulópontját jelenti egy igazságosabb és gazdaságosabb termelési módnak. Minthogy a gazdasági élet alapgondolata a csere, az iparilag fejlett országok kényszeríteni fogják Keleteurópa parasztságai az intenzívebb termelésre (a kereslet-kínálat növekvése folytán) s ez a kényszer a mezőgazdasági termelés fejlettebb formáihoz fog vezetni, előbb a szövetkezeti, később pedig egy ma még nem is sejthető rendszerhez. — Az új nemzetközi rend tehát elkerülhetetlen Ma már csak akörül folyik küzdelem, hogy ezt az átalakulást ki irányítsa. Két tábor van a munkásvilágban: az angol vagy nyugati, amely reális es tsz orosz vagy keleti, amely misztikus. Ha az angol és francia munkásságnak sikerül kormányaikat engedményekre bírni, akkor az angol felfogás fog győzni. De ha ez nem a. oldal