Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)
1921-07-22 / 158. szám
asn*r»«amKin-HSF *o'i o^fitTMifrur«** »IftlPdPA Ólai (Kalourár) 5681 tkamns 16 Ara pifyudvarM Is i*W M \ a ; * t, j h » xr* -jailis 22 ZsNnbeszéd a kamarátmn Tehát befejeztetett. Mielőtt befejezetett, minden elvégeztetett Sok fontos törvény megszavaztatott. Stilszerű a szenvedő alakot használni, mert szegény képviselők, akik olyan sokat szenvedtek, amíg a töméntelen munkát elvégezték, most végre megszűnnek szenvedő alakok lenni, mehetnek nyaralni Kétségtelen, hogy ebben az elmúlt időszakban sok fontos munkát végzett a kamara. A legnagyobb teljesítmény az agrárreform volt, de nem kevésbé nagy a pénzügyi törvényjavaslat egyenes, progresszív, jövedelmi, vagyon, fényüzési és ügyleti adószakaszaival, amelyekkel az országot vélik talpraállíthatni. Ne felejtsük el a hadseregre vonatkozó törvényeket sem és említsük meg még a csavargókról és a dologkerülőkről szóló javaslatot, amely ugyancsak ennek az ülésszaknak a presztízsét növeli. Végezetül még a költségvetést is megszavazták s bár a képviselők nagy része még a szünet kimondása előtt tüntetőleg szabadságolta magát, ezt a szemölcsöt leszámítva, mintha nem volna különösebb szépséghibája az elmúlt parlamenti idénynek. És mégis! Az utolsó napok egyikén, amikor épen a költségvetésről folyt a vita, felállott két nemzetiségi képviselő, Brandsch Rudolf szász és Strauber Benno zsidó nemzeti és hozzá akart szólni a tárgyhoz. Az elnök nega engedte őket szóhoz. A sziszok erre azzal feleltek, hogy Brandschkal együtt kivonultak a parlamentből, így is szaporítván a kivonulással tüntetők számát. A zsidó nemzeti képviselők nem cselekedhették ugyanezt, mert sajnos, Csernovic zsidó képviselője, mint legutóbb ő maga panaszolta nekünk, egyedül, nagyon egyedül van az idegen bukaresti palotában. A zsidóságnak ez az egyetlen megbízottja nem is engedheti meg magának azt a kedvtelést, hogy haragszomrádot játszon és hátatfordítson. Az ő jelenléte akkor is fontos, ha a környezet nem is akar tudomást venni róla, ha az elnök megtagadva a parlamentarizmus legelemibb szabadságát nem is adja meg neki a szólás jogát. Strauber doktor két öreg őrködő szemére szükségünk van nekünk, szükségünk van figyelő fülére, egész mivoltára, mert akár hallgat, akár beszél, az életünkkel, a létünkkel demonstrál. Mi nem ragadtathatjuk magunkat hevességekre, nekünk mindig, mindenkivel szemben türelmet kell tanúsítanunk, nem azért, mert ez a görnyedő, szolgai alázatosság, de mert ez a kultúrnépek előzékenysége, a nyugateurópai modor. Másnap, vagy harmadnap, esetleg ötödnap mégiscsak meghallgatnak bennünket. Straucer doktort is meghallgatták. Megkésve, elintézett dolgok zárt kapuja mögött, de mégiscsak meghallgatták. És nem is kényszerűségből Valósággal felfüleltek rá, amint éles érvekre felépített beszédét végigmondta. Még arra is volt ideje, hogy egy-egy megátalkodott antiszemitát kivégezzen. S ez a sokszáz képviselő nemegyszer megtapsolta villogó és talpraesett rögtönzéseit, így teperte le Cuzát, aki ötször egymásután próbálta kizökkenteni konceptusából: ,Cuza úr, ön egy antediluviális politikus”. S az egész Ház nevetve adott igazat neki. Cura valóban olyan politikát képvisel, amely a palába, vagy a mészkőbe ragadt pleozauruszok és ichtyozauruszok otromba csontvázait juttatja az ember eszébe. A legsúlyosabb, bár elegáns vágása azonban a kormánynak és ennek a rendszernek hálott. Ebben az országban a zsidók valósággal törvényenkívüli állapotban élnek. Egyetlen törvény sincs, amely a nagy és hasznos nemzeti kisebbségnek a jogait körülírná. Mindenki tudja, hogy Románia milliós zsidósága milyen jelentős politikai és gazdasági tényező, de végeredményben senki se tudja, senki se akar tudni róla. Csak a közigazgatási tényekből, kérvényekből és beadványokból, itt-ott elhangzott nyilatkozatokból lehet megtudni, hogy az a nép tényleges népe ennek az országnak. Ellenben törvénykönyv nem teríti rájuka védőszárnyait. Más szabályok rendelkeznek a zsidókról a régi királyságban, mások Beszarábiában, mások Bukovinában és az erdélyi zsidóságról is csak a régi törvények védelme gondoskodik. Bezzeg a többi törvényből ki kell hogy vegyük a részünket. Az agrártörvényt a zsidó bérlő és a zsidó földbirtokos ellen is készítették. Az adótörvényeket szintén Mi fizetjük nagyrészt azokat az egyenes, progresszív, jövedelmi, vagyon, fényűzés és ügyleti adókat, amelyek az állam vagyoni helyzetét kiegyenesítik. A hadseregre vonatkozó törvényesei sérintik fazsidóságot, mert fiait ugyanígy odaadja Akafbnának, mint bárki más. Legalsobb egy ujítvány nem árinti, as, amab. A dologtalanokról és a csavargókról szól. Ezzel szemben a költségvetésben egyetlen brani sem szerepel a zsidók kulturális intézményeinek a támogatására. Hiába tanulmányoztam ezt a költségvetést — mondja Straucher doktor — nem láttam benne tételt, amely nekünk szólana. És ezt a súlyos mondatot Strauber már csak a költségvetés megszavazása után mondhatta el, mert előbb a elnök nem engedte szóhoz. Mi nagyon értjük, hogy amikor törvényt követelt ez a mi Strauberünk a zsidók jogainak szabályozására, amikor jogegyenlőséget követelt, az egész parlament frappírozva tapsolt neki; annak az elkeseredett vehemenciának, amely a milliós zsidóság ez egyetlen képviselőjéből beszélt, csak tapsolni lehet. Ezekből a tapsokból születik meg majd holnap a mi igazságunk. Strauber zsidó képviselő beszéde a kamarában „Igazságot várok a poznon államtól a zsidók részére“ — Sérelmek és kívánságok — As DJ Kelet _ Csak röviden számolhattunk be tegnap Strauber zsidó képviselőnek közvetlenül az erdélyi agrárreform megszakatósi után az egész ország zsidósága nevében tett nyilatkozatáról. A kamara egyetlen zsidó nemzetiségű képviselője a következőket mondotta: — A képviselők j jogainak és kiváltságainak a tiszteletben tartása a legelemibb követelmény, amelyet minden parlamentnek szem előtt kell tartania. Ez elemi kötelességévé teszi az elnöknek, hogy minden képviselő jogát kivétel nélkül megvédelmezze, mert az összes képviselők egyenlők. Az elnökség az összes képviselők törvényes védelmezője. Az angol parlament elnökének klasszikus pártatlanságánál fogva óriási tekintélye van. Konstatálom, hogy a mi kamaránkban sem a házszabályt, sem a jóízlés szabályait nem tartják meg. A legerélyesebben tiltakozom az ellen, hogy a költségvetés tárgyalásánál a szólásszabadság megvonása folytán nem tudtam beszélni. Az elnök tiltakozik Straucher szavai ellen, azt mondván, hogy Strauchernek és Brandschnak is megmondotta, hogy meg fogja adni nekik a szót. Straucher a továbbiakban kijelenti, hogy a parlament bezárásának küszöbén a kamarában fontos törvényjavaslatokat tárgyalnak, ami szerinte igen súlyos hiba. .Egyedül védem zsidó népem jogait“ Mégis kénytelen vagyok, — mondja Strauber — hogy megtegyem a nyilatkozatomat, mint itten egyedüli képviselő, aki védem zsidó népemnek a jogait. Kérem tehát, hallgassanak meg, mert mi kötelességtudó polgárai vagyunk ennek az országnak. Gyermekeink katonáskodnak, fizetjük az adókat és küzdünk a román nemzet dicsőségéért Cuza képviselő állandóan sértőleg közbeszól. Dr. Strauber: Cuza úr, ön egy antediluviális politikáé. (Derültség és taps.) Mi, a volt osztrák-magyar monarchia zsidói hazafias, lojális polgárok voltunk; a monarchia összeomlása után román állampolgárokká lettünk és új hazánknak is jó polgárai akarunk maradni. Idézi ezután Alexandrescu szenátornak egy jogi szaklapban írt cikkét, amelynek konklúzióit hamisaknak bélyegzi. A zsidók egyenjogúsításáról a céló törvényt a románok szabadon csinálták meg , ezért a leghatározottabban követeli a békeszerződés szigorú teljesítését . — Nagyrománia része a civilizált Nyugatnak. Alexandrescu szenátor véleménye a külföldön nagyon árt az országnak, mert egyenesen rámutat arra, hogy nem akarják reszpektálni a vállalt kötelezettségeket. Konstatálom, hogy Alexandrescu szenátor a zsidókat a rabszolgaság állapotába akarja visszasülyeszteni. Követelem annak a törvényjavaslatnak mielőbbi beterjesztését, amely véglegesen szabályozza a zsidók helyzetét Romániában és a parlament ismerje el az összes zsidók jogait és védje meg őket a zaklatások ellen. Önöknek tudatuk kell, hogy egy népet nem lehet a törvényszéki jegyzőkhöz benyújtott kérvényekkel emancipálni. Állami támogatást kultúrintézményeinknek Követelem összes kulturális intézményeink elismerését, amelyeknek a román állam kulturális életében oly jelentékeny szerepük van. Őszinte fájdalommal konstatálom, hogy intézményeink összeomlanak, mert az állam önkényesen jár el. — Mint ha fia az országnak, emelem fel hangomat és mondom : Románia ne vezettesse magát a sovinizmus által és gondoljon a háborúban hangoztatott elvekre, melyek megkönnyítették évezredes ideáljának a megvalósítását. Mi zsidók követeljük a legteljesebb egyenlőséget az ország többi állampolgárával (Taps.) Mikor a király Csernovitzban volt azt ígérte, hogy a népek saját nyelvükön fognak tovább fejlődhetni. Hogyan lehetséges mégis, hogy Kisenevben egy hivatalnok bezárhatja a zsidó líceumot? A történelem bebizonyította, hogy veszedelmes dolog az erőszak alkalmazása a kisebbségek ellen. Szeretem Romániát és azért mondom, hogy ne térjenek le a jog utáról. Rámutat végül arra, hogy a háború alatt Bukovinában sok zsidó templom és iskola pusztult el és az állam még semmi támogatást nem adott újjáépítésükhöz. Követeljük tehát — folytatta Strauber — az állam támogatását kultúrintézményeink, árvaházaink felépítéséhez. A költségvetésben — sajnos — nem látn iskoláink részére semmiféle támogatást. Képviselő urak! Igazságot várok a román államtól a zsidók részére.