Uj Kelet, 1921. július (4. évfolyam, 140-166. szám)

1921-07-22 / 158. szám

asn*r»«amKin-HSF *o'i o^fitTMifrur«** »IftlPdPA Ólai (Kalourár) 5681 tkamns 16 Ara pifyudvarM Is i*W M \ a ; * t, j h » xr* -jailis 22 ZsNnbeszéd a kamarátmn Tehát befejeztetett. Mielőtt befejezetett, minden elvégeztetett Sok fontos törvény meg­szavaztatott. Stilszerű a szenvedő alakot hasz­nálni, mert szegény képviselők, akik olyan so­kat szenvedtek, amíg a töméntelen munkát el­végezték, most végre megszűnnek szenvedő alakok lenni, mehetnek nyaralni Kétségtelen, hogy ebben az elmúlt időszakban sok fontos munkát végzett a kamara. A legnagyobb telje­­sítmény az agrárreform volt, de nem kevésbé nagy a pénzügyi törvényjavaslat egyenes, pro­gresszív, jövedelmi, vagyon, fényüzési és ügy­leti adószakaszaival, amelyekkel az országot vélik talpraállíthatni. Ne felejtsük el a hadse­regre vonatkozó törvényeket sem és említsük meg még a csavargókról és a dologkerülőkről szóló javaslatot, amely ugyancsak ennek az ülésszaknak a presztízsét növeli. Végezetül még a költségvetést is megszavazták s bár a kép­viselők nagy része még a szünet kimondása előtt tüntetőleg szabadságolta magát, ezt a sze­mölcsöt leszámítva, mintha nem volna különö­sebb szépséghibája az elmúlt parlamenti idény­nek. És mégis! Az utolsó napok egyikén, ami­kor épen a költségvetésről folyt a vita, felállott két nemzetiségi képviselő, Brandsch Rudolf szász és Straub­er Benno zsidó nemzeti és hozzá akart szólni a tárgyhoz. Az elnök nega engedte őket szóhoz. A sziszok erre a­zzal fe­leltek, hogy Brandsch­kal együtt kivonultak a parlamentből, így is szaporítván a kivonulással tüntetők számát. A zsidó nemzeti képviselők nem cselekedhették ugyanezt, mert sajnos, Csernovic zsidó képviselője, mint legutóbb ő maga panaszolta nekünk, egyedül, nagyon egyedül van az idegen bukaresti palotában. A zsidóságnak ez az egyetlen megbízottja nem is engedheti meg magának azt a kedv­telést, hogy haragszomrádot játszon és hátat­­fordítson. Az ő jelenléte akkor is fontos, ha a környezet nem is akar tudomást venni róla, ha az elnök megtagadva a parlamentarizmus leg­elemibb szabadságát nem is adja meg neki a szólás jogát. Straub­er doktor két öreg őrködő szemére szükségünk van nekünk, szükségünk van figyelő fülére, egész mivoltára, mert akár hallgat, akár beszél, az életünkkel, a létünkkel demonstrál. Mi nem ragadtathatjuk magunkat hevességekre, nekünk mindig, mindenkivel szemben türelmet kell tanúsítanunk, nem azért, mert ez a görnyedő, szolgai alázatosság, de mert ez a kultúrnépek előzékenysége, a nyu­gateurópai modor. Másnap, vagy harmadnap, esetleg ötödnap mégiscsak meghallgatnak ben­nünket. Strauc­er doktort is meghallgatták. Megkésve, elintézett dolgok zárt kapuja mögött, de mégiscsak meghallgatták. És nem is kény­szerűségből Valósággal felfüleltek rá, amint éles érvekre felépített beszédét végigmondta. Még arra is volt ideje, hogy egy-egy megátal­kodott antiszemitát kivégezzen. S ez a sokszáz képviselő nemegyszer megtapsolta villogó és talpraesett rögtönzéseit, így teperte le Cuzát, aki ötször egymásután próbálta kizökkenteni konceptusából: ,Cuza úr, ön egy antediluviális politikus”. S az egész Ház nevetve adott iga­­zat neki. Cura valóban olyan politikát képvisel, amely a palába, vagy a mészkőbe ragadt pleozauruszok és ichtyozauruszok otromba csontvázait juttatja az ember eszébe. A legsúlyosabb, bár elegáns vágása azon­ban a kormánynak és ennek a rendszernek hálott. Ebben az országban a zsidók valóság­gal törvényenkívüli állapotban élnek. Egyetlen törvény sincs, amely a nagy és hasznos nem­zeti kisebbségnek a jogait körülírná. Mindenki tudja, hogy Románia milliós­ zsidósága milyen jelentős politikai és gazdasági tényező, de vég­eredményben senki se tudja, senki se akar tudni róla. Csak a közigazgatási tényekből, kérvé­nyekből és beadványokból, itt-ott elhangzott nyilatkozatokból lehet megtudni, hogy az a nép tényleges népe ennek az országnak. Ellen­ben törvénykönyv nem teríti rájuk­­a védő­szárnyait. Más szabályok rendelkeznek a zsi­dókról a régi királyságban, mások Beszarábiá­­ban, mások Bukovinában és az erdélyi zsidó­ságról is csak a régi törvények védelme gon­doskodik. Bezzeg a többi törvényből ki kell hogy vegyük a részünket. Az agrártörvényt a zsidó bérlő és a zsidó földbirtokos ellen is készítették. Az adótörvényeket szintén Mi fizetjük nagyrészt azokat az egyenes, prog­resszív, jövedelmi, vagyon, fényűzés­ és ügy­leti adókat, amelyek az állam vagyoni helyze­tét kiegyenesítik. A hadseregre vonatkozó tör­vényesei s­­érintik fa­­zsidóságot, mert fiait ugyanígy odaadja Akafbnának, mint bárki más. Legalsob­b egy uj­­ítvány nem árinti, as, amab. A dologtalanokról és a csavargókról szól. Ezzel szemben a költségvetésben egyetlen brani sem szerepel a zsidók kulturális intézményei­nek a támogatására. Hiába tanulmányoztam ezt a költségvetést — mondja Straucher doktor — nem láttam benne tételt, amely nekünk szólana. És ezt a súlyos mondatot Straub­er már csak a költségvetés megszavazása után mondhatta el, mert előbb a elnök nem engedte szóhoz. Mi nagyon értjük, hogy amikor tör­vényt követelt ez a mi Straub­erünk a zsidók jogainak szabályozására, amikor jogegyenlősé­get követelt, az egész parlament frappírozva tapsolt neki; annak az elkeseredett vehemen­ciának, amely a milliós zsidóság ez egyetlen képviselőjéből beszélt, csak tapsolni lehet. Ezekből a tapsokból születik meg majd holnap a mi igazságunk. Straub­er zsidó képviselő beszéde a kamarában „Igazságot várok a poznon államtól a zsidók részére“ — Sérelmek és kívánságok — As DJ Kelet _ Csak röviden számolhattunk be tegnap Straub­er zsidó képviselőnek közvetlenül az erdélyi agrárreform megszakatósi­ után az egész ország zsidósága nevében tett nyilatko­zatáról. A kamara egyetlen zsidó nemzetiségű képviselője a következőket mondotta: — A képviselők j jogainak és kiváltságainak a tiszteletben tartása a legelemibb követelmény, amelyet minden parlamentnek szem előtt kell tartania. Ez elemi kötelességévé teszi az el­nöknek, hogy minden képviselő jogát kivétel nélkül megvédelmezze, mert az összes képvi­selők egyenlők. Az elnökség az összes képvi­selők törvényes védelmezője. Az angol parla­ment elnökének klasszikus pártatlanságánál fogva óriási tekintélye van. Konstatálom, hogy a mi kamaránkban sem a házszabályt, sem a jóízlés szabályait nem tartják meg. A legeré­lyesebben tiltakozom az ellen, hogy a költség­vetés tárgyalásánál a szólásszabadság megvo­nása folytán nem tudtam beszélni. Az elnök tiltakozik Straucher szavai el­len, azt mondván, hogy Strauchernek és Brandschnak is megmondotta, hogy meg fogja adni nekik a szót. Straucher a továbbiakban kijelenti, hogy a parlament bezárásának küszöbén a kamará­ban fontos törvényjavaslatokat tárgyalnak, ami szerinte igen súlyos hiba. .Egyedül védem zsidó népem jogait“ Mégis kénytelen vagyok, — mondja Straub­er — hogy megtegyem a nyilatkoza­tomat, mint itten egyedüli képviselő, aki vé­dem zsidó népemnek a jogait. Kérem tehát, hallgassanak meg, mert mi kötelességtudó pol­gárai vagyunk ennek az országnak. Gyerme­keink katonáskodnak, fizetjük az adókat és küzdünk a román nemzet dicsőségéért Cuza képviselő állandóan sértőleg közbe­szól. Dr. Straub­er: Cuza úr, ön egy ante­­diluviális politikáé. (Derültség és taps.) Mi, a volt osztrák-magyar monarchia zsidói hazafias, lojális polgárok voltunk; a monarchia össze­omlása után román állampolgárokká lettünk és új hazánknak is jó polgárai akarunk maradni. Idézi ezután Alexandrescu szenátornak egy jogi szaklapban írt cikkét, amelynek kon­klúzióit hamisaknak bélyegzi. A zsidók egyen­jogúsításáról a céló törvényt a románok szaba­don csinálták meg , ezért a leghatározottab­ban követeli a békeszerződés szigorú teljesí­tését . — Nagyrománia része a civilizált Nyu­gatnak. Alexandrescu szenátor véleménye a külföldön nagyon árt az országnak, mert egye­nesen rámutat arra, hogy nem akarják resz­pektálni a vállalt kötelezettségeket. Konstatá­lom, hogy Alexandrescu szenátor a zsidókat a rabszolgaság állapotába akarja visszasülyesz­­teni. Követelem annak a törvény­javaslatnak mielőbbi beterjesztését, amely véglegesen sza­bályozza a zsidók helyzetét Romániában és a parlament ismerje el az összes zsidók jogait és védje meg őket a zaklatások ellen. Önöknek tudatuk kell, hogy egy népet nem lehet a törvényszéki jegyzőkhöz benyújtott kérvényekkel emancipálni. Állami támogatást kultúr­intézményeinknek Követelem összes kulturális intézményeink elismerését, amelyeknek a román állam kultu­rális életében oly jelentékeny szerepük van. Őszinte fájdalommal konstatálom, hogy intéz­ményeink összeomlanak, mert az állam önké­nyesen jár el. — Mint ha fia az országnak, emelem fel hangomat és mondom : Románia ne vezettesse magát a sovinizmus által és gondoljon a hábo­rúban hangoztatott elvekre, melyek megkönnyí­tették évezredes ideáljának a megvalósítását. Mi zsidók követeljük a legteljesebb egyen­lőséget az ország többi állampolgárával (Taps.) Mikor a király Csernovitzban volt azt ígérte, hogy a népek saját nyelvükön fognak tovább fejlődhetni. Hogyan lehetséges mégis, hogy Kisenevben egy hivatalnok bezárhatja a zsidó líceumot? A történelem bebizonyította, hogy veszedelmes dolog az erőszak alkalmazása a kisebbségek ellen. Szeretem Romániát és azért mondom, hogy ne térjenek le a jog ut­áról. Rámutat végül arra, hogy a háború alatt Bukovinában sok zsidó templom és iskola pusztult el és az állam még semmi támogatást­­ nem adott újjáépítésükhöz. Követeljük tehát — folytatta Straub­er — az állam támog­atását kultúrintézményeink, árvaházaink felépítés­éhez. A költségvetésben — sajnos — nem látn is­koláink részére semmiféle támogatást. Képviselő urak! Igazságot várok a román államtól a zsidók részére.

Next