Uj Kelet, 1921. október (4. évfolyam, 218-238. szám)

1921-10-14 / 226. szám

CM (KMossvár) m2 liszt 12 Păşi()» a£.* *w.)0r 14 Bécs Béca idegrendcseréib tojtoreás nyugtalan­­ságok áramlanak át Ez a váré■ nagy besag organizmus, amelynek életfunkciója óráról­­órára gyengíti. Súlyosan beteg test, emészti­­ láz, fogyasztja és norontótja. Talán esek az utolsó órái. Aggódva és nyugtalanná n nemLég az emberi szabadság­okra vágyódó világ est aa ״ irtózatos és tehetetlen t­eát. És a romboló betegség nyíg mélyebb­­e, a szovwet legrej­­tettebb életgócaiba fúrja be magát, hogy szét­rombolja é* *­ feleméssze. Ke a betegség pedig olyan epidémia, am­agyet szemben tehetetlen az élniakarás, a továbbjutás vágya, s megta­tolás reménysége. Ennek a betegségnek a bak­tériumai benne vannak a leizaklatott és től­ kavart emberi lelkekben, elkábul tőlük az em­­beri psziché, meginog az egyensúly, melyre az emberi papronok élete ráépült A háború kilendítő és megrázó titokzr­ton ’erői, ezek a délvonib­ox erák sodorják és ragadják tovább a maguk fantasztikus­ zűrzavarát amelybe be­borítják az egész emberiséget. Bécsre tragikus erővel nehezedik az a sors, amelyet kortörté­­nelemnek nevezünk. A világ önmagát kereső vajúdásának minden tiiisis - ■szwaufoitan tük­­rözik ki beteg életéből. A területi romlás, amely természetes következménye vett az elvesztett háborún**, megindította a gazdasági lavinát. A miliárc­­yi értékek elvesztésével be- ־ következett a természetes szegény ég, az el­szegényedés, amelynek fokmérője a pénz. Ebben az elszegényedett és törpévé zsugoro­dott kis államban megmaradt a nagy állami ־ * keretekre épített fő­város, az állami élet szíve, de anélkül, hogy a vérkeringéshez szükséges tápláló anyagokat megszerezhetné. Sosemálló ember nyüzsgő életakarása ez a város, de nin­csenek termőföldjei, amelyek­ ellátnak gaboná­­val, nincsenek ércei kohói számára, nincsen szene a kihűlt ,ggárnemegcék fűtésére, nincs kenyere, nincs munkája. Már évek óta kölcsönökből él — és KS­­CM Önök reményéből. És míg az adósságok hó­­várjába kuszálódik, meglévő értékei és kincsei: a dörgőré kés, a munka vágya sorvad éa pasz­tál. Es véle együtt sorvad ée pasatul az ogász állami élet Antiit ürülnek a magtárak és fo­gyatkozik a hitellehetí­ség, zuhan a pénz vá­­­­sárló ereje, katasztrotalia gye­aságga! híril le a teljes elér­­cég.telőned érig. Az iztár a haldok­lás. A kereskedő, aki árukészletét kénytelen a külföldön, idegen valután vásárolni, mert az . . idegen valutát megfizetni nem tudja és ha már meg tudja fizetni, nem tudja behajtani az elszegényedő fogyasztóközönségen. És ha Bécs külsejében ma is volt.Adó, eleven életee mutat, ez már csek látszat-élet, amelyet a hirtelen ׳'. összeropográs követ De ez a látszat is «ahrte romboló gyorsasággal tűnik el A kereskedő, aki idegen valután vásárol, már­­ csak idegen valután, — amely viszonylagosan­ stabil, — akarja továbbadni árucikkeit. Ameddig a köv»­­let tart, mert a jó valutára idegenek rávetik magukat a koronákban megbecsült értékekre és mert megfizethetik, veszik és szállítják a maguk piacára. Évek óta meghidult folyamat Bécs kifosztása. Mükines­sa mojrok mellett tömegcikk, bátor, szőnyeg rohem.és gyorsa­sággal tűnik el a bécsi piacról. Ma már Bécs­­nek nincs semmije. A kereskedő csak eladni tud, vásárolni nem. A raktárak kiürültek, üre­sek az üzletek polcai Tergaelés n­ 008. Miből lenne ? Egy állam, amelynek­ hatmillió lakosa van és arra van utalva, hogy csak fogyasszon. Először felegye azt, amije van, aztán azt is, ׳, amije n­incs. Minden tőke kimerül produkció ’ nélkül, az állami tőke is. Az, ami Ausztriá­ban az elessorban Bécsben ▼ftn, a gazdasági «■M.­­ Ez a gazdasági összeomlás, az elszegé­­nyetés, az eladósoga, az éhezés természetes következménye a tömeg­nyugtalanság, a boldo­­gulás keresése. Természetes következménye a politikai kapkodás, a politikai konjm.,­­ura fel­­éledése, az elnyomott és lappangó erők feltá­madása. A lelki egyensúlyává megingatott tö­­megek a magok egzisztenciá is lesújtottságukat termé­­szetesen hajlandók átültetni az állami berendezkedés hibájává. Az ifjú köztársaság olyan időkben támadt, amikkel megküzdeni gigászi harc bármilyen állami berendezkedés­­nek. De mert a köztársaság a háború után keletkezett és a háború után a béke következ­­tébe­n keletkeztek az állam egzisztencián* bajai ia,*« fanatikus tömeghit a köztársaságban látja a katasztrófa forrását Es ellhez járul még a világreakció hallának is, amely itt tudja a legmélyebb örvényt kavarni. A köztársasági­­ B66ft«t G•­ft köztáraaági Ausztriát soha nem­­­iönjojjelte annyira a reakciós monarchista­ puccs veszed­elme, mint mostan. Nemcsak azért, mert a nyulatmagyarországi krízis egyszerre akuttá tette ezt a bujkáló kórt, nemcsak azért, mert a legitimista Magyarország csapatai felfegyverzet­­ten állanak az osztrák határon, hanem azért, mert Bécs ma a legszegényebb. Koldus. Ki­gyengült n­evezet, amely ellentállásra képtelen. Talán rázúdul a tizedik csapás is és Bécs, amely az utolsó években az ideális szabad­sá­­gok földje volt, ismét császárváros lesz. Lueger szelleme már kisért, az antisze­­mitizmus pedig mindig a reakció előszele. Lehet, hogy a bécsi Burgba be fog köl­­tözni Habsburg Károly, vele a szabadságok elnyomása, a formaeszme és az új háborúk gondolata. Ez azonban olyan elbukás lenne a demokráciának, a szabadság szellemének olyan összeomlása, amely maga alá temetné egész­­ Európát. Megegyeztek Velencében Ausztria és Magyarország megbízottai Sopron׳ ban népszavazás lesz — Ausztria népszavazást követel Dé­lirolban -- Berchtold gróf a monarchista mozgalom élén — Az új Kelét tnden­téjátó! — Bécs, október 12. Bécs hangulata nyo־ rasztó. A nyugatmagyarorsági krízist talán megoldotta a velencei konferencia, de nem oldotta meg azt az uj krízist, amelyet a nyu­gatmagyarországi esem­ények jók. bontották ki. A nyug­atmagyarországi kém •3 már fábro­tolódott es * Melyére lépett • monarchia kérdése. W *ben a Legnaaztöbb nipek terjednek el a monarchisták puccstervéről, amely talán a közeli órákban valósággá fog válni. A munkás­­zág fegyverben áll és így várja az elkövetke­­zettde fenyegető esem­ényeket. A nagynémetek, akik a német birodalom­­mal való egyesülés hívei, tehát H­absburgek­enesek, követelik az egész osztrák nép felfegyverzését. Közben a *nonareisták־ agitációja mind erőtel­jesebb és nyittabb. Monarchista röpcédulákat osztogatnak az *­teákon, amelyben arra szólít­ják fel a katonákat és munkásokat, hogy pár­­toljanak át a magyarokhoz, akik a császárt hozzák Bécsbe. Nyugatmagyaron mág elvesztette tehát ered­eti jelentőségét, & köztársasági állam­­for !A viaskodik a császárságga­L A lapok klikk a m­estr• «Mata propaga­nda résztel­nek a névsorát, amelyet a munkásság vezetői állítottak össze. A munkásság vezérei és a nagynémet párt bi­zalmi férfiéi felszólították a kormányt, hogy monarchista mozgalom vezetőit tartóztassa le. A nagyném­etek és a munkások a maonarchis­­ták elvini akcióban együtthaladnak. A monar­­­chista mozgalom központja Bécsben Berchtold volt külügyminiszter, Stindelhofgassei palotájá­ban ▼an. Itt állandóan sok nagyér tiszt­­a tartál­­os­kodik. A kormány mindent elkövet, hogy meg­tegye a szükséges intézkedéseket a köztársa­ság védelmére és ebben az összes parlamenti pártok támogatására számíth­at. A monarchista­­puccs sikere nem is a belső öröktől függ, nem az osztrák monarchista m­egszervezettsé­­gétől és felkészültségétől, még csak nem is a magyar m­onarchsták esetleges fegyveres tá­mogatásától, han­as egyéb külső erőktől. A hatalmi érdekek nagy kuszáltságától, h­ogy— előre legalább is úgy látszik, — a monarch­is• ták hasnak hasznot, mert a exláv éa •lan Hlenfét,­­egalAMiisplIlanatsyling kéj- • ve* a bari lata politikanak. • A velencei konferencia lényegében szin­tén nem egyéb,­­mint a szláv és olasz alfémet megnyilatkozása. Olaszország ugyanis vesze­­delmesnek tartja a sztár­gyűrűt, amely azzal keletkezne, ha Nyugatmagyarország osztrák kézbe menne át Ausztria már úgyis közeláll a kisantanthoz és lényegében nem lanya­vá­ Irazfal Jugoszlávia és Csehszlovákia között. Az ilyen területi alakulat erősítené Jugoszláviát, amit Olaszország,­­amelynek az Adrián félteni­­valói vannak, veszedelmesnek tart. Viszont Jugoszlávia és Csehszlovákia részt akarnak דא^יזט a velencei konferencián^ mert as «•Kirák énekeken keresz­­tül meglátták a saját érde­keiket 18. De Dolla Torette egész nyíltan megmondotta Schober kancellárnak Bécsben, hogy Olasz­ország szerencsétlenségnek tartaná, ha a nyugati ,magyarországi kérdésbe Csehszlovákia és Jugoszlávia beavatkozna. A velencei tárgyaláson ezért sürgette Della Torette külügyminiszter a békés meg-­ egyezést. A Stefan­ ügynökség jelentése szerint­­a m­egegyezés tényleg létre- jött. A keddi megbeszéléseken, amely éjfélig tar­­tott, már a részletekig eljutottak. Schober karcellár a tárgyalás félbeszakítását kérte, h­ogy Delia Társaival tanácskozhassál Szerda délelőtt folytattál­ a tanácskozást, amelyről azonban hivatalos jelentést nem adtak ki. Hír szerint Sopronban és környékét­ népszavazást fog­­nak elrendelni. Ausztria azonban ebbe a népszavazásba csak akkor egyezik bele, ha Déltirolban is népsza­­vazást rendelnek el és ha Sopronért kárpót­lást kap. A szerdai üllésen már mgállapodtak minden részletkérdésben, összeállították a jegyző­könyvet, amelybe belefoglalták az elért ered­­ményüket .. .azokat a módozatokat, amelyekkel

Next