Uj Kelet, 1921. december (4. évfolyam, 264-290. szám)

1921-12-04 / 267. szám

8 tokipit, amelynek «­határozó szerep» vo­lt Hor­mánia fejlődésiben, hanau 1 « korona nemzeti egység szimbóluma is. A koronát meg kell védeni arrogáns izgatásoktól és tendenciózus nyilatkozatoktól. Ertiatie Gnerman szociáldemokrata­ kép­viselő társai nevében kijelenti, hogy a bizalmi indítvány ellen szavazott ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a liberálisok mellett szava­zott volna. A parlament tehát, miután ez a műtvihar is elmúlt, nyugodtan folytatja munkáját. A fiz­­k­ali bizottság már elkészítette a királynak átnyújtandó választ és azt holnap a kamara plénmja elé terjeszti. A válaszfeliratot hétfőn nyújtják át a királynak. Az új választójogi törvényjavaslat A szenátus hétfőn fogja megkezdeni a választójogi törvén­yjavaslat tárgyalását, melyet a kormány a parasztpa­­ttal történt a jogálapo­­dáshoz híven már módosított is. A tervezet szerint a választójogi törvény az egész országra szóló egységes intézkedéseket fog tartalmazni. A választások titkosak lesznek, a szavazati jog pedig általános, egyenlő és kötelező. Várme­­gyénként a képviselők száma az ötöt nem ha­­ladhatja meg, a kétszázezer lakónál nagyobb városok külvárosait pedig a környező falvakkal együtt külön kerületekbe osztják. Ezzel a ren­­delkezéssel — úgy tudják — a liberálisok bukaresti eshetőségeit akarja a kormány csök­­keríteni. Másik lényeges változtatás, hogy az új törvény a papok és tanítók passzív választó­­jogait, elveszi. Ezt a módosítást nem a paraszt­párt kívánta,­ sőt parasztpárti politikusok kije­lentették, hogy a papok és tanítók jogának ilyen csorbítása ellen minden erejükkel küzdeni fognak, mert ismeretes, hogy a parasztpártban nagyon sok a pap és tanítóképviselő. A választójogi törvényt a kor­r­ány na­­gyon sürgősen kívánja tető alá hozni. Kor­­rmánykörökben szerzett értesüléseink szerint a javaslatból legkésőbb egy hónap alatt״•törvény lesz és további egy hónap után, miután a szükséges előmunkálatokat elvégezték kiírt­ák ezs­­­t­alános válasz­­tásokat Averescu tábornok utolsó­­kihallgatása alkal­­mával meggyőzte a királyt az uj választások szükségességéről és az uralkodó a miniszter­­elnök előterjesztéseihez hozzá is járult. A választójogi törvényt érvérét után­ a munkáskotosítás egységesités­ről es kiterjesz­­téséről szóló törvényjavaslat kerül־ soru, me* lyet a munkaügyi minisztérium a* napodban a Ház elé terje!־ zt. Ezenkívül még a kötelező társadalmi segélyről, valamint a gyermekek ellátásáról szóló törvényeket tárgy­alja le a je­len ülésszak. . A nemzeti párt és a kormány között megindult tárgyalások mára már előbbre ha­ladtak. A nemzeti pártok már nem­ zárkóznak el olyan mereven a megegyezés elöl és azt hangoztatják, hogy ha együttműkükkről nem is, de fegyverszünet megkötéséről lehet szó. Argatoianu belügyminiszter, aki a tárgyaló!•«­­!•az a kormány megbízásából vezeti utalt arra a veszélyre, melyet a liberálisok hatalomra jutása jelent A liberálisok — mondotta Arge­­toi­a­nu — ha maguk vezetnék a választásokat, semmiesetre sem törnék, hogy­ a nemzeti párt metnöködve kerüljön ki a választásokból. — Állami zsidó taníókép is Lit­­vániában, Romából jelentik. A litván nems­­zítgyűlés mostanában tárgya­lta azt a törvény­javaslatot, amely az új alkotmány értelmében a zsidó nemzeti kisebbség számára tanítóképző intézetet biztosít. A tárgyalás rend­eiről heves volt és kín­ői.ősképen nem a nemzetiségiek tá­á­madták, hanem a szocialisták, akik elleneztek mindenféle vallási oktatást. A keresztény de­mokraták szintén ellenezték a tanítóképző in­tézet felállítását különösen azért, mert ezel is szolgálatot tesznek az oroszosítási mozgalom• r­ak. Dr. • Szoloncscsik a zsidó ügyek minisztere hosszú beszédben igyekezett az el­enzéki érve­ket megsemmisíteni. A törvényjavaslatot azután­ első olvasásban elfogadta a litván nemzet­­׳ gyűlés. _ l Vmárnan. 1951• f. fv■ ?1 7.• 'h_ Uf KFXFT Ami­ Leszed Golczi­hsz­sirio fölült ׳ . — Az Új Kelet tudósítójától — . Az Új Kelet megírta, hogy a világ egyik legkiválóbb orientalistája, Goldzieher Ign­u­ meghalt A kurzus, mint ism­eretes, a világhírű tudóssal ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint minden más zsidóval szemben és Gold­­zieharnek, aki magarság számára 18 igen jelentős kulturérték volt, megtagadta azt a végső tisztességet, amely az Akadémia törpéi* □ea is kijár. Ezzel a reakciók felfogással szem­ben a világ minden tájáról a részvét nagy megnyilatkozása: érkeznek hozzátartozóihoz é­ a legnevesebb akadémiákon emlékbeszédeket tartanak Go­dzicher Ignác föl­ött. A nagy szel­­lem iránt való hódolatot méltóan egészíti ki aez az arabnyelvű jítászbeszéd, amelyet tanítványa, Miskici Acdalah, egy mezopotámiai ifjú tör­tett a nagy mester sírja fölött. A beszédet azért is érdemesnek tartjuk a k­ielésre, mert nagyjelentőségű arab-zsidó kulturális kés poli­­tikai vonatkozásokat tartalmaz. A beszéd így hangzik: ״ Goldziehe״־־ Ignác, halhatatlan magyar sírjánál hulljanak arab könnyek is. A magy­a r­emz­­, de különösen a sa­nyargatott magyar zsidóság bíiiszka lehet, hogy annyi szenvedés, megaláztatás , megvetés között is meg tudja mutatni az irigykedő világ■ nak, m­lyen nagy tehetségeket tud adni az emberiségnek. A tudományos világon k­ívül keve­sen tud­­ták itt Magyarországon, micsjd a lángelme­re 1- 11­k ebben az emberben. De a külföld előtt és különösen a Keleden .׳ az arab nemzetnél fogalom volt mindig Goldzieher neve. A zsidóság kiváló fiát veszítette benne, de az, arab nép, egy na­gy mestert fényforrást, melynek sug­arai átvilágították arab népünk faji hagyományait, hitünk derűjét, borúját és műveltségün­ket. ־ Goldzieher mély szaktudoményával orien­­tatiita kollégáira b ^négy befolyással volt az arab kérdése!■׳ bei; — a mi apostolunk volt­­ a Nyugaton Ezért mi arabok forrón szeretjük öt­n3 benne a­z»­dóságot, melyet mindig test­­vérnépnek tartot­unk. Némuljon el a tusakodás, szűnjön meg a harc e szent pillanatban, az a szakadék : Pa­les­tina amely a két testvérk­épet elválasztja ma egymás­tól. •Goldziehor lángelméje ennek lehetőségét az erő egységesítésében látja: v­­it a vállhoz, kezet a közben ugy haladjon a szemita faj dicsőbb préje felé. Zsidó testvéreim, mindezt átérezve az arab nemzet veletek együtt gyászolja és siratja fiatokban az ő vérét, az­ ő apostolát is•! De siratlik én is, szeretett ‘professzorom, én, aki m״*,sze, messzi S­iria és Mezopotámia sivatagjaitól, Ninive romjai mellől, világrésze­ken és óceánokon át,­mint a tudomány szomo­r­os vándora idevergődtem, hogy láthassalak •48 !«Ugassalak és a te tengernyi tudományodból néhány morzsát felszedhessek! • Siratom benned az arabok igaz barátját. Eszembe jut most­­az a jelenet, amikor tavaly hetvenedik születésnapodon az ünneplők kö­zött én is egy arab verssel kedveskedtem ne­­ked. Te feleletül könnyes szemekkel hozzám közeledtél és megöleltél ezen arab szavak ki­­séretében: ״׳— E­gész életemen át nagyon szerettem a te népedet, amely az én fajom is és érte éltem. Ha visszatérsz hazádba, mondd meg ezt a testvére­dnek is! A kor? elragadott körünkből, de a te hal­­hatatl­an nevedet örökre megőrzi az arab nép szivében. Én láttadak és hallgzattalak téged, te nagy mester! S ha visszamegyek Keletre az én né­­pem közé, parancsod szerint elmondom majd, amit láttam és hallottam a nagy Goldziehertől. És fiz arab nép meg fog engem hallani. Szi­­vete zár téged és megáldja a nemzetet és­ a testérnépet, amely a nagy tudóst és pártfogót adta nekünk ״ . A pesti zsidó hitközség elöljárósága Gold­­zieher׳ Igeié emléke megörökítését h­­ározta el és elren­delte, hogy a tudós arcképet a díszte­rem részére megfestett és hogy fényt létesít, amelynek löres­elméből 01T•“*“־ dományos munkásságot fog honorálni, amely belekapcsolódik ez elhunyt Goldzieher irodalmi működésébe. Elhatározta továbbá azt is, hogy a hitközség könyvtára dr. Goldaeher Ignác könyvtár névvel ruháztassék fel és elhatározta, hogy a tanulóifjúság részére megiratja Goldz'C-éll-tratMtl• ■IMI Harc Sopronért # — Az Uj Retet tudósítójától — BÁcs, dec­s. A Sopronért való küzdelemben magyar és osztrák részről is teljes erővel vonulnak fel az érdekeltségek. Ilyenkor, mint rendesen, mind­két tábor túlkapásokkal vádolja egymást. Amint az természetes, úgy magyar, mint osztrák részről anyagi eszközöket is­­bocsátottak az agitáció rendelkezé­sére. Az osztrák agitácó egyik fegyvere a ״!V־ r freie Burgenländer“ című napilap, melynek tartalma kizárólag a burgenlandi kérdésnek van szentelve. Az osztrák agitáció másik szerve a: „Burgen­länder Heimatsdients“ (Burgenlandi Honszolgálat). Ennek a szervezetnek Bécsben és Wiener­ Neustadt­­ban van irodája. Az iroda agitációját különböző plakátok formájában is végzi. Ezek közt egy hatal י8זח plakát a déli va״ út és az osztrák állami vasu­t Sopron, illetve Bruck irányában tartó vonalának minden pályaudvarán ki van ragasztva. A plakát evvel a kérdéssel kezdődik: ״ Soproni ön?“ Hangu­­latos, erős agitatív tartalommal iparkodik hatni a burgenlandiakra. Ez mondja, hogy Burgenland Sop­ron nélkül csonka és hiába csatolják Burg­enland­ot Ausztriához, annak lakosságára Sopron nélkül a nemzeti és gazdasági elsatnyulás vár. ״ Sopro­nak, otthon és idegenben! Nincs messze a nap — s­ob f®l a falragasz — amikor dönteni fogtok sorsotok felett. Teljesítsétek kötelességteket. Még nincs meghatározva a szavazós pontos napja, de ha ez a nap elérkezik, a szavazás egészen biz­tosan titkos lesz. Helyt állunk ezért a kijelentésünkért. Nyugod­­tan adjátok 10 szavazatotokat, nem történhetik semmi bajotok !* A falragasz közli további, hogy az utazás Sopronba mindenki számára díjtalan lesz,­­ és amint az már ilyenkor lenni szokott, a szavazók ״ összes élelme zési költs­égeit is megtérítik. A Bécsből Sopron felé tartó vonatokon igen sok burgenlandi magyar és német fa utazik. Kontyk természetesen soproniak is. Tudósítónk tanúja volt annak, hogy egy a Burgenlandba utazó katona ho­gyan agitál meg két soproni utast.­­ — Na — mondja a katona a két nőnek — maguk is nemsokára futni fognak. — Miért futnánk mi — mondják a nők — mikor mi már húsz év óta Sopronban lakunk ? . — No és mi lesz magukból, n­a magok .Ma­gv­a­­rországnál maradnak? Sopron csak egy döglött város lesz, 11a Burgenlandtól elszakítják. — Azt mondja meg nekünk, katona úr, mikor lesz már rége a sok pasazusnak? » Táskáikból ez igazolványok egész lépróját kerítik elő. Egy igazolványt arról, hogy Sopronból a Burgenlandba utazhassanak. Egy igazolványt arról, hogy Burgenlandiból a régi Ausztria területére lép­hessenek. Pecsétek, aláírások tömege & nyomtatott 8 dűlőkön. — Mi mindenesetre Sopronban maraditnok, akár Magyarországé lesz, akár Ausztriáé. Csak a hivatalnokok fognak onnan elmenni. Mindenesetre szeretnénk már túl lenni esen «a dolgon, mert»már jó lenne tudni, hogy hová tartozunk. Az emberek általában fáradtak. Károly, Lehár, Ostenburg, Héjjas után remépt és végleges állapotot akarunk. Sopron hovátartozandóságának kérdése tényleg döntő az egész Burgenlandra. Már csak azért is, mert annak déli része valósággal el van Sopron nélkül zárva az északi résztől. Az osztrák kormány épen azért már most szorgalmazza a megegyezést a magyar kormánnyal arra az esetre, ha­ Sopron Magy,Írországé maradna. Ausztria ebben az esetben a legteljesebb mértékben rá van utalva arra, hogy a magyar kormány engedélyezze a Sopron és kör­nyéki vasúti vonalon az átmeneti forgalmat­ a Bur­genland déli részébe. A­­ magyar kormány állítólag már hozzá is járult ezekhez a megegyezésekhez. Így a többi közt biztosította Ausztriának a Penge jogot a soproni vasúti vonalakra, vagyis az osztrák vonatok használhatják a magyar állami vasutak síneit. Az északi Burgenlandból a déli Burgen­­land felé.­­ Evvel egyidőben azonban az osztrák közle­­kedésü­gyi minisztériumban már kidolgozták azoknak a vasúti vonalaknak a tervét, amelyeknek Sopron elvesztése esetére direkt kapcsolatokat teremtenek a a déli Burgenlandhoz. Ezeknek a terveknek a meg­valósítása elé ,­ ez időszerint leküzdhetetlen pontban akadályok merednek.

Next