Uj Kelet, 1922. január (5. évfolyam, 1-23. szám)

1922-01-14 / 11. szám

Díj (botansz) 5682 Mut II. Sambal, 1922 NnaFli I Mragyypnik.iynmT A gyarmat ! Szánalommal és részvéttel mondo­gatjuk gyakran: szegény Ausztria! vagy szegény Németország! szegény Török­ország ! jaj szegényeknek, mert legyő­­zöttek, egy életen át kell dolgozniok, fizetniök a hódító hatalmak számára. A győztes ország boldog piedesztáljáról mondjuk ezeket a szánakozó szavakat, mert magunkat másmilyeneknek, jobb helyzetben levőknek tudjuk. De jönnek az erdélyi politikusok s követ dobnak boldog nyugalmunkba. S rémülettel jut eszünkbe a klasszikus jelenet a bolodok­­házából, az egyik beteg értelmesebbnek látszik mint a másik s a látogató cso­dálkozva kérdi végül egytől, hogy az a másik voltaképen miért is van ebben az intézetben. Fölényes mosoly feleli: „A szegény kolosid Napóleonnak kép­zeli magát". Nos­, ahogy mi az erdélyi politikusok leleplezit,mert tudomásul vesz­­szük, ijedelemmel állapítjuk meg, hogy talán mi magunk­..- is lakói vagyunk ama intézetnek, magunk is valami téves rögeszme folytán Napóleonoknak képzel­jük magunkat s mind ilyenek mondjuk szánakozó és fölényes mosollyal, jaj szegény megvert, legyőzött népeknek. Az egyik erdélyi politikus egészen nyíltan hangoztatja, hogy Órománia Erdélyt, mint hódított tartományt, mint gyarmatot kezeli. A másik ezt másként fejezi ki, nem mint megállapítást, hanem mint követelést s egy úgy hangzik: Erdély az erdélyieké. A harmadik a keserű humor felsőbbségével konstatál dolgokat, mondván: "Bukarestben min­denki mosolyog már az erdélyieken, akik olyan jó palik, hogy mindent, amit követelnek rajtuk, megfizetnek. Mielőtt ezt a rejtélyesen hangzó mon­datot megmagyaráznánk, vissza kell idéznünk a múltat, egy alig féléves ese­ményt. Történt, hogy a Sfatul Negus­toresc bukaresti alelnöke, egy volt sze­nátor leült az íróasztalához, számot vótt szám után s furcsa eredményre jutott. Kiszámította, hogyha Titulescu új adói mindenütt rendben befolynak, ha az uj vámokat és illetékeket mindenki befizeti, akkor épen négyszer annyi jövedelme van az államnak, mint amennyit a költségvetés előirányoz. A meglepő fel­fedezéssel a Sfatul Negustoresc alelnöke s néhány tekintélyes tagja felment Ave­­rescuhoz és megkérdezte tőle, hova lesz­nek a fölösleges milliárdok. A tábornok ironikusan nevetett, kinyújtotta szikár mutatóujját s mintha csak a szivarja füstjét legyintette volna el vele, mon­dotta : eh, ez mindig így volt! Akkoriban nem értettük meg teljesen, hogy mi volt mindig így, az-e, hogy az állam sok fölösleges milliárd itt­ szedett be, vagy az, hogy a sok felesleges milliárd, se szó, se beszéd, elszelelt az államkasszából. Hallgassuk­­ csak végig a negyedik politikust, aki inkognitóba rejti humo­rát. (Inkognítóját meg kell őriznünk, de humorát át kell adnunk a nyilvá­nosságnak.) Így szól: Erdélyben min­denki komolyan veszi, az új adókat s mindenki fizet. A zsidók fizetnek, mert ez már vérükben van. A magyarok fi­zetnek, mert a románok ügyelnek rájuk, a románok fizetnek, mert a magyarok ügyelnek. A szászok, mert a többi há­rom ellenőrzi. Nem így Romániában. Ott minden anya gondosan három fiat v­­ül. Az egyiket Bratianunak, a másikat Averescunak, a harmadikat Take Jo­­nescunak. Ha szül még egy negyediket, azt a parasztpártnak bocsátja rendelke­zésére, mert nem lehessen tudni, hátha uralomra jut. Nos, minden kormány idején van a jó román anyának egy fia az adókivető bizottságban, aki gon­dosan ügyel rá, hogy a testvérek meg ne rövidüljenek és ja írbenments, ne­hogy egy báni adót fizessenek. Ez a katasztrófa nem is következik be soha, Óromániában senki nem fizet. Titules­cunak tehát ki kell vetnie négyszer ennyi adót, hogy Nagyromániának egyetlen negyedéből, Erdöyből előteremtődjék az a pénzösszeg, amit a büdzsében előirá­nyoztak. Ez nemcsak adóban van igy, minden más tekintetben meghódított gyarmatnak tekintik Erdélyt, elveszik a vasúti kocsijait s csak úgy adja vissza, hogyha Erdély ott vásárolja minden áruját. Minthogy ez képtelenség, nap­nap után egyre több kocsi marad üre­sen Óromániában és Erdély közlekedés­ügye megbénul. Folytassuk? Nem, pe­dig van még adat és bizonyíték, amely a regát könnyelmű rosszindulatát bizo­nyítja. Amire nekünk nem az a meg­oldásunk, hogy Erdély az erdélyieké, mi az­­egységesítés álláspontján vagyunk. Mi azt követeljük, legyen egységes Er­dély Óromániával és vagy fizessen Órománia is mindent becsületesen, vagy tanuljatok ti erdélyi anyák és szüljetek négy különböző pártállású fiat. *.i*V*? rwSE ..vt- . A Briand-kormány lemondott Bizalmatlanság Cannesért — Briand távirata Lloyd Georgehoz — Mi lesz Can­nessel és Genuával ? — Poincaré az a­ kormányelnök-jelölt Franciaországban összegről. Franciaország és Belgium a jóvátétel összegéből semmit sem engedett, csak a fizetés módozataira adott könnyítést­­N­émetországnak. A könnyítés voltaképen abból áll, hogy Németországnak tartozása egy részét kell kész­pénzben fizetnie, másik részét természetben­­teljesítményekben fizetheti, moratórium kér­­dése felett még nem is döntöttek. A francia kamarának azonban már ez is sok volt. Először pénzügyi bizottság, azután a különböző pártárnyalatok keresték fel távira­taikkal a Cannesben tanácskozó Briand mi­niszterelnököt és követelték ezeket az enged­ményeknek a visszavonását. Legutóbb a repub­likánus párt elnöksége táviratozott Briandnak és közölte vele, hogy semmiféle engedményről szóló szerző­­dést nem fog a párt ratifikálni. A republikánus párt pedig tudvalevőleg a kamara legnagyobb pártja, amelynek 240 kép­viselő tagja van. E párt állásfoglalása egy­úttal a kamara állásfoglalását is jelenti. Briand e táviratok hatása alatt tegnap félbeszakította cannesi tanácskozásait és vissza­utazott Párisba, hogy személyesen tájékoztat­hassa a kamarát cannesi magatartásáról. A kamara tegnapi ülésén részletesen beszámolt a konferencia munkájáról és világpolitikai okok­kal indokolta magatartását. A kamara többsége azonban nem érte be Briand magyarázó szavai­val, nem tudta és nem akarta megérteni ennek az új politikának a szükségszerűségét.­­A kamara többsége Briand ellen szavazott és megvonta a miniszterelnöktől bizalmát. Ezek után Briand az Elsieébe ment, ahol nyom­ban átnyújtotta Millerand köztársasági elnök- ' Az Új Kelti tudósítójától 'Páris, január 12. A cannesi konferencia tanácskozásai előreláthatólag meg fognak sza­kadni és a megkezdett békemű újból súlyos krízisbe jut. Franciaországnak ebben a pilla­natban nincsen kormánya: Briand beadta, lemondását és Millerand még nem nevezte ki utódát. A cannesi konferencia pedig Franciaország rész­vétele nélkül egy lépéssel se juthat előre, mert hiszen a tanácskozások most épen a francia­angol védőszövetség kiépítése körül folynak. Franciaországnak jelenleg nincs kormánya, mert Briandtól a francia kamara megvonta bizalmát. A francia kormányválság világpolitikai jelentőségűt nem lokalizálható Franciaország belső életére, mert e krízis megoldásától függ egész Európa jövendő sorsa és a pacifizmus sorsa is. Briand bukását az idézte elő, hogy a francia minisz­terelnök, külpolitikai belátásokból, magáévá tette Anglia békepolitikáját és Németországgal szemben engedményeket helyezett kilátásba. A francia kamara, amelyet még mindig en­gesztelhetetlen gyűlölet fut Németországgal szemben, még ezt az óvatos és szelíd békülési politikát is túlságosan soknak tartotta és lemondásra kény­szerítette­­Briand miniszterelnököt, aki pedig nem volt németbarát. Briand lemondásának előzményei a can­nesi konferencia legutóbbi tanácskozásaira ve­zethető vissza. A konferencia az ülésszak első napjaiban a német­ kérdés megoldására új ter­vet dolgozott ki és fogadott el. E terv szerint anyagi áldozatot voltaképen csak Anglia ho­zott, mert lemondott a jóvátételből a rezeső

Next