Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-14 / 105. szám

Vasárnap, 1922. május 14______ vánság azért is jogos, mert a magukat zsidóknak valló ügyvédek nem egy alig számottevő töredékét alkotják a kolozsvári ügyvédi kamara tagjainak, hanem legalább ötvenöt (vagyis az összes zsidó kamarai tagok kilencven százaléka) van köztük olyan, akik — bár nem személyes okokból, — de el­lenzik, hogy a vezetőségben olyan ember képviselje őket, aki nem vallja magát zsidónak. Jazz — La bella (Andalúzia — . Még egy konstancai visszaemléke­zés. Ha nem untatja önöket, kérem, hallgassák meg. Vasárnap volt, eső szitált, amikor elhagytuk a mecsetet. Egy jóravaló török emberrel sétáltunk, aki az imád­kozó mintán között volt, érdeklődött Transsylvánia ügyei iránt, mit lehetne behozni onnan Konstancára, érdemes-e üzletileg ellátogatni ebbe az ország­részbe. — Amúgy is érdemes — mondjuk neki — csodaszép vidék. Nyáron meg pláne. Jó fürdőhelyek vannak errefelé, nyugodtan lehet pihenni. Hallgat fél percig bölcsen a muzul­mán. — Pihenni itt is lehet — szólal meg — Konstanca keletebbre fekszik. Szép vidék ? Átmegyek Konstantiná­poly­ba, annál szebbet nem nyújthat Erdély. Csak üzletileg érdemes Erdélybe menni. És nagyot, világfájdalmasat sóhajt és újra mély hallgatásba sülyed. Ovidius szobra mellett elváltunk. — Szelam alejhám! Bólogatott a fejével, utána néztünk. Bölcs kimértséggel ballagott, Ovidius is nézte, a nagy száműzött irigyelte bizonyára ezt a fatalistát. Visszafordultunk és a Bristol pin­céjébe vonultunk egy kis nemzetközi művészetre, amelyhez plakátok meg röpcédulák százai invitáltak. Az ember lebotlik végül a művészet szerény, de dobosszagú hajlékába és oldalt észre kell vennie a zenekart, amely bolondos instrumentumokkal re­cseg és püffög, dobol és tikoltoz. A nagydobos, aki egy személyben üti a dobokat és a háromszöget, monoklival a szemén röhög minden belépőre, éne­kel és ülőtáncot produkál. _ Egy vallásos fiú is jött velünk. Ő döngött szegény ettől a levegőtől. Nem akart ott maradni velünk, érezte, hogy baj lehet még ebből. A Sátán ott settenkedődik — mondá — az ilyen helyeken. Már távozott volna, ha nem jelentkezik egy pincér. Hitsorsos. — Leben und leben lassen. Miért veszi el a jövedelmemet ? — Ehhez azután igazán nincs jogod — kapacitáltuk. Jó fiú volt és ott maradt. Föllépett először Daisy, egy nyúlt ábrázatú szende szőkeség. Végigjárta az összes angol gyarmatokat, Indiában is föllépet, Ausztráliába is bekukkantott, egy kicsit Kanadában művészkedett, Newyork varietéin táncolt, a legjobb akarattal sem lehetett őt falusi naivának tekinteni. De ahogy ott szerepelt piros foltokkal bánatos kék szeme alatt, az ember azt hitte, tegnap szökött meg a zárdából. Ez nem hozta a bűnt. Nem. Miatta nem kellett félni a Sátántól. De búgott és harsogott a három szál zenekar. Új attrakció következett. A lámpákat kioltották, csak az öltöző felől hasadt elő nagyon kevés világosság. A parkett közepére a pincér kis szőnyeget terített. Feszült csönd. A zene is elnémult. Egy hosszú feketeség a terem kö­zepére rohant, rézből való pántok és a gyöngydísz, ami keblei selyemtakaróját födte, összeverődtek és valahogy úgy zizegett, mint tikkasztó nyári napon, ha gyik vagy kigyó fürgéskedik az avaron. * Artikulátlan, bolond, néger­ indulót kezdett a zene és a villanykörték ki­­gyultak megint. Néger leány táncolt idegbontó tro­pikus táncot a szoba közepén. Felső teste csupaszon fénylett, a lépései, mint a zsiráfé, a tartása is, de a mozdulatai, keze tekergetődzése, lomha, érzéki vo­­naglása már az óriás-kigyót sejtették. Ez a Sátán volt. A zsiráf nem egé­szen, de a kigyó. Már az Édenben sok bajt csinált és bizony a konstancai Me­tropolban sem szelídült meg. Barátunk lecsüggesztette a fejét, valamit morgott, talán — osámnit, bo­­gadnit — vezekelt, egyszer az asztal alá hajolt, mintha keresett volna va­lamit. Bizonyára a mellét verdeste. Vége a táncszámnak. — Megyek innen — mondta vallá­sos barátunk egy remete önmegtaga­­dásával. — Ne menj — marasztaltuk — a krízisen túlestél. Nincs már vesze­delem. — Nincs ? Ide nézz ! Rámutatott a programra. La bella-Andaluzia. Nagy füttyszó, síp, dob és cintá­nyér. A kasztanyett is belecsapott az épületes koncertbe. És kiperdült egy mokány, vastaglábú barna leány, dob­bantott és széleseket ugrált és hozsmár kendőjét lengetve vidáman csattogtatta a kagylókat. Valahogy az asztalunk közelébe ke­rült és valaki megjegyezte:­­ Jó bőr! — Meghiszem azt! — felelte a spa­nyol nő hamisítatlan dob utcai pesties­séggel és tovább lejtett. Később civilben odajött az aszta­lunkhoz. — Üljön le, művésznő! — Dehogy ülök, dehogy ülök, nem­­ látjátok, micsoda sólyomszemekkel néz­i ide a tulaj. Egy sampusst ha rendeltek, nem mondom ! ! — Nem rendelünk! Nem sértődött meg. Másfél évtizedes művészi pályájáról tartott előadást. A pálya tizenöt esztendeig a király­ utcai Tropaderoból a nagymező­ utcai Jardin de Parisig ide-oda pendlizett, de most a tizenhatodikban kilengett a Fekete­tenger partjáig. Mert kérlek alássan, a sok tánc megviseli ám a lábakat és a tengeri iszap, mondják a doktorok, fölszívja a fájást. Erről jut eszembe, nem rendelhetek egy üveg borocskát, hogy ne koppanjon már a szeme annak a haszonleső embernek. — Nem rendelünk ! — Látom, nehéz ütegekkel van dol­gom. Jó, rendeljetek hát egy feketét. Rendelni akartunk, de az odahívott pincér súgott valamit La bella Anda­lúzia fülébe, mire a művésznő köszönés nélkül átperdült egy asztalhoz, amelynél egy monoklió férfi ült behűtött pezsgő mellett. Távozáskor barátságosan odaintett felénk. — Patikára adjátok, amit nálam megspóroltatok ! A spanyolos bucsúzkodás stílszerű fináléja volt a jazz-estnek. Barátunk a maradék vízzel leöntötte a kezét.* Másnap délelőtt egyedül sétáltam a téren. — Szervudz! — szólt le hozzám a spa­nyol nő egy elegáns hotel ablakából, annyi meghittséggel, mintha tizenöt éven át táncpartnere lettem volna — szervusz smupján. A fekete árával adó­som maradtatok. Add ide! (sz. i.) ÚJ KELET A franciák visszavonulnak Gémlából A kisantant is távozással fenyeget­ ­ Az Új Kelet A francia lapok egyöntetűen ama véleménynek adnak kifejezést, hogy az orosz válasz elfogadhatatlan és nem más, mint kommunista védőbe­széd, amely proklamálja az antago­­nizmus és a civilizáció alapelvei kö­zött. A francia sajtó meg van győ­ződve, hogy az oroszokkal minden további vita hiábavaló. A Havas­ügynökség jelenti: Franciaország helyzete teljesen tiszta. A francia kül­döttség nem fog aláírni semmit. Meg­tartja akciószabadságát és az esetle­ges további vitákban úgy Francia­ország, mint Belgium csak félhivatalosan vennének részt. Barthou Csupán arra szorítkozik, hogy egy egyszerű dek­larációt szerkesszen, amelyben kije­lenti, hogy nem ellenzi a konferen­cia elnapolását, de nem ellenzi egy az oroszok által javasolt szakértő bizottság megalakítását sem. A fran­cia delegáció valószínűleg indítvá­nyozni fogja, hogy a konferencia hétfőn vagy kedden tartsa utolsó teljes ülését. Az „Echo de Paris“ írja, hogy a francia kormánykörökben csodálkoz­nak Lloyd George intencióin, hogy a kelet- és középeurópai kérdést felveti a konferencián. Barthou, a francia delegáció elnöke — írja tovább a lap — precíz utasításokat kapot, hogy a konferencián az erre vonatkozó ja­vaslatot utasítsa vissza. A kisantant delegátusai tegnap ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy ha a konferencián napirendre tűznék a magyar és bolgár kisebb­ségi kérdést, akkor eltávoznak a konferenciáról. Más jelentés szerint Nincsics kö­zölte Schanzerrel, hogy ez esetben napirendre tűznék az olaszországi jugoszláv kisebbségek helyzetét. A Petit Journal levelezője írja Gom­á­­ból, hogy a kisantant delegátusai meg vannak győződve arról, hogy az orosz válasz után hiábavaló az oroszokkal való to­vábbi tárgyalás­ tudósítójától . Az olaszok még remélnek . Olasz politikai körökben remélik, hogy lehet kivezető utat találni egy olasz-orosz egyezményre. Az olasz sajtó szerint Lloyd George és Schan­­zer hajlandók az oroszokkal folytatni a tárgyalásokat. A kisantant, a fran­cia és belga politikai körökben az oroszok válaszjegyzéke kellemetlen benyomást tett, annál is inkább, mert a legfontosabb problémákat megoldat­lanul hagyta. A lap a válaszra Lloyd George magántitkára az an­gol delegáció nevében kijelentette, hogy az orosz válasz felett még nem alakult ki a delegáció megnyugtató véleménye. Mindenesetre az a körülmény, hogy Oroszország a béke mellett foglal ál­lást és csatlakozik a békeszerződéshez, alapul szolgál az albizottság válaszá­hoz, amely a választ meg is fogja adni. ‘ A Reuter jelenti Londonból. Az angolok felfogása szerint az orosz jegyzék válasz alapjául fog szolgálni. Feltétlenül bizonyos, hogy Anglia a tárgyalásokat tovább folytatja és nem nyugszik bele, hogy a magántulajdon kérdése a béke ellen való küzdelem alapjául szolgáljon. Az angol király nem tárgyalhat Milleranddal György angol király Belgiumból Franciaország északi részén át Bou­­logneba utazott, ahonnan visszatért Angliába. A király szigorú inkog­nitóban utazott és ezért nem tehe­tett eleget Millerand kérésének, aki találkozni szeretett volna vele. A párisi „Cablegram“ közlése szerint Lloyd George táviratilag kérte György angol királyt, hogy északfranciaor­­szági látogatása alkalmával Millerand él­ Poincaróval való találkozást ke­­r­dje. Lloyd George e táviratban rá­is utal arra, hogy nem tartja helyén­­v­dónak, hogy angol király bizalma­s­an tanácskozzon a köztársaság elnö­­kével. Ebből is látszik, hogy Anglia patikai frontja egységes Franciaor­­sággal szemben. Nem lehet visszautasítani — mondja Schanzer Schanzer újságírók előtt a gé­­nuai helyzetről az alábbiakban nyi­latkozott : — Az­­oroszok érdekeik védel­mében jobban tették volna, ha a vitát a memorandum alapján foly­tatják. A válaszjegyzők polémikus része dicséretére válhatik Csicserin­­nek, de ezenkívül a válasznak pozi­tív része is van, a szakértői bizott­ságok kiküldésére vonatkozó javas­lata, amelyet a hatalmak tárgyalni fognak. Ugy­an, mint Fucha kije­lenthetjük, hogy a javaslatot nem lehet visszautasítani megvizsgálás nélkül. Az olasz kormány reméli, hogy a garanciális szerződés létre­jön. Nyílt szakítás felé A „Temps“ közli Génuából. A konferencia Franciaország és Anglia közt a nyílt szakítás felé gravitál. Oroszországot és Németországot egy­más karjaiba hajtották. A két ország közti szövetség megváltoztathatja Európának a versaillesi szerződésben megrajzolt új térképét. Franciaor­szágban a legutóbbi politikai esemé­nyek következtében félnek, hogy az angol rokonőrzés nagyrészt az orosz­német szövetség oldalára áll. Ha Német- és Oroszország egy úton haladna, Franciaország helyzete kétségbe­esetté válik. Franciaország angol támogatásra nem számíthat, nem csoda tehát, ha Franciaország a Ruhr-vidék ha­ladéktalan megszállását követeli. A zsidó kisebbségi jogok ügye Gónuában Génua, május 12. A zsidó delegá­ció főtitkára, Lev Mockin másfélórás beszélgetést folytatott a litván dele­gáció vezetőjével, Galwanowszky miniszterelnökkel. A beszélgetés a litván zsidók nemzeti kisebbségi jo­gairól folyt. Mockin figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy nemcsak a zsidóság létérdeke a litván alkot­mányban lefektetett zsidó nemzeti­ségi jogok respektálása, hanem a litván kormányé is, amelynek az alkotmány alapján kell állania. Gal­wanowszky miniszterelnök sajnálko­zását fejezte ki dr. Szoloveicsik mi­niszter visszalépése fölött és biztosí­totta Mock­int, hogy a zsidók nemzeti autonómiája Litvániában érintetlen marad. . Az örmény delegáció is nemzeti otthont kíván Génua, május 12 Az örmények delegációja, amelyet Sh­irwan Zadde és Agaronion törökországi örmények vezetnek, egy örmény nemzeti ott­honnak török fenhatóság alatt való létesítését kívánja. Ez az otthon az örmények kívánsága szerint a nép­szövetség ellenőrzése alatt álljon. A memorandumban a delegáció hivat­kozik a zsidó nemzeti otthonra és kijelenti, hogy az örmény nemzeti otthont a franciák és angolok egy­­képen támogatnák. 3. oldal TáblaQyeQBs méretben, lámpaárut, kristályfehér lámpacső és csiszolt üveg­árukat, demisonokat raktárról azonnal szállítunk 1262 Ausländer Testvéreit Cluj—Kolozsvár, Plata M. Viteazul (v. Széchenyi-tér) 39 Telet. 9—54. En-gros­s En-detaill Cukorka és­­ csokoládé I raktár StTT Lusztlg és Nussbächer Cal. Regele Ferdinand 31. I Szállítunk postán, utánvét mellett.

Next