Uj Kelet, 1922. június (5. évfolyam, 118-139. szám)
1922-06-01 / 118. szám
Csütörtök. 1922, Junius 1 Miért nem rendezték meg a kincstári bonok ügyét Mi történik a párisi tárgyalásokon. A külföldi pénzcsoportok feltételei — Az I/J Kelet bukaresti munkatársától — ■ Románia legsúlyosabb problémáinak egyike kétségkívül a kincstári jegyek konszolidációja, amelyről eddig minden hatalomra került kormány azt állította, hogy a legrövidebb idő alatt meg fogja oldani. Most, a liberális kormány megbízásából Victor Antonescu, Románia párisi követe folytat tárgyalásokat ezirányban, amelyeken a pénzügyminiszter is személyesen vesz részt. A lapok után bejelentett előzetes megegyezésről még nem lehet szó. Hosszú tárgyalások kevés eredmény, ezzel lehet talán legjobban jellemezni a kincstári jegyek konszolidációjának a dolgát, amely lassanként a román pénzügyi élet teogeri kígyója lesz A hónapokig trtó tárgyalások eddig ugyanis csak azzal végződtek, hogy Antonescu több oldalról biztató ígéreteket kapott és sikerült neki a párisi lapokban néhány interjút elhelyeznie. Ezután táviratilag Párisba hivatta a pénzügyminisztert, hogy a dolog érdemi részét illető megállapodásokat kösse le ő, minthogy úgy a francia, mint az argói pénzcsoportok, amelyekkel eddig tárgyalások folynnak, olyan kikötéseket kívánnak tenni, amelyeket Románia nem akceptálhat, mert azok az állam pénzügyeibe való beavatkozással majdnem egyértelműek voltanak. Feltétlenül jól informált és beavatott forrásból most a következő információkat adták a pénzügyminiszter párisi útjának tuljdonképeni céljairól és a kincstárir jegyek visszaváltási akciójának helyzetéről: — A lapok tévesen, közölték azt, hogy a pénzügyminiszter egy külföldi kölcsön lekötése céljából utazott Párisba. Amikor ő utazását elhatározta, akkora külföldi kölcsönről szó még nem esett. Victor Antonescu, Románia párisi követe hívta a pénzügyminisztert Párisba, márpedig Antonescu külföldi kölcsönről semmiféle tárgyalást nem folytatott. Ebben az ügyben egyedül a miniszterelnök lépett "érintkezésbe még Germában az antant vezető pénzügyi embereivel, akik akkor a konferencia ideje alatt i■ is tartózkodtak. Az ő megbeszéléseinek, amelyeknek nagyrészt informatív jellege volt, így eredményei id.is lehettek, mindössze azt tudjuk, hogy az angolok nem mutatnak különösebb hajlandóságot arra, hogy Romániának hitelt nyújtsanak. Nem is titkolták, hogy csak abban az esetben lehetne az ő támogatásukra számítani, ha ugyanaz a tőkéscsoport, amely a kölcsönt adja, jelentős érdekeltséget vállalhat a román petróleumban. Erre az angolok annál is inkább súlyt helyeztek, mert az orosz petróleumszerződés megkötése után amúgy is azon igyekeznek, hogy vagy letörjék a román petróleum konkurenciáját, vagy a román vállalatokat is a saját konvernjük érdekkörébe vonják. Az angoloknál tett lépések tehát a kölcsön ügyében nem jártak eredménnyel. Ettől azonban teljesen függetlenül folytak tovább a franciákkal a kincstári jegyek konszolidációjáról megkezdett tárgyalások. Egymilliárd 300 millió francia frank értékű kincstári bon van most forgalomban, amelyek kamatterhe is is olyan nagy, hogy annak rendezése külön nagyszabású pénzügyi tranzakciókat igényel. Antonescukövet egy pénzcsoporttal kezdte meg tárgyalásait, amelynek élén Zaharov ismert bankár áll, akinek neve a legutóbbi időben egy párisi lap megvásárlásával kapcsolatosan szerepelt. A Zaharov-csoport csak a kincstári jegyek visszaváltása és a kamatfizetés rendezése dolgában folytatott tárgyalásokat. Az eléggé ismeretes tervek szerint a konszolidálás munkája abban állana, hogy a francia csoport a magánosoktól megváltaná kincstári jegyeket s azokat a saját tárcájában összpontosítaná. " — Vájjon eredményes lesz-e ez a megoldás, még csak sejteni sem lehet. A franciák ugyanis maguk nem igen rendelkeznek azokkal az összegekkel, amelyek ennek a tranzakciónak keresztülviteléhez szükségesek, ők is angol pénzcsoporthoz fordultak, hogy közösen bonyolítsák le az üzletet. A nehézségek azonban már itt megkezdődtek. Az angolok biztosítékokat kértek. Miből fogja Románia fizetni a tőkéscsoportnak a kamatjárulékokat, amelyek fizetése már most nehézséget okoz, s amelyet eddig csak úgy tudtak megoldani, hogy a kincstári jegyeket meghoszszabbítoták, s a kamatokat is nagyrészt kincstári jegyekben fizették. A pénzügyminiszter szilárd elhatározása, hogy semmi egyéb biztosítékot nem ad, minthogy az állami költségvetésben előirányozza a kamatfizetésre szükséges összegeket. A franciák hajlandók volnának ezt elfogadni, az angolok viszont nem elégszenek meg ennyivel. Nekik tárgyi bizonyítékok kellenek, a vámbevételek egy részének, avagy a kiviteli illetékekből eredő jövedelmeknek lekötése. Ebbe Vintila Bratianu, mint elutazásakor mondta, semmiesetre sem egyezik bele. Hogy ilyen módot miként végződnek a tárgyalások, tudni nem lehet. Dr. Zigró Miklós kisebbségi miniszter ma levelet intézett Bratianu miniszterelnökhöz, amelyben közölte vele, hogy állásáról lemond. A Radar nagyváradi szerkesztője felkereste Zigre minisztert, aki kijelentette, hogy a hir megfelel a valóságnak. Május 20-án már azzal az elhatározással jött el Bukarestből, hogy benyújtja lemondását, de a miniszterelnök iránt érzett tisztelete és a pártfegyelem arra késztették, hogy Bratianu hazaérkeztéig várjon vele. Lemondásának oka, hogy az a felfogásbeli különbség, amely az egységesítés idejének és módjának megválasztásában közte és az illetékes tények között fontorgott, nem tette lehetővé koncepciójának e téren való érvényesítését. Egyéb felfogásbeli különbségek is arra bírták, hogy megváljon állásától. A külföldről visszatért miniszterelnököt Bukarestbe való megérkezése alkalmával ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A pályaudvaron a kormány képviseletében Florescu miniszter jelent meg, a fővárost Draniceanu, Bukovinát Kotinca és Beszarábiát Inculet képviselte. Erdély nevében is megjelent egy kiküldött. Bratianut megérkezésekor a többszáz főnyi tömeg meleg ovációban részesítette. Különböző testületek sorra üdvözölték. Az üdvözlésekre a miniszterelnök röviden válaszolt és kijelentette, hogy mindanyiszor, amikor alkalma lesz Romániát a külföldön képviselni, arra fogja a fősúlyt fektetni, tudja meg mindenki, hogy Románia erős hatalom és Európának e részében mindenkor a béke őre. A miniszterelnök ezután a lakására hajtatott, ahol sorra fogadta politikai barátait és tájékozódást szerzett az aktuális problémákról. Beavatottak szerint a miniszterelnök az információk alapján végkép lemondott a nemzeti párttal való megegyezés reményéről. Szűkebb környezetének kijelentette, hogy minden energiát most a párt Általában az a vélemény, hogy a kincstári jegyek ilyen módon való konszolidációja nem fog lendíteni az ország valutáris és pénzügyi helyzetén. A kamatterhek ugyanazok maradnak, a kincstári jegyeket nem vonták, vissza a forgalomból, csak egyetlen kézbe összpontosítják. Kérdés, hogy ezzel nem kerül-e a lei sokkal veszedelmesebb helyzetbe, mint eddig volt, mert hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a franciák, ha üzleti szempontjaik úgy kívánták, nem haboztak egy pillanatig sem éa úgy változtatták a lej árfolyamát a párisi tőzsdén, ahogy az nekik a legjobban megfelelt. Javulás ezen a réven nem várható. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a kincstári jegyek konszolidálása után könnyebben jut az állam nagyobb külföldi kölcsönhöz. Kiknél és milyen feltételek mellett, még csak sejteni sem lehet. Az angolok nagyon szigorúak, ott az eddigi lépéseknek nincs meg az az eredményük, amit jelentettek a londoni és párisi táviratok is. A hajlandóság megvan arra, hogy a Rotschild csoport a kölcsönt megadja, ellenben a biztosítékok, amelyeket kérnek, nagyon súlyosak. A miniszterelnök párisi tartózkodása utolsó napjaiban kölcsönügyben tárgyalt, hogy amilyen eredménnyel, azt még nem hozta nyilvánosságra. Alig hihető, hogy nagyon kecsegtető ígéretekkel jött volna haza, máskülönben megvárta volna akincstári jegyek dolgában létrejött előzetes megállapodások véglegesítését. A nemzeti párttal való megeredményes belső munkaképességének és fegyelmének megteremtésére kell koncentrálni, mert a kormány csak így skerülheti el válságát. A Constantinescu és Vintila Bratianu között fennálló ellentéteket minden jel szerint áthidalták, kölcsönös engedmények alapján. A gazdasági természetű kérdésekben a javadalmi miniszter álláspontja érvényesül, a politikai taktika szempontjából a pénzügyminiszter felfogásának megfelelően fog eljárni a kormány. Erre a megegyezésre vezethető vissza Maniu kijelentése, hogy a nemzeti párt már Constantinescu iránt sem viseltetik bizalommal és teljesen függetlenül fogja a parlamenten kívüli akcióját lefolytatni. A liberális párt egysége ilyen, formán a központban biztosítottnak látszik, a vidéki szervezetekben azonban még mindig vannak súrlódások. A „Lupta“ jelentése szerint a beszarábiai liberálisok között ismét súlyos konfliktus támadt. Az összeütközés középpontjában Zaouletz miniszter áll, akinek személyével a beszarábiai szervezet egy része nincsen bizalommal. Inouletz ugyanis megtartotta a beszarábiai parasztpárt vezetését és ugyanakkor az ottani liberális párt elnökévé is megválasztatta magát. A pótválasztások újabb eredményeiről a következő jelentések érkeztek: A fogarasmegyei zornesti kerületben Jonica mérnököt választották meg liberális programmal Pusodriu nemzetipárti ellen. Az aradmegyei Ianeuban ugyancsak a liberális Pavel Dirlea győzött, a nemzeti párt és a parasztpárt jelöltje ellen. A szatmármegyei Caraseuban Juan Craciu liberális és Voicu Nitescu nemzetipárti között pótválasztásra kerül sor. Lemondott Zígre miniszter A miniszterelnök feladta egyezés reményét. A pótválasztások újabb — Az Uj Kelet tudósítójától — Az Ipar és Kereskedelmi Bük Részvénytársaság Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc utca) 49. sz. Elvállal átutalásokat Magyarország, Németország és Csehszlovákiába napi v. fix ár mellett ÚJ KELET 3. oldal Nagysomkaton a szavazást felfüggesztették és három nap múlva fogják folytatni. Élesben Banescu, a kolozsvári liberális szervezet elnöke, kerül pótválasztásra, Raducanu parasztpárti ellen. Banescu 1700, Raducanu pedig 1400 szavazatot kapott. Az „Epoca“ jelentése szerint a parasztpárt vezetősége felkérte az erdélyi nemzeti pártot, támogassa a pótválasztása a Raducanu megválasztását. Amenynyiben ez nem volna lehetséges, a parasztpárt visszavonja Raducanu jelölését. A Temestorontúli Módosban Reiter liberálist választották meg egyhangúlag. Beszarábiában a Balti kerületben Botnariu Stefan parasztpárti lett a képviselő. Cetatea Albaban Deutsch liberális és Ismailban Chirilov ugyancsak liberális párti. ^ ^ ^ ^ ^ Milliárdos vagyoncsempészés Bécsben Az Új Kelet biesi tudósítójától A Bécsben székelő Finanz-Landesdirektion, Alsóausztria pénzügyigazgatásának legfőbb szerve, a legközelebbi napokban a hivatalhoz érkezett jelentések alapján egy olyan vagyoncsempészési ügy részleteit fogja megvizsgálni, amelynek méretei minden eddigi méretet meghaladnak. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a bécsi pénzvilág egyik legismertebb szereplője egész vagyonát svájci értékekben mentette át s ezzel az állammal szemben tartozó adókötelezettségei alól is, a jelek szerint, jó sikerrel kibújt. A szóbanlevő pénzember, akinek neve szokatlanul nagyarányú árukiviteli üzletek révén vált a pénzvilágban sokat emlegetetté, nagy svájci vállalatoknál rendelkezik igen tekintélyes érdekeltséggel. Az osztrák nyomornak és valutafelbomlásnak ez a nagysikerű vámszedője nemcsak azokat a jövedelmeket tudta ügyes manővírozással elleplezni, a valutabejelentési határnapon, amelyek őt Svájcba helyezett tőkéjéből gazdagítják, hanem újabban is az összes illetékes fórumok megkerülésével jelentékeny vagy önrészeket tudott Svájcba kimenteni. Érdekes, hogy svájci részesedése révén osztrák százmilliókba menő árfolyamnyereségeket is ért el, amelyeket az ő álláspontja szerint bejelenteni nem is volt köteles. A Finanz-Landesdirektion aktái oly tényállást derítettek fel, amely szerint a szóban levő osztrák nábob svájci angazmányai a svájci frank ma kurzusa szerint mintegy ötvenmilliárd korona adóalapnak felelnek meg. Minthogy pedig az osztrák vagyon megadóztatására érvényben levő törvények az ilyen összegű vagyonoknál az adót a teljes vagyon 60 százalékában állapítják meg, az ügy mai állása azt a tényállást adja, hogy az alkalmazottai státusának megtizedelésére kényszerülő osztrák köztársaság egyetlen elefánt pénzember ravaszsága, erőszakossága és korrupciója révén számos milliárdot kitevő osztrák koronával károsodik. — Buenos-Ayres-i levél. Argentina fővárosából levelet irt az Uj Keletnek egy Temesvárról odaszakadt zsidó kereskedő. Érdekes sorait kivonatosan itt közöljük : Buenos-Ayresnek hárommillió lakosa van. Az óriási forgalmú városnak azonban nincsen ipara s egész szükségletét külföldről szerzi be. Eddig főleg Északamerikából és Angliából importált, de most — a nagy valutadifferencia miatt — az argentínai kereskedők nem vásárolhatnak a régi piacokon hanem Európából igyekeznek a szükséges cikkeket beszerezni. Néhány hónap óta e tekintetben különösen Csehszlovákia és Magyarország jutott előtérbe, de Romániából is érkezett már egy kevés áru Argentínába. Nagy tere volna itt — szól a levél — az erdélyi gyapjúiparnak, mert az országnak óriási a szükséglete s a szállítás nem ütközik nehézségekbe.