Uj Kelet, 1922. június (5. évfolyam, 118-139. szám)

1922-06-01 / 118. szám

Csütörtök. 1922, Junius 1 Miért nem rendezték meg a kincstári bonok ügyét Mi történik a párisi tárgyalásokon. A külföldi pénzcsoportok feltételei — Az I/J Kelet bukaresti munkatársától — ■ Románia legsúlyosabb problémái­­nak egyike kétségkívül a kincstári jegyek konszolidációja, amelyről ed­dig minden hatalomra került kor­mány azt állította, hogy a legrövi­debb idő alatt meg fogja­ oldani. Most, a liberális kormány megbízásából Victor Antonescu, Románia párisi követe folytat tárgyalásokat ezirány­­ban, amelyeken a pénzügyminiszter is személyesen vesz részt. A lapok után bejelentett előzetes megegye­zésről még nem lehet szó. Hosszú tárgyalások kevés eredmény, ezzel lehet talán legjobban jellemezni a kincstári jegyek konszolidációjának a dolgát, amely lassanként a román pénzügyi élet teogeri kígyója lesz A hónapokig t­rtó tárgyalások eddig ugyanis csak azzal végződtek, hogy Antonescu több oldalról biztató ígé­reteket kapott és sikerült neki a pá­risi lapokban néhány interjút elhe­lyeznie. Ezután táviratilag Párisba hivatta a pénzügyminisztert, hogy a dolog érdemi részét illető megállapo­dásokat kösse le ő, minthogy úgy a francia, mint az argói pénzcsoportok, amelyekkel eddig tárgyalások folyn­nak, olyan kikötéseket kívánnak tenni, amelyeket Románia nem akceptálhat, mert azok­ az állam pénzügyeibe való be­avatkozással majdnem egyértel­műek voltanak. Feltétlenül jól informált és beava­tott forrásból most a következő in­formációkat adták a pénzügyminisz­ter párisi útjának tuljdonképeni cél­jairól és a kincstári­r jegyek vissza­váltási akciójának helyzetéről: — A lapok tévesen, közölték azt, hogy a pénzügyminiszter egy kül­földi kölcsön lekötése céljából uta­zott Párisba. Amikor ő utazását el­határozta, akkora külföldi kölcsönről szó még nem esett. Victor Antonescu,­ Románia párisi követe hívta a pénz­ügyminisztert Párisba, már­pedig Antonescu külföldi kölcsönről semmi­féle tárgyalást nem folytatott. Ebben az ügyben egyedül a miniszterelnök lépett "érintkezésbe még Germában az antant vezető pénzügyi embereivel, akik akkor a konferencia ideje alatt i■ is tartózkodtak. Az ő megbeszélé­seinek, amelyeknek nagyrészt infor­matív jellege volt, így eredményei id.is lehettek, mindössze azt tudjuk, ho­gy az angolok nem mutatnak kü­lönösebb hajlandóságot arra, hogy Romániának hitelt nyújtsanak. Nem is titkolták, hogy csak abban az esetben lehetne az ő támogatásukra számítani, ha ugyanaz a tőkéscso­port, amely a kölcsönt adja, jelentős érdekeltséget vállalhat a román pet­róleumban. Erre az angolok annál is inkább súlyt helyeztek, mert az orosz petróleumszerződés megkötése­­ után amúgy is azon igyekeznek, hogy vagy letörjék a román petró­leum konkurenciáját, vagy a román vállalatokat is a saját konvernjük érdekkörébe vonják.­­ Az angoloknál tett lépések tehát a kölcsön ügyében nem jár­tak eredménnyel. Ettől azonban tel­jesen függetlenül folytak tovább a franciákkal a kincstári jegyek kon­szolidációjáról megkezdett tárgyalá­sok. Egymilliárd 300 millió francia frank értékű kincstári bon van most forgalomban, amelyek kamatterhe is is olyan nagy, hogy annak rendezése külön nagyszabású pénzügyi tranz­akciókat igényel. Antonescu­­követ egy pénzcsoporttal kezdte meg tár­gyalásait, amelynek élén Zaharov ismert bankár áll, akinek neve a legutóbbi időben egy párisi lap meg­vásárlásával kapcsolatosan­ szerepelt. A Zaharov-csoport csak a kincstári jegyek visszaváltása és a kamatfize­tés rendezése dolgában folytatott tár­gyalásokat. Az eléggé ismeretes ter­vek szerint a konszolidálás munkája abban állana, hogy a francia csoport a magánosoktól megváltaná kincstári jegyeket s azokat a saját tárcájában összpontosítaná. " — Vájjon eredményes lesz-e ez a megoldás, még csak sejteni sem le­het. A franciák ugyanis maguk nem igen rendelkeznek azokkal az össze­gekkel, amelyek ennek a tranzakció­nak keresztülviteléhez szükségesek, ők is angol pénzcsoporthoz fordultak, hogy közösen bonyolítsák le az üz­letet. A nehézségek azonban már itt megkezdődtek. Az angolok bizto­sítékokat kértek. Miből fogja Romá­nia fizetni a tőkéscsoportnak a ka­matjárulékokat, amelyek fizetése már most nehézséget okoz, s amelyet eddig csak úgy tudtak megoldani, hogy a kincstári jegyeket meghosz­­szabbítoták, s a kamatokat is nagy­részt kincstári jegyekben fizették.­­ A pénzügyminiszter szilárd el­határozása, hogy semmi egyéb biz­tosítékot nem ad, minthogy az állami költségvetésben előirányozza a kamat­fizetésre szükséges összegeket. A fran­ciák hajlandók volnának ezt elfogadni, az angolok viszont nem elégszenek meg ennyivel. Nekik tárgyi bizonyí­tékok kellenek, a vámbevételek egy részének, avagy a kiviteli illetékek­ből eredő jövedelmeknek lekötése. Ebbe Vintila Bratianu, mint eluta­zásakor mondta, semmiesetre sem egyezik bele. Hogy ilyen módot mi­ként végződnek a tárgyalások, tudni nem lehet. Dr. Zigró Miklós kisebbségi minisz­ter ma levelet intézett Bratianu minisz­terelnökhöz, amelyben közölte vele, hogy állásáról lem­ond. A Radar nagy­váradi szerkesztője felkereste Zigre­ minisztert, aki kijelentette, hogy a hir megfelel a valóságnak. Május 20-án már azzal az elhatározással jött el Bukarestből, hogy benyújtja lemondását, de a miniszterelnök iránt érzett tisz­telete és a pártfegyelem arra késztették, hogy Bratianu hazaérkeztéig várjon vele. Lemondásának oka, hogy az a felfogásbeli különbség, amely az egységesítés idejének és mód­jának megválasztásában közte és az illetékes tények között fontorgott, nem tette lehetővé koncep­ciójának e téren való érvényesítését. Egyéb felfogásbeli különbségek is arra bírták, hogy megváljon állásától. A külföldről visszatért miniszter­elnököt Bukarestbe való megérkezése alkalmával ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A pályaudvaron a kor­mány képviseletében Florescu mi­niszter jelent meg, a fővárost Dra­­niceanu, Bukovinát Kotinca és Besz­­arábiát Inculet képviselte. Erdély nevében is megjelent egy kiküldött. Bratianut megérkezésekor a több­száz főnyi tömeg meleg ovációban részesítette. Különböző testületek sorra üdvözölték. Az üdvözlésekre a mi­niszterelnök röviden válaszolt és ki­jelentette, hogy mindanyiszor, ami­kor alkalma lesz Romániát a külföl­dön képviselni, arra fogja a fősúlyt fektetni, tudja meg mindenki, hogy Románia erős hatalom és Európának e részében mindenkor a béke őre. A miniszterelnök ezután a laká­sára hajtatott, ahol sorra fogadta politikai barátait és tájékozódást szer­zett az aktuális problémákról. Beava­tottak szerint a miniszterelnök az információk alapján végkép lemondott a nemzeti párt­tal való megegyezés reményéről. Szűkebb környezetének kijelentette, hogy minden energiát most a párt Általában az a vélemény, hogy a kincstári jegyek ilyen­ módon való konszolidációja nem fog lendíteni az ország valutáris és pénzügyi helyze­tén. A kamatterhek ugyanazok ma­radnak, a kincstári jegyeket nem vonták, vissza a forgalomból, csak egyetlen kézbe összpontosítják. Kér­dés, hogy ezzel nem kerül-e a lei sok­kal veszedelmesebb helyzetbe, mint eddig volt, mert hiszen az eddigi ta­pasztalatok azt mutatták, hogy a franciák, ha üzleti szempontjaik úgy kívánták, nem haboztak egy pillana­tig sem éa úgy változtatták a lej ár­folyamát a párisi tőzsdén, ahogy az nekik­ a legjobban megfelelt. Javulás ezen a réven nem várható. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy a kincstári jegyek konszolidálása után könnyeb­ben jut az állam nagyobb külföldi kölcsönhöz. Kiknél és milyen felté­­telek mellett, még csak sejteni sem lehet. Az angolok nagyon szigorúak, ott az eddigi lépéseknek nincs meg az az eredményük, amit jelentettek a londoni és párisi táviratok is. A hajlandóság megvan arra, hogy a Rotschild csoport a kölcsönt megadja, ellenben a biztosítékok, amelyeket kérnek, nagyon súlyosak. A minisz­terelnök párisi tartózkodása utolsó napjaiban kölcsönügyben tárgyalt, hogy amilyen eredménnyel, azt még nem hozta nyilvánosságra. Alig hi­hető, hogy nagyon kecsegtető ígére­tekkel jött volna haza, máskülönben megvárta volna a­­kincstári­­ jegyek dolgában létrejött előzetes megálla­podások véglegesítését. A nemzeti párttal való meg­­eredményes belső munkaképességének és fegyel­mének megteremtésére kell koncen­trálni, mert a kormány csak így skerülheti el válságát. A Constanti­­­nescu és Vintila Bratianu között fennálló ellentéteket minden jel sze­rint áthidalták, kölcsönös engedmé­nyek alapján. A gazdasági természetű kérdésekben a javadalmi miniszter álláspontja érvényesül, a politikai taktika szempontjából a pénzügymi­niszter felfogásának megfelelően fog eljárni a kormány. Erre a megegye­zésre vezethető vissza Maniu kijelen­tése, hogy a nemzeti párt már Con­­stantinescu iránt sem viseltetik biza­lommal és teljesen függetlenül fogja a parlamenten kívüli akcióját le­folytatni. A liberális párt egysége ilyen­, formán a központban biztosítottnak látszik, a vidéki szervezetekben azonban még mindig vannak súrlódások. A „Lupta“ jelentése szerint a besz­arábiai liberálisok között ismét sú­lyos konfliktus támadt. Az összeüt­közés középpontjában Zaouletz mi­niszter áll, akinek személyével a beszarábiai szervezet egy része nin­csen bizalommal. Inouletz ugyanis megtartotta a beszarábiai paraszt­párt vezetését és ugyanakkor az ottani liberális párt elnökévé is meg­választatta magát. A pótválasztások újabb ered­ményeiről a következő jelentések érkeztek: A fogarasmegyei zornesti kerü­letben Jonica mérnököt választották meg liberális programmal Pusodriu nemzetipárti ellen. Az aradmegyei Ianeuban ugyan­­csak a liberális Pavel Dirlea győ­zött, a nemzeti párt és a paraszt­párt jelöltje ellen. A szatmármegyei Caraseuban Juan Craciu liberális és Voicu Ni­­tescu nemzetipárti között pótválasz­tásra kerül sor. Lemondo­tt Zígre miniszter A miniszterelnök feladta egyezés reményét. A pótválasztások újabb — Az Uj Kelet tudósítójától — Az Ipar és Kereskedelmi Bük Részvénytársaság Strada Regina Maria (volt Deák Ferenc­ utca) 49. sz. Elvállal átutalásokat Magyarország, Németország és Csehszlovákiába napi v. fix ár mellett ÚJ KELET 3. oldal Nagysomkaton a szavazást fel­függesztették és három nap múlva fogják folytatni. Élesben Banescu, a kolozsvári liberális szervezet elnöke, kerül pót­választásra, Raducanu parasztpárti ellen. Banescu 1700, Raducanu pe­dig 1400 szavazatot kapott. Az „Epoca“ jelentése szerint a parasztpárt veze­tősége felkérte az erdélyi nemzeti pártot, támogassa a pótválasztása a Raducanu megválasztását. Ameny­­nyiben ez nem volna lehetséges, a parasztpárt visszavonja Raducanu je­­lölését. A Temestorontúli Módosban Rei­ter liberálist választották meg egy­hangúlag. Beszarábiában a Balti kerület­ben Botnariu Stefan parasztpárti lett a képviselő. Cetatea Albaban Deutsch liberális és Ismailban Chirilov ugyan­csak liberális párti. ^ ^ ^ ^ ^ Milliárdos vagyon­­csempészés Bécsben Az Új Kelet biesi tudósítójától A Bécsben székelő Finanz-Landes­direktion, Alsóausztria pénzügyigazga­tásának legfőbb szerve, a legközelebbi napokban a hivatalhoz érkezett jelen­tések alapján egy olyan vagyoncsem­­pészési ügy részleteit fogja megvizs­gálni, amelynek méretei minden eddigi méretet meghaladnak. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a bécsi pénz­világ egyik legismertebb szereplője egész vagyonát svájci értékekben men­tette át s ezzel az állammal szemben tartozó adókötelezettségei alól is, a jelek szerint, jó sikerrel kibújt. A szóbanlevő pénzember, akinek neve szokatlanul nagyarányú árukiviteli üzletek révén vált a pénzvilágban sokat emlegetetté, nagy svájci vállalatoknál rendelkezik igen tekintélyes érdekeltséggel. Az osztrák nyomornak és valutafelbomlásnak ez a nagysikerű vámszedője nemcsak azokat a jövedelmeket tudta ügyes manővíro­­zással elleplezni, a valutabejelentési határnapon, amelyek őt Svájcba helye­zett tőkéjéből gazdagítják, hanem újab­ban is az összes illetékes fórumok megkerülésével jelentékeny vagy ön­részeket tudott Svájcba kimenteni. Érdekes, hogy svájci részesedése révén osztrák százmilliókba menő árfolyam­­nyereségeket is ért el, amelyeket az ő álláspontja szerint bejelenteni nem is volt köteles. A Finanz-Landesdirektion aktái oly tényállást derítettek fel, amely szerint a szóban levő osztrák nábob svájci angaz­mányai a svájci frank ma kur­zusa szerint mintegy ötvenmilliárd ko­rona adóalapnak felelnek meg. Mint­hogy pedig az osztrák vagyon meg­­adóztatására érvényben levő törvények az ilyen összegű vagyonoknál az adót a teljes vagyon 60 százalékában álla­pítják meg, az ügy mai állása azt a tényállást adja, hogy az alkalmazottai státusának megtizedelésére kényszerülő osztrák köztársaság egyetlen elefánt pénzember ravaszsága, erőszakossága és korrupciója révén számos milliárdot kitevő osztrák koronával károsodik. — Buenos-Ayres-i levél. Argentina fővárosából levelet irt az Uj Kelet­nek egy Temesvárról odaszakadt zsidó kereskedő. Érdekes sorait kivonatosan itt közöljük : Buenos-Ayresnek három­millió lakosa van. Az óriási forgalmú városnak azonban nincsen ipara s egész szükségletét külföldről szerzi be. Eddig főleg Északamerikából és Angliá­ból importált, de most — a nagy valutadifferencia miatt — az argentínai kereskedők nem vásárolhatnak a régi piacokon hanem Európából igyekeznek a szükséges cikkeket beszerezni. Né­hány hónap óta e tekintetben különösen Csehszlovákia és Magyarország jutott előtérbe, de Romániából is érkezett már egy kevés áru Argentínába. Nagy tere volna itt — szól a levél — az erdélyi gyapjúiparnak, mert az ország­nak óriási a szükséglete s a szállítás nem ütközik nehézségekbe.

Next