Uj Kelet, 1922. július (5. évfolyam, 140-166. szám)
1922-07-04 / 142. szám
Balfour lord nagy beszéde a palesztínai mandátumról „Nem szabad megfeledkeznünk azokról a nagy szolgálatokról, amiket a zsidóság a világnak tett” — Az Uj Kelet tudósítójától — A zsidó nép történelmi szerepe Jelentette az Uj Kelet, hogy az angol felsőház lord Islington javaslatára az angol palesztinai mandátum jelenlegi megszövegezés ellen foglalt állást. Ez az állásfoglalás nem befolyásolja az angol kormány eddig és ezentúl követendő Palesztina politikáját, az angol kormány továbbra is a Balfour deklaráció alapján áll és azok az interpretációk, melyeket állítólag a közeljövőben a Balfourdeklarációhoz hozzá fog fűzni, a jelenlegi palesztinai berendezkedésen 03 a palesztinai zsidó nemzeti otthon tényén nem változtatnak. Julius huszonegyedikén tartotta meg az angol felsőház azt az ülését, melyen lord Islington javaslatát benyújtotta és ugyanezen a gyűlésen szólalt fel lord Balfour a palesztinai zsidó nemzeti otthon érdekében. A felső ház ülésének nevezetessége ez a balfouri beszéd. Olyan megnyilatkozás volt ez, mely hatását utólag is feltétlenül éreztetni fogja. Balfour székfoglaló beszéde Islington lord után Balfour lord emelkedett szólásra. Balfour felszólalásának külső érdekességei közé tartozik az is, hogy ez a beszéde volt székfoglalója a lordok házában. Balfourt ugyanis csak a legutóbbi időben lett a lordok házának tagja és eddig még egyszer sem szólalt fel a felsőház ülésein. Balfour hatalmasirányú beszédét azzal kezdte, hogy a mandátum semmiben sem áll ellentétben a mandátumrendszer általános alapelvével, sem pedig az angol kormány eddig tett ígéreteivel. A palesztinai mandátum a szövetséges nagyhatalmaknak még a fegyverszünet előtt megnyilatkozott egyöntetű politikai megegyezéséből származik. Elfogadta Amerika és elfogadta a mi országunk is az egész világ nyilvánossága előtt és ha valaha is volt deklaráció, mely az egész emberiség közvéleményének helyeslésével találkozott, akkor úgy hiszem, hogy az 1917. évi novemberi deklaráció egyike ezeknek. Ami a palesztinai állítólagos cionista uralmat illeti, a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy valamiféle politikai érdek jobban biztosítva lehessen, mint a palesztinai arab lakosság politikai érdeke. A palesztinai kormány minden tettét féltékenyen ellenőrzik. A cionista szervezetnek nincs semmi része s tényleges politikai hatalomban. Ha valóban politikai jogokat gyakorolnak, akkor ez jogbitorlás volna. És lehetséges e ez, vagy elképzelhető e ez az olyan kritikus figyelő szem előtt, mint amilyen az előttem szóló, vagy a mandátumbizottság, melynek feladata, hogy a mandátum végrehajtására ügyeljen, vagy a brit kormányzó Sieme előtt, aki az angol igazságosság tradícióiban nevelkedett fel? Mindez csak fantasztikus aggodalmaskodás. Bármi történjék is, melyen meg vagyok győződve arról, hogy brit kormányzás alatt a népi vagy vallási elnyomatás és zsarnokság sohasem történhet meg. — Az előttem ezóló a palesztinai bevándorlás egész szisztémáját bírálat alá vette. Nem tudom, hogy miért tette ezt. Nincs olyan ember, aki azt állíthatná, hogy Palesztina jelenleg tusztufott ország volna. Sőt bizonyos, hogy ennek az országnak még jelenleg is, mindem gazdasági fejlődés bekövetkezése előtt, melyek biztosan be fognak következni, túlságosan kevés a lakossága. És ha azok a remények, melyeket én ehhez az országhoz fűzök, nem fognak teljesen füstbe menni, akkor Palesztina képes lesz egy sokkal nagyobb számú lakosságot eltartani, mint amilyen valaha is élt a területén, a török uralom alatt. _ # — Amennyira az én értesüléseim terjednek, eddig egyetlen bevándorló sem esett valamely nyilvános alap terhére, amióta a brit közigazgatás által őrzött határokat átlépte. Palesztina egy sokszorosan nagyobb lakosság eltartására alkalmas, mint a mostani. Ez azonban csak akkor történhetik meg, ha az egész világ zsidóságának lelkesedésére bizton számíthatunk. Amint a mandátumkérdés véglegesen eldől, amint az öszszes, jelenleg még fennálló törvényes nehézségek megszűnnek. Meg vagyok győződve róla, mindannyian ott lesznek, hogy a zsidó nemzeti otthon felépítésében segédkezzenek. Nem nagy, spekulációs befektetésekről van szó, nem arról, hogy a nemzetközi pénzpiacnak, milliós hasznokat hajtson, hanem egy nagy, ideális művet kell megvalósítani. De megkérdezném az előttem szólót, hogy váljon materiális ez célpontból is nem áll e az arab lakosság érdekében a zsidó nemzeti otthon mindennemű támogatása. Ő maga mondotta, hogy a zsidók és arabok ezideig hasonló privilégiumok között éltek. Ezt a privilégiumot pártatlanul kiterjesztették a lakosság minden részére és ennek a szisztémának következményeit is a lakosság osztatlanul viselte. Példának okáért mindeddig joguk volt ahhoz, hogy a török uralom alatt álljanak. A dolgoknak ez az állása ma már örvendetes módon végetért. De ha az eddig török járom alatt nyögő népességet valóban meg akarjuk ismertetni a javultabb viszonyokkal, akkor ezt csak a legmodernebb metódusokkal tehetjük meg az egész világ tőkéjének támogatásával. Viszont ezt csakis annak a nagyszerű tervnek kivitelével érhetjük el, amelyben a zsidóság nagy tömegeit — nem minden zsidó, nagyon jól tudom én azt és gyakran épen a leggazdagabbak nem — részt vesznek. A zsidóságnak nagy tömegei keleten és nyugaton, északon és délen mindenesetre hatalmas lépésnek tartják az után, amely sorsuk megkönnyítéséhez vezet, ez a sorsot népünknek ugyanis hosszú ideig kellett szenvedni. — Valamennyi felhozott kifogás közül ezt tartom a legfurcsábbnak és legkülönösebbnek, hogy mi igazságtalanul járunk el az arabokkal szemben. Az arabokat a török iga alól angol vérrel szabadítottuk fel, angol erővel és hozzáértéssel, angol tábornokok vezetése alatt és angol hadsereggel. És az, hogy a háború minden eseményei után igazságtalansággal vádolnak bennünket, akik Mezopotámiának királyt adtunk, bennünket, akik már előzőleg Hedzsász trónjára arab királyt ültettünk, bennünket, akik többet tettünk az arabok érdekében, mint az elmúlt évszázadok lefolyása alatt valaha is történt, hogy bennünket ellenséges érzelmekkel vádolnak, ezt nemcsak . Az előttem szóló kijelentette és én el is hiszem neki, hogy nincsen előítélettel a zsidó nép iránt, úgy hiszem, nekem szabad kifentenem, hogy nekem nincsenek előítéleteim az ő javukra. De a zsidó népnek helyzete, története a világvallásokhoz és a világpolitikához való vonatkozása páratlanu3, egymagában álló. Nincs az emberi történetnek olyan része, mely ehhez teljesen hasonló volna, vagy a hasonlóságot csak meg is közelítené, íme itt van egy kicsiny nép, mely eredetileg egy kicsiny országot, talán olyan nagyot, mint amilyet Belgium és Wales lakott, mely népnek történelme folyamán sohasem volt tényleges hatalma, időről-időre azonban a keleti nagyhatalmak elnyomatásában élt, lakosságát számkivetetté és szétszórttá, országukból a világ minden részére hajszolták őket és akik mind a mai napig fentartották vallási és nemzeti tradícióikat olyanmódon, hogy ehhez hasonlót a történelem nem tud felmutatni. — Már ez magában is úgy vélem eléggé figyelemreméltó. Most azonban gondoljunk arra is, — és ezt nekünk sohasem szabad elfelednünk — hogy hogyan bántak a zsidókkal hosszú évszázadokon keresztül, azokban az évszázadokban, melyek a világ egyes részein még a mai napig, még eddig a pillanatig tartanak, amelyben beszélek. Gondoljunk csak arra, hogy milyen zsarnokságnak és milyen szörnyű elnyomatásoknak voltak alávetve. Kérdezzük meg saját magunktól, hogy váljon az egész európai kultúra és Európának összes vallásai időről-időre nem a legnagyobb gonosztettekben voltak-e bűnösök a zsidósággal szemben. Nagyon jól tudom én azt, hogy ennek a fajnak vannak egyedei, akik az ilyen elnyomás mellett, melyben ez a faj él, hogyan is történhetett volna másképen. De ha mindent szem előtt akarunk tartani, akkor nem szabad azt a szerepet sem elfelejteni, melyet ez a nép a világ intellektuális művészi, filozófiai és tudományos fejlődésben betöltött. Azokról a gazdasági szolgálatokról, melyekre a kereszténység szemei állandóan irányulnak, nem is akarok beszélni. Kérem a lordokat, hogy ennek a népnek működését inkább a másik szemszögből vegyék vizsgálat alá. Senki se veheti tagadásba, hogy a zsidók épen a legutóbbi időkben teljes energiájukkal áldozták oda maigazságtalanságnak érzem országunk politikájával szemben, hanem fantasztikus hóbortnak. — Kijelentem, hogy őfelsége kormányának politikája és a szövetséges nagyhatalmak politikája Palesztinában az arabokra nézve hasznos és a jövőben is hasznos lesz. Sohasem állítottuk és én magam egész biztosan sohasem állítottam, hogy az 1917. évi novemberi deklaráció kizárólag a materiális mérlegelésekben találja indokolását és eredetét. Én ezt a deklarációt nem a zsidókérdés végleges megoldásának, hanem legalábbis a nagy és régi zsidókérdés részleges megoldásának tartomagukat a tudományos intellektuális és művészi haladásnak. Ott találhatjuk őket minden egyetemen és a tudományosság minden centrumában. Az egyház részéről jövő legsúlyosabb üldöztetésük idején filozófusaik fejlesztették azt a gondolatot, melyet a legnagyobb egyházi tanítók vallásos rendszerükbe átvettek. így volt ez a középkorban és így van ez jelenleg is. És mégis senki sincs itt a lordok házában, aki a zsidók helyzetével meg volna elégedve? Fajuknak jellegzetes szivóssága révén mind a mai napig fenn tudták magukat tartani és pedig anélkül, hogy nemzeti otthonuk lett volna. Mi volt érmék a következménye ? Elmondták őket parazitáknak, akik befurakodnak minden kultúrába, én azt mondanám, hogy olykor-olykor ugyancsak hasznot hajtó paraziták. De gondolkodjunkerről, úgy ahogy épen jól esik. Ám nem tartják-e szükségesnek uraim, hogy a kereszténység sohase felejtse el azt az igazságtalanságot, melyet a zsidósággal szemben elkövetett és hapások jogainak csorbítása nélkül lehetséges, nem tartják-e méltányosnak, hogy megadassék nekik a lehetőség megmutatni azt, váljon képesek-e saját otthonukban, saját kultúrájukat kiépíteni abban az otthonban, ahol minden üldöztetés elől védve vannak ? Nem kötelességünk-e ezt megtenni? Nem egy régi foltot mosnánk-e le civilizációnkról ezzel a cselekedettel? Csak azt adjuk meg nekik, ami minden más nemzetnek is birtokában van, egy helyet ahol sajátságos kultúrájukat és tradícióikat kiélhessék. — Őszintén megvallom, hogy engem — amennyiben ebben a politikában bármi részem is volt — olyan világnézetek vezettek, melyek az előttem szóló beszédében nyoma sem volt. A Palesztina-mandátumot tiszta materiális szempontból is meg tudom indokolni, meg is kíséreltem és úgy hiszem teljes mértékben sikerült. Ebből a szempontból is megállja a helyét. — Igyekeztem a mandátumot Palesztina jelenlegi lakosságának szempontjából megvilágítani és úgy érzem, némi sikerrel mutattam meg azt, hogy a mai lakosság gazdasági jóléte szoros öszszefüggésben van a cionizmus eredményeivel. De ha minden erőmmel is igyekeztem a mandátumot ebből a két szempontból is megvilágítani, mégis a lordok hamis képet nyernének az én felfogásomról, ha minden erőm teljéből nem hangoztatnám, hogy minden momentumokon felül ez a nagy ideál az, amelyet én és a hozzám hasonló gondolkod Akadémia Romana K. p. 2 pld. Str. Victoria București Negyedévre —- 120 lal Egy hónapra—--------40 lal Egy arám flra pályaudvaron és vidéken is 2 lal Szerkesztőség, kiadó Hivatal és nyomda CsoJ-Kolozsvár, Str. Báron L. Pop, Branil-nt» e HX UJ Kelet telefonjai Sismentiiti—r“““ 977 Itdóhivatal------------ 844 Nyomda *••****•*• — •■•Héber osztály ----- «37«. N. Sz.----------------' 508. Csehszlovák!? -egy Hónapra - — Egy szám ----Jugoszláviái ■jţgZfâŢzJîfj egy hónapra —•' Egy szám----- «9*— ’ ! a Kéziratok kizárólag » szerkentőségnek címzendők. — Kéziratokat nem »«tünk vissza és nem Sz.’zhetünk meg V. évfolyam, 142. szám Cluj (Kolozsvár) 5682. Thomus 8 1922. Julius 4. K.