Uj Kelet, 1922. július (5. évfolyam, 140-166. szám)

1922-07-04 / 142. szám

Balfour lord nagy beszéde a palesztínai mandátumról „Nem szabad megfeledkeznünk azokról a nagy szolgálatokról, amiket a zsidóság a világnak tett” — Az Uj Kelet tudósítójától — A zsidó nép történelmi szerepe Jelentette az Uj Kelet, hogy az angol felsőház lord Islington javas­latára az angol palesztinai mandá­tum jelenlegi megs­zö­vegezés ellen foglalt állást. Ez az állásfoglalás nem befolyásolja az angol kormány eddig és ezentúl követendő Palesztina poli­tikáját, az angol kormány továbbra is a Balfour deklaráció alapján áll és azok az interpretációk, melyeket ál­lítólag a közeljövőben a Balfour­­deklarációhoz hozzá fog fűzni, a je­lenlegi palesztinai berendezkedésen 03 a palesztinai zsidó nemzeti otthon tényén nem változtatnak. Julius hu­szonegyedikén tartotta meg az angol felsőház azt az ülését, melyen lord Islington javaslatát benyújtotta és ugyanezen a gyűlésen sz­ólalt fel lord Balfour a palesztinai zsidó nemzeti otthon érdekében. A felső ház ülésé­nek nevezetessége ez a balfouri be­széd. Olyan megnyilatkozás volt ez, mely hatását utólag is feltétlenül éreztetni fogja. Balfour székfoglaló beszéde Islington lord után Balfour lord emelkedett szólásra. Balfour felszó­lalásának külső érdekességei közé tartozik az is, hogy ez a beszéde volt székfoglalója a lordok házában. Balfourt ugyanis csak a legutóbbi időben lett a lordok házának tagja és eddig még egyszer sem szólalt fel a felsőház ülésein. Balfour hatalmas­­irányú beszédét azzal kezdte, hogy a mandátum semmiben sem áll ellen­tétben a mandátumrendszer általános alapelvével, sem pedig az angol kor­mány eddig tett ígéreteivel. A pa­lesztinai mandátum a szövetséges nagyhatalmaknak még a fegyver­szünet előtt megnyilatkozott egy­öntetű politikai megegyezéséből szár­mazik. Elfogadta Amerika és elfo­gadta a mi országunk is az egész világ nyilvánossága előtt és ha va­laha is volt deklaráció, mely az egész emberiség közvélemé­nyének helyeslésével találkozott, akkor úgy hiszem, hogy az 1917. évi novemberi deklaráció egyike ezeknek.­­ Ami a palesztinai állítólagos cionista­ uralmat illeti, a magam ré­­széről nem tudom elképzelni, hogy valamiféle politikai érdek jobban biz­tosítva lehessen, mint a palesztinai arab lakosság politikai érdeke. A pa­lesztinai kormány minden tettét fél­tékenyen ellenőrzik. A cionista szer­vezetnek nincs semmi része s tény­leges politikai hatalomban. Ha való­ban politikai jogokat gyakorolnak,­ akkor ez jogbitorlás volna. És lehet­séges e ez, vagy elképzelhető e ez az olyan kritikus figyelő szem előtt, mint amilyen az előttem szóló, vagy a mandátumbizottság, melynek fel­adata, hogy a mandátum végrehaj­tására ügyeljen, vagy a brit kor­mányzó Sieme előtt, aki az angol igazságosság tradícióiban nevelkedett fel? Mindez csak fantasztikus aggo­dalmaskodás. Bármi történjék is, me­lyen meg vagyok győződve arról, hogy brit kormányzás alatt a népi vagy vallási elnyomatás és zsar­nokság sohasem történhet meg. — Az előttem ez­óló a palesztinai bevándorlás egész szisztémáját bírá­lat alá vette. Nem tudom, hogy miért tette ezt. Nincs olyan ember, aki azt állíthatná, hogy Palesztina jelenleg tusztufott ország volna. Sőt bizonyos, hogy ennek az országnak még jelenleg is, mind­em gazdasági fejlődés bekövetkezése előtt, melyek biztosan be fognak következni, túlsá­gosan kevés a lakossága. És ha azok a remények, melyeket én ehhez az országhoz fűzök, nem fognak telje­sen füstbe menni, akkor Palesztina képes lesz egy sok­kal nagyobb szám­ú lakosságot eltartani,­­­­ mint amilyen valaha is élt a terü­letén, a török uralom alatt. _ # — Amennyira az én értesüléseim terjednek, eddig egyetlen bevándorló sem esett valamely nyilvános alap terhére, amióta a brit közigazgatás által őrzött határokat átlépte. Pa­lesztina egy sokszorosan nagyobb lakosság eltartására alkalmas, mint a mostani. Ez azonban csak akkor történhetik meg, ha az egész világ zsidóságának lelkesedésére bizton szá­míthatunk. Amint a mandátum­kér­dés véglegesen eldől, amint az ösz­­szes, jelenleg még fennálló törvényes nehézségek megszűnnek. Meg va­gyok győződve róla, mindannyian ott lesznek, hogy a zsidó nemzeti otthon felépítésében segédkezzenek. Nem nagy, spekulációs befektetések­ről van szó, nem arról, hogy a nem­zetközi pénzpiacnak, milliós haszno­­kat hajtson, hanem egy nagy, ideális művet kell megvalósítani.­­ De megkérdezném az előttem szólót, hogy váljon materiális ez cél­pontból is nem áll e az arab lakos­ság érdekében a zsidó nemzeti ott­hon mindennemű támogatása. Ő maga mondotta, hogy a zsidók és arabok ezideig hasonló privilégiumok között éltek. Ezt a privilégiumot pártatla­nul kiterjesztették a lakosság min­den részére és ennek a szisztémának következményeit is a lakosság osz­tatlanul viselte. Példának okáért mindeddig joguk volt ahhoz, hogy a török uralom alatt álljanak. A dolgoknak ez az állása ma már ör­vendetes módon végetért. De ha az eddig török járom alatt nyögő né­pességet valóban meg akarjuk is­­mertetni a javultabb viszonyokkal, akkor ezt csak a legmodernebb me­tódusokkal tehetjük meg az egész világ tőkéjének támogatásával. Vi­szont ezt csakis annak a nagyszerű tervnek kivitelével érhetjük el, amelyben a zsidóság nagy tömegeit — nem minden zsidó, nagyon jól tudom én azt és gyakran épen a leggazdagabbak nem — részt vesznek. A zsidóságnak nagy tömegei keleten és nyugaton, északon és délen min­denesetre hatalmas lépésnek tartják az után, amely sorsuk megkönnyíté­séhez vezet, ez a sorsot népünknek ugyanis hosszú ideig kellett szen­vedni. — Valamennyi felhozott kifogás közül ezt tartom a legfurcsábbnak és legkülönösebbnek, hogy mi igaz­ságtalanul járunk el az arabokkal szemben. Az arabokat a török iga alól angol vérrel szabadítottuk fel, angol erővel és hozzáértéssel, angol tábornokok vezetése alatt és angol hadsereggel. És az, hogy a háború minden eseményei után igazságtalan­sággal vádolnak bennünket, akik Mezopotámiának királyt adtunk, ben­nünket, akik már előzőleg Hedzsász trónjára arab királyt ültettünk, ben­nünket, akik többet tettünk az ara­bok érdekében, mint az elmúlt év­századok lefolyása alatt valaha is történt, hogy bennünket ellenséges érzelmekkel vádolnak, ezt nemcsak . Az előttem szóló kijelentette és én el is hiszem neki, hogy nin­csen előítélettel a zsidó nép iránt, úgy hiszem, nekem szabad kifente­­nem, hogy nekem nincsenek elő­ítéleteim az ő javukra. De a zsidó népnek helyzete, története a világ­vallásokhoz és a világpolitikához való vonatkozása páratlan­u3, egy­magában álló. Nincs az emberi tör­ténetnek olyan része, mely ehhez teljesen hasonló volna, vagy a hasonlóságot csak meg is közelítené, íme itt van egy kicsiny nép, mely eredetileg egy kicsiny országot, talán olyan nagyot, mint amilyet Belgium és Wales lakott, mely népnek tör­ténelme foly­amán sohasem volt tény­leges hatalma, időről-időre azonban a keleti nagyhatalmak elnyomatásá­ban élt, lakosságát számkivetetté és szétszórttá, országukból a világ min­den rész­ére hajszolták őket és akik mind a mai napig fentartották vallási és nemzeti tradícióikat olyan­módon, hogy ehhez hasonlót a történelem nem tud felmutatni. — Már ez magában is úgy vélem eléggé figyelemreméltó. Most azon­ban gondoljunk arra is, — és ezt nekünk sohasem szabad elfelednünk — hogy hogyan bántak a zsidókkal hosszú évszázadokon keresztül, azok­ban az évszázadokban, melyek a világ egyes részein még a mai napig, még eddig a pillanatig tartanak, amelyben beszélek. Gondoljunk csak arra, hogy milyen zsarnokságnak és milyen szörnyű elnyomatásoknak vol­tak alávetve. Kérdezzük meg saját magunktól, hogy váljon az egész európai kultúra és Európának összes vallásai időről-időre nem a legna­gyobb gonosztettekben voltak-e bű­nösök a zsidósággal szemben. Na­gyon jól tudom én azt, hogy ennek a fajnak vannak egyedei, akik az ilyen elnyomás mellett, melyben ez a faj él, hogyan is történhetett volna másképen. De ha mindent szem előtt akarunk tartani, akkor nem szabad azt a szerepet sem elfelejteni, melyet ez a nép a világ intellektuális mű­vészi, filozófiai és tudományos fejlődésben betöltött. Azokról a gazdasági szolgálatokról, melyekre a kereszténység szemei állandóan irányulnak, nem is akarok beszélni. Kérem a lordokat, hogy ennek a népnek működését inkább a másik szemszögből vegyék vizsgálat alá. Senki se veheti tagadásba, hogy a zsidók épen a legutóbbi időkben tel­jes energiájukkal áldozták oda ma­igazságtalanságnak érzem országunk politikájával szemben, hanem fan­tasztikus hóbortnak. — Kijelentem, hogy őfelsége kor­mányának politikája és a szövetséges nagyhatalmak politikája Palesztiná­ban az arabokra nézve hasznos és a jövőben is hasznos lesz. Sohasem állítottuk és én magam egész biz­tosan sohasem állítottam, hogy az 1917. évi novemberi deklaráció ki­zárólag a materiális mérlegelésekben találja indokolását és eredetét. Én ezt a deklarációt nem a zsidókérdés végleges megoldásának, hanem leg­alábbis a nagy és régi zsidókérdés rész­leges megoldásának tartoma­gukat a tudományos intellektuális és művészi haladásnak. Ott találhatjuk őket minden egyetemen és a tudo­mányosság minden centrumában. Az egyház részéről jövő legsúlyosabb üldöztetésük idején filozófusaik fej­lesztették azt a gondolatot, melyet a legnagyobb egyházi tanítók vallá­sos rendszerükbe átvettek. így volt ez a középkorban és így van ez je­lenleg is. És mégis senki sincs itt a lordok házában, aki a zsidók hely­zetével meg volna elégedve? Fajuk­nak jellegzetes szivóssága révén mind a mai napig fenn tudták ma­gukat tartani és pedig anélkül, hogy nemzeti otthonuk lett volna. Mi volt érmék a következménye ? Elmondták őket parazitáknak, akik befurakodnak minden kultúrába, én azt mondanám, hogy olykor-olykor ugyancsak hasznot hajtó paraziták. De gondolkodjunk­­erről, úgy ahogy épen jól esik. Ám nem tartják-e szükségesnek uraim, hogy a keresz­ténység sohase felejtse el azt az igazságtalanságot, melyet a zsidóság­gal szemben elkövetett és ha­­pások jogainak csorbítása nélkül lehetséges, nem tartják-e méltányosnak, hogy megadass­ék nekik a lehetőség meg­mutatni azt, váljon képesek-e saját otthonukban, saját kultúrájukat kié­píteni abban az otthonban, ahol minden üldöztetés elől védve vannak ? Nem kötelességünk-e ezt megtenni? Nem egy régi foltot mosnánk-e le civilizációnkról ezzel a cselekedettel? Csak azt adjuk meg nekik, ami minden más nemzetnek is birtokában van, egy helyet ahol sajátságos kul­túrájukat és tradícióikat kiélhessék. — Őszintén megvallom, hogy en­gem — amennyiben ebben a politiká­ban bármi részem is volt — olyan világnézetek vezettek, melyek az előttem szóló beszédében nyoma sem volt. A Palesztina-mandátumot tiszta materiális szempontból is meg tudom indokolni, meg is kíséreltem és úgy hiszem teljes mértékben sikerült. Ebből a szem­pontból is megállja a helyét. — Igyekeztem a mandátumot Palesz­tina jelenlegi lakosságának szempontjá­ból megvilágítani és úgy érzem, némi sikerrel mutattam meg azt, hogy a mai lakosság gazdasági jóléte szoros ösz­­szefüggésben van a cionizmus eredmé­nyeivel. De ha minden erőmmel is igye­keztem a mandátumot ebből a két szem­pontból is megvilágítani, mégis a lordok hamis képet nyernének az én felfogá­somról, ha minden erőm teljéből nem hangoztatnám, hogy minden momentu­mokon felül ez a nagy ideál az, ame­lyet én és a hozzám hasonló gondolkod Akadémia Romana K. p. 2 pld. Str. Victoria București Negyedévr­e —- 120 lal Egy hónapra—--------40 lal Egy arám flra pályaudvaron és vidéken is 2 lal Szerkesztőség, kiadó Hivatal és nyomda CsoJ-Kolozsvár, Str. Báron L. Pop,­­ Branil-nt» e HX UJ Kelet telefonjai Sism­en­tiiti—r“““ 977 Itdóhivatal------------ 844 Nyomda *••****•*• — •■•­Héber osztály ----- «3­7«. N. Sz.----------------' 508. Csehszlovák!? -egy Hónapra - — Egy szám ----­Jugoszláviái ■jţgZfâŢzJîfj egy hónapra —•' Egy szám----- «9*—­ ’ ! a Kéziratok kizárólag » szerkentőségnek címzen­dők. — Kéziratokat nem »«tünk vissza és nem Sz.’z­­hetünk meg V. évfolyam, 142. szám Cluj (Kolozsvár) 5682. Thomus 8 1922. Julius 4. K.

Next