Uj Kelet, 1922. augusztus (5. évfolyam, 167-192. szám)
1922-08-01 / 167. szám
2. oldal 9J KELI? Kedd, 1922. augusztus 1 • ;U;: v / -r’;; j. zéai szándéknál és a hitközség tönk- I denre való tekintet nélkül, csak az retételénél hai habozzanak és lelki- igazság szavára hallgatva nyilatkozismÜlHHÉIÉEjra hallgatva min- zanak a kolozsvári rabbiitélet ügyében. folyt le a népszövetség történelmi ülése A diplomáciai kar lelkesen tüntetett Balfour mellett, aki a ratifikálás napján lett hetvenötéves - Az Új Kelet tudósítójától -Ma érkeztek meg az első kimentő hírek a Palesztina-mandátum ratifikálásának pontos lefolyásáról. A népszövetségi tanács tulajdonképen már a két héttel ezelőtti szombati napon meghozta döntését a Palesztina-mandátum ügyében. Szombaton déli féltizenegy órától kezdve a tanács zárt ülésen tanácskozott. Olykor-olykor nyitott csak meg a tanácsterem ajtaja, amikor a népszövetség egyik-másik titkára, vagy a tanács valamelyik tagja lépett be a terembe. A népszövetség a tisztviselőharát, mely az üléseken résztvett, még külön és nyomatékos formában kötelezte a legteljesebb diszkréció megtartására. A sajtó részére fentartott teremben csak a legnagyobb angol napilapok három vagy négy tudósítója, néhány amerikai lap tudósítója, ugyanannyi cionista és az arab delegáció két tagja várakozott. A távolabbálló köröknek sejtelmük sem volt arról, hogy a döntés órája már megérkezett. •, Rövid ebédszünet után a tanácskozást tovább folytatták és nyilvánvaló lett, hogy megtalálták azt az utat, mely az egyhangú határozathozatalt lehetővé tette. Délután öt órakor véglegesen el volt intézve a Palesztinamandátum és a szenthelyek felügyeletéről szóló rész is mindenkit kielégítő fogalmazást kapott. Lord Balfour látható megelégedéssel hagyta el a tanácskozó termet. A népszövetség titkársága a hétfői napra ünnepélyes ülésre hívta meg a sajtó képviselőit. Ahol a ratifikálást kihirdették Hétfőn délután a népszövetségi tanács ünnepélyes ülésén az összes angol napilapok képviselői, valamint a legnagyobb külföldi lapok tudósítói mellett számos cionista vezetőember és az arab delegáció néhány tagja is részt vett. A St. James Palaoa előcsarnoka vezet a tanácskozás termébe. Az előcsarnok falai fegyverekkel vannak teleaggatva. Az ünnepélyes ülés Anna királynő vörös szalonjában van. A falakon angol királyok és királynők képei, a kályha előtt széles négyszögletes asztal, a tanács tagjai és a népszövetség főtitkára számára. Ott foglalnak helyet Sir Erik Drummond, a népszövetségi tanács mandátum-bizottságának elnöke és professzor Rappard, a hivatalos tolmács. A tanácstagok asztalától távolabb van a sajtó képviselői számára fentartott hosszú asztal. Amerikai, angol, francia, olasz és a cionista sajtó képviselői veszik körül, közöttük az arab delegáció néhány tagja is. A sajtó asztala mögött több ülőhely, a külföldi diplomaták részére és azoknak a szerencséseknek, akik belépőjegyet tudtak szerezni maguknak. A tanács asztalánál elsőnek Viviani, a francia delegátus foglal helyet, utána Imperiali, Olaszország képviselője, végül a két keletázsiai hatalom képviselője után lord Balfour és Spanyolország képviselője, aki egyúttal a tanácskozást is vezeti. Elkésve sietnek be Belgium és Brazília diplomatái, mire az ülés kezdetét veszi. Viviani beszél Elsőnek Franciaország képviselője Viviani szólal fel. Elismeréssel emlékezik meg lord Balfour munkájáról és kijelenti, hogy a mai nap ünnepélyes és végtelen fontosságú napja a népszövetségnek. A nagyhatalmak a szóban levő országokat egyszerűen annektálhatták volna, azonban ehelyett magukra vállalták a mandátumot. A mandatárius hatalmak ennek következtében nem uralkodnak az illető országokon, annál kevésbé, minthogy a népszövetség ellenőrzése alatt állanak. Viviani beszéde alatt lord Balfour néhány jegyzetet vet az előtte lévő papírra, egyébként azonban mozdulatlan nyugalommal hallgatja végig Franciaország képviselőjét. Professzor Rappard lefordítja angolra Viviani beszédét és , , ekkor emelkedik szólásra Balfour. Balfour deklarációja Balfour láthatóan elfogódott hangon kezdi a szavait, beszéde nem előre elkészített szónoklat és szavaiból kiérezhető, hogyan koncentrálja gondolatait és igyekszik kollégáit és hallgatóit megnyerni és meggyőzni. De lassan kibontakozik Balfour hatalmas szónoki készsége. Csengő hangon jelenti ki, hogy a népszövetség a Palesztína-mandátumot végérvényesen jóváhagyta. . . A ratifikálás hosszú halogatása sok kellemetlenségre és nyugtalanságra adott alkalmat, ezeknek egyszer és mindenkorra Vége van A sokat vitatott tizennegyedik paragrafus újabb megfogalmazása az öszszes vallások részére a legteljesebb szabadságot biztosítja. A brit kormány nem akar egyetlen felekezetet sem háttérbe szorítani. — Ugyanígy biztosítjuk az arabokat is, — folytatja emelt hangon Balfour — hogy Palesztina arab lakossága minden elnyomatástól szabadon léphet rá a fejlődés útjára. Olyan szabadság és jólét fogja őket körülvenni, melyről eddig még csak nem is álmodhattak. Természetes azonban, hogy Nagybritánia tovább fogja folytatóin keresztül fogja vinni azt a politikát, melyet megkezdett Palesztinában, ez azonban nincs ellentétben, sőt teljes harmóniában van az arabok jólétével. Nagyon kérem őket, beszél tovább Balfour és a hallgatóság körében ülő arabok felé fordul — tegyenek meg mindent, hogy ebben a kiváló munkában segítségünkre legyenek. A zsidó népről és a zsidó nemzeti otthonról való véleményemet eléggé ismerik. Úgy gondolom, hogy ez az én véleményem egész Európa és Amerika szimpátiáját megnyerte. Palesztinai tervünket az összes nagyhatalmak jóváhagyták. Nagy és értékes kísérlet előtt állnak. Ha ezt a kísérletet tettbe fogjuk testesíteni, akkor minden tekintetben sikerülni fog az és csak hasznára lesz az egész világnak. Nem akarom szavaimat bezárni anélkül, hogy barátainkra valamint a túlsó oldalon állókra ne appelláljak. Hogy eddig, amíg palesztinai tervünk csak a tanácskozás stádiumában volt, ennek a tervnek ellenzéke is támadt, az teljesen érthető és megengedhető. De mostan a magas népszövetség ratifikálása után mindenféle opozíció vagy a dolgokba való beavatkozni akarás teljesen reménytelen és hasztalan, mert semmiféle eredményt nem érhet el. De azonfelül is valóságos büntett volna ez az egész világés az egész civilizáció ellen. A brit kormány teljesíteni fogja azokat a becsületbeli kötelezettségeket, melyeket magára válalt. Kérem mindazokat, akik velünk vannak és azokat is akik távol állanak tőlünk, minden fajt, minden nemzetet és minden országot, hogy ebben a munkában segítsen bennünket. Ünnepük Balfourt Balfour után Imperali márki emelkedik szólásra. Nem olaszul, hanem angolul beszél. Kifejti, hogy Olaszország mint katolikus állam kötelezveérezte magát arra, hogy a szenthelyek kérdését fokozott figyelemmel kísérje. De kijelenti, hogy azzal a megoldással, melyet a népszövetség ebben a kérdésben talált, teljesen meg van elégedve és kifejezést ad annak a meggyőződésnek, hogy Franciaország és Olaszország között lévő tárgyalások a szíriai mandátum ügyében a legrövidebb idő alatt elintézést nyernek. Beszédének végén emlékezteti a népszövetségi tanácsot, hogy lord Balfour épen a mai napon lett hetvenötesztendős , és a maga nevében szerencsekívonatait adja át lord Balfournak. Hatalmas taps zóg fel ezeknél a szavaknál. A népszövetség asztalán ülő diplomaták hosszasan tapsolnak. A sajtó képviselői és a közönség is velük tapsol. A külföldiek is tapsolnak, úgy látszik nem tudják, hogy a karzatnak szigorúan tilos a tárgyalás menetébe bármiképen beleavatkozni. Sir Erik Drummond és professzor Rappard megölelik Balfourt, aki aztán szólásra áll fel. Fiatalos mosolygással ad kifejezést csodálkozásának afelett, hogy a tárgyalás menetét ilyen szabálytalan módon megszakították és ami még ennél is több, hogy a hallgatóság is ilyen szabálytalan módon beleavatkozott a tárgyalásba. De hogy hetvennegyedik életévének ebben az utolsó néhány órájában ilyen megtiszteltetésben van része kollégái és a publikum részéről — és ezzel a teremben ülő hallgatóság felé fordul — ez örökkéfeledhetetlen emléke marad. A kihirdetés Most kerül végre sor a mandátum jóváhagyásának ünnepélyes kihirdetésére. A népszövetségi tanács elnöke a párisi spanyol követ feláll és kihirdeti, hogy a népszövetség tanácsa a szíriai mandátumot, valamint a Palesztina-mandátumot jóváhagyta és hogy ezek a mandátumok azonnal életbe lépnek, amint Anglia és Franciaország a népszövetség elnökének a belső megbeszélések tárgyát képező ügyek elintézéséről jelentést tett. Az egész gyülekezet feláll, a termet lassan elhagyják. Canterburi érsek, az anglikán egyház feje, barátságosan búcsúzik a katolikus Spanyolország képviselőjétől. A terem hátterében ragyog sugárzó kék szemekkel rév. Hechler fehér szakállas arca, aki annak idején Theodor Herzlnek egyengette az utakat a királyi udvarokhoz és a diplomatákhoz. 1 ■ 1 . s Új Ékszerüzlet! Aj ékszerüzlet ! Ajándéktárgyak legolcsóbb bevásárlási helye H.S. Braunfeld Fenyő és Braunfeld cég volt beltagjának a modern ékszerüzlete Cluj, Piaţa Unireii 15. (v. Dobóféle helyiség). — Telefon 6—43. m ...— A ratifikálás ünnepe a cserkésztáborban Az Új Kelet munkatársától Karánsebes, tábor július 28. Jó álmomból fölzavartak. A sátor deszkaajtaját valaki egy kemény rágással bevágta, a zománcozott csajkák egymásba estek, pisszegés, csöndre intés, jaj, ne savarjuk fel Herzogot, csöndben vetkezzetek! A lámpás fényénél megláttam Fürst Oszkár gömbös, nyárspolgári alakját. Szürke sátorlapruhája valósággal tapadt pihegő, nekiduzzadt, dülöngő testőre. Feje fölött mint strapp a kenguru mellett Schwyzze Miska vörösre égett kémlelő arcát láttam. Azután egy szemüveges fiatalember tuszkolta be magát a sátorba, ez Bermann volt, de előtte egy kis köpcös férfi mesterkedett. Láttam, hogy ismerősöm , megdörzsöltem a szemeim és fölismertem benne Szilágyi Adolf professzort, barátomat. Nagy öröm és boldogság. Milyen jól tetted komám, hogy jöttél, vártunk tatus, tudtuk, hogy kijön valaki az Új Kelettől, de kár, hogy nem voltál itt, amikor bevonultunk Karánsebesre. El sem lehet mondani, mennyire örültek nekem ezek a jó fiúk. Künn a táborban nagy zsivaj, a cserkészek helyezkednek, rendezkednek, le akarnak dűlni a hosszú út után. Látnom kell őket, mondom, kedves kis barátaimat és hallanom a háromnapos kirándulás kalandjait. Föl is öltözködtem, kimentem a fiuk közé. Az egész tábor talpon volt, azok is, akik lefeküdtek már, kibújtak fasorjaikból, hogy hallják az Aldánál megjárt fiuk meséjét. — Feküdjetek már le fiuk — nógattam őket — majd holnap folytatjátok. — De addig sokat felejthetünk — válaszolták — nekünk mindent el kell mondanunk. Csak a tábor humoristája, a kis Stern-fiú volt hajlandó azonnal lefeküdni. — Azt mondom nektek fiúk, ha reggel föl akartok ébreszteni, ne kürtszóval csináljátok. Vonultassatok föl egy negyvenkettes ágyat és süssétek el háromszor a sátor mellett. Akkor talán fölébredek. Valahogy a többieket is rábírtam, hogy hagyják abba a mesézést. A fiúk csöndesen bebújtak szalmazsákjaikra a sátorokba. Fölmentem a deszkasátorba azt hittem, folytathatom ott, ahol elhagytam. De akkor már a párnámat kiszedték a fejem alól, a lepedőt is lehúzták a szalmazsákról, csak a takarót hagyták meg. — Miért örültetek — kérdeztem naivan, mintha nem is ismerném az embereket — miért örültettek, amikor megláttatok és miért nem adjátok meg a vendégnek járó tisztelet mellé a vánkost és lepedőt? — Azért kedves barátom — szólalt meg Szilágyi — mert fejed alá jó a felöltőd is, a lepedő pedig az olyan testvériességet hirdető embernek mint te, igazán luxuscikk. Nézd a fiukat, a paszta szalmazsákon feküsznek. Nem disputáltam, minden szó itt deszkára hányt bonó, fogtam a felöltőt, összehajtottam vánkosnak, leheve redtem a durva zsákra és azt hittem, hogy aludni fogok. De Szilágyi kárpótlásul az elvett párnáért belekezdett az aldunai kirándulás elbeszélésébe. — Nem várhatnánk ezzel — mondom — széder estig, amikor együtt mondod el Miorájimból való kivonulásunk történetével. Percig sem akart várni. — Éjjel érkeztünk barátom Orsovára, ahol már Löwy rabbi várt a vonatnál néhány elöljárósági taggal. Be- * vittek és jó vacsorával trakultan. Reggel kilenckor már aBasarab“ nevű hajó fedélzetéről csodálták a hires Széchenyi-utat és a Kazánszoros vad szépségeit. A szerb parton a S tabula Trajana jelezte, hogy itt kezdődik a hires római-út és a hőseiben meglátták a császár híd maradványait. Félóra után már a szerb parton Kolumbácsvára bukkant elénk, a román parton Korinski romjait látták. Aztán jött arégi hármas határ és az elnyúló Ada- 1