Uj Kelet, 1922. augusztus (5. évfolyam, 167-192. szám)

1922-08-01 / 167. szám

2. oldal 9J KELI? Kedd, 1922. augusztus 1 • ;U;: v / -r’;; j. zéai szándéknál és a hitközség tönk- I denre való tekintet nélkül, csak az retételénél hai habozzanak és lelki- igazság szavára hallgatva nyilatkoz­­ismÜlHHÉIÉEjra hallgatva min-­­ zanak a kolozsvári rabbiitélet ügyében. folyt le a népszövetség történelmi ülése A diplomáciai kar lelkesen tüntetett Balfour mellett, aki a ratifikálás napján lett hetvenötéves - Az Új Kelet tudósítójától -Ma érkeztek meg az első kime­ntő hírek a Palesztina-mandátum ratifikálásának pontos lefolyásáról. A népszövetségi tanács tulajdonké­pen már a két héttel ezelőtti szom­­bati napon meghozta döntését a Palesztina-mandátum ügyében. Szom­baton déli féltizenegy órától kezdve a tanács zárt ülésen tanácskozott. Olykor-olykor nyitott csak meg a tanácsterem ajtaja, amikor a nép­szövetség egyik-másik titkára, vagy a tanács valamelyik tagja lépett be a terembe. A népszövetség a tiszt­viselőharát, mely az üléseken részt­­vett, még külön és nyomatékos for­mában kötelezte a legteljesebb disz­kréció megtartására. A sajtó részére fen­tartott teremben csak a legna­gyobb angol napilapok három vagy négy tudósítója, néhány amerikai lap tudósítója, ugyanannyi cionista és az arab delegáció két tagja vá­rakozott. A távolabbálló köröknek sejtelmük sem volt arról, hogy a döntés órája már megérke­zett. •, Rövid ebédszünet után a tanácsko­zást tovább folytatták és nyilvánvaló lett, hogy megtalálták azt az utat, mely az egyhangú határozathozatalt lehetővé tette. Délután öt órakor vég­legesen el volt intézve a Palesztina­­mandátum és a szenthelyek felügye­letéről szóló­ rész is­ mindenkit kielé­gítő fogalmazást kapott. Lord Bal­four látható megelégedéssel hagyta el a tanácskozó termet. A népszövet­ség titkársága a hétfői napra ünne­pélyes ülésre hívta meg a sajtó képviselőit. Ahol a ratifikálást kihirdették Hétfőn délután a népszövetségi tanács ünnepélyes ülésén az összes angol napilapok képviselői, valamint a legnagyobb külföldi lapok tudósítói mellett számos cionista vezetőember és az arab delegáció néhány tagja is részt vett. A St. James Palaoa elő­csarnoka vezet a tanácskozás ter­mébe. Az előcsarnok falai fegyve­rekkel vannak teleaggatva. Az ünne­pélyes ülés Anna királynő vörös szalonjában van. A falakon angol királyok és királynők képei, a kályha előtt széles négyszögletes asztal, a tanács tagjai és a népszövetség főtit­kára számára. Ott foglalnak helyet Sir Erik Drummond, a népszövet­ségi tanács mandátum-bizottságának elnöke és professzor Rappard, a hi­vatalos tolmács. A tanácstagok asz­talától távolabb van a sajtó képvi­­selői számára fentartott hosszú asztal. Amerikai, angol, francia, olasz és a cionista sajtó képviselői veszik körül, közöttük az arab dele­gáció néhány tagja is. A sajtó asz­tala mögött több ülőhely, a külföldi diplomaták részére és azoknak a szerencséseknek, akik belépő­jegyet tudtak szerezni maguknak. A tanács asztalánál elsőnek Viviani, a francia delegátus foglal helyet, utána Impe­riali, Olaszország képviselője, végül a két keletázsiai hatalom képviselője után lord Balfour és Spanyolország képviselője, aki egyúttal a tanácsko­zást is vezeti. Elkésve sietnek be Belgium és Brazília diplomatái, mire az ülés kezdetét veszi. Viviani beszél Elsőnek Franciaország képvise­lője Viviani szólal fel. Elismeréssel emlékezik meg lord Balfour munká­járól és kijelenti, hogy a mai nap ünnepélyes és végtelen fontosságú napja a népszövetségnek. A nagy­hatalmak a szóban levő országokat egyszerűen annektálhatták volna, azonban ehelyett magukra vállalták a mandátumot. A mandatárius ha­talmak ennek következtében nem uralkodnak az illető országokon, annál kevésbé, minthogy a népszö­vetség ellenőrzése alatt állanak. Viviani beszéde alatt lord Balfour néhány jegyzetet vet az előtte lévő papírra, egyébként azonban­­ mozdu­latlan nyugalommal hallgatja végig Franciaország képviselőjét. Professzor Rappard lefordítja angolra Viviani beszédét és , , ekkor emelkedik szólásra Balfour. Balfour deklarációja Balfour láthatóan elfogódott han­gon kezdi a szavait, beszéde nem előre elkészített szónoklat és szavai­ból kiérezhető, hogyan koncentrálja gondolatait és igyekszik kollégáit és hallgatóit megnyerni és meggyőzni. De lassan kibontakozik Balfour hatal­mas szónoki készsége. Csengő han­gon jelenti ki, hogy a népszövetség a Palesztína-man­­dátum­ot végérvényesen jóvá­hagyta. . . A ratifikálás hosszú halogatása sok kellemetlenségre és nyugtalanságra adott alkalmat, ezeknek egyszer és mindenkorra Vége van­ A sokat vitatott tizennegyedik parag­rafus újabb megfogalmazása az ösz­­szes vallások részére a legteljesebb szabadságot biztosítja. A brit kor­mány nem akar egyetlen felekezetet sem háttérbe szorítani. — Ugyanígy biztosítjuk az arabo­kat is, — folytatja emelt hangon Balfour — hogy Palesztina arab la­kossága minden elnyomatástól sza­badon léphet rá a fejlődés útjára. Olyan szabadság és jólét fogja őket körülvenni, melyről eddig még csak nem is álmodhattak. Természetes azonban, hogy Nagybritánia tovább fogja folytatói­­n keresztül fogja vinni azt a politikát, melyet meg­kezdett Palesztinában, ez azonban nincs ellentétben, sőt teljes harmóniában van az arabok jólétével. Nagyon kérem őket,­­ beszél tovább Balfour és a hallgatóság körében ülő arabok felé fordul — tegyenek meg mindent, hogy ebben a kiváló munkában segítségünkre legyenek. A zsidó népről és a zsidó nemzeti ott­honról való véleményemet eléggé ismerik. Úgy gondolom, hogy ez az én véleményem egész Európa és Amerika szimpátiáját megnyerte. Pa­lesztinai tervünket az összes nagy­hatalmak jóváhagyták. Nagy és értékes kísérlet előtt állnak. Ha ezt a kísérletet tettbe fogjuk testesíteni, akkor minden tekintetben sikerülni fog az és csak hasznára lesz az egész világnak. Nem akarom szavaimat bezárni anélkül, hogy ba­rátainkra valamint a túlsó oldalon állókra ne appelláljak. Hogy eddig, am­íg palesztinai tervünk csak a tanácskozás stádiumában volt, ennek a tervnek ellenzéke is támadt, az teljesen érthető és megengedhető. De mostan a magas népszövetség ratifikálása után mindenféle opozíció vagy a dol­gokba való beavatkozni akarás teljesen reménytelen és hasz­talan, mert semmiféle eredményt nem érhet el. De azonfelül is valóságos bün­tett volna ez az egész világ­­és az egész civilizáció ellen. A brit kor­mány teljesíteni fogja azokat a becsü­letbeli kötelezettségeket, melyeket magára válalt. Kérem mindazokat, akik velünk vannak és azokat is akik távol állanak tőlünk, minden fajt, minden nemzetet és m­inden országot, hogy ebben a munkában segítsen bennünket. Ünnepük Balfourt Balfour után Imperali márki emel­kedik szólásra. Nem olaszul, hanem angolul beszél. Kifejti, hogy Olasz­ország mint katolikus állam köte­lezve­­érezte magát arra, hogy a szenthelyek kérdését fokozott figye­lemmel kísérje. De kijelenti, hogy azzal a megoldással, melyet a nép­szövetség ebben a kérdésben talált, teljesen meg van elégedve és kifeje­zést ad annak a meggyőződésnek, hogy Franciaország és Olaszország között lévő tárgyalások a szíriai man­dátum ügyében a legrövidebb idő alatt elintézést nyernek. Beszédének végén emlékezteti a népszövetségi tanácsot, hogy lord Balfour épen a mai napon lett hetvenötesztendős , és a maga nevében szerencsekívona­­tait adja át lord Balfournak. Hatalmas taps zóg fel ezeknél a szavaknál. A népszövetség aszta­lán ülő diplomaták hosszasan tapsol­nak. A sajtó képviselői és a közön­­­­ség is velük tapsol. A külföldiek is tapsolnak, úgy látszik nem tudják, hogy­ a karzatnak szigorúan tilos a tárgyalás menetébe bármiképen bele­avatkozni. Sir Erik Drummond és professzor Rappard megölelik Bal­fourt,­­ aki aztán szólásra áll fel. Fiatalos mosolygással ad kifejezést csodálkozásának afelett, hogy a tár­gyalás menetét ilyen szabálytalan módon megszakították és ami még ennél is több, hogy a hallgatóság is ilyen szabálytalan módon beleavat­kozott a tárgyalásba. De hogy het­­vennegyedik életévének ebben az utolsó néhány órájában ilyen meg­­tiszteltetésben van része kollégái és a publikum részéről — és ezzel a teremben ülő hallgatóság felé fordul — ez örökké­­feledhetetlen emléke marad.­­ A kihirdetés Most kerül­ végre sor a mandá­tum jóváhagyásának ünnepélyes ki­hirdetésére. A népszövetségi tanács elnöke a párisi spanyol követ feláll és kihirdeti, hogy a népszövetség tanácsa a szíriai mandátumot, vala­mint a Palesztina-mandátumot jóvá­hagyta és hogy ezek a mandátumok azonnal életbe lépnek, amint Anglia és Franciaország a népszövetség el­nökének a belső megbeszélések tár­gyát képező ügyek elintézéséről je­lentést tett. Az egész gyülekezet feláll, a ter­met lassan elhagyják. Canterburi ér­sek, az anglikán egyház feje, barát­ságosan búcsúzik a katolikus Spa­nyolország képviselőjétől. A terem hátterében ragyog sugárzó kék sze­mekkel rév. Hechler fehér szakállas arca, aki annak idején Theodor Herzl­­nek egyengette az utakat a királyi udvarokhoz és a diplomatákhoz. 1 ■ 1­­ . s Új Ékszerüzlet! Aj ékszerüzlet ! Ajándéktárgyak legolcsóbb bevásárlási helye H.S. Braunfeld Fenyő és Braunfeld cég volt beltagjának a modern ékszerüzlete Cluj, Piaţa Unireii 15. (v. Dobó­féle helyiség). — Telefon 6—43.­­ m ...­— ­A ratifikálás ünnepe a cserkésztáborban Az Új Kelet munkatársától Karánsebes, tábor július 28. Jó álmomból fölzavartak. A sátor deszkaajtaját valaki egy kemény rágás­sal bevágta, a zománcozott csajkák egymásba estek, pisszegés, csöndre in­tés, jaj, ne savarjuk fel Herzogot, csöndben vetkezzetek! A lámpás fényénél megláttam Fürst Oszkár gömbös, nyárspolgári alakját. Szürke sátorlapruhája valósággal tapadt pihegő, nekiduzzadt, dülöngő testőre. Feje fölött mint strapp a kenguru mel­lett Schwyzze Miska vörösre égett kém­lelő arcát láttam. Azután egy szemüve­ges fiatalember tuszkolta be magát a sátorba, ez Bermann volt, de előtte egy kis köpcös férfi mesterkedett. Láttam, hogy ismerősöm , megdörzsöltem a sze­meim és fölismertem benne Szilágyi Adolf professzort, barátomat. Nagy öröm és boldogság. Milyen jól tetted komám, hogy jöttél, vártunk tatus, tudtuk, hogy kijön valaki az Új Kelettől, de kár, hogy nem voltál itt, amikor bevonultunk Karánsebesre. El sem lehet mondani, mennyire örültek nekem ezek a jó fiúk. Künn a táborban nagy zsivaj, a cserkészek helyezkednek, rendezkednek, le akarnak dűlni a hosszú út után. Látnom kell őket, mondom, kedves kis barátaimat és hallanom a háromnapos kirándulás kalandjait.­­ Föl is öltözködtem, kimentem a fiuk közé. Az egész tábor talpon volt, azok is, akik lefeküdtek már, kibújtak fasor­jaikból, hogy hallják az Aldánál meg­járt fiuk meséjét. — Feküdjetek már le fiuk — nó­gattam őket — majd holnap folytat­játok. — De addig sokat felejthetünk — válaszolták — nekünk mindent el kell mondanunk. Csak a tábor humoristája, a kis Stern-fiú volt hajlandó azonnal lefe­küdni. — Azt mondom nektek fiúk, ha reggel föl akartok ébreszteni, ne kürt­szóval csináljátok. Vonultassatok föl egy negyvenkettes ágyat és süssétek el háromszor a sátor mellett. Akkor talán fölébredek. Valahogy a többieket is rábírtam, hogy hagyják abba a mesézést. A fiúk csöndesen bebújtak szalmazsák­jaikra a sátorokba. Fölmentem a deszka­­sátorba azt hittem, folytathatom ott, ahol elhagytam. De akkor már a pár­námat kiszedték a fejem alól, a lepedőt is lehúzták a szalmazsákról, csak a takarót hagyták meg. — Miért örültetek — kérdeztem naivan, mintha nem is ismerném az embereket — miért örültettek, amikor megláttatok és miért nem adjátok meg a vendégnek járó tisztelet mellé a­­ vánkost és lepedőt? — Azért kedves barátom — szólalt meg Szilágyi — mert fejed alá jó a felöltőd is, a lepedő pedig az olyan testvériességet hirdető embernek mint te, igazán luxuscikk. Nézd a fiukat, a paszta szalmazsákon feküsznek. Nem disputáltam, minden szó itt deszkára hányt bonó, fogtam a felöl­tőt, összehajtottam vánkosnak, leheve­­­ redtem a durva zsákra és azt hittem, hogy aludni fogok. De Szilágyi kárpótlásul az elvett párnáért belekezdett az aldunai kirán­dulás elbeszélésébe. — Nem várhatnánk ezzel — mondom — széder­ estig, amikor együtt mondod el Miorájimból való kivonu­lásunk történetével. Percig sem akart várni. — Éjjel érkeztünk barátom Orso­­vára, ahol már Löwy rabbi várt a vo­natnál néhány elöljárósági taggal. Be- * vittek és jó vacsorával traku­ltan. Reg­gel kilenckor már a­­Basarab“ nevű hajó fedélzetéről csodálták a hires Széchenyi-utat és a Kazán­szoros vad szépségeit. A szerb parton a S tabula Trajana jelezte, hogy itt kezdődik a hires római-út és a hőseiben meglátták a császár híd maradványait. Félóra után már a szerb parton Kolumbács­­vára bukkant elénk, a román parton Korinski romjait látták. Aztán jött a­­régi hármas határ és az elnyúló Ada- 1

Next